Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 16. Csáki István: Gondolatok a tudományos és műszaki forradalomról A forradalom lényegét kifejező — vagy arra utaló — jegyek 1. A tudományos és műszaki forradalomról, annak lénye­géről, értelméről már sok mindent felismertünk, sok lényeges jegyét meg tudtuk fogalmazni. Pillanatnyilag azonban akkor járunk el he- helyesen, ha ezeket a jegye­ket, mint lényegére utalókat kezeljük, nem fetisizáljuk őket, mert minden bizony­nyal kiegészülnek, esetleg módosulnak is a jövőben, ahogyan a folyamat szélese­dik. A rendelkezésre álló anyagok szerint a tudomá­nyos és műszaki forradalom leglényegesebb vonásai, je­gyei a következők szerint csoportosíthatók: 1. Részben máris megvál­tozott és további változáson megy keresztül a gép, a gé­pesítés helye, szerepköre a termelés folyamatában, az irányító munkában, az em­ber egész életében. A gép, a gépesítés rendkí­vül nagy jelentőségre tett szert a kapitalista termelés alapjainak megteremtésével, a munkamegosztáson ala­puló tőkés üzemek létrejöt­tével. A kézműiparon ala­puló régi manufaktúrákkal szemben itt bizonyos terme­lési folyamatok elválnak, megkezdődik az üzemen belüli munka társadalmasí­tása, az üzemben mechani­kai hajtóerő jön létre, amely a transzmissziók útján meg­gyorsítja a termelés folya­matát, ütemessé teszi az em­ber tevékenységét. Ehhez járul az üzemen belüli ter­melőmunka szervezettsége. Óriási az út az első tőkés üzemektől a mai fejlett gyár­óriásokig, az első termelési részfeladatot elvégző gépek­től az automatizált üzemit. Ezzel együtt óriási a különb­ség a mai üzem és a kezde­tiek termelési tevékenységi mutatói között. Most gyáron belül és ipar­ágakban az egész ipari ter­melés területén — a szocia­lista országokban is, a fej­lett tőkés államokban is — mind szélesebben valósul meg a termelés automatizá­lása, amelynek keretében a számítógépek és irányító be­rendezések átveszik és ga­rantálják a szellemi munka nagy hányadát — sőt egyre jobban az egészet — és az embernek a programozást, az ellenőrzést, a hibaelhárí­tást hagyja. Nap mint nap olvashatunk a folyóiratokból, az újságokból, különösen pe­dig a tudományos szakla­pokból, azokról a nagy tel­jesítményű számítástechni­kai és irányítástechnikai gé­pezetekről — géprendszerek­ről —, amelyek folyamatosan kapcsolódnak be a termelő- munkába. Ezzel együtt ter­mészetes, nagy átcsoportosu­lás megy végbe az üzemen belüli élő munkaerő között is. A termelés technikai fej­lődése és automatizálása minden eddiginél nagyobb szakértelmet követel az em­bertől. Nemcsak a munka egyes fázisainak, a technoló­gia egyes folyamatainak a mozzanatát kell megismer­nie, hanem lényegesen na­gyobb áttekintéssel kell bír­nia az egész termelő folya­matról. Ez még fontosabbá teszi a termelő tevékenysé­get folytatók műszaki-tech­nikai képzését és tovább­képzését. Az üzemi termelésben á most hódító gépesítési és au­tomatizálási folyamat sok­szorosára növeli a termelé­kenységet. A folyamat tehát az üzemi termelékenység nagvarányú emelését hozza magával. A tudományos és műszaki forradalom __ tehát meggyorsítja a munka ter­melékenységének emelkedé­sét, éspedig a íudományos vívmányok és alkotások be­kapcsolása ötjáli^ ' Ezek alapján méginkább érthetővé válik számunkra, hogy miért került a mi nép­gazdaságunkban annyira elő­térbe a műszaki, technikai fejlesztés, a gyártástechno­lógia korszerűsítése és miért küzdünk az ellen, hogy új( építéssel hozzanak létre új kapacitásokat úgy, hogy a réginek a színvonala marad a kialakult állapotban. Régebben úgy hittük, ak­kor dolgozunk gazdaságosan, h>a a technikai berendezé­seket teljes elhasználódásig működtetjük. Ma már vilá­gos — és ez egyre jobban előtérbe kerül —, hogy a műszakilag elavult technikai berendezések működtetése egyik legdrágább termelési tevékenység. 2. Változás megy végbe a munka tárgyában. Az embe­riség termelő tevékenységé­nek kibontakozása óta a termelés alapját képező anyagok mindig természeti eredetűek voltak. A felhasz­nált anyagok neme szerint kerül az emberi társada­lom története is megjelölés­re (kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak). Most olyan időket élünk, hogy a munka tárgyát képező anyagok kö­zött is egyre szélesebben hó­dítanak az ember által ter­vezett és létrehozott, előre meghatározott tulajdonságú anyagok. A közszükségleti cikkek listáján már régen ismertek ezek az új, ember által ter­vezett tulajdonságú anyagok. A PVC, a nylon, a perion — és ezeknek széles skálája — már ismert szinte minden ál­lampolgárunk előtt. Ezek az anyagok nem egyszerűen pótolják a természeti ere­detűeket, hanem annál jobb tulajdonságokkal rendelkez­nek és így felhasználásuk után nagyobb értéket képvi­selnek. Ma már ott tartunk, hogy a szerszámgépek anya­gaiban is egyre szélesebben hódít a műanyag, s a nem­zetközi piacon nem csak a természeti eredetű — vas, acél — anyagokból konstru­ált és gyártott szerszámgé­peket keresik. Méginkább így van ez a közvetlen használati célra készült köz­szükségleti cikkekben. A szocialista országokban és a fejlett tőkés országok­ban tízévenként a közszük­ségleti cikkeknek mintegv 40 százaléka cserélődik ki újra, olyanra, ami előtte nem volt, nem is létezett. Á vi­lággazdasági kutatóintézetek megállapítása, prognózisa szerint számolhatunk azzal, hogy tíz esztendő múlva használatos közszükségleti cikkeinknek mintegy 40—45 százaléka olyan lesz, ami ma nem létezik. Ne hagyjuk ki az elem­zésből az élelmezéstechni­kát sem. Nem vitás, hogy az emberiség élelmiszer-ellátá­sa szempontjából legfonto­sabb ágazat a mezőgazda­ság. Ez alapjaiban a jövő­ben sem változik meg. A mezőgazdaság termelvényeit mással helyettesíteni az élelmezéstechnikában aligha lehet. A mezőgazdaság ter- melvénye azonban alap­anyag, amit az ipari tevé­kenység menetében nagyra sokféleképpen lehet feldol­gozni, feldúsítani, értékben megnövelni. Ahhoz, hogy a világ mai élelmezési gondjait enyhíte­ni lehessen és a gyorsan növekvő emberiség élelmezés szükségletét ki lehessen elé­gíteni, alapvetően fontos a mezőgazdasági termelés színvonalának további fej­lesztése. De legalább ilyen fontos, hogy ezen a területen törjön magának utat a tudo­mányos és műszaki forra­dalom, hogy a mezőgazda­ság által megtermelt alan- anyag a vegyipar, a mű­anyagipar __ felhasználásával fninél több célt szolgálhas­son és minél nagyobb igényt elégíthessen ki. Megfigyelve hazánk lakos­ságának élelmezéstechnikai változását, megállapíthatjuk, hogy a negyedszázaddal ez­előtti ellátás egyre jobban megszűnik. Akkortájt a há­zilag levágott egy-két — sőt néha több — hízottser­tés, a házilag sütött ke­nyér, szinte be is határolta a napi élelmezés sávját. Ma már a városokban általá­ban, de falun is egyre szé­lesebb körben használják szükségleteik kielégítésére az élelmiszergazdaság feldolgo­zott termékeit. Mindezt a változást a vegyipar mérhetetlenül gyors előretörése nélkül aligha lehetne elképzelni. Saját helyzetünkből is is­merjük, hogy a vegyipar a népgazdaság termelő ipari ágazatai között a leggyor­sabban fejlődik. Hazánkban már nemcsak megal.apozó- dott a vegyipar, hanem ter­melése egyre nagyobb vo­lumenű lesz, s a negyedik ötéves terv új beruházásai ezt az ágazatot még tovább viszik előre. Jellemző pél­dául, hogy 1965 és 1970 kö­zött a vegyipar termelésének növekedése az ipar átlagos termelésének mintegy két­szerese volt. Egyre híreseb­bé válnak az új vegyipari üzemek — Borsodi Vegyi Kombinát, Tiszai Vegyi Kombinát, Tiszamenti Ve­gyiművek — és a többi vegy­ipari üzem. Örömmel említjük ezek között a Tiszamenti Vegyi­műveket, mert az ország kénsavtermelésének nagyobb hányadát, a szuperfoszfátnak felét adja s ezen túl nagy mennyiségben gyárt festék- alapanyagot és a „Tomi” mosószereivel már beírta ne­vét a fejlődő vegyipar tör­ténetébe. Hangsúlyozom, hogy az új folyamat — a tudományos és műszaki forradalom — keretébe tartozó ebből, hogy új, ember által tervezett tu­lajdonságú anyagok készül­nek és hódítanak teret a termelésben, a közszükségle­ti cikkek gyártásában. 3. Egyre szélesebb mérték­ben változik meg a terme­lési és emberi szükséglete­ket szolgáló energiák ne­me, forrása. Itt is arra kell utalni, hogy az emberiség életéhez, fenn­BELYEGSAROK f Hősök emlékére A Magyar Posta legköze­lebbi kiadása a Szojuz 11 pilótáira emlékezik. Előre­láthatólag szeptember végén 10 forint névértékű légipos­ta blokk jelenik meg, amely­nek közepén V. Volkov, G. Dobrovolszkij és V. Pacajev nemes arcvonásai tűnnek elénk. Háttérben a világűr­ben száguldó járművük, a Szojuz—11 és a Szaljut űr­állomás látható. A felső ré­szen a szörnyű tragédia idő­pontja, 1971. június 30. ol­vasható, amikor a küldeté­süket legpontosabban telje­sítő, minden tudományos feladatot elvégző űrhajósok Földet érve életüket vesz­tették. Az alsó díszítő sza­lagon latin szöveg: „Pro genere humano, progressio- ne et scientia” (az emberi­ségért, a haladásért, a tudo­mányért.). A blokkot Kékesi László grafikusművész terve alap­ján az Állami Nyomda ké­szíti. Századunk egyik leg­nagyobb eredményét, a koz­mosz meghódítását a Ma­gyar Posta már számos bé­lyegen, blokkon mutatta be. Ezek sorában már 1968-ban kénytelenek voltunk a vi­lágűr kutatása során eddig &W!M Az európai faanyag import tartásához, a termeléshez, az egész társadalom fejlő­désének biztosításához az energiát ősidők óta a termé­szet szolgáltatta. Legkoráb­ban felhasznált energiafor­rások a szél, a víz hajtó­ereje. A későbbiek során a gőz, a nafta eredetű folya­dékok, szén, villanyáram, stb. Korunkban tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a természeti eredetű energiaforrások strukturális változáson mennek keresz­tül, ebben a fejlettebb — szénhidrogének — felé ha­ladunk, de tanúi és része­sei vagyunk annak — és ez a legfontosabb —, hogy az energia egyre szélesebben alapozódik az anyag szerke­zeti megbontására. Közvet­lenül a második világháború után még vita tárgyát ké­pezte, hogy lehet-e az ato­mot energiatermelésre szé­les sávban felhasználni. Ma már erről vita nincs, tucat­jával épültek meg atomerő­művek és anyagi lehetőség, beruházási kérdés, hogy egy- egy országban milyen gyor­san épülnek meg ilyen ener­giaforrások. Ismeretes, hogy hazánkban is megkezdték a paksi atomerőmű építését. A közvélemény az atom­ról több ismerettel rendelke­zik úgy, mint pusztító, rom­boló erőről. Azt hiszem, bő­vebben kell szólnunk az atomról — az anyag szer­kezeti megbontásáról — úgy, mint energiaforrásról. Ez egyébként óriási perspektí­vát nyit meg a békés élet, a békés alkotás, az emberiség igényeinek jobb kielégítése szempontjából. Ez a kérdés dönti el és oldja meg azt a tudós kö­rökben tartó vitát, hogy meddig futja a Föld termé­szeti eredetű energiakészle­teiből. Meddig lehet szenet bányászni, kőolajat kiter­melni és más energiahor­dozót nyerni a Föld mé- héből? Az atomerőművek máris, a jövőben pedig még­inkább választ adnak ezek­re a kérdésekre az emberi­ségnek. A tudomány tehát megoldja az emberiség energia-szükségletét hosszú perspektívában, nagy tá­von és ebben a pillanatban még nem is tudjuk felfogni, mit fog jelenteni ilyen szem­pontból a világűr további meghódítása. Nem véletlen tehát, hogy korunkat „atomkorszaknak” is nevezik. Ennek a korszak­nak teljes kibontakoztatása a tudomány előtt álló nagy és óriási feladat. De ez a kibontakozás megkezdődött és a tudományos és műszaki forradalom ezen az úton vi­szi előre az emberiséget. (Folytatjuk) Az Európai Gazdasági Bi­zottság összesített adatai szerint, amelyek nem tar­talmazzák a Szovjetunió adatait, az európai faimport az elmúlt évben 6 százalék­kal emelkedett és elérte a 173 millió köbmétert. Az ex­port, amely megközelítőleg 127 millió köbméter volt, csupán 3 százalékkal nőtt. A bizottság értékelése szerint ez évben az európai faaanyag kereslet kisebb mértékben nő mint 1970-, ben. A szovjet rizstermesztés jövője A szovjet mezőgazdaság egyik gyorsan fejlődő ága a rizstermesztés. A legutóbbi pártkongresszus határozata szerint 1975-re 2 millió ton­nára kell emelni a terme­lést, hogy egészében kielé­gítsék a belföldi piac igé­nyeit. E feladat megoldását segíti az öntözés fejlesztése. Az előző tervidőszakban kezdtek rizst termeszteni Dél-Ukrajnában, a Krímben, a Volga deltavidékén, a Don-mentén és Dél-Kazah- sztánban. A központ azon­ban továbbra is a Kubány marad, ahol öt év múlva 60o ezer tonna rizst aratnak, vagyis a jelenlegi mennyi­ségnek csaknem a kétsze­resét. A másik nagy rizses vi­dék — Kazahsztán, amely 1970-ben 264 ezer tonna ter­mést adott. Most a köztár­saság fővárosától, Alma- Atától 80 km-nyire, a Bal- has-tó menti félsivatagos la­pályon teremtik meg az új rizstermesztő központot, s ezért az Ila-folyónál létre­hozzák a Szovjetunió legna­gyobb, öntözést szolgáló kapcsagaji víztárolóját. 1975- ben Kazahsztán 440 ezer tonna rizst ad majd. Üj rizstelep a Balhas-tó mentén. Fokhagyma mint rovarirtószer? A többi mediterrán or­szághoz hasonlóan Spanyol- ország mezőgazdaságában is fontos szerepet tölt be a fokhagymatermesztés. A ház­tartások fokhagymafogyasz­tása azonban az utóbbi években jelentősen csökkent Az Egyesült Államokban újabban azt vizsgálják, ho­gyan lehet a foghagymaolaj- eszenciát rovarirtásra fel­használni. Az új szer a be­tiltott DDT-t pótolná. Meg­állapították, hogy e szerből egészen híg oldat is elegen­dő a moszkitók rendkívül veszélyes lárvájának elpusz­tításához. Amennyiben a kí­sérletek teljes sikerrel jár­nak, Spanyolország teljesen váratlanul nagy fokhagymá­kon junktura elé nézhet. A silókukorica levéltrágyázása A Szovjetunióban kísérle­teket folytattak a silókuko­rica levéltrágyázásával. Re­pülőgépről történő permete­zéssel 16 százalékos karba- midoldatot juttattak a nö­vényzetre két vegetációs időszakban. Az oldatból hektáronként 200 litert használtak. A kezelés ered­ményeként a kukorica zöld­anyagának fehérjetartalma 25,4 százalékkal haladta meg a kontrollparcellákon termett, nem permetezett kukorica fehérjetartalmát. A trágyázott kukorica színe sötétzöld volt, levelei na­gyobbak voltak és növeke­désben messze elhagyta a kontrollnövényeket. A trá­gyázott kukoricából készített silótakarmány 68,7 százalék­kal több fehérjét tartalma­zott, mint a kontrolihoz fel­használt más silóanyagok. Tejsav és karotin tartalma is jóval magasabb volt Burgonyafeldolgozó üzem Hollandiában áldozatul esett hősök emlé­kére blokkot kiadni. Légrá- dy Sándor tervező hősiessé­güket a görög mondákból ismert Ikarusz sorsával pél­készételek csomagolására is használják a polietilén fó­liákat. A csomagolás két részből áll: a 0,6 mm vastag, fehérre festett ú. n. héjfólia (alsórész) és az átlátszó fe­dőfólia. Az alsórésznek a fedőfóliával történő lezárása után kissé el kell válnia a héjtól, különben a csoma­dázta. Gagarin, Komarov és White arcképe mellett ak­kor is a latin, mint közös kultúrnyelv szolgált az egye- -temes gyász kifejezésére. golás felnyitása nehézkes. A készételek műanyag­edényekbe való csomagolása és mélyhűtése lehetővé teszi a készételek nagy tömegben történő előállítását, a ven­déglátóipar számára. Az ed­digi alumíniumfóliából ké­szült alsórészek helyett ma már a plaszfóliát használ­ják, mert előnyösebb és olcsóbb. Burgonyakészítményeket gyártó új üzemet épít a Hollandia NV, a Nestlé Ali- mantana S. A. társaság leányvállalata. Az új üzemet Venrayben, Limburg tarto­mányban hozzák létre. Az új gyárban a termelés ez év novemberében indul. Az alkalmazottak számát foko­zatosan növelik és 1973— 1976 között a gyárban már mintegy 400 embert foglal­koztatnak. A venrayi gyár burgonyapürét fog gyártani (poralakban és burgonyape- hely alakban), minthogy a burgonyapüré-fogyasztás az utóbbi időben jelentősen emekedett. A Nestlé cég azért választotta Venrayt az új gyár székhelyéül, mint­hogy ez a vidék szolgáltatja a legtöbb burgonyát: a Hol­landiában termesztett burj gonya 70 százalékát Készételek csomagolása polietilén fóliába Az NDK-ban 1970 óta a

Next

/
Thumbnails
Contents