Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Tréfa kaleidoszkóp LONDON Izgatott úriemeber jelent­kezik a hivatalban, beszélni szeretne az igazgatóval. — Mit óhajt az igazgató úrtól? — kérdezi a titkár­nő. — Fel akarom pofozni! Mire a titkárnő bájos mo­sollyal válaszolja: — Az igazgató úr, sajnos, házon kívül van... Nem tud­ná, uram, felpofozni négy óra után?... BUKAREST Vasile és Petre beszélget­nek egy pohár sör mellett. Vasile íelsóhajt: — Az én feleségem na­gyon szerény asszony, soha sincs semmi kívánsága. Petre nagyot húz az aranysárga italból és hozzá­teszi: — Akárcsak az én felesé­gemnek, az is folyton csak parancsol... TEXAS Egy jólöltözött férfi taxi­val viteti magát a városi börtön elé: — Megvárjam, uram? —ér­deklődik udvariasan a taxi­sofőr. — Ha van ideje. TJ — És mondja uram, soká­ig fog tartani? — Nem, uram.:; Négy év éa hat hónap... PRAGA A nagyvállalat személyze­ti osztályán az előadónő azt mondja a munkára jelentke­ző íiatalemebernek: — Hát kérem, felvesszük magát. Kezdetben 850 koro­na lesz a fizetése, később majd emelkedik. Mire a fiatalember tiszte­lettudóan megjegyzi: — Akkor talán később visszajövök!... MILANO A szoba szőnyegén egy halott férfi fekszik. Tina, a rendkívül csinos fiatalasz- szony — az özvegy — a rendőröknek magyarázza: — Naponta eljátszotta itt szegény Giuseppém nekem, hogy lövi magát agyon ez­zel a pisztollyal... Hát teg­nap aztán megtöltöttem ne­ki... .... Egy férfi be akar menni a monte-carlói kaszinóba. A portás eléje áll: — Bocsánat, uram — mondja udvariasan —, nyak­kendő nélkül nem lehet be­menni ! A férfi tiltakozik: — Hogyhogy nem lehet, hiszen ott áll egy férfi ing nélkül... — Igen, kérem, de az az úr nem jön, hanem tá­vozik. .. HAMBURG Az elitéit új cellatársat kap. — Magát mi juttatta ide? — kérdi kíváncsian. — A konkurrencia — mondja a jövevény. — Miféle konkurrencia? — Ugyanolyan bankjegye­ket nyomtam, mint az ál­lam. .. BELGRAD A televízió képernyőjén megjelenik a felírás: Most következő filmünket tizen­hat éven aluli nézőinknek nem ajánljuk! — Papa, miért alkalmat­lan ez a film tizenhat éven aluliaknak? — kérdezi a pa­pát tizenkét éves lánya. Hallgass, Jovanka, fi­gyelj oda, majd meglátod!... ZÜRICH Nemzetközi mérkőzést köz­vetít a tévé. A balszélső le­fut és az alapvonalnál ügye­sen begurít. A labda azon­ban érintetlenül elsüvölt a kapu előtt. A belső csatá­rok lassan mozognak és nem érik el a labdát. A közön­ség felmorajlik. A tévé-ri­porter a kitűnő lehetőséget látva, lemondóan mondja a mikrofonba: — És kérem, ilyenkor, ilyen remek helyzeben nincs kéznél egy láb!... Révész Tibor gyűjtéséből Sürgős ügy — Ha megveszem ezt a sorsjegyet, nyerhetek vele ötvenezer forintot? — Természetesen! Még százezret is! — Nekem elég lesz öt­venezer. És mikor van a húzás? — Szerdán. — Nagy kár. Akkor nem veszem meg a sorsjegyet... — De miért nem? — Mert a pénzre már hétfőn szükségem van! Ügy mint otthon A vonat fülkéjében egy idős férfi pipát vesz elő a zsebéből. — Nincs kifogása az ellen, ha rágyújtok? — kérdezd a szemben ülő hölgytől. — Érezze úgy magát, akárcsak otthon! — feleli az. — Értem — sóhajt az öreg, s pipáját visszasüly. lyeszti a zsebébe. Értelmezés dolga Az utcán egy lihegő hölgy szalad a rendőr után. — Egy férfi üldöz en­gem... Azt hiszem részeg! A rendőr ránéz a hölgyre és kijelenti: — Hát persze!..: biztosan részeg... Kocsmai találkozás ■— Szervusz komám, hogy van a feleséged? — Ne is kérdezd, nagyon beteg. — Beteg és te itt Iszol 7! — Az egészségére! Illetlenség Talán kivennéd a kezed a zsebedből, ha velem beszélsz! (A Wochenpresse-ből) Fehér Kiáras Ötös fatálat Baráti társaság lustálko­dott a strandon. Élvezték a napfényt, nézték a Balatont, a hegyeket, a fehér vitorlá­kat, — amikor a társaság egyik tagja, tekintélyes ma­tematika professzor felug­rott: — Jaj, gyerekek... mindjárt háromnegyed öt... azonnal fel kell öltöznöm... csak fél hatig veszi át a posta a lottócédulákat. — Csak nem lottózol? — kérdezte egy zöld fürdőnad- rágos férfi, aki azzal szóra­kozott, hogy lábát térdig a homokba temette. — Te, a matematikus ne tudnád, hogy a nyerési esély egy a negyvenhárommillióhoz... — Kifejezetten laikus okos­kodás — mondta a számtan­tanár és méltóságteljesen le­söpörte magáról a nedves homokot. — Az én esélyem egy a negyvenhármmillióhoz. Te nem játszol, tehát a te esélyed nulla. Vagyis az én esélyem végtelen szer na­gyobb a te esélyednél... A társaság nevetett. Ekkor Ibiké, az ifjú és csinos laboránsnő azt mond­ta: — Egyszer azért meg kéne próbálni. Három harminc. És nyerhetünk egy milliót. — Ha én nyernék egy milliót, akkor táviratoznék az. irodába: „Szabadságom így hónappal meghosszabbí­tottam, Sármány kar tás egy ronda dög, fizetésemet ve­gyétek fel és igyátok meg az egészségemre. Szerető kol­légátok, Ákos”. — Én egy jachtot vennék és körbejárnám a Balatont, — álmodozott Pannika, a szőkére festett lakásügyi elő­adónő. A társaság nevetett. — Tudjátok mit? — lot­tózzunk, — mondta a zöld fürdőnadrágos. — Helyes... — bólintott a számtantanár. — Egy... ket­tő... tizen vagyunk... öt pár... tudjátok mit? Írjanak fel öt számot a férfiak, öt számot a nők, úgyis beme­gyek a postára, megteszem. Két szelvénnyel fogunk ját­szani. — Ügy van! Mindenki ír­ja fel az életkorát, — kiál­totta Ibi. — Kinél van pa­pír, ceruza? A férfiak egy pillanat alatt felírták: — 43, 29, 37, 44, 49. — Tessék. Az első nő, a számtanta­nár felesége kézbe vette a ceruzát és megfagyott erei­ben a vér. Csak nem fogja felírni, hogy... egyszóval, hogy két pillanat múlva mindenki tudja a társaság­ban, hogy négy évvel idő­sebb az uránál? Persze a szerencse... ugyan, micsoda hülyeség. Egyik szám olyan, mint a másik... legfeljebb nem ötös találatuk lesz, ha­nem négyes. Jó esetben az is százezer forint. És kissé elpirulva — felírta: 34. .Pannika, a lakásügyi elő­adó félszemmel a cédulára pillantott Hát van bőr a képén ennek a nőnek? No várj csak, ha te harminc­négy éves vagy, akkor én... én... és gyorsan melléírta: 26. A harmadik nőnek nem volt sok gondolkoznivalója. ö lovagjának az első perc­től kezdve harmincegyet mondott, tehát ebben mara­dunk. — 34, 26, 31 — mondta kövér Manyi, aki testvérek között is, — na, mindegy, senkinek semmi köze hozzá. Gyors elhatározással beírt harmincötöt. Ibiké, utolsó­nak már csak a szerencse kedvéért is huszonegyet Irt — és a nők kissé borongás lelkiismerettel názték a számtantanárt, aki a kabi­nok között eltűnt a cédulák­kal. ... És két nap múlva ájult Izgalommal feküdtek a for­ró homokban, amikor a strand hangos beszélője kö­zölte a lottó heti nyerő szá­mait. A férfiak egyetlen száma sem talált. S a nőké... jóságos atya­isten... a szív elakad... az ész megáll. Ötöt találtak. Hja, kérem szépen, —For­tuna is csak — asszony. Szerencséje volt Pironnak, a két évszázad­dal ezelőtt elhunyt francia vígjátékírónak soha nem volt egy vasa sem. Egy nap találkozott barátjával, aki épp egy szerencsés kimene­telű párbajról tért vissza. — Hogy micsoda szeren­csém volt! Ellenfelem go­lyója lepattant a zsebemben lévő ezüst pénzről. — Valóban szerencsés vagy! — mondta Píron. Én a te helyedben szörnyet hal­tam volna. — Ön nem Ismer meg? Én vagyok a kis Jack, aki kél évvel ezelőtt itt lakott önnél!... (A Polish Weekiy-Ml)

Next

/
Thumbnails
Contents