Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus. 6. r Uj ipart honosítottak meg As alapítás ünnepére késsül Jásskiséren a húszéves Zománcipari és Szolgáltató Kiss A ceglédi kannák, vödrök, zsírbödönök mellett a képen látható zománcozott hőfokoz ókat is a ktsz gyártja. Ezeket szállítás előtt csomagolják. * , A munkahiány volt a visszatérő kísértet Jászkisé- ren, az 1951-ben szövetkezett kisiparosok házatáján. Mit el nem követtek a rém elűzésére! De mindaddig, amíg a zománcozásba bele nem kezdtek, a munkátlanság li- dércét is csak ideig-óráig hessenthették el maguktól. Két jogelőd Két szövetkezet alakult, s kezdett munkához 1951-ben Jászkiséren. A Szolgáltató Ktsz-t augusztus 19-én tizenegyen — női, férfi fodrászok és cipészek — alapították. Később, de nem tartósan, női és férfi szabók is betársultak, s belépett egy órás kisiparos is. A vasasok és asztalosok, szám szerint kilencen, ugyanakkor — 1951. november 1-én — Mezőgazdasági Felszerelésgyártó Ktsz néven szövetkezetek. — Meglévő anyagaikat és szerszámaikat a közösbe vitték a munka megkezdésekor. Az indulás körülményeire jellemző, hogy a 10 naponkénti elszámolással fizetett munkabér az első dekád után 37, a második után 80 forint volt. Később a foglalkoztatás arányában ezek az összegek emelkedtek. Jó munkalehetőséghez jutottak mind a vasasok, mind az asztalosok 1952 tavaszán annak az öt cséplőgépnek a javításával, amellyel a gépállomás megbízta őket. Még ugyanabban az évben a földművesszövetkezetek megyei szervével, a MÉSZÖV-vei kerültek munkakapcsolatba. Háromszáz cukorrépa-tolókapát gyártottak megbízásukból és húsz olajtüzelésű kemencefűtő berendezést készítettek a megye földművesszövetkezeti pékségeinek. Még így sem volt' azonban teljes a munkaellátottság a mezőgazdasági felszerelésgyártóknál, akiknek a létszámuk is kevés volt a megerősödéshez. Más okból is indítványozta a KISZÖV, hogy egyesüljenek a szolgáltatókkal, akik viszont anyagi gondokkal küszködtek akkoriban. Ezeket is enyhítette az egyesüléskor az a nyereség, amire a vasasok, asztalosok szövetkezetének 1952-ben sikerült szert tennie. 1953 áprilisában mondták ki az egyesülést. A Vegyesipari Ktsz néven létrejött szövetkezetnek Petrovics István lett az elnöke, aki ugyanezt a tisztet viselte annak előtte a szolgáltatóknál is. Szanku Albert pedig, aki a mezőgazdasági felszerelés- evártóknál elnökösködött, műszaki vezetőként dolgozott tovább a ktsz-ben. A két jogelőd egyesültével a létszám növekedett ugyan, de a munkaalkalom nem. Semmilyen lehetőséget nem szalasztottak el. Gyártottak fütcsövet, spiccvasat, tűzhelyet, amit lehetett. Az anyagbeszerzésnek is végigjárták megannyi kálváriáját, amit csak súlyosbított a szállítóeszközök hiánya. Zománcozni kellene Miközben keresve kutatták a kiút lehetőségét, arra a gondolatra jutottak: ha már füstcsöveket készítenek, azokat zománcozni is kellene. Ügy sokkal becsesebb és magasabb az ára is. Kapva kaptak hát az ötleten, noha senki sem tudta, hogyan, milyen eljárással lehet zománcozni. De nem tágítottak a gondolattól akkor sem, amikor megbizonyosodtak róla, hogy a dolog nem is olyan egyszerű... Hosszas utánjárás végén jutottak el Pesten a Lam- part Vállalat kőbányai zománcüzemébe, ahol végreszóba álltak velük és meg is mutatták a gyártás műveleteit. Ezek láttán bizony nehéz, emberpróbáló feladatnak találták a zománcipari munkát, s különösen az ahhoz szükséges feltételek megteremtését Jászkiséren. Mindenekelőtt égetőkemencét kellett építeni. Megállapodtak, hogy azt Szanku Albert Kossuth utcai telkén, a volt cséplőgépszínben építik fel a Lampart szakemberének irányításával. Ahogy ehhez hozzákezdtek, attól kezdve míg a kemence működött, a Szanku-családnak nemigen volt nyugalma. Már az építést is éjjel-nappali munkával csinálták, hogy az is részese lehessen, aki napközben másutt dolgozott. Mert bizony e mű megalkotásának kivétel nélkül mindenki részese akart lenni és részese is volt a szövetkezetből. Félig-meddig már állt a kemence, amikor — 1955 őszén — a KISZÖV javasolta, gyártsanak, ceglédi kannát, mert az hiánycikk és nagyon keresett, kifizetődő. A ktsz megfogadta a tanácsot és egyetlen bádogosa, Iglódi István megkezdte a kovácsok, lakatosok „átképzését” a ceglédi kanna készítési módjára. Minden munkafogást, műveletet kézzel kellett végezni, mert gépük, alkalmas munkaeszközeik nem voltak hozzá. Amíg itthon a tanulás folyt, Szanku Albert és Kai- zer János géplakatosok, valamint Kovács Tihamér esztergályos két hónapig Pesten, a Lampart kőbányai gyárában ismerte meg és gyakorolta a zománcozás fortélyait. Május 1 tiszteletére Látták, hogy a kemence teljesítőképességéhez ők maguk nem tudnak elég ceglédi kannát gyártani, erre megnyerték a jászapáti és jászárokszállási ktsz-ek vasipari részlegeit, majd a mezőtúriakat, és a jászalsószentgyör- gyieket is. De még sokáig így sem volt elég a zománcozni való nyerstermék. Az olajfűtésű kemencét 1956 tavaszán, május 1 tisz- eletére gyújották be először. Az indulásnál két hétig a Lampart két szakembere is közreműködött Az első zománcozott kannák elkészülte volt a bizonyság arra, hogy a küzdés az újért, az ismeretlen megismeréséért és meghonosításáért — beváltotta az úttörők reményét, igazolta hittel teli elszántságukat A más szakmabeliek is próbálkoztak árutermeléssel — így például a cipészek a Cioőnagykereskedelmi Vállalat megrendelésére is dolgoztak. Az ötvenes évek elején a szövetkezet kiváló címet kapott, majd újabb kitüntető helyezést nyert egy megyei minősítés alkalmával. A zománcozás első országos elismeréseként, annak megvalósításáért Szanku Albert műszaki vezetőt 1957-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Abban az évben már a ktsz termelését is ugrásszerűen megnövelte az új iparág. Az 1956. évi egymillió 643 ezer forinttal szemben 1957-ben több mint 3 millió forint értékű lett a teljes termelés, amely azután is milliósnál nagyobb tételekkel gyarapodott egy-egy esztendőben. A szövetkezet létszámában is fejlődést hoztak ezek az évek. A növekedés feltételeit azonban korlátozták az elhelyezés adottságai. Elsősorban a zománcipari teljesímény növelését diktálta az, érdek, amely nemcsak szövetkezeti, hanem népgazdasági, közellátási érdek is volt. Éppen ez utóbbi folytán jelentős támogatást is kapott az államtól e termékeire a szövetkezet. Szanku Albert telkén azonban nem volt hely a további bővítésre. A nyersgyártás elhelyezését is növelni kellett ezért a ktsz megvásárolta a Fő út 26. szám alatti nagy telket, a rajta lévő épülettel. Itt előbh. a. cipészműhely, majd a nyerskannagyártás kapott helyet, s később ide költözött a szövetkezet központja is. Azóta újabb szomszédos telket is vettek, s a kettőt egyesítették. Korszerű üzem másfél millióért Az új portán korszerű zománcozó üzemet építhettek. Igaz, ennek megkezdéséhez a tagságnak is áldozatot kellett hoznia. A mérlegzáró közgyűlésen az 1958. évi nyereségrészesedés felének felajánlását kérte e célra a vezetőség. Fjem könnyen, de megszavazták a hozzájárulást. Az OKISZ-tól kértek még másfél millió forint támogatást. Azt is megkapták. Az új zománcozóban 3 kemence épült, s elkészültek a szociális normáknak megfelelő öltöző-, fürdőhelyiségek is. Ezek azelőtt teljesen hiányoztak a szövetkezetnél. A létesítményt 1960-ban állították üzembe és már abban az évben jóval több mint kétmilliós értékkel nőtt a termelés. Felülmúlta már a 9 millió forintot. Az új üzem biztosította jobb munkakörülmények közt a nők foglalkoztatását is növelhették a zománcozás több műveleténél. Sok-sok feltétel azonban még nem volt kielégítő. A nyersgyártók szűkös elhelyezésén újabb és újabb épülettoldással tudtak csak enyhíteni, raktár egyáltalán nem volt még az új nagy telken sem. Nagy értékű anyagokat tároltak szabad ég alatt, ami megengedhetetlen volt. Kényszerből, fekete beruházással építettek raktárát, s ezért az elnök fegyelmit kapott. Még a legutóbbi években is épülettoldásokkal kellett a szociális és irodai helyszűkén enyhíteni, ahogy lehetett. A 60-as évek korszakos változást hoztak a nyersgyártásban. Jó néhány munkagépet ajánlott fel a Zománcipari Művek a szövetkezetnek megvételre. Ezáltal az addig kézi műveletekre épült nyersgyártás gépesítését megkezdhették, s lényegében ezt azóta is folytatják. Jelenleg egy nagy teljesítményű mélyhúzógép fölé építenek műhelyrészt, hogy a gépet munkába állíthassák. A gépesítés kezdetétől nagyon sok újítást, ésszerűsítést is megvalósítottak a munka könnyítésére és gyorsítására. A legbecsesebb újítások Bozsik Károly nevéhez fűződnek, de Kovács Tihamér, Szalóki Alajos, Szanku Albert és mások is sokan újítottak, javasoltak ésszerűsítést. 1962 őszén Petrovics István felmentését kérte az elnöki teendők alól. Ezt a tisztet azután jó három évig Győr István látta el, majd 1965 novemberében Agócs Imrét választották meg a szövetkezet elnökévé. A legutóbbi vezetőségválasztáson ismét ő nyerte el — újabb négy évre — a tagság bizalmát. Csaknem 45 százalékkal nőtt a szövetkezet árbevétele 1966—70 között. Gazdálkodása már a reform bevezetésének első évében is igen eredményes volt. Erre vall, hogy 1968-ban több mint 3,6 millió forint nyereséget értek el. Azóta is e körül alakul az évenkénti nyereség összege, amiből rendszeresen növelhették a dolgozók jövedelmét, s több mint 4 millió forint beruházással fejleszthették a szövetkezetét. 1965-ben 149 dolgozó nem egészen 15,5 millió, 1970-ben pedig 193 dolgozó csaknem 22,4 millió forint értéket állított elő. (A létszám adataiban az ipari tanulók és a bedolgozók nem szerepelnek.) Időközben a szövetkezet Zománcipari és Szolgáltató Ktsz-re változtatta nevét. Bár az árutermelés nagyarányú fejlődése viszonylag csökkentette a szolgáltató szakmák részesedését „a nagy összesenből”, ezeknek a köre bővült és a szövetkezet gondot fordít rá, hogy a helyi igényeknek e részlegei megfeleljenek. Most villanyszerelő, műszerész, kovács, bádogos, férfi, női fodrász és asztalos szakemberei végeztek javító-szolgáltató munkát a lakosság megrendelésére. A jelenlegi 230-as létszám 48 százaléka nő. Derekasan helytállnak a zománcozás egyáltalán nem könnyű munkájában, amit — különösen ilyenkor, kánikulában — a nagy forróságot lehelő kemencék közelében csak nagy akarattal lehet győzni. A legrégibb, ezüst koszorús Béke szocialista brigádot is nők alkotják. 1968 elején megszüntették a nők éjszakai műszakját, a csökkent munkaképeségűeket és a terhes anyákat orvosi javaslat szerint könyebb munkára osztják be. Tömegméretekben a moz-í galmi élet és a munkaver-, seny is a 60-as évek köze-; pén bontakozott ki a szövet-; kezeiben. Ma már a szocia-; lista brigádok — köztük egy ifjúsági is — meghatározói az eredményeknek. Hat kol-; lektíva viseli hosszab-rövi- debb idő óta a megtisztelő címet, amelynek elnyerését az idén két újabb brigád tűzte ki célul. A mozgalom-, ban többen az önképzésre vállalnak kötelezettséget.1 Tavaly a brigádok több mint 15 ezer forint értékű társa-* dalmi munkát végeztek. L Zománc II. program ^ A ktsz és a ^ művelődési ház bronzkoszorú fokozatot nyert vegyeskara a régi daloshagyományok ápolója a községben. Sportban pedig a Zománc—Spartacus SK már a nevével is hirdeti a ktsz közreműködését,' ami azt jelenti, hogy szövetkezeti dolgozók, fiatalok is erősségei a labdarúgó, asz-; talitenisz, sakk, galambász, horgász és női kézilabda szakosztálynak. A község bélyegszakkörében hat ktsz-; dolgozó vesz részt. A ktsz-nek jelentős sze-' repe van a község, a járás életében is. Közéleti tisztségeket viselnek a szövetkezet dolgozói, akik természetesen, a legdöntőbb módon üzemi szervezettségükkel és termelő munkájukkal járulnak hozzá a Jászkisér életében betöltött szerepük növeléséhez. Jövendő terveik ennek a meghatározó szerepnek a további növelését célozzák. A tavalyi 22.4 milliós termelési értéknek több mint kétszeresét: 45 millió forintnyit akarnak előállítani, miközben a mai létszámukat mintegy százzal növelik. A tavalyi 530 tonna zománcioari termékkel szemben t975-re 1250 tonna előállítását tervezik. Ezt a nagyarányú termelésbővítést egy 15 millió forintos beruházásra alapozzák, amelyet Zománc II.' programként tartanak számon. Ennek a megvalósításával 1973-ig teljesen új üzemi telephelyet építenek a község külterületén, ha sikerül hozzá a ielentős ösz- szegű állami támogatást és bankhitelt, valamint a saját erőt més kiegészítő szövetkezeti (KTA) támogatást is megbánniuk. Ezáltal korszerűségben is továbbfejlesztve. megkétszereznék annak az iparnak a teljesítő- b'énosségét. amelvet éppen 15 éve honosítottak meg Jász-; kiséren. (x) 1 Szabó Sándor a 28 cm-es vízvödör merevítő-gyűrűjét hornyolja a forgópadon az előregyártó részlegben. Petrovics István 1962-ig volt ktsz-elnök, most szállítási csoportvezető; Szanku Albert elnök, majd műszaki vezető, jelénleg nyugdíjas; Agócs Imre 1965 óta a szövetkezet elnöke. Miskolczi József, a Radnóti szocialista brigád vezetője színzománcozást végez.
