Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-02 / 206. szám

1971. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kiváló a pécsi pezsgő A Pécs belvárosa alatt húzódó pincelabirintusban jelen­leg 7,5 millió palack pezsgőt érlelnek. A hét féle Pannónia pezsgőből négy elnyerte a „Kiváló Áru” minősítést. A Me- csekvidéki Pincegazdaság Pécsi Pezsgőgyárában különleges csomagolású, háromdecis pezsgős üvegeket készítenek as va­dászati világkiállítás vendégei számára. — Képünkön: Gör­be Jánosné és Klenz Istvánná ellenőrzi az érlelés alatt levő pezsgőket. (MTI foto — Hadas János felv. — KS) r ' Uj akciók, változatos, színes programok a gyermek­mozgalom terveiben • • Ünnepi nyitány az iskolákb Megkezdődött as 1971—72-es tanév Milyen akciók, progra­mok, feladatok alakítják az új tanévben az úttörőmoz­galom 4500 csapatának te­vékenységét, milyen sereg­szemlék gazdagítják 1971/72 úttörőéletét? — Erről tájé­koztatták az MTI munkatár­sát a Magyar Üttörők Szö­vetsége Országos Elnöksé­gén. Mint elmondották, a több mint egymillió kisdobos és úttörő feladatait „Az úttörő­törvény szellemében” jel­mondat foglalja egységbe. A pajtások az új tanévben elő­ször a következő időszak poli­tikai, társadalmi, gazda­sági és kulturális felada­taival, a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel ismer­kednek majd. Az őrsök, rajok közös üzem- látogatásokon is részt vesz­nek. Szeptember végén indul ;,A mi Leninvárosunk” elne­vezésű országos akció. En­nek keretében a rajok nyo­mon kísérik a fejlődő új város életét, munkáját. A KISZ védnökségével meg­valósuló kiskörei vízlépcső építésének, az ifjú kommu­nisták feladatainak megis­mertetésén keresztül gazda­sági-földrajzi ismereteiket is bővítik a pajtások a „Válto­zó Tisza-táj” elnevezésű ak­cióban. A csapatok ' többek között térképeket készítenek a táj átalkulásáról, megismerik a Tisza vidé­kén élő emberek életét, munkáját, kultúráját. I Az új tanévben az úttörő- szövetség fokozott gondot fordít arra is, hogy a kis­iskolások mind jobban meg­ismerjék a szocialista orszá­gok építőmunkáját, a tést- vér-gyermekszervezetek éle­tét — ehhez nyújt segítsé­get a „Népek hazája, nagy­világ” elnevezésű akció. A vidám, játékos progra­mok sem hiányzanak a ter­vekből. „Ha vitéz vagy, jer velem” címmel a kuruckor, a kuruc romantika gondola­tával hirdetnek akciót, amely őrjáratok, portyázá­Két és fél évszázados vasas dinaszfia Kőszegen Kőszeg nemcsak történel­mében, természeti szépsé­geiben gazdag, hanem nemes emberi hagyományokban is. Az meg országosan is szin­te egyedülálló, hogy egy kézműiparos család 250 éve apáról fiúra hagyja a ko­vács, majd később a laka­tos mesterséget. Ezért ju­tott Kőszeg város tanácsa ahhoz az elhatározáshoz, hogy a letelepedésének 250 évfordulóját ünneplő Sha- tzel kézműiparos család ér­dekes krónikáját képes ki­adványban is megörökítse. A kiadvány ízléses kivitel­ben „Műhely” címmel lá­tott napvilágot. A város vezetői azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a Schatzel műhelyből kézműipari múzeumot léte­sítenek, ahol a várost felke­reső turisták eredetiben lát­hatnák a vasas kézműipar szerszámait, s egyéb muzeá­lis értékű tárgyait. sok, futárszolgálatok szerve­zésére serkenti majd szerte az országban az úttörők kö­zösségeit. A különféle tech­nikai versenyek, irodalmi, képzőművészeti pályázatok mellett az új évad kulturális szemléi során sok ezer pajtás zenés, műsoros ta­lálkozóira kerül sor. Az új úttörőévet a felaján­lások sora is emlékezetessé teszi majd. A „Timuri tet­tek” központi megmozdulá­sa „Nekünk épül — mi épít­jük” elnevezésű akció. En­nek első lépéseként az út­törő tanácsok olyan össze­jöveteleket szerveznek, ame­lyeken a gyermekek meg­beszélik: hogyan tudnának bekapcsolódni a negyedik ötéves terv helyi feladatai­nak megvalósításába — tár­sadalmi munkavégzéssel, hulladékgyűjtéssel, fokozott takarékossággal. Az így ki­alakított akcióprogramokról, vállalásokról a pajtások naplót vezetnek majd. Hazánk több mint hatezer általános és középisKolájában tartották meg tegnap a tan­évnyitó ünnepségeket. Ez al­kalommal mindenütt külön nagy szeretettel köszöntötték az igazgatók az általános is­kolai tanulmányaikat most kezdő 126 ezer kisdiáKot — csakúgy, mint a középisko­lák új első osztályos tanulóit, akiknek a száma megközelíti az 56 ezret az országban. Az ünnepségeket sokhelyütt szí­nezte egy-egy rendkívüli ese­mény, bejelentés: új iskola- épületeket avattak, a tanyai Iskolákból városba költöztek a diákok — érdekes tantervi újításokat jelentettek be az igazgatók. Ünnepélyes keretek között nyitották meg kapuikat a megye és a megyeszékhely iskolái is. Szolnokon például a Tallinn körzeti általános iskolában már reggel 8 óra­kor megtartották a tanév­nyitó ünnepélyt, azért, hogy a szülők még munkába in­dulás előtt részt vehessenek az iskolai ünnepségen. Hi­szen többségük késő estig dolgozik. Egyébként a leg­több kisdiák itt kezdi meg a városban általános iskolai tanulmányait. Számszerint száztízen iratkoztak be az el­ső osztályba. Több iskola a késő délutáni órákban tar­totta ünnepélyes tanévmeg­nyitóját. Így a Költői úti ál­talános iskola és a Ságvári körúti általános iskola is. A város általános iskoláiban több mint nyolcszáz kisdiák kezdi tanulmányait, közülük ötszázan az óvodából lépnek át az általános iskola falai közé. Virággal fogadják őket mindenütt. Néhol még színes Eorgóval is kedveskedtek ne­kik, sőt egyes iskolákban a nyolcadik osztályos úttörők személyesen kísérték át őket az óvodából életük újabb ál­lomására, az általános isko­lába. A középiskolákban hason­lóképpen szívélyes fogadta­tásban volt részük az első évfolyamra beiratkozott diá­koknak. A Varga Katalin gimnáziumban két osztály­ban nyolcvan elsőéves kezdi középiskolai tanulmányait a most induló új kísérleti rend­szerben. Külön öröm az in­tézet számára, hogy erre a tanévre végre felépült az új, korszerű fizikai előadóterem is. A Verseghy Ferenc gim- náizumban négy első osztály tanulói kezdik a munkát, a most már gázfűtéssel felsze­relt iskolaépületben. A Vá­sárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában százhet­venöt elsőst köszöntöttek, — majd az igazgatónő külön megdicsérte a lakiteleki nyá­ri táborban első helyezést el­ért leánybrigádot, az iskola büszkeségeit. Ma már az iskolákban az oktató-nevelő munka is meg­kezdődött. a következő na­pokban elkészül az osztályok végleges órarendje is. A tan­évnyitást követő két hetet az általános iskolákban most startoló kisdiákok főként az­zal töltik, hogy megismer­kednek az iskolai élettel, szokásokkal, a magatartás­Megújulva fogadja a tanu­lókat a szolnoki Nyúl utcai iskola. Kívülről ugyan nem sok látszik ebből, de belül­ről annál több a változás. A két tanterem mellett kiala­kítottak egy kis helyiséget tanulószobának, a folyosón mosdókat helyeztek el, a tan­termeket kifestették, a régi villanykörték mellé modem neoncsöveket szereltek fel. Kifestették a tanári szobát is, a régi kályhák helyére pedig olajkályhák kerülnek. Az iskolák nyári tatarozá­sa megszokott jelenség, s a Nyúl utcai változások sem érdemelnének különösebb említést, ha csupán a szoká­sos tatarozásról lenne szó. Ez az esemény azonban mégis többet érdemel, mivel az elvégzett munkák nem kerültek pénzbe az iskolá­nak. A Május 1 Ruhagyár szolnoki gyáregységének dol­gozói és a környék lakói tár­sadalmi munkában végeztek mindent. A Nyúl utcai iskola a Dé­libáb úti iskolához tartozik. A Május 1 Ruhagyár és az iskola között igen jő, és egy­re erősödő kapcsolatok ala­kultak ki. Ennek a kapcso­latnak az eredménye a Nyúl utcai iskola megújulása. Az iskola szülői munkakö­zössége is sokat vállalt az iskolában. Arany Jánosné, Pásztor Jánosné, Lévai Gá- bomé, Molnár Jánosné, Vígh Istvánná, Kóczián Jánosné végezték a legtöbb munkát és a körzet két tanácstagja beli követelményekkel. Taní­tóik mindenekelőtt arra tö­rekednek, hogy számukra megkönnyítsék a minél zök- kenőmentesebb átmenetet a szülői házból, illetve az óvo­dából az iskolai életbe. Az új tanév indulási napjaiban természetesen a középisko­lákban is megkülönböztetett gondot fordítanak az első osz­tályosok beilleszkedésére. A többi osztályban pedig az el­ső hetek az előző évi tan­anyag felfrissítésével, ismét­lésével telnek, s majd szep­tember közepén kezdődik meg az új anyag feldolgo­zása. Zsákai Anna és Gál János is segített. A gyár és az iskola kap­csolata mindkét félnek elő­nyös. Hogy az iskolánaK miért, azt nem kell tovább részletezni. \ gyár cserébe két tantermet kap szakmun­kástanuló csoportjának a Délibáb úti iskolában, és ami a legfontosabb: munká­sokat szeretne kapni a kis- gyepi lányok, asszonyok kö­zül. elsősorban olyanokat, akik elvégezték az általános iskolát, vagy most végzik a dolgozók általános iskolájá­nak ifjúsági tagozatát. Je­lenleg 20—25 kisgyepi mun­kása van a gyárnak, de en­nél sokkal több is lehetne. A továbbiakban az iskola a gyár segítségével szabás-var­rás tanfolyamot indít. Így többen megszeretik ezt a munkát, s ha elmennek dol­gozni a ruhagyárba, nem lesznek egészen képzetlenek. Mindez csak a kezdet. Teg­nap kis házi ünnepségen lát­ta vendégül az iskola a ru­hagyár képviselőit és a leg­több munkát végzett szülő­ket. Az ünnepségen dr. Or­bán Pétemé, a Május 1 Ru­hagyár szolnoki gyáregysé­gének igazgatója és Szurmay Sándor, az iskola igazgatója egyaránt hangsúlyozták, hogy tovább szeretnék fejleszteni a gyár és az iskola kapcsola­tait. A beszélgetések során máris felmerült számos ötlet, elképzelés az együttműködés jövőbeni bővítésére. B. A. A gyár segítségével TMkáesfj. (Jtiijehj : Ebéd - diplomata módra Boday belépett a bisztró­ba. Esős nap volt, a szél is fújt, mindenféle cserépda­rabok potyogtak a tetőről, s Boday szenvedni akart. Az időjárás nem elégítette ki, valami belülről marta és még többet követelt, még sokkal többet. A délelőttje eltelt valahogy, alig gon­dolt valamire, s legfőképpen arra nem, hogy mi lesz dél­után. Meg este, meg más­nap. Szóval nem szenvedett. „De most!” gondolta elé­gedetten, mikor belökte az ajtót. Ahova betért, abban a bisztróban kétszer kell sorbaállni, s Boday a sor- banállást viselte el a leg­nehezebben. Ezért ment be. Mozdulatlanul állt egy dara­big, felvillant benne, hogv háromszor is sorbaállhat! Az ötlet eredetinek tűnt, és méltónak néhány perces meditálásra. Először sorba- állna az ételkiadó pultnál, s közelről, hosszasan tanulmá­nyozná az ételek nevét. A választékot. Aztán vissza a pénztárhoz, s onnan megint az ételkiadó.. i Hajlott arra, hogy kísérletet tegyen, de türelmetlenül felpillantott a falra. A választék innen is jól olvasható volt, s így most már nem érezte sportszerű­nek, ha mégis sorbaáll. Bó­lintott és_ odalépett a pénz­tárhoz. %Néhány perc múlva rádöbbent, hogy a pénztár- fülkében nem ül senki. Ez felélénkítette. Visszament előző helyére, és megint rá­bámult a táblárr. Ügy dön­tött, még sem brassóit fog enni. Jeladás volt az üres pénztár, vagy ha nem, 6 jel­adásnak tekinti, ezzel azzá is teszi, másszóval beavat­kozik a bisztró életébe, és kívülről értelmet visz egy esetleges, véletlenszerű és értelmetlen eseménybe. „Mozduljon már!” Boday nem mozdult. Flekként nem hajlandó enni, ezzel elismerné vere­ségét. Flekken: az a vég. Családi asztaltól elzavart, vasárnapi ebédről lemaradt, mindenhonnan elmart ma­gánytól síró emberkék fala­tozzák a flekként esős dele­ken. Boday is magányos volt, de nem sírós, hanem büszke magányos. Ős-magá­nyos. Lám, most is bigy- gyesztett a flekkenre. „Nem, itt még nem tartunk!” Lendületes mozgással be­állt a másik pénztárablak előtt kanyargó sorba. „Egy diplomata sertésborda, egy kenyér” — így szólt az ab­laknál. „Egy diplomata, egy pék” — mondta unott han­gon a pénztárosnő, „Ez jó!” ujjongott Boday. Egyre job­ban szenvedett. Most kell majd igazán koncentrálnia, jól sáfárkodni a kiküzdött, de nem igazán nagy szen­vedéssel. Jól tudta, veszé­lyek fenyegetik. Ebéd után ő is, mint annyian, megelé­gedett, és gömbölyű pocakú, mint órazsebes nagyapja a századfordulóról, ittfelejtett fényképalbumban... Meg aztán, hogy tartósítsa a szenvedést estig? Fal állt előtte, melyet meg kell másznia. Nem baj, az embe­rekben bíznia kell, s Boday tudta, hogy felebarátai nem hagyják cserben. Ette az ételt, száraz ke­nyérrel, piszkos villával. Ráhunyorított a villa fogai közé száradt rizsszemre: „ön itt?” — kérdezte ironikusan. Szerette a váratlan kérdé­seket. Egyszercsak belebámultak a tányérjába. Ketten: egy sárga télikabátos, kis nyírott- bajszú pofa, Boday így kép­zelte a kisvárosi szabókat 1910 körül, s egy másik, aki­ről lerítt, hogy fodrász. Vagy ha nem, hát az akart lenni. — Bocsánat — mondta a sárga kabátos, és Boday ke­ze ökölbeszorult, torka ösz- szeszűkűlt — bocsánat, sza­bad megkérdezni uram, mi a neve ennek a. 1: A többit nem hallotta, füle zúgott, vére lüktetett, sírni támadt kedve. Ott kell hagynia az ételt, nem ebédelhet ma sem, pedig annyira ízlett. — Diplomata sertésborda — mondta szárazon. Azok ketten fél lépést hátrahúzódtak, s figyelme­sen nézték Bodayt. Ö pedig mozdulatlan volt, kezében a villa, azon a diplomata egy darabj^, meg a rizs­szem. „Nem tudok enni tő­lük” — gondoltai — Köszönjük uram — mondta most a sárga. — Bocsánat, uram — mondta a borbély — és jó? Boday eltolta a tányért; — Jó. Aztán hallgatott, zajt csak belülről hallott. Nézte mere­ven a mocskos falat. „Jó étvágyat!” — hirdette egy mókás mosolyú kukta, és kuktasapkájára mutatott. Boday ezt a plakátot néz­te, amíg azok el nem men­tek. Akkor nagyot szívott a levegőből. „Jöhet a madár­tej!” Tudta, hogy a madártej­ben tenyészik leggyorsab­ban a salmonella. „Salmo­nella, Salmonella, ha lá­nyom lesz, így fogják ne­vezni” — mélázott. Meg­kapta a madártejet, hossza­san nézte, nem látott benne semmi gyanúsat. Ez bizal­matlanná tette. „Nem baj — vigasztalta magát, a mazso­lát szemcsére kifelejtették. Pedig hogy szeretem a mazsolát!” Agyát vérhullám öntötte el, mártogatni kezdte kis- kanalát a tányérba. ;,lze nincs” — mondta. Már majdnem megette, mikor azok ketten visszajöttek. — Szabad? — kérdezték. Boday teli szájjal hallga­tott. „Idejöttetek a koszos diplomatátokkal? Ide, hoz­zám? Hát ennyire újak vagytok itt? Hát nem tud­játok, hát mégcsak nem is sejtitek?. Azok meg kóstolgatják, s eszik a kezdők örömével. Az újdonság izgalmával. És beszélgetnek is fölötte, hal­kan, mint akik nem akarják hangos szóval megtörni a diplomata sertésborda körül lebegő hangulatot, és mint akik nem akarják őt zavarni. Ez a dolog rettenetesen dühítette Bodayt. — Köszönjük uram, na­gyon ízletes volt — hallotta nem sokkal később. „ízletes volt!” — sír fel valami Bodayban. — Máskor is ezt fogjuk választani. Viszontlátásra. Elmentek. Boday maradt ;,Van ilyen?” — gondoltai '„Van” — felelt önmagának, tanárosan. Ám ekkor fel­kapta a fejét. — Két diplomata sertés­bordát kérek — mondja egy hang a pénztárnál, s az étel­pultnál már be is kiáltják a konyhába: '„Még két diplo­mata!” Ez soki Bodayt nyugodt csendes délután várja az utcán. Elállt az eső, elállt a szél. Ő úgy érzi, a nap első fele jól telt el és megindu1 a folyam felé. A Dunának; >•

Next

/
Thumbnails
Contents