Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

1971. augusztus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Beruházási lázgörbe I. Á légvárak nem épülhetnek fel Aki sokat markol keve­set fog — tartja a szólás­mondás. A megalapozatlan, nagyravágyó igények felki­áltó jelei a befejezetlen be­ruházások: a félbemaradt íizemi csarnokok, istállók, az udvaron tárolt új gépek, a földbe süllyesztett betonala­pok, az égbenyúló mihaszna szerkezetek. Az átmenetileg parlagon heverő értékek kü- lön-külön is milliókra, az országos statisztikában pedig Hozómra nines hitel Az országban mint­egy 100 vállalat to­vább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Száz vállalatnak vásárlásaira, ren­deléseire, beruházásaira nincs elég pénze. A hitel sem segít rajtuk, mivel máris olyan adósságba bonyolód­tak, hogy azt sem képesek törleszteni. Gépvásárlásaik, beruházásaik, készletnövelé­seik önmagukban bármeny­nyire indokoltak, a vezetők mégis felelőtlenül az állam­kassza terhére költekeztek. Most „hozómra” kérnek hi­telt, úgy, hogy annak tör­lesztését esetleg csak évek múltán képesek elkezdeni. Mert addig minden befolyó forintnak már van helye és gazdája. Fizessen hát az ál­lam — mondják, hozza rendbe a költekező vállalat szénáját, fejezze be beruhá­zásait. Az állam végülis a kény­szerhelyzetben fizet, mert különben azok a vállalatok szintén pénzzavarba kerül­nének, amelyek vétlenül Az életszínvonal Mennyit költhet az ország felhalmozásra, beruházásra? Hol van a határ? Alapvető­ben a termelés és a fogyasz­tás színvonala behatárolja a lehetőségeket. Az évente megtermelt új értékeknek, a nemzeti jövedelemnek átla­gosan 76 százalékát elfo­gyasztjuk, 24 százalékát fel­halmozzuk; beruházzuk, készletnövelésre fordítjuk. Nyilvánvaló, hogy a fo­gyasztás, az életszínvonal ro­vására nem növekedhet a felhalmozás, bár 1951—1952- ben erre is volt nem éppen jóemlékű példa. Átmeneti­leg persze az életszínvonal veszélyeztetése nélkül is költhetünk többet, mint amennyit megtermeltünk. A valóban hatékony és gyor­san megtérülő beruházáso­kért időlegesen vállalhatjuk például a költségvetés eset­leges hiányát, vagy a külke- reskedemi kivitel mértékét meghaladó behozatalt. Ezt az átmeneti anyagi áldozatot és adósságot ugyanis a korsze­rű és gazdaságos termelő kapacitások gyors üzembe helyezése kamatostól vissza­fizetheti. A nagyarányú soronkfvüli beruházások és bankhitelek Lopják a szöretkezeti vagyont milliárdokra rúgnak. A megálmodott új termelő részlegekre bizonyára nagy szükség lenne, milliókat fi­azhatnának, ha időben el­készülnének. De időközben elfogyott a vállalat, a szö­vetkezet pénze. A helyi ve­zetők a bankot szidják: „Veszni hagyják a befekte­tett milliókat, nem adnak hitelt”. A dolgozók pedig a pazarlás láttán nem tudják kinek higgyenek. gyártottak, szállítottak a száz túlköltekezőnek. Tegyük mindjárt hozzá: rendszerint más terven felüli beruházá­si kiadások is terhelik a központi alapokat. A külön­böző minisztériumok, főha­tóságok gyakran előállnak ■ soron kívüli igényekkel. Az ilyen gazdaságosnak és ha­laszthatatlannak minősített beruházási javaslatok közül ha csak elvétve fogadnak el néhányat — ez is tetemes többletkiadás. A központi beruházások befejezéséhez pedig időnként jelentős ösz- szegű póthitel szükséges, mert az eredetileg tervezett és jóváhagyott keretek ke­vésnek bizonyultak. Szóval különféle címen újabb és újabb többletterhek hárul­nak az államháztartásra. A baj csupán az, hogy a bank páncélkamrájában, a kincs­tárban sincsenek felesleges milliárdok. Az évek óta egyébként is deficites állami költségvetést egyre inkább terhelik mindezek a soron kívüli kiadások. terhére nem lehet azonban sajnos már a har­madik ötéves terv időszaká­ban sem térültek meg gyor­san. Bizonyítja ezt, hogy öt év alatt a befejezetlen beru­házások értéke több mint megkétszereződött s 1970 vé­gén elérte a 70 milliárd fo­rintot. Ez lényegében egy egész évi beruházás össze­gének mintegy 80 százalék­ka. Az erők s* ét­forgácsolódnak Az egyes terven felüli be­ruházási döntések külön-kü- lön bármennyire indokoltak, hatékonyak is, végeredmény­ben szétforgácsolják a nép­gazdaság építő és szerelő ka­pacitását, elnyújtják a ki­vitelezési időt, növelik a parlagon heverő értékeket. Mert a beruházások orszá­gos mértékét, értékét az elméleti lehetősé­geken túl nagyon gya­korlatiasan behatárolja a kivitelezést végző vállalatok teljesítménye. Némileg le­egyszerűsítve a dolgokat azt mondhatjuk, hogy ha pél­dául öt év alatt 400 üzem felépítéséhez van az ország­Nőtt a termelés, a termelékenység Megyénk tanácsi gazdaságának első fé évi tapasztalataik' Megyénk tanácsi gazdaságának előzetes, összesített érték el. Egyébként általa mérlegét az idei első félév tapasztalatairól a közelmúlt­ban készítették el a tanács közgazdász-pénzügyi szakem­berei. A sok ágazatot felölelő elemzés több cikk kereteit is kimerítené — ezúttal csak egyes megállapításokra, — összefüggésekre szorítkozhatunk. Pályázati felhívás A Szolnok megyej Rend­őrfőkapitányság felvételt hirdet a rendőrség közrend­védelmi és közlekedésrendé­szeti állományába. Jelent­kezni lehet 1971. augusztus 24-én 9 órakor a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság személyzeti osztályán. A je­lentkezők bizottság előtt fel­vételi vizsgát tesznek. Jelentkezhetnek azok' a 30 ívnél fiatalabb magyar ál­lampolgárok. akik letöltöt- ték katonaidejüket büntet­len és feddhetetlen előéle- tűek, legalább 8 általános iskolát végeztek és testma­gasságuk eléri a 168 centi­métert A jelentkezők hoz­zák magukkal gépjárműve­zetői engedélyüket Egy közelmúltban készült belügyminisztériumi felmé­rés szerint a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek ká­rára tavaly 1811 bűntettet követtek el, s bár a kár összege a szövetkezetek for­galmához képest csupán tíz- ezrelékekben mérhető, mégis figyelmeztetők az adatok: fokozni kell a vagyonvédel­met a szövetkezetekben. Különösen a betöréses lo­pások és lopások száma nö­vekedett; az okozott kárnak csaknem fele ezekből szár­mazott ban elegendő anyag, építő­gép, szakember, segédmun­kás stb., akkor ne kezdjünk el egyszerre 600-at. Mert így a 400 sem épülhet fel, ha­nem jobb esetben annak csupán egy töredéke. Az egyik helyen így az ötödik év végén a csarnok áll üre­sen, a másik helyen az ud­varon új gépek hevernek, mert nem készült el az épü­let. És sorolhajuk a befeje­zetlen beruházások megany- nyi variációját. A realitástól elszakadt igé­nyek megvalósulásának, a légvárak felépítésének útját állják a gazdasági törvé­nyek. A hatékony tervezés, az ésszerű előrelátás okosan számol e törvényekkel. Az iménti leegyszerűsített példá- lózásnál maradva, ha csupán 100 új üzem építését kezdik meg, s ezekre összpontosíta­nak minden erőt, anyagot, eszközt, akkor egy év alatt végezhetnek a kivitelezéssel. A következő évben pedig hasonló gyorsasággal felé­pülhet újabb száz. miközben az előző száz már termel, hasznot hajt. Így az első esztendő befektetése nem lesz sokáig holt érték, s az ötödik év végéig annak nagy része, esetleg egésze megté­rül. A koncentrált, gyors be­ruházások további előnye, hogy a tervezett technika korszerű marad, s nem évül el a végnélküli kivitelezés­sel. Vagyis aki kevesebbet markol, az többet fog. A beruházási javak kon­centrálásával, hatékony fel- használásával több lakó­ház, iskola, óvoda, kórház, üzlet is épülhet. De csak ak­kor, ha nem vállalkozunk többre, mint amennyire a népgazdaság, az építő-, az építőanyag-, a szerelőipar teherbírása „hitelesítve van”. Sem a vállalat, a szövetke­zet, sem az ország beruhá­zási programja nem lehet te­hát kívánságlista. Korunk­ban, amikor a tudomány, a technika fejlődése szinte fe­lülmúlja a fantázia szárnya­lását különösen kísért az igények és a lehetőségek éles összeütközésének veszé­lye. Az egyszerre mindent akarás semmivé válhat. Hiá­ba céloztuk meg a csúcsot az évekig elhúzódó beruhá­zásokkal végül is az elma­radott technikát konzervál­juk. Erőinket reálisan szám­ba véve nem támadhatunk széles fronton, nem építhe­tünk, nem korszerűsíthetünk egyszerre mindent, csupán kulcspontokon érhetünk el gyorsan átütő, a társadalmi, gazdasági haladást hatéko­nyan szolgáló eredményeket. Kovács József (Folytatása köv.) Az okozott kár másik fe­lét túlnyomórészt az üzle­tek megtévedt dolgozói kö­vették el, sikkasztás, csalás, hűtlen és hanyag kezelés, rongálás stb. útján. Bíztató azonban, hogy a sikkasztás­nak, csalásnak és hűtlen kezelésnek minősülő bűntet­tek száma, s méginkább a kár összege csökkent az elő­ző évhez képest. Csaknem kétszeresére — mintegy másfél millió forintra — emelkedett viszont az a kár, amely hanyag kezelésből származik. A tanácsi vállalatok ter­melése és áruforgalma ösz- szességében csaknem 9 szá­zalékkal múlta felül a tava­lyi első félévi teljesítményt. Ez azonban átlag, amelytől le és fölfelé egyaránt jelen­tős eltérések tarkítják a ké­pet. A kisújszállási Faipari Vállalat árbevétele csak két­harmada volt az 1970-es I. félévinek, — ugyanakkor a Szolnoki Építő-Javító és Szolgáltató Vállalat e tekin­tetben megkétszerezte telje­sítményét. Mintegy hat százalékkal nőtt átlagosan a bérszínvo­naluk az első félév alatt. — Kettő kivételével valameny- nyi tanácsi vállalat növelte a bérszínvonalat, volt ahol tizenöt, tizennyolc százalé­kosnál is nagyobb bérszint- emelést értek el, de volt pél­da a szolid, egy-két százalé­kos fejlesztésre, s két eset­ben bizonyos csökkenés is tapasztalható. Az új — idén már érvényes — központi bérszabályozás értelmében, akik nagyon nekirugaszkod­tak ezzel, azoknak a cégek­nek a „zsebe” is hatványo­zottan bánja a lendületet, mert a bérfejlesztési adójuk tetemes összegre rúg. S ha még a hatékonysági mutató­juk is romlott, akkor — mint mondani szokták — az év végén megnézhetik magukat. A megyei összkép szerint a tanácsi vállalatok nyere­ségtömege nem változott szá­mottevően. Következésképp a nyereségből képezhető ré­szesedési alapjuk sem nőtt lényegesen. De ez megint- csak átlagosan jelentkező adat, s ugyanígy következik belőle, hogy a tisztes mérvű bérszínvonal-növelés csök­kentette a vállalati részese­dési alapot, amelyet köztu­dottan terhel az évközi bér- fejlesztés. Ebben az összefüggésben már kevésbé tűnik vonzónak például az a 13 százalékos bérszínvonal-emelés, amelyet történetesen a megyei terve­zőirodánál valósítottak meg, miközben az első félévi nye­reségük a tavalyi azonos időbelinek csak 84 százalé­kát érte el. Való igaz, hogy általában a nyereségtömeg alakulását az évzáró mérleg megvonásakor több olyan tényező is befolyásolja, ami félévkor még nem jelentke­zik, de ezeknek a hatása nem alapvető. Indokolt és ésszerű Próbálják a Gólyát Észszerűen öntöző francia gép kipróbálását kezdték meg a Hajdúszoboszlói Ál­lami Gazdaságban. A for­mája miatt „gólyának” ne­vezték el a körbenforgó, kétszámyú berendezést. A földalatti vagy felszíni ve­zetékre egyaránt rákapcsol­ható garnitúrát három ke­rekű egyszerű traktor üze­melteti. saját „lábán” megy az egyik vízkivételi helytől a másikhoz, s ezzel jelen­tősen csökkenti a kézi mun­kaerőigényt: nem kell a vál­lon vinni a csöveket, a gép megy a vízforráshoz. A ke­réken járó gép egy helyből 58 méter átmérőjű területet tud öntözri. óránként het­ven köbméter vizet szór széjjel. Az „öntözőszámyak” különböző szögben állítha­tók, attól függően, hogy mi­re juttatják a mesterséges esőt tehát időszakonként is ala­pos figyelemmel kísérni a gazdasági Kölcsönhatás fő" tendenciáit, s azokra alapozni egy-egy fontos döntést, intéz­kedést. Az első félévi ada­tok tanúsága szerint ez jel­lemezte például Mezőtúron a villamossági és géptech- nikp: °k gyárában folyó min A tanácsi vállalatok I. fél­évi teljesítményüket oly mó­don növelték — megyei szin­ten — csaknem 9 százalék­kal, hogy közben a létszá­muk alig-alig nőtt, sőt ese­tenként — például a köny- nyűipari ágazatban — csök­kent. Azt jelenti ez, hogy a termelés bővítését nagyrészt a termelékenység emelésével nos tapasztalat, hogy a mun­kahelyet változtató dolgozó’ mindinkább figyelembe vesz­nek olyan vállalati adottságé kát. mint a munkakörülmé­nyek, a szociális ellátottság a munka jellege, nehézség foka és társadalmi rangja, becsülete. örvendetesen javult he­lyenként a gyártmányössze­tétel és a termelés szerkeze­te is. A kereslet csökkenésé­nek és a gazdaságosság ked­vezőtlen alakulásnak hatásá­ra szüntette meg például a jászberényi cipőipari válla­lat a házipapucs, a szilikát­ipari vállalat pedig a falbur­kolócsempe gyártását. Ellen­kező okokból — az előnyök és a növekvő igények figye­lembevételével — készült fel a kaputelefonok sorozatgyár­tásra a villamossági és gép­technikai cikkek gyára Me­zőtúron. Változatos módon járultak hozzá a megye tanácsi vállalatai a IV. ötéves terv egytizedét jelentő első hat hónap gazdasági tapasztalatainak „gyűjteményéhez”. — Csupán néhányat idéztünk ezekből — bizonyságul, hogy az indulás, a tervkezdés, ha nem is mindig, s mindenütt volt problémamentes, összességében biztató. Módot nyújt arra. hogy a folytatás jobb, sikeresebb legyen. Magyar István Húsmérgezés Ezúttal nem a kániku­lában előforduló húsmér­gezésekről lesz szó. Tud a hús másként is mér­get okozni. Ügy, ha nincs. Vagy ha kevés van és nem olyan választékban, mint kellene. Vasárnap reggel, a hentesbolt előtt karon ragad valaki: Ezt miért nem írják meg? Miért szépítik a dolgot? Azon­nal látom mérgének az okát és igazát. Néhány nappal előtte írtuk, az illetékes miniszterhelyet­tes nyilatkozata alapján, hogy a húsellátás jobb mint korábban, lényegé­ben megoldott. A hen­tesüzletben pedig hatal­mas tömeg dulakodik a kevéske húsért. Mint előt­te szombaton, vagy pén­teken. Valakinek nem volt igaza. Talán la­punknak, amikor meg­írtuk? Vagy a Magyar Távirati Irodának, az információ kiadójának? Esetleg a miniszterhe­lyettesnek? — Érdemes utánajárni. Nem a mun­dér becsületéért, hanem azért, mert a fogyasztó­nak feltétlenül igaza van. Húst akar enni. — Dolgozik érte. jár neki. Az igazság után nem Kell soká járnunk. Meg­tette helyettünk laptár­sunk, a Népszava. Bizo­nyára másutt is tapasz­taltak hasonlót, mint mi. Idézzük: „Előfordul, hogy egy-egy városban még panaszkodnak a vásár­lók. A húst minden hé­ten, minden megyében egy szakemberekből ál­ló bizottság osztja el... Ha valahol fennakadás van az ellátásban, lehet, hogy a megyei elosztás nem elég körültekintő, nem elég alapos...’’ így szól az illetékes minisz­tériumi főosztálytól ka­pott tájékoztatás. Mind­ehhez — a Népszavával együtt — azt tesszük hozzá: Ott, ahol a hús- eloszást átgondoltan vég­zik. ahol a megyei ke­reskedelmi szervek tö­rődnek azzal, hogy állan­dóan javuljon a helyzet, gazdagodjék a választék, ott találnak megoldást. Ami a választékot il­leti: A fővárosban időn­ként — olyan sok az áru — még árleszállítás is van. Hogy fogyjon, ol­csóbban kínálják a ser­téskörmöt, lábat, fejet. Érthetetlen, hogy egyes helyeken, — Szolnokon, mégsem lehet ilyen tö­megigényt kielégítő, ol­csó árut folyamatosan kapni. Kenyérméreg A fentiekből könnyű kitalálni, hogy az aláb­biakban sem mérgezett kenyérről lesz szó. Kedvenc boltomban ezúttal egy szeplős kis­lány árulja a kenyeret. Hétfő délután hat óra van. — Kedvesen közli, hogy csak szombat reg­geli kenyere van. (A vá­ros legtöbb boltjában ha­sonló a helyzet.) Kérdem a kislányt, hogyan tud­ják „elintézni” — bizto­san nem lehet könnyű —, hogy még hétfőn este is szombat reggeli kenye­ret árulnak. Nem érti. A kérdést nem érti, mo­tyog valamit, hogy „ez van”. Hogy is érthetné, ő még tanuló, még nem lát be a kulisszák mögé. — még nem ismeri a ke­nyérrendelés rejtelmeit. De van-e isten, aki is-. meri? Ugyanis szomba­ton délután, ugyanabban a boltban kedvesen kö­zölte egy másik kislány, sajnos már mai kenye­rünk nincs, csak pénteki sütés. Ha szombat dél­után már csak péntek reggeli volt, honnan vet­tek hétfő estére szombat reggeli kenyeret? Tény­leg, ha van isten, ezt magyarázza meg annak a járműlakatosnak, aki kedden reggel savanyú­kenyérrel indult mun­kába. Van egy javaslatom. Adjanak szombaton — szombati, hétfőn hétfői kenyeret. Ez nem is új dolog. Nagyon régen fel­találták. Csupán némi szervezőképesség és sok lelkiismeret, hivatássze­retet kell hozzá. i ^ , nm Tabáni —•

Next

/
Thumbnails
Contents