Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
1971. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Meditációk a felnőttoktatásról Amikor néhány évvel ezelőtt országosan visszaesett a felnőttoktatásban résztvevők száma, először azt hittük, bepótoltuk a történelem mulasztását. Aki addig nem tanulhatott, az elvégezte az általános iskolát, s ezt az oktatási formát maga a fejlődés „vette le a npairend- ről.” Hamarosan be kellett látni, hogy ez nem így van. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők tábora évente tetemes utánpótlást kap a fiatal gener- rációból. A felnőttoktatás nem került le a napirendről, csupán annyi történt, hogy a régi hagyományos formák fölött kezd eljárni az idő. Küzdelem minden tanulóért Jogos örömmel írtuk meg, hogy Szolnokon nem csökkent, sőt az utóbbi években növekedett a felnőtt diákok száma. Ez a tény azonban igen kitartó, szívós munka eredménye. A dolgozók általános iskolája szinte külön megküzd minden tanulóért. Megküzd magukkal a tanulókkal, s helyenként az üzemekkel is. Többször is elkísértem Szervező útjaikra a dolgozók általános iskolájának vezetőit. Egyszer azt mondták tízszer is ki kell menni egy üzembe mire összejön tizenöt—húsz ember. Azt hittem, erős túlzás, amit mondanak, s csak a nehézségeket akarják érzékeltetni vele. Utóbb beláttam a tízszeri kimenetel szó szerint értendő. &K Huszonegyen a MÁV Járműjavítóból Három évvel ezelőtt egy nagy kampánnyal három osztályt szerveztek az üzemben. Az elmúlt tanévben végzett az utolsó osztály is és közben nem szerveztek újakat. Az idei tanévre négy jelentkező volt. Nyilvánvaló, hogy általános felhívásokkal ennél nem is lett volna több. A munkát azzal kezdték, hogy megnézték, hány ember nem végezte el a nyolc osztályt. Kiderült, hogy hét- százan vannak. A negyven éven felüli férfiak és a harmincötön túli nők „kiszűrése” után kétszázötvenegy ember maradt. Az ő névsorukat megkapták a műhelybizottsági tagok s megkezdődött a személyes meggyőzés. Ennek formáiról, módozatairól kevés konkrét ismeretünk van, hiszen mindenkihez másként kell közeledni, ha eredményt akarnak elérni. Az eredmény huszonegy jelentkező volt. Sok ez, vagy kevés? A semminél több, de a lehetségesnél biztosan kevesebb. A dieselesítés miatt most folyik az üzemben a négyéves szakmunkás-átképzés. Több ben is erre hivatkoztak, de volt aki politikai oktatást is említett. Azt is szervezni kell, hatékonyabb munkára nem volt erő. Ezer ember oktatásával, képzésével foglalkoznak. Sok a bejáró munkás, őket igen nehéz itt tartani munkaidő után. Valóban nem könnyű munka a szervezés. De a technika fejlődése megköveteli a magasabb szintű tudást. Ez most a MÁV Járműjavítóban különösen konkrét formában mutatkozik. Saját gárdájából még több új szakmunkást képezhetne ki az üzem, ha előzőleg megteremtené a feltételeket az általános iskola elvégeztetésével. Ma még átképzéssel megoldható a fejlettebb technikára való áttérés, de néhány év múlva talán szükség lenne azokra az emberekre is, akiknek most még nincs meg a kellő végzettségük. A vasútnál már rájöttek erre, s fizetnek azoknak, akik a vasút- forgalmi tagozaton fejezik be általános iskolai tanulmányaikat, s majd a vasút dolgozói lesznek. A város több, jóval kisebb létszámú, üzemében sikeresebb volt a szervezés. Az ÉPSZEJR Vállalatnál például tizenkettő, a Fűrész- és Hordóipari Vállalatnál tizenhat, a Húsipari Vállalatnál tizenhét jelentkező volt. Új formák A felnőttoktatás hagyományos formái fölött kezd eljárni az idő. Az új formák most alakulnak. Ennek jele a vasútforgalmi tagozat megszervezése, az ifjúsági tagozatok megindulása. Keresik az üzemi tagozatok legalkalmasabb formáit is (például messzemenően igazodnak a bejáró munkások időbeosztásához). Mindezek azonban csak a kereteket adják meg, hogy az eredmények is javuljanak, ahhoz továbbra is szívós és kitartó szervezésre van szükség. B. A. Korántsem épül mintaszerűen A sor-társasházaknál folyó közművesítés földmunkáinál látott kupacok helyén majd kiskertek lesznek — de mikor?! Oszi-téli tv-műsor Uj filmeket, új sorozatokat ígérnek a televízió őszitéli műsor tervei. A bemutatásra kerülő folytatásos művek közül kiemelkedik „A zord folyó” című négyrészes szovjet film. A sorozat alapjául szolgáló regény egy nemesi família széthullását követi nyomon a múlt század közepén. Második világháborús történet a Hans Baimler „Camerád” című négyrészes NDK produkció. „Világiárók” címmel 13 folytatásból álló egyenként félórás francia alkotás kerül vasárnap délutánonként képernyőre. A sorozat egy-egy ország művészeti, építészeti, folklorisztikus jellegzetességeit, nevezetességeit mutatja be — kalandos történetbe ágyazva. Hét, egyenként 60 perces epizódokból áll az olaszok „Colt és muzsika” című produkciója, amely látványos revűrészle- teket ötvöz cowboy paródiával. Fiatalabbaknak, idősebbeknek egyaránt jó szórakozást nvújt majd Dumas világhírű regényének, a „Három testőrinek nemsokára vetítésre kerülő új feldolgozása „D’Artagnan” címmel. A budapesti művészeti hetek eseményeként a bécsi szimfonikus és a Wiener S'taatsoper balettkarának közreműködésével forgatott .Coppelia” című balettet láthatjuk, valamint a „Gisel- le”-t a berlini német opera együttesének tolmácsolásában. Szombat éjszakai műsorban vetítik Franz Kafka „Értekezés egy akadémián” című elbeszélésének új nyugatnémet tv-változatát — egy majommal a főszerepben. November 7. tiszteletére — a Vílágszínház című tervezett sorozat „bevezetőjeként” — a Kreml toronyóráját láthatjuk, Pago- gyin híres drámáját Száztizenkét tulajdonos leendő otthonaként OTP mintalakótelep épül Szolnokon, a Landler Jenő úton. A kívülálló joggal feltételezné, hogy egy mintalakótelep — a körülményekhez képest .— mintaszerűen épül. Ez esetben korántsem mondható ez így, az eddigi tapasztalatok alapján. A tervek szerint 1974-re teljesen elkészülő lakótelepnek két beruházója és több kivitelezője van. A sortár- sasházakat — mint beruházó — az OTP építteti, s — mint kivitelező — teljes egészében a Szolnoki Építő-Javító és Szolgáltató Vállalat építi fel. A lakótelep közműveinek beruházását a megyeszékhely tanácsának tervosztálya — pontosabban az osztály lebonyolítási csoportja — irányítja, szervezi. Részben a felügyelete alá tartozó költségvetési üzemek építik a közműveket, s a lakásépítőt is a városi tanács irányítja. A beruházás előkészítése sem ment simán Mindezek dacára rosszul mennek a dolgok. Jelenleg a műszaki átadás előtt álló 28 lakáshoz szükséges közművesítés meglehetősen hiányos. Főként a külső gázvezeték megépítése okoz gondot, mert nincs rá vállalkozó. Ez egyébként a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat feladata, amelynek hajdúszoboszlói központja augusztus elején saját irányítása alá helyezte azt a külsőhálózat-építő részleget, amely addig a szolnoki üzemegységhez tartom zott. Ez utóbbinak a termelési osztályvezetője kérdésünkre közölte, hogy a Landler Jenő úti mintalakótelep külső gázvezetékének építésére még szerződést sem kötött a beruházó a TIGÁZ- zal. Az OTP és a szolnoki Városi Tanács tervosztályához tartozó lebonyolítási csoport képviselői együttesen megállapították, hogy bizony e mintalakótelep beruházásának előkészítése nem volt mintaszerű. Ezzel viszont hangsúlyozottan a kivitelezők „előteremtésének” közismert nehézségeire utaltak. Ma egy-egy munkára vállalkozót „lelni” — mint egyikük mondta — már-már bűvészet. Ami ideális lenne A lakótelep házainak felépítésére — belső és külső munkálataira egyaránt — az építő-javító vállalkozott. A közművesítést azonban több cég munkájának jó szervezésével, összehangolásával kell megvalósítani. Ebben ma még nagyon sok a kívánnivaló. Arról nem is szólva, hogy a lakótelep akkor épülne mintaszerűen, ha az alapközművek előbb készülnének el, mint a lakóházak. Vajon remélhető-e, hogy ez az ideális — egyelőre csak óhajként jellemezhető — feltétel valóra válik? Bárcsak így lenne! — hogy többé senki ne állíthatná: a Landler Jenő úti OTP-lakó- telep korántsem épül mintaszerűen. M. L Pénztárgépek Európa kilenc országának A Budapesti Irodagép- és Finommechanikai Vállalat 94 százalékban exportra készíti KATUS A—20 típusú pénztárgépeit. Ezeket a gépeket használják valamennyi KGST országban, de szállítanak Ausztriába és Finnországba is. Hazai alkalmazása során kiderült, hogy ezeknek a gépeknek alkalmazásával gyorsítani lehet a nagyforgalmú pénztárak munkáját. Még az idén tízezer darabot ad át a gyát- tő vállalat a mergendelők- nek. Képünkön: csomagolás előtt kipróbálják a pénztárgépeket. „Megfiatalodik44 a kollégium Mintegy 35 millió forintos költséggel korszerűsítik és bővítik a több mint négyszáz éves debreceni református kollégium épületét, s ezzel jelentősen „megfiata-i lodik” az ország egyik legrégibb oktatási intézménye. A belső udvaron lévő interná- tusi épület harmadik emeletet kap. A földszinten, első és második emeleten tanulnak majd a diákok, a 3.‘ emeletet pedig internátus- nak rendezik be. A régi kályhafűtés helyett bekapcsolják az ősi épületet a város távfűtési hálózatába. A belső udvar boltíves árkádjait zárt folyosóvá építik át. A kollégium épületének modernizálása közben gondosan vigyáznak az értékekre. Így például megmaradnak az évszázados tölgyfalépcsők. Ill inthogy a női divat ügyében tökéletesen illetéktelennek érzem magam, kötelességemnek tartom, hogy nyilatkozzam a letűnt nyár hölgyruházatáról. Egy afféle összefogó értékelésre gondolok, épp ezért kissé visszább kell úsznom az időben, az értekezések szerzőinek bevett gyakorlata szerint, akik mindent az ősközösségnél vagy az ókori görögöknél, de legalábbis a két világrendszer kialakulásánál kezdenek. Tekintsük tehát a miniszoknya diktatúrájának végnapjait. Körülbelül tavaly tavasszal volt, hogy arról a változásról susogtak szélté- ben hosszában, ami rövidesen a szoknyák hosszában, illetve rövidségében áll be. Hogy jön a maxi, megy a mini. — Hadd menjen csak — legyintettek a mini hívei. — A mininek még távoztá- han is érdemes utána fur- dolni, a maxi meg érkezőben is olyan, mint eltűnőben. (Kivéve, persze, ha bőségében elveszti azt, amit hosszában nyert, bár így a figyelmes szemlélőnek éppen az a nyereség, ami a szoknyának veszteség.) A miniszoknya lehullását — a divat-világranglistán — kétféle okok idézték elő. Ob- jektívek és szubjektivek. Az objektív okok közül elsőként az anyagiakat kell említeni. Közismert, hogy a minihez — mit mondjak? — egyötöd annyi kelme szükséges, mint a maxihoz. Az életszínvonal és az átlagbérek szakadatlan emelkedése törvényszerűen váltotta ki a maxi előretörését. Különösen a férjek voltak úgy vele, hogy miért adjon ki a feleség x forintot ruhaanyagra, amikor ötször x forintot is kiadhat. Csakhogy végre lehet valamit kezdeni a kisháztartásokban vészesen fölhalmozódó tőkével. A másik objektív ok a munkaerőgazdálkodás egyenes következménye. Közismert, hogy a fonó- és szövőipar állandó munkaerő- hiánnyal küzd. Ha a miniszoknya marad divatban, kevesebb anyagot igényel a piac, következésképp a munkaerőhiány is viszonylagosan kisebbé válik. Ha kicsi a munkerőszükséglet, senki sem veszi észre. Ellenben, ha ugrásszerűen megnövekszik, mindenki odakapja a fejét, lehet interpellálni, béralapemelést kérni, mun- kaerőtoborzó irodát nyitni, reklámfőnökséget létesíteni stb. Nem kevésbé objektívek a szubjektív okok sem. Ezek lényegében hipotézis jellegű vádak, miszerint a nemi erőszakot, továbbá hippi- és huliganizmus más szélsőséges változatait, a közlekedési baleseteket, sőt hovatovább az időjárás furcsaságait is a miniszoknyával hozzák összefüggésbe a maxi huhogói. Jóllehet, gazdasági érvelésük kézenfekvő, személyiségelméleti és esztétikai szempontból még valamikor a középkori Spanyolországban elaludtak és csupán az ismert filozófus mondását ismételgették hold- kórosan: „Szép az, mi térdek nélkül tetszik.” Hogyan szegültek ellen a minipártiak? Főként az anyagtakarékossági mozgalomra és a népszaporulat érdekeire hivatkoztak, esztétikai okfejtésük pedig egyenesen a hógörgetegek meggyőző erejével hatott. Azt állították, hogy a miniszoknyában valósul meg legtökéletesebben a tartalom és a forma egysége, minthogy tartalma a női csípő és formája ugyancsak a női csípő. A szoknyaháború az idei nyáron a maxi győzelmét ígérte, ám a dörzsöltebb maxisták megdörzsölték szemüket és felkiáltottak: még egy ilyen győzelem, és nem marad ruha a nőkön! Mert a minipárt gerillái behatoltak a bokát verő re- dők közé és föltalálták a hasítást, ami a köldökmagasságtól a szoknyának a földtől számított legkisebb magasságáig terjedt, elől vagy hátul vagy jobb — illetve baloldalon. Ez az Irányzat uszályába kerítette a midinek nevezett opportunista, kompromisszumra hajló frakciót is. Úgyhogy a maxi eredeti erkölcsne/ne- sítő szándékai a formai győzelem ellenére is mihamar semmivé foszlottak. És akkor jött a forró nadrág. Bizonycsak tehetetlenül szemlélték a szoknyaháború uszítói. Egyszerűen semmit sem tehettek ellene, mert ez mini volt ugyan, de nem szoknya, tehát illetékességi körükön teljességgel kívül- esett. Állítólag a szoknyahossz ultrái nem érik be látszólagos győzelmükkel, azaz lényegi vereségükkel és minden eddiginél hosszabb szoknyákat terveznek. A minipártban legteljesebb a nyugalom. Ügy vélik, hogy a miniszoknya legszélsőségesebb változatait még a kilométernyi uszályok sem söprik el. Ennek hossza ugyanis elektronikus mérőeszközökkel sem mérhető és meggyőződésük, hogy viselésére teremtenek alkalmat időnként az élet dialektikus összefüggései. Szabó János Uá&OAi „Értekezés” (MTI fotó —■ Jászai Csaba felv. — KS)
