Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

1971. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hangversenysorozat Jászberényben Külföldi művészek a műsorban Zagyvarékason javul as ivnvísellátás Most érkezett a hír: Jász­berény a jövő évben, még pontosabban az 1971—72-es művelődési évben komoly­zenei hangversenysorozat megrendezésére vállalkozik. A Székely Mihály zenei na­pok sikerén felbuzdulva há­rom önálló hangversenyt rendeznek igényes előadók­kal és gazdag, változatos ze­nei programmal. Maga az a tény, hogy az első két al­kalommal neves külföldi művészek működnek közre, eleve rangot ad e nemes vállalkozásnak. Az első hangversenyen Miroslav Berwid, a híres cseh kar­mester vezényli a Budapesti MÁV Szimfonikusokat, és a műsoron Smetana Moldva című szimfonikus költemé­nye, Beethoven III. Eorica szimfóniája, valamint Brahms egyik hegedűverse­nye szerepel; hegedűn Pe- rényi Eszter működik közre. Zenei csemegének kínál­kozik a sorozat második hangversenye: a Dán vonós­négyes jászberényi bemu­A szokásosnál hidegebb szeptemberi időjárás miatt meggyorsult a madarak köl­tözködése. A madarak nem jutnak elegendő táplálékhoz. Ez különösen a későn épí­tett fecskefészkek fiókáit ve­szélyezteti, mivel még nem tudnak repülni, s a szülők nem találnak elég eledelt az éhesen tátogó kicsinyek szá­mára. Az idejében kikelt fiókák és a „felnőtt” fecskék nagyrésze már útrakelt, s a hónap folyamán követik őket társaik is, akik a tavak, fo­lyók partján gyülekeznek, mivel ott még találnak némi eleséget. Szeptemberben a magyar költöző madarak tekintélyes része elmegy. A napokban húznak el az utolsó gólyák, akik a legnagyobb utat te­szik meg költöző madaraink közül. Dél-Afrikába mennek nagy kerülővel, mivel ke­ringve repülnek s nem „to- rony-iránt”. — Először Kis- Ázsia irányába szállnak, — majd visszakanyarodnak Ke­let-Afrik a felé, s a part mellett repülve érkeznek a Fokföldig, az apró énekes madarak: poszáták, légyka­pók, nagyrésze ugyancsak itthagyta már szülőföldjét, hogy néhány hónapig mele­tatkozása.( A világjáró együttes — amelyet Moszk­va, London is ismer, és ahol elismerő kritika kísérte koncertjüket — 'műsorában egy kevésbé ismert dán szer­ző, Poul Rovsing Olsen vo­nósnégyese is szerepel. Ha­sonlóképpen érdekesnek ígérkezik az igen tehetséges fiatal magyar pianista, Lantos István szólóestje is. A jászberényi, komolyzenét szerető közönség bizonyára örömmel fogadja a most szeptemberben kezdődő hang­versenysorozat hírét, hiszen hozzá hasonló színvonalú és jellegű komolyzenei ren­dezvényre régen került sor a városban. Az első koncert ideje 1971. szeptember 27-e, hétfő, este 7 óra; színhelye pedig a Lehel klub. A má­sodikat a Tanítóképző In­tézet dísztermében tartják november 25-én este és a harmadikra, Lantos István szólóestjére 1972. február 15- én kerül sor a Palotásy Já­nos Zeneiskola nagytermé­ben. gebb vidéken keressen ma­gának táplálékot. Nemcsak nálunk van hű­vös. Északról is sorra érkez­nek a kellemesebb éghajlatú Kárpát-medencébe a vadka­csák, s lassan megjönnek az első vadliba csapatok is, amelyeket a sirályok követ­nek. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor új műsorral jelentkezik a Kossuth rádió. Játsszunk együtt címmel ifjúsági klu­bok életéről számol be. A mikrofon egy-egy klubba lá­togat el, hogy színes képet adjon a klub életéről azzal a szándékkal, hogy az ország többi klubjai is tanulhassa­nak belőle. Első alalommal, vasárnap, 19-én az újpesti ifjúsági klub lesz a rádió lá­togatásának színhelye, ahol a fiatalok Pólyák Imre bir­kózót. Margittay Ági előadó- művészt és többek között Koncz Zsuzsát látják ven­Sárrét munkaerőt kínai Ez év tavaszán üzemet te­lepített Szeghalomra, a Cse­pel Autógyár. A Sárrét köz­pontjában — Békés megye iparban legszegényebb kör­zetében — már 330-an ké­szítik az autó és motorkerék­pár alkatrészeket. A Sárrét bőven kínál még munkaerőt, ezért az új öt­éves terv időszakában közép­üzemmé fejlesztik a szeghal­mi gyárrészleget. Az anya- vállalat 95 millió, a Békés megyei Tanács pedig 20 millió forintot szán erre a célra, dégül. Az adás megyénkre vonatkozó érdekessége, hogy ekkor mutatkozik be néhány percben a jászberényi há­romszoros kiváló ifjúsági klub és „ellenfele” a józsef- párosi pinceklub. Abból a célból, hogy a rádióhallga­tók bemutatkozásuk alapján döntsék el. hogy a soronkö- vetkező adásban melyik klub életéről szeretnének hallani. Hogy a rádióadás a József­városból, vagy pedig Jászbe­rényből történjék-e. A heré­nyiek „ellenfelének” némi előnye van e tekintetben, hisz csak a klubnak hétszáz Az ivóvízellátást tekintve Zagyvarékason a vasúti Új­telep volt eddig a legelha­nyagoltabb terület. A tele­pen nem voltak közkutak, az emberek kénytelenek vol­tak az ásott kutak egészség­telen, rosszízű vizét inni. Előfordult az is, hogy nyá­ron — hosszú ideig tartó szárazság esetén — a kutak kiapadtak. A telepiek ilyen­kor a vizet a lakóházaktól távoleső közkutakról hord­ták. Ezeken a gondokon akart enyhíteni a községi tanács, tagja van. Ha azonban a megye klubjainak fiataljai összefognak, és a megyénk színeit képviselő jászberényi klubra adják szavazatukat, aligha lehet a jászberényi klub hátrányban. A szava­zás módjáról a vasárnapi adásban kapnak részletes tá­jékoztatást a hallgatók. Ez­úton tolmácsoljuk hát a me­gye ifjúsági klubjainak és rádióhallgató fiataljainak a jászberényiek kívánságát: Szavazzatok a jászberényi Irodalom és Művészet Klub­ra! amikor a nyár elején elkezd­te a vasúti újtelep vízháló­zatának építését. Azóta be­fejezték a 3 kilométeres vízvezetékhálózat lerakását, három közkutat helyeztek el a telep területén. A hálózat építése 400 ezer forintba kerül. A telep la­kói vízhálózatfejlesztés cí­mén öt évig családonként 540 forintot fizetnek min­den évben. Ezzel magukra vállalják a költségeknek egy jelentős részét — 100—120 ezer forintot. Segítették a A véradókat köszöntötték csütörtökön délután a VO­LÁN 7. sz. Vállalatnál. A közlekedési szakma szolnoki dolgozói közül többen nyolc éve adnak térítésmentesen vért. A vállalat tiszaligeti üdü­lőjében megrendezett ün­nepségen kilencven meg­hívott vett részt. Thurzó Je­nő, a vállalat vöröskeresztes alapszervezetének elnöke kedves szavakkal üdvözölte a megjelent véradókat és azokat, akik az életet adó vértől visszakapták egészsé­güket. Ezután Kaposvári Petőfi születésének 150. évfordulójára készülnek Vas megyében. Az ünnepség le­bonyolítására emlékbizottsá­got hoztak létre Ostffyasz- szonyfán, ahol különösen sok a Petőfi emlék. A költő 1839-ben miután Selmecet, tanulmányainak színhelyét elhagyta, Ostffyasszonyfára került Salkovits Péter mér­nökhöz, akinek háza még ma is áll. A ház előtti ke­rek malomkőről azt tartják, hogy Petőfi azon írta szerel­mes verseit a csöngei Csá- fordi Tóth Rózához. Az ifjú költő ostffyasz- szonyfai tartózkodásának Az ősz beköszöntővel nagy feladatok hárulnak a termés szállításához, forgalmazásá­hoz, tárolásához szükséges csomagoló anyagokról az úgynevezett göngyölegekről gondoskodó vállalatokra. Ezek közé tartozik a gön­gyölegellátó vállalat is, amely jelenleg szerződéses rendszer alapján gyárt, ad hálózat építését a vállala­tok is. A Víz- és Csatorna- művek Vállalat 150 ezer, a zagyvarékasi vasútállomás főnöksége pedig 180 ezer forinttal járult hozzá a telep ivóvízellátásának javításá­hoz. A MÁV-nak hozzájárulá­sáért cserében — a közsé­gi tanács biztosítja a vasút­állomás és a szolgálati la­kások vízellátását. Tervek szerint a hálózat teljes ki­építését november 7-re feje­zik be. Gyuláné, az alapszervezet titkára mondott ünnepi be­szédet, majd kiosztották a jutalmakat. Öt dolgozó pénzjutalomban részesült, nyolcán pedig két nap juta­lomszabadságot kaptak. Az ünnepség megható per­cei voltak, amikor Gazdag Istvánná fiatal ápolónő, aki­nek életét a vállalat öt dolgozójától kapott vér men­tette meg, köszönetét mon­dott az önfeláldozó segítsé­gért. Egy másik megmentett, a hetven éves Szabó Ferenc Szentesről érkezett a talál­kozóra. Ö is hálás szavakkal szólt véradóihoz. legszebb emlékei a Rába partjához fűződnek, ahol Orlay Petrich Somával, ba­rátjával naponta sétát tett. A falu központjában épült fel a Petőfi Művelődési Ház, előtte a költő bronz szobrával. A művelődési ház díszes kerítésén 24 mező­ben örökítették meg Petőfi ott tartózkodásának, vala­mint a községnek történetét. Az emlékbizottság javasla­tára az ősszel a művelődési ház parkjában Petőfi emlék­ligetet létesítenek, s abban a celldömölki járás vala­mennyi községe egy-egy fát ültet el. el és kölcsönöz göngyöleget a termelő és feldolgozó üze­meknek és a kereskede­lemnek. A GEV ebben az évben több mint háromnegyed mil­lió műanyagzsákot értékesí­tett, ami sokkal korszerűbb a zöldség-gyümölcsszállítás- nál, mint a hagyományos jutazsákok. Útra kelnek költöző madaraink Takarót a vietnami gyerekeknek A nemes és szép céllal indult mozgalom megyénkben is mind szélesebb körben terjed. A Szolnok megyei fogyasz­tási szövetkezetek nőbizottságai például 60 takaró elkészíté­sét vállalták. A horgolt, selyemmel bélelt takarók egy ré­sze már elkészült. Ezek közé tartozik az a két színpompás takaró, amelyet — a képünkön látható kollektíva — a Jász­berény és Vidéke ÁFÉSZ nődolgozói készítettek. JÁTSSZUNK Lehet választani—a herényiekkel vagy a józsefvárosiakkal Önzetlenül Petőfi emlékére Műanyagból ládák és rekeszek BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 3. — Öltözz fel, te marha! — sziszegte az idegen. — Mit akadékoskodsz ?! Mind­kettőnket le akarsz buktat­ni?! Schirmbaum zavarodottan tápászkodott fel. Magára öl­tötte ingét, zubbonyát. Ami­kor elkészült, az idegen át­ölelte őt és megcsókolta az arcát. — Te marha, te — mondta becézően — fogolynak néz­tél, te bolond? Schirmbaum hangosan felkacagott. „Vége a magány­nak” — gondolta. A nagy izgalomra cigarettát halász­tak elő, rágyújtottak. Né­hány szippantás után a pá­lyaudvar felé sétáltak. — Rudolf Schirmbaum, a fegyveres SS... — kezdte a bemutatkozást. Elhallgatott. Azt akarta mondani: a fegyveres SS különleges szolgálatot ellá­tó őrszeme. De ez a cím (nőst egyszerre nevetségesen hangzott volna, hiszen hol volt az SS, hová tűntek a „különleges őrszemek?” Dönitz a napokban írta alá a kapitulációt. Az ismeretlen csendesen kuncogott. —: Én pedig — mondta — ODESSZA vagyok. Legyen ennyi elég. Odessza — főro- hamcsapatvezető, barátaim­nak, bajtársaimnak csak egyszerűen, főrohamcsapat- vezető. Eldobta a cigarettát, ráta­posott. Körülnézett, majd komolyan folytatta: — Ezzel, vedd úgy, újra állományba kerültél. Lát­hatod, az SS tovább él. A parancsom: most elválunk és húsz perc múlva az Odeon mozi előtt találko­zunk. Semmi csodálkozás: szovjet egyenruhában látsz viszont. Szegődj a nyomom- \ ba, mindenütt gyere utánam. Amelyik ház kapujánál megállók és rágyújtok, oda menj be. Balkézről pince nyílik. Odalent mindig bal­ra tarts, a fal-áttöréseken mindig balra. És közben számolj. A hatodik pincéből a felszínre jöhetsz. Romház­ba jutsz. Az udvaron sereg­nyi cégtáblát találsz. Az egyik ajtó felett valaha pa­rókakészítő hirdette a por­tékáit. Oda mész. A keze­det nem tartod a zsebed­ben, hanem az üzlethelyiség­be való belépés után azon­nal a koponyád mögé kul­csolod. Megállsz az ajtó fénykörében. Akkor egy női hang kérdi, honnan jötték Azt feleled: „A bordélyház­ból”. Ezután egy férfihang kérdezi ugyanezt. A vála­szod: „Odesszából”. Még egy. Mondtam már, újra az SS- hez tartozol. A fegyelem köt. Az árulás büntetése halál. Megértetted? — Igenis. Az ismeretlen sarkon for­dult és elsietett. Schirm- baumban élt a gyanú: őrült­tel hozta össze az élet. De élt a félelem is. Tetteit min­dig a félelem vezette. Elment az Odeon elé. Kisvártatva felbukkant Odessza. Szovjet egyenruhát viselt. Géppisztolyát orosz szokás szerint mellén ke­resztbe vetve hordta. Las­san sétált, tempósan, mint akinek szolgálata végéig még jócskán van ideje. Rudolf az utca másik ol­dalán követte őt. Odessza az egyik kapu előtt végre megállt. Zsebébe nyúlt, újságpapírt és do­hányt halászott ki. Kis töl­csért gyártott, a papírt tele­szórta dohánnyal. Áthatóan nézett Rudolfra. Azután gyufát rántott, rágyújtott és hosszú, sietős léptekkel ma­gára hagyta őt. Rudolf Schirmbaum ki­égett, kormos udvarra lépett. Poros, festett, szürke nyilak mutattak balra, a pince irá­nyában. Lement. Gyér vilá­gosság jelezte a szomszéd házba vezető utat. Megbot­lott a földön heverő törme­lékben. Azután felegyenese­dett és elszántan haladt mindig balra. Így érkezett a hatodik pincéhez, összeszorította hát ajkát és lassan felfelé ment. Sivár, omladozó bérház kor­mos ablakai néztek rá. Pa­rányinak, törpének érezte magát, amikor a magasba tekintett az égboltból csak zsebkendőnyi darabot látott, s a magas, rideg falak — úgy érezte — menten rásza-, kadnak. Aztán ahogy lejebb nézett; megpillantotta az egykori üzletek feliratait is. Igen, itt a parókakészítő boltja is. Csikorogva tárult fel az ajtó. Schirmbaum a beszű­rődő gyér fény vetette kör közepén megállóit. Feje fe­lett összekulcsolta a kezét. Vésztiósló csend fogadta. Végül, hosszú idő múltán halk női hang hallatszott, de úgv. mintha gramofon tűje alól sercegne elő. A jelszót kérte. Amikor Schirmbaum fe­lelt neki, az üzlet felső trak­tusából — most látta csak, hogv belül a helviség két­szintűvé tagozódott — nvú- lánk test hupnant a földre. Fürge uiiak tapogatták vé­gig. nyilván fegwert ke­restek nála. Azután valaki megragadta a kezét és ma­ga után vonta. Űira fellőttek a mélvből és az egvik szomszédos ház udvarára jutottak. Egy he­lyiségbe léptek. Rudolfot nem leote meg; amikor felszólították, vegve le zubbonyát. Tudta, az iga­zolásul szolgáló tetoválását kívánták szemügvre venni. A szakértő kis zseblámpa fénvében dolgozott. ígv Ru­dolf azt sem tudta megállaz pítani. hogv fiatal, vagy idős ember vizsgálja-e őt. ÍFdlytatjuk) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents