Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
1971. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Könyvtáraink m mm // ■ jovoje Ha jól emlékszem a múlt év végén lezajlott könyvtáros konferencia második napján — a szünet után — néhány oldalas sok- szorosítványt találtam a székemen. Bele se néztem: eltettem. Nem mintha se hideg, se meleg felszólalások annyira lekötötték volna a figyelmem. Fél óra múlva azonban észre kellett venem: úgyszólván mindenki ezeket a papírlapokat nézegeti, s csak fél füllel figyel a szónokra. Mindez addig tartott, mígnem a felszólalók is arról kezdtek beszlégetni, ami a papírlapokon volt olvasható. Egyre szenvedélyesebben. — Nyoma se volt immár a jólfésült óvatoskodásnak. Igaz, az első pillanatban csak a hozzáértők ismerték föl: a Hl. Országos Könyvtárügyi Konferencia ajánlásainak tervezete cím mögött mi rejtőzik. Aki azonban figyelmesen végigolvasta az oldalakat, meg kellett, hogy értse; a konferenciának sorsdöntő kérdésekben kell állást foglalnia. Csakhogy a pontokba szedett kérdőjelekre sokféleképpen lehet válaszolni! S a tervezet Achilles-sar- ka tudniillik épp az volt, hogy a válaszok körvonalazása háttérbe szorult kérdés- feltevésekkel szemben. Márpedig nyilvánvaló, hogy nem lehet csak kérdezni. Még akkor sem, ha az is vitathatatlan, hogy más a válasz Szolnokon, mint Szabolcsban, — más a Dunántúlon, nem is szólva a tanyák-falvak-kis- városok könyvtári helyzetének összemoshatatlanságáról. Mindenesetre a problémák leplezetlen fölsorolása is megtette a magáét. Fölszakadtak a zsilipek: mindenkinek volt hozzátennivalója kiegészíteni való ja, javaslata. — Másfél nap alatt csaknem száz ötlet-módosítás-Kifogás hangzott el. Senkit sem lepett meg, hogy a konferencia rendhagyó módon ért véget: a küldöttek semmiféle dokumentumot nem fogadtak el. Csak egy bizottság alakult, amely azt ígérte, hogy egy-másfél hónap múltán — azaz január végére, február elejére az elhangzottak figyelembevételével végleges formába önti az ajánlásokat Tévedtek. Nem számítottok ugyanis arra, hogy a vita továbbgyűrűzik. Akik például nem kaptak szót a konferencián, írásba foglalták mondanivalójukat. A tanács- Kozás sajtóvisszhangja is nem egy esetben vitára-állásfogla- lásra ösztönzött. Ugyancsak bebizonyosodott, hogy a könyvtárak jövője felől korántsem csupán a könyvtárosoknak kell határozniuk. Hiszen ez a jövő nemcsak az övéké, kell hogy legyen. Hanem a társadalomé! Ennek a kissé közhelyszerű igazságnak az érvényesítése rendkívül nehéz. A szóban- forgó bizottság például több hónapos munkát végzett azért, hogy — legalább elvileg — kidolgozza az érvényesítés alap jait-f el tételeit — A napokban jelent meg mindössze nyolcoldalas kiadványuk: A III. Országos Könyvtárügyi Konferencia ajánlásai. Tudom, hogy furcsán hangzik: engem mindenekelőtt meglepett a — stílusa. A könyvtárosok „ajánlanak”, „kérnek”, szerényen „fölhívják a figyelmet” a problémákra. Mintha elbizonytalanítaná őket a látszat: maguknak kémek. Ámbár ez a „maguknak” — mi vagyunk! Mi, akik — kár volna tagadnunk — túlságosan is szűkkeblűén bánunk a könyvtárakkal. Az utóbbi háromnégy év statitsztikái egyértelműen azt tanúsítják, hogy az állami költségvetésen kívüli anyagi források jelentősen apadtak. Sok helyen „spórolnak” a könyvtárakon. Nem véletlen, hogy „A munkások és az olvasás” című kiadvány szerint 486 üzemi dolgozó véleménye alapján 12 felsorolt foglalkozás közül a könyvtáros az — utolsó előtti. (A közért-boltvezető, s a bérelszámoló is megelőzi...) — Mit kellene tenni? — ötlik fel az emberben a kérdés. „Sürgős intézkedésre van szükség!” — feleli rá a meg- szokottság. Amiben kimondatlanul is benne van: „fölülről”. Az ajánlások azonban arról a fölismerésről tanúskodnak, hogy fölöttébb naív dolog azt hinni, valamiféle központi rendelettel — intézkedéssel egycsapásra rózsaszínűvé varázsolható az ország könyvtári helyzete. — Amikor az általnos kulturális fejlődés a helyi önállóság kiteljesítése felé tart, a problémák megoldásának mechanizmusa is meg kell, hogy változzék. Azaz a megoldás nélkülözhetetlen elemévé válik a helyi erők megnyerése — jelen esetben a könyvtárak ügyének. Jól példázza ezt a falusi könyvtári körzetek kialakítása. Tulajdonképpen Pestről is elő lehetne írni. milyen nagyobb településeken kell kifejleszteni azokat a könyvtárakat, amelyek ellátják a környezetükben lévő 3—4 kisebb falu és tanya olvasóit. Ügynevezett letéti könyvtárak segítségével, amelyek könyvanyagát a központból cserélik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ily módon egy-egy körzet könyvvel való ellátása — mondjuk így: könyvtári kultúrája — számottevően megjavítható. Papíron fölöttébb egyszerűen; a könyvtári centralizáció szükségességét senki sem tagadja. Amikor azonban az anyagi erők összpontosításáról van szó, a fölöttébb magától értetődő egyszerre „bonyolulttá” lesz. — Miért? Azért, mert x körzet központi könyvtára csakis úgy fejleszthető, ki a jelenlegiből, ha az érintett falvak, illetve e falvak kisebb-na- gyobb vállalatai-termelőszö- vetkezetei kulturális célokra szánt forintjaiknak bizonyos részét a leendő központi könyvtárnak adják. Azaz, ha fölülemelkednek önmagukon: áldoznak valamit & holnapjukért. A könyvtáros konferencián elhangzottak arra figyelmeztettek: egyelőre igen messze vagyunk a fontiek megvalósításától. tervezett körzetközpontok elenyésző hányadát sem sikerült — még csak alapjaiban sem! — kialakítani. Az ajánlásokból ez is kitűnik, nemcsak a szűklátókörűség miatt. Hihányzanak a tervek: egyelőre fehér hollónak számít az a helység, ahol többé-kevésbé tudják, milyen irányban ésszerű fejleszteni a következő 5—10 év során könyvtáraikat. A perä- pektívátlanság miatt, — a könyvtárak költségvetési tétellé egyszerűsödnek: ennyi és ennyi jut új könyvek vásárlására, esetleg korszerűsí- tésre-renoválásra. — Holott aligha kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy bárki megértse: nem lehet pusztán a forintokra bízni az ország könyvtári kultúrájának a holnapját. — Mindenekelőtt azért, mert félő, hogy kellő előrelátás híján ezek a forintok napi esetlegességekre forgácsolódnak szét Ezért fontos, hogy az ajánlások a helyi távlatok kidolgozásának a megalapozása végett arra kérik a Művelődésügyi Minisztériumot: dolgozzon ki 15 évre szóló távlati tervet a magyar könyvtárak fejlesztésére. A másik ezzel kapcsolatos javaslat: a minisztériumnak érdemes volna kezdeményeznie egy úgynevezett központi könyvtári alap létrehozását Azt hiszem, érdemes elgondolkozni a tennivalók, — ajánlások vázolta sorrendjén. Nem véletlenül került az első helyre a helyi erők összpontosítása. Nem véletlen, hogy a könyvtárosok úgy vélik, „lent” kell megalapozni a jövőt- ír, -c ; e Mert különben a legnagyszerűbb országos tervből, a legkitűnőbb könyvtári elképzelésekből sem lehet valóság! Veszprémi Miklós Révész Napsugár grafikái Pszichológia Tízkötetes mű a második világháborúról Az összes frontokon és harcszintereken történt események körültekintő vizsgálata alapján ad sokoldalú elemzést a második világháborúról az az alapvető jellegű mű, amelynek munkái most kezdődtek meg a Szovjetunióban. A kutatók tárgyilagosan kívánják meghatározni minden hadviselő fél szerepét a háborúban és annak kimenetelében. Felhasználják az SZKP és más kommunista-, valamint munkáspártok, a különböző államok kormányszervei és főparancsnokságai dokumentumait, és nagy illusztrációs anyagot adnak majd közre. „A második világháború története” című munka szerkesztőbizottságának élén a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Andrej Grecskó marsall áll. A bizottság tagjai a legjobb szovjet történészek közgazdászok, filozófusok, kiemelkedő katonai vezetők, diplomaták, jogászok. A mű első kötetei 1974-ben jelennek meg. A teljes kiadás 1977-re, az Októberi Forradalom 60. év- fördulójára készül eL L ÍAPN — KS) Olvastam: az üzempszichológus dolga többé már nem a lelkizés. A pszichológus nem afféle lélekbúvár, hanem tudós emeber. Nélküle már nehezen képzelhető el egy modern nagyüzem. Ügy hogy nálunk is egyre több hedyen alkalmazzák. Mondhatnánk, több az üzempszichológus, mint a modern nagyüzem. Persze, nem mondjuk, mert vigyázunk az olvasók jó közérzetére. A közérzet egyre fontosabb. Van már munkahelyi közérzet, közéleti közérzet, az ifjúságnak is van közérzete. A nyugdíjasoknak mindig is volt Már akkor is, amikor elmaradottabb öregurak úgy panaszkodtak: „Ezelőtt harminc évvel nem is tudtam, hogy közérzet létezik a világon. ..” Egyébként ezelőtt harminc évvel is volt pszichológus. Sőt, pszichológus vicc is. Egy áruház pszichológust alkalmaz. A játékosztályon egy gyerek bömöl, hogy hintalovat akar. Az anya azonban búgócsigát akar venni neki. A pszichológus felajánlja szolgálatait, valamit súg a gyerek fülébe, s az elhallgat. A mama kíváncsian érdeklődik: vajon mi volt az a varázsmondóka, amely így hatott csemetéjére. A lélek tudósa elárulja: „Azt súgtam neki, hogy ha nem hallgat el, kap két olyan hatalmas pofont* hogy ő érzi magát búgócsigának”. A máj pszichológus azonban nem azzal foglalkozik, hogy a gyerekeket ijesztgesse. Feladata, hogy a felnőtteket megnyugtassa. Különböző vizsgálatokat végez, amelyeknek teljességgel tudományos alapjuk van. Például, nekilát , s hónapokig tartó munkával megállapítja: megfelelő ember való a megfelelő helyre. Régen ez a közmondás volt. Ma tudományos megállapítás. Elméleti. Mert: ha a pszichológus a vezetőt nem találja megfelelőnek, lélektani okokból kénytelen hallgatni. Ha viszont a beosztottak nem megefelelőek, kénytelen tudomásul venni: már nem megfelelő emberből is kevés van a magyar iparban. A jó üzemi pszichológust azonban ez a kudarc sem kedvetlení- ti ed. Jól megtanulta a szakma alapigazságát: mindenkinek sikerélményre van szüksége. Tehát nem elég akor- holás, a bírálat, mert ez csak elkedvetleníti az embert. Még a legtrehányabbat is meg kell dicsérni, ha megérdemli. Es mindenki érdemel valamilyen dicséretet. Például ha valaki egész nap lóg a munkahelyéről, mielőtt erre rámutatnánk, gondoskodni kell sikerélményről is a számára. S meg kell dicsérni azért, hogy reggel csak félórát késett. Így a dolgozó tudja, hogy jóllehet nem csinál semmit, továbbra is számítanak rá, s élvezheti az erkölcsi és anyagi megbecsülést. A jó pszichológus — ellentétben a rossz főkönyvelővel — azt is tudja, hogy az erkölcsi megbecsülés éppúgy pénzt jelent, mint az anyagi megbecsülés. Az erkölcsi megbecsülés abban különbözik az anyagiaktól, hogy a pénzt kézfogás kíséretében nyújtják át. Az üzempszichológia egyik fontos felfedezése, hogy a pénz kevesebbet ér kézfogás nélkül. Még fontosabb tudományos eredmény: a kézfogás pénz nélkül annyi, mint egy hitvesi csók, harminc évi házasság után — jó vacsora helyett. A pszichológia premisszái természetesen magára az üzempszichológusra is érvényesek. Az a tudomány, amely egy magyar üzemben azt állapítja meg, hogy sok minden nincs rendben, csak afféle sarlatánkodás Ha viszont a pszichológus azt állapítja meg, hogy kenyéradója a legjobban vezetett üzem az országban, nemcsak kenyérre számíthat élete végéig, hanem előbb-utóbb kocsira is. Keserű csalódás, ha a pszichológus, aki az egyetemen azt tanulta, hogy tudományága nélkülözhetetlen, rájön, hogy az üzemben ő könnyen nélkülözhető. Nem ismeri a pszichológiát az a pszichológus, aki azt emlegeti, hogy csak akkor van rá szükség, ha szükség van rá és tiltakozik az ellen, hogy azt kelljen megállapítania, amit a főnökök mondanak. Ma már (vagy még?) ugyanis sok az olyan igazgató, aki ha nem is az egyetemen, de az életben remek pszichológusnak bizonyul. S hivatja a pszichológust, aki megállapította, hogy a vállalatnál sok minden nincs rendben. Két percig tárgyalnak párnázott ajtók mögött. A pszichológus kijön, s elkezdi hirdetni, hogy ez a legjobban vezetett vállalat az országban. „Mit mondtál neki?” — kérdezi a főkönyvelő az igazgatót. „Semmi különöset — hangzik a válasz. — Csak any- nyit. hogy ha továbbra is akadékoskodik, úgy kirúgom, hogy a lába sem éri a földet!” Pintér István Thomas Mann: A kiválasztott. Illusztráció I., II., III. Kiss Dénes: RÉGI NYARAK Nyaraim porát szél viszi Letörölte lábnyomaimat dűlőutak tábláiról Szél hordja más egek alá folyókon úszik lefele Nem fáj talpamon a tarlók aranyparazsának sebe Szél szél viszi nyaraimat forog a napsugár-kereke Keresem mint az aranyat a gyerekkori nyarakat búzatáblák sárga lángját eke nyomán a barázdát De csak a szél fúj csak a szél az idő kék szele __ __ — ------■ — -- •--------* ':7assa«rT
