Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 18. Csáki István t Gondolatok a tudományos és műszaki forradalomról Á forradalom lényegét kifejező vagy arra utaló jegyek III. 5. A vezetés iránti köve­telmények a politikai, a társadalmi élet és a gazda­ság minden területén rend­kívül megnövekedtek és to­vább növekednek. A vezetés elmélete és gyakorlata tu­dományággá vált. Ma a vezetéssel, a veze­tésre való felkészítéssel vi­lágszerte egyre több intéz­mény foglalkozik. Arról szó sincs, hogy a vezetésre való alkalmasság előbbi kritériu­mai egyszerűen semmivé váltak, megváltoztak, s a tudomány felhasználásával a felkészítés folyamatában mindenki ,,egyformán” al­kalmassá válhat vezetői te­vékenységre. A vezetésre való alkalmasságnak ma is megvannak — a jövőben is meglesznek — a kritériumai, sőt azok száma tovább nö­vekszik. Most, hogy a ve­zetői tevékenység jelentősé­ge megnőtt, még inkább hangsúlyozni kell a szemé­lyes alkalmasságot, a ráter­mettséget, a jó emberi tu­lajdonságok komplexumát, mert csak ezekre építve le­het valójában kifejleszteni a vezetői képességeket. A vezetés helyének, meg­változott szerepének értel­mezésében sem lehet elfo­gadni azokat, amiket a fej­lett tőkés államok saját gya­korlatukból kiemelve szeret­nének általános érvényűnek elismertetni. A gazdasági élet, a termelés irányítása területére vonatkozóan gyak­ran hallhatunk a tőkés or­szágokban alkalmazott „me­nedzser rendszerről”. A gazdasági vezetés, ter­melésszervezés és irányítás menedzseri rendszerében a tulajdonos nem vesz részt az üzem, a vállalat vezeté­sében, azt képzett és képesí­tett személyekre bízza ma­gas jövedelem mellett. Ezek a személyek érdekeltek a magasabb produktumban, érdekeltek a magasabb ter­melési eredményekben, a műszaki haladásban, ezért mindent meg is tesznek an­nak fejlesztésére. A mened­zserek igyekeznek megte­remteni a termelés folyama­tában is azokat a feltétele­ket, aminek alapján a mun­kás a legjobb, a legmaga­sabb teljesítményeket képes nyújtani. Ezért került elő­térbe a munka és üzem pszichológiája, a legkedve­zőbb helyzet és feltétel megteremtése. Ez alkalommal nem a me­nedzseri rendszert kívánom értékelni, de hangsúlyozom, hogy a mi társadalmi rend­szerünk — a szocialista tu­lajdonforma és termelési mód — kiformálja, kiala­kítja a maga talaján a gaz­dasági vezetés és termelés- szervezés követelményeit. S ennek talaján vezetői típu­sát, amely képes magas fo­kon a technika eszközeinek felhasználásával a tőkés gaz­daságban ma elért színvonal fölé emelni gazdaságunk termelőképességét. Erre sok példát lehet felhozni. A szo­cialista világgazdaság — és annak az integráció irányá­ban bontakozó folyamata — még fiatal. Ennek ellenére a szocia­lista világgazdaság megállja a helyét a fejlett tőkés or­szágokkal folytatott harcban. Ismerjük azt a vajúdást, ami az úgynevezett „Közös Piac” szervezetében folyik. Ismertek előttünk a tőkés országok gazdasági nehézsé­gei, ismertek előttünk a fej­lett tőkés országok gazdasá­gában a válság gyakorta visszatérő jelenségei. A leg­utóbbi években ismertté vált előttünk olyan fogalom is, mint a valutaválság Öt esztendő leforgása alatt vál­takozva hol a frank, hol a font, majd a nyugatnémet márka, legutóbb pedig a dollár krónikus megbetege­dése vált ismertté. A tőkés gazdaság a nagy műszaki, technikai előrehaladás, a ve­zetés tudományos fejlődése mellett sem képes megolda­ni az alapvető bajt, az alap­vető ellentmondást, a tőke, a munka, a tőkés osztály és a mnukásosztály közötti ellentétet. Ahhoz azonban már két­ség nem fér, hogy korunk­ban a tudományos és mű­szaki forradalom folyamatá­ban a vezetés tudományággá vált, a vezetők kiválasztá­sa, képzése és továbbkép­zése egyre fontosabbá válik minden szinten. Szocialista rendszerünkben — éppen a tulajdonforma, a közösségi tulajdon uralkodó voltára utalva — ezt különösen ki kell hangsúlyozni. Gazdasá­gi életünk minden szférájá­ból példák özönét lehet fel­hozni a vezetés szerepének és jelentőségének fokozódá­sára. Hasonló feltétellel dol­gozó üzemek, vállalatok, szövetkezetek különböző eredményeket érnek el. A különbözőségek előidézői között a legjelentősebb minden kétséget kizáróan a vezetés színvonala és haté­konysága. Szocialista társadalmunk vezető ereje, pártunk veze­tése — és szélesebben a szocialista országok közös­sége — felismerte a vezetés területén zajló folyamat irá­nyát, a vezetés tudományos igényességének növekedését és egyre több segítő intéz­kedést tesz a vezetés szín­vonalának emelésére. 6. Erősen változóban van . az ember és környezetének ; kapcsolata, iránya. Régebben az ember együtt élt valósággal a természeti környezettel. Ettől ma egy­re jobban távolodik. A nagyvárosok egészen más kö­rülményt, életritmust for­málnak ki. A városiasodás hatalmas tempójú. A zsú­foltság, a zaj, a szennyező­anyagok hihetetlen mennyi­sége, tömege és ártalma le­selkedik az emberre. Azt hiszem, ennek veszélyét a mi társadalmunk, a magyar közvélemény még nem fog­ja fel teljes nagyságában, mert mi most érkeztünk a kritikus határhoz. A fejlett ipari államok­ban évente sok száz millió tonna szennyezőanyag kerül a levegőbe. Áldás ránk a gépkocsi, de például az USA-ban az évi mintegy 150 millió tonna levegőt szennyező anyagnak 60 szá­zaléka gépkocsi mellékter­mék (égéstermék). A folyók vizébe különböző vegyi anyagok jutnak, s ezek va­lósággal kiölik az élőlénye­ket. Az ipar energiaterme­lése is szennyezi a környe­zetet, gázzal, füsttel áraszt­ja el azt. Elérkezett az ideje, hogy az ember a természet felett kivívott hatalmának birto­kában a természet védel­mére fordítson figyelmet és energiát. A városi életet időnként és rendszeresen kell átváltani olyanra, ahol közvetlenül kapcsolat jön létre ember és természet között. Vissza kell szorítani a szennyezést, a vadak ki­irtását, egyes vadon élő nö­vények kipusztítását, füvet, zöldet, virágot kell tenni mindenhova, ahol ember van, ember él. A fejlődés új folyamatá­ban és ütemében át kell te­hát az embernek alakítani eddigi viszonyát a termé­szethez, hogy védje életét, fennmaradását, egészségét. (Folytatjuk) Stradivárí magyar utódja Sportoló nagyságok, nagyságos sportolók... A történelmi stadion zöld gyepén különös emberek gyülekeznek: sportoló nagy­ságok, nagyságos sportolók. A képzeletbeli stadion ne­vezetes „gladiátorai” kirá­lyok, hadvezérek, tudósok, államfők, művészek. Az utókor kiváncsi kérdésekkel ostromolja a történelmi idők vendégeit: — Mit sportolt őfelsége? — És ön, Elnök Űr? — Lehet-e futballkapus­ból atomtudós? — Összeegyeztethető-e az úszás a hídépítéssel? De a stadionban valóságos válaszokat kapunk. Olyano­kat, amik megtörténtebár a történelemkönyvekből ki­maradtak... Julius Caesarról tudjuk, hogy kiváló úszó volt, s egyiptomi hadjáratai során egyszer csupán kitartó úszással mentette meg az életét. Kevésbé sportszerű követelmények között, de olimpiai bajnokságot „nyert” a szörnyen hiú Néró csá­szár. A kocsiversenyzés volt kedvenc sportága. El is in­dult a császár, annak rend­je és módja szerint, ki is borult kocsijából, mégis ő győzött. Az ellenfelek annyi­ra féltek Nérótól — és jog­gal —, hogy összegabalyítot­ták az istrángokat, össze­vissza járatták a lovakat, amíg a császár vissza nem mászott a gyeplő mellé. Tamerlánról, a XIV. szá­zadban élt mongol uralko­dóról jegyezték fel, hogy amikor befejeződött a kán új városának felépítése, fia született. A kán az öröm­hírről éppen egy nehéz sakk­játszma megnyerésekor ér­tesült. Örömében a várost is, fiát is a sakkfigurákról nevezte el. Az előbbit Shah- rucki-nak. az utóbbit pedig Shahruck-nak. Wesselényi Miklósról, az árvízi hajósról mindenki tudta, hogy nagyszerű sport­ember, és kora legjobb ví­vója. Emellett keményöklű férfi is volt. 1822-ben, ami­kor Angliában járt, fogadás­ból kiütéssel legyőzött egy profi ökölvívót is. Széchenyi István szenve­délyes turista volt: gyalog bjeárta csaknem egész Szi­cíliát. Naponta 20—10 kilo­métert is megtett. (Messina városától Palermóig például 23 napig tartott az út!) By­ron, angol költő példájára ő is átúszta az Európát Kis- Ázsiától elválasztó Boszpo­ruszt. Desdemona nevű csó­nakjával fel-alá csatangolt a Dunán. Ő alapította az első „Csónakdát”, a Lánchídnál — Clark Ádámmal, a híd építőjével együtt. A Lánchíd avatásakor itt még evezős­versenyt is rendeztek. Há­rom együttes indult. A hidat építő magyar és angol mun­kások, valamint az itt tábo­rozó olasz katonák ültek a csónakokban. A magyarok győztek, pedig az angolok csónakját a sportembernek is kiváló Clark Ádám kor­mányozta. A verseny olyan izgalmas volt, hogy még az Akadémia tudósai is abba­hagyták fontos tanácskozá­sukat, s az ablakból szur­koltak az evezősöknek. V. Gusztáv svéd király, ha elindult egy-egy tenisz- versenyen, egyszerűen csak „Mister G.” volt a neve. Gyakran hívott meg magá­hoz játszani híres verseny­zőket, s végtelenül megsér­tődött, ha úgy látta, hogy a bajnokok „lefeküdtek”. A ma élő államfők sorában is találunk országos bajno­kokat. Urho Kekkonen, a finn állam elnöke 1924-ben -185 centiméterrel nyerte a magasugrást. 149 centit ug­rott helyből, ami ma is szép teljesítmény. Regényes sorsú, érdekes pályafutásé hazánkfia láto­gatott hosszú távoliét után szülőföldjére, Tolna megyé­be. Tatár Péter — Alias Mr. Peter Tatár — a cremonai mesterhegedűk készítésének jelenleg New York-ban élő, aranydiplomás „professzora”. A bátaszéki születésű Ta­tár Péter a műasztalosságot tanulta ki, s már inaskorá­ban titokban a hegedűké­szítés ejtette bűvöletbe. Ami­kor segéd lett, a hajdani vándorlegények nyomában, gyalogosan indult el 1933- ban Itáliába, Cremonába, a mesterhegedűk készítésének mekkájába. Első útján azon­ban csalódás érte, nem sike­rült elszegődnie a híres mes­terekhez, de kitűnő hallása és hangja révén végighege­dülte és dalolta Itáliát, majd hazatért. Két év múl­va — 1935-ben újra ván­dorbotot vett a kezébe, s akkor feltűnt szerencsecsil­laga. Kalandregénybe illő út­jain, mint a nemzetközi mű­nyelv hívét, olasz eszperan- tisták segítették. Tagja lett Milano város állandó ének­karának, majd rendkívül te­hetségére felfigyelve, ösztön­díjasként felvették a cremo­nai hegedűkészítők iskolájá­nak egyenesen a harmadik évfolyamára. Néhány év múlva az intézet tanára lett. Tizenöt esztendőn át mun­kálkodott a Stradivári em­lékére alapított iskolában, ahol aranyéremmel, diplomá­val tüntették ki. Közben családot alapított, majd 1958-ban New York-ba köl­tözött Manhattan szívébe, — a Carnegie Hallal szemben — műhelyt és szép üzletet rendezett be, amelyben na­gyobbik fiával készíti a cre­monai hegedűket. Eddig mintegy 250 mester­hegedűt, 20 brácsát, több csellót és gitárt készített, s márkáját fémjelzi, hogy 2500 dollárnál kezdődik hegedűi­nek „árfolyama”. Tizennyolc tanítványt nevelt, s közülük többen híressé váltak. A 62 éves Tatár Péter ki­sebbik — kilenc éves — fiá­val egy hónapot töltött az óhazában. Közben a Balaton­nál is körültekintett. S mint az MTI munkatársának el­mondotta: az a terve fog­lalkoztatja, hogy a Balaton környékén, vagy — olasz származású felesége esetle­ges óhajára — az olasz ten­gerparton telepedik le végle­gesen idősebb korára. Ragasztott textília A lodzi Textilipari Intézet kutató-kollektívája olyan új aggregét konstrukcióját és technológiáját dolgozta ki, amellyel az úgynevezett ragasztott textília állítható elő. Ez az új textil-féleség a legkülönbözőbb textilipari nyersanyaghulladékból ké­szül. A hulladékot a gyap­júra kártolják, megfelelő kö­tőanyaggal keverik, majd különleges megmunkálásnak vetik alá. A végtermék a filcre emlékeztető anyag; egyik válfajának még a neve is: „termofilc”. Az új tex­tilfajta kitűnően bevált a hő- és hangszigetelésnél. Olcsóbb a gyapjúfilcnél, el- lenállóbb a nedveséggel, a penésszel és egyéb károsító hatóanyagokkal szemben. Az új textilfajta első típusánál még folyékony ragasztót alkalmaztak, a legújabb tí­pusnál hőre lágyuló kevert szálat, amely a hőkezelés során a gyapjúréteggel együtt tömör anyaggá válik. India második nehézvízgyártó üzeme Az indiai kormány atom­energia-bizottsága megren­delte a francia Gelpra ipari csoportosulástól a második nehézvízgyártó üzemet. Ezt az évente 71 tonna kapacitású üzemet Tuticorin- ban (Madras) szerelik fel. Az első, 1969-ben rendelt, évente 67 tonna kapacitású üzemegységet most építik Barodában. Mindez ideig India az egyetlen külföldi ország, amely megvásárolta ezt az eljárást, bár a fejlesz­téssel foglalkozó társaságok véleménye szerint vala­mennyi fejlődő országot ér­dekelheti. Ugyanis a nehéz­vízgyártó üzemet egy már meglevő ammóniát gyártó üzembe olvasztják be, ami lehetővé teszi a nehézvíz ol­csóbb előállítását. Az Indiának eladott két üzemet olyan francia—indiai kormányszintű egyezmény keretében finanszírozzák, amely India számára külö­nösen kedvező feltételeket tartalmaz. Vaskohászati komplexum terve Chilében A chilei kormány nagy­szabású vas- és fémkohásza­ti komplexum kiépítését irá­nyozta elő a CAP (Compa- nia de Acero del Pacifico) keretein belül. A komple­xum tevékenysége ki fog terjedni a vasércbányák ki­aknázására, az acéltermelés­re, öntödék és vasszerkezet­gyártó műhelyek üzemelte­tésére, sőt a fémmegmun­káló ágazatokra (hűtőszek­rények, tűzhelyek stb. gyár­tása) is. A CAP tőkéje teljes egé­szében a CORFO és más ál­lami intézmények kezében van. Az állam már ellenőrzése alatt tartja az INDAC-ot, az ARMCO-t (rúdacélgyártás), a PRODINSA-t, (acélkábe­lek) és a Bethlehem társa­ság javait. Tárgyalásokat kezdett meg a COMPAC (acélcsövek), a SOCOMETAL (brit ellenőrzés alatt álló vagon daru, kazán stb. ter­melő vállalat) és az INXHA- LAM (belga—chilei acélhu­zalgyártó vállalat) ellenőrzé­sének megszerzése céljábóL Ez utóbbi vállalatok is ré­szét képezik majd a komp­lexumnak. Carlos Matus, a CAP elnöke becslése sze­rint 300 millió dolláros be­ruházásra lesz szükség. Az eszközöket a kormány, egy japán hitelakció és egy európai finanszírozási pool fogja biztosítani. Ezek a köl­csönök tíz év alatt fizeten­dők vissza 8 százalékos ka­mattal. A vasércbányák fejlesztési terve 1975-re 10,6 millió ton­na termelést irányoz elő, eb­ből 4 milliót az El Rome- ral-i bánya, 2,8 milliót a Boquerou Chanar, 3,8 mil­liót pedig az Algarrobo szol­gáltat majd. A CAP-nak a Concepcion mellett fekvő huachipatoi acélgyára évente 600 ezer tonna acélt termel. 1974 ele­jére az 1 millió tonna ter­melési kapacitás elérésére számítanak. Az 1976 végére előirányzott acél 2,5 millió tonna. A termelés nagy ré­szét exportra szánják. Az INDAC 25 ezer tonna kapa­citású finom és különleges acélokat gyártó üzemet épít. A CAP egy 1976-ban több mint 200 ezer tonnát tef- "* meló üzemet fog létrehozni. A „tolakodó” komputerek A komputerek ma már az állampolgárok magánéleté­nek érinthetetlenségét fenye­getik. New Yorkban a város minden lakosának jogában áll kérni hogy betekinthes­sen annak a személynek a dossziéjába, akitől a hitel­bank vagy valamely vállalat megtagadta a hitelt. Hasonló gyakorlatot vezetnek be Ka­Terepjáró teherautó liforniában is, Európában pedig Svédországban, Fran­ciaországban és Nagy-Bri- tanniában. Olyan törvényre lenne szükség, amely meg- védené az állampolgárokat attól, hogy magánéletük tit­kaiba mások fölöslegesen betekinthessenek. A gép ugyanis nem tudja, mi az etika. Az uráli Miassze város autógyárában készülnek a különböző éghajlati viszo­nyok közepette használható terepjáró teherautók. A gyár egyik terméke, az Ural—375 jelzésű háromtengelyes autó 1969-ben aranyérmet és elsőosztályú oklevelet ka­pott a Lipcsei Nemzetközi Vásáron. Az alapmodellből több mint 20, különféle rendelte­tésű típust fejlesztettek to­vább, közte olyanokat, ame­lyek jól beváltak az örök fagy vidékén, s olyanokat, amelyek jól használhatók a párás, déli szubtrópikus kör­zetekben. A képen: Űttalan úton az Ural—375-ös Bútorok — gipszből A krakkói Mész- és Gipsz­ipari Tröszt kezdeményezé­sére a krakkói bútorgyárban elsőnek alkalmaztak furné­rozott gipszlapokat bútorok és falbúrkolatok gyártására. A furnér bevonatú gipszla­pok minősége felér a poz- dorja-lemezekéveL A gipsz-, lemezekkel kapcsolatos búj toripari kísérletek folytatódj nak,

Next

/
Thumbnails
Contents