Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-31 / 204. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 31 ~ I« BARANGOLAS SPANYOL FÖLDÖN Amikor " a bikát kifütyülik... A bikaviadal — meglepetésemre — ez alkalommal éjjel fél tizenkettőkor kezdődött. Máskor általában délután tartják, és a nézőtéren a helyárakat is az szabja meg, hogy a napos, vagy az árnyékos oldalon kíván-e ülni az érdeklődő. Este persze ennek semmi jelentősége nincs, így hát nem sok hasznát vettem, hogy az árnyékba szóló, lényegesen drágább jegyet vettem. Ahogy a modern betongyűrű övezte aréna órája fél tizenkettőhöz ért, a zenekar rázendített: kinyílt a kapu, bevonult a négy matador, segédeikkel, banderilleróikkal és a bikahullákat szállító lovakkal. Miután engedélyt kaptak a viadalra, villámgyorsan elhagyták az arénát. Ezen a cordóbai viadalon négy matador és négy bika párharcának voltam tanúja. A matadorok fiatalok voltak, 23—25 év körüliek. Amikor az aréna elcsendesedett, a szemközti oldalon kinyitottak egy keskeny kaput, amelyen — mint dühödt fekete fúria — bevágtatott egy feldühített bika. A banderillerók előjöttek a palánk mögül, s rózsaszín lepleikkel izgatták a bikát. Miután meggyőződhettünk ügyességükről, és kecses mozdulataikról, egyikük letette a hatalmas rózsaszín köpenyt és két szigonnyal a kezében jelent meg az aréna sárga homokján. A többiek félrehúzódtak, a banderillero a két szigonynyal és a bika egymás felé indultak. A banderillero a magasba szökell, két szigonyát a bika nyakszirtjébe vágja, majd hirtelen kitér előle. Néhány másodperc múlva megismétlődik a jelenet, s bizony ömlik a vér a bikából. Eddig csak a banderillerók voltak a színen, ezen a viadalon picador nem volt. (A picador a lovas, amely a lándzsájával dühíti, illetve gyengíti tovább a bikát, amely olykor-olykor felökleli a lovat.) Ekkor következik a végső roham, a matador engedélyt kér, hogy a színre léphessen. Miután ezt megkapta, kisebb méretű piros leplével, rövid kardjával belép az arénába. A matador mozdulatai kifinomultak, nemesen mozog, forog, kecsesen elhúzza a bika szem- magasságában piros leplét, úgyhogy a bika szarva szinte súrolja a matador gyomrát. Ilyenkor, egy-egy szép akció láttán, elismerően mordul fel a. nézőtér. A matador olyan fogást mutatott be, amit csak abban a bizonyos bárban képről láttam addig: térdenállva, piros köpenyével elhúzta maga mellett a bikát. Félelmetes látvány volt. A viadalon egy másik torreró, miközben a bika feléje rohant, megcsúszott, elvesztette lendületét, földre esett, kiejtve kezéből a kardot és a piros leplet. Ekkor úgy védekezett, hogy fektében két lábát a bika szarvai közé feszítve, megakadályozta abban, hogy felöklelje őt, majd hirtelen hasrafordult, miközben társai rózsaszín lepleikkel elterelték a bikát. A torrerot ez nem akadályozta meg abban, hogy tovább folytassa a viadalt. A matadorokon látszott, hogy még nem elég tapasztaltak, mégis — bár valóban nem vagyok szakértő — egynéhány nagyon szép és bátor akciót láthattam tőlük. Volt amikor kifütyülték őket, volt amikor a bikát fütyülték. Az történt ugyanis, hogy amikor a harmadik bika feltűnt az aréna bejáratánál, bármit kezdtek vele a banderillerók, az mindig csak azt nézte, hol a kapu, ahol bejött, ahol kijuthatna az arénából. Egyszóval kifütyülték a gyáva bikát. Nagynehezen aztán mégiscsak feldühösítették, s végül is elég szívósnak bizonyult, bár az is lehet, hogy a matador volt ügyetlen. Miután a matador engedélyt kapott a bika megölésére, illetve felajánlja azt a nézők számára, kalapját a földre dobja, s egy görbe toledoi pengéből készült kardot kap. Ilyenkor csinál még néhány jelenetet, szinte balett-táncosra jellemző mozdulatot a bikával, majd megállnak egymással szemben: ember és bika. A matador kardjával megcélozza a bika nyakszirtjének azt a részét, ahol egyetlen szúrással lehet leteríteni. Az én emberem azonban hiába szúrt, a- bikában maradt a kard markolatig, de az csak nem akart összerogyni. Ekkor a segédek ismét futtatni kezdték a bikát, mert egy igazi matador csak ugyanazzal a karddal szúrhatja le az ő bikáját. Addig ügyeskedtek, amíg ki nem „piszkálták” a bikából a kardot. Élőiről kezdődött a matador és a bika párjelenete, s ez vagy háromszor megismétlődött. A bika csak nem rogyott össze. Miután a bikát a matador mégis leszúrta, megjelent egy fehér köpenyes ember, tőrrel, s még utoljára beleszúrt az állatba. A bika azonban még mindig nem akart kimúlni. A matador dühében öklével a levegőbe sújtott, majd a palánknak támaszkodott és könnyezett. Az aréna hangosan nevetett, majd megkönnyebbülve látták, hogy a bika egy újabb szúrástól végre összeomlik. Felzúg a taps. Másodperceken belül — miközben a zenekar tust húz — megjelenik az arénában egy pár ló, utána kötik a bikát és kihúzzák. Ez a corrida kissé félelmetes is, veszélyes is, olykor humoros is volt. Hol a bikán nevettünk, ahol a matadoron. Mindenki megkönnyebbülve állt fel, s elindult a kijáratok felé. A mamák fogták csecsemőiket, az apák kézenfogták a 8— 10 éves gyerekeket, és éjjel fél kettőkor hazaindultak. Lehet, hogy ez Spanyolországban így szokás. Az is lehet, hogy nincsenek nagymamák? Vagy úgy gondolják, hogy egy spanyol a bikaviadalt nem kezdheti elég korán. Boros Béla RAF mikrobuszok — sorozatban A Rigai Kísérleti Autó- buszgyár — a RAF Latvija típusú mikrobuszairól világszerte ismert. Jól vizsgázott ez a kis autóbusz Közép-Ázsiában és a bolgár hegyi utakon csakúgy, mint Afrika sivatagos, hegyes tájain. A RAF gyár ma a világ 58 országába exportál mikrobuszokat. Egyik változatát repülőtéri utasszállításra képezték ki, amikor is több kocsit kapcsolnak össze. Nemrégiben kezdték meg -a bányászokat szállító változat sorozatgyártását. A Latvija típusú mikrobuszok jól beváltak a mentőszolgálatnál is. A rigai gyár termékeit a tartósság, a kényelem, a gazdaságos üzemeltetés jellemzi. A kilencedik ötéves terv kiemelt beruházásaként jelöli meg Lettországban egy új mikrobusz gyár építését. — Az új gyár, amely Rigától 40 km-re, Jelgavában létesül, négyszer annyi mikrobuszt gyárt majd, mint a jelenlegi, — mondotta az APN tudósítójának Ilja Poznjaksz, a Rigai Kísérleti Autóbuszgyár igazgatója. — Az új gyártelep 32 hektárt foglal el, kitűnő az országúti és a vasúti közlekedése, a hő és az energia ellátása. Már épül a hatalmas ka- rosszéria-sajtoló és a szereidé, korszerű szociális létesítményekkel, a 9 szintes irodaház, nagyteremmel, étkezdével, külön épületben kapnak helyet a laboratóriumok, a kisegítő műhelyek, a kompresszor- részleg és az acetilénállomás, a raktárak, a garázsok, a famegmunkáló műhely és így tovább. Míg az építkezés folyik, a tervezőirodában elkészültek az új mikrobusz prototípusok és megkezdték a próbajáratokat is, hogy a szükséges változtatások után 1973— 74-ben a gyár átadásával megindulhasson a sorozat- gyártás. A termelés tehát négyszeresére emelkedik. A RAF gyár munkáslétszáma azonban a jelenleginek csak háromszorosa lesz. Az új gyár mellett már emelkednek az új lakótelep első házai, amelyekbe hamarosan 400 család költözhet be. A világirodalom ^ képviselői a Kossuth adón LIBIA KÉT ÉVE A nyárvégi hetekben számos új felvétel, adaptáció mutatja be a rádióhallgatóknak a külföld irodalmának legjelentősebb képviselőit, az országhatárokon s túl sikert aratott regényeket, elbeszéléseket. Jack London „Aranyásók Alaszkában” című elbeszélését Fakan Balázs alkalmazta a hangjáték műfaj követelményeihez. A nagy francia állatmese-köl- tő, La Fontaine születésének 350. évfordulójáról Képes Géza fordításai bemutatásával emlékeznek mintegy félórás összeállításban. A következő hetekben mai bolgár költők versei is felcsendülnek a mikrofon előtt. A hazáról valló lírikusokat ismert magyar lő- adóművészek tolmácsolásában hallhatjuk. Különleges kiadással jelentkezik a következő hetekben az „Égtájak” című adás. „Naprendszerünk” címmel részben irodalmi, részben tudományos művek közvetítésével a kozmosz meghódításának problémáját hozzák a hallgatók közelébe. Az összeállítás a műfaj klasszikusának, Jules Verne-nek, az „Utazás a Holdba és a Hold körül” című regénye néhány fejezetével kezdődik, ezután az Apollo—10 űrhajósaival készült nem mindennapi interjút közvetítik. Amikor a líbiai katonatisztek 1969 őszén megdöntötték Idrisz király reakciós rendszerét, kijelentették, hogy ez a hatalom- átvétel nem holmi palotaforradalom, hanem demokratikus forradalom. Arra hivatkoztak, hogy míg a monarchia a feudális és reakciós erőkre támaszkodott és az országot lényegében kiszolgáltatta az imperialista hatalmak gyarmatosító monopóliumainak, ők olyan köztársaságot kívánnak építeni, amely kifejezi a néptömegek vágyát a nemzeti egység, a nemzeti felszabadulás iránt. Nyomban kijelentették, hogy csatlakozni kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, felsorakoznak az izraeli agressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió következményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a történelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, sok ígéretüket váltották valóra. Elsősorban megszabadultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlététől, azoktól a támaszpontoktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. És nem jelentéktelen bázisokról volt szó. Az angolok Tobruk környékén hatalmas erődrendszert építettek, az amerikaiak pedig Wheelus Field néven Tripoli közelében több mint száz millió dolláros költséggel megépítették az Egyesült Államok területén kívül fekvő legnagyobb amerikai légitámaszpontot. A líbiai forradalmi tanács követelésére az angolok is, az amerikaiak is engedni kényszerültek: a határidőre kiürítették támaszpontjaikat. Igaz, az , imperialisták kényszerű távozása mögött nyilván meghúzódott az is, hogy nem merték kockáztatni a líbiai olaj-érdekeltségeiket. A tripoli kormány nem mondta fel ezeket a koncessziókat, de nem hagyott kétséget aziránt, hogy nem tűri sokáig a megalázó olajszerződéseket. Megindult az a folyamat, amelynek lényege: a külföldi társaságok olajjövedelmeinek erélyes lefölözése, tevékenységük ellenőrzése. Líbia ezen az úton ugyancsak sikereket ért el és az így szerzett többletjövedelemből igen jelentős pénzügyi támogatást nyújt a haladó arab rendszereknek, elsősorban Egyiptomnak és Szíriának. Ami az arab egységtörekvések szolgálatát illeti, Líbia fővárosában fogalmazták meg a Tripoli Chartát, az arab államszövetség alapokmányát. Kadhafi ezredes Szadat egyiptomi és Asszad szíriai elnökkel együtt nemrégiben írta alá az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmány- tervezetét, amelyen éppen most, szeptember 1-én a három országban népszavazással erősítenek meg. A líbiai fiatal katonatisztek nacionalisták, a nemzeti tőke érdekeit is képviselik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a haladás koncepciója. Így általában nem ismerik — és következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az iszlám közösségi hagyományára hivatkoznak. Viszolyognak a marxizmustól, de hangsúlyozzák, hogy szemben- állnak a gyarmatosítás és az imperializmus erőivel; ugyanakkor „Nyugat-Euró- pában” keresnek partnereket. Ezek az ellentmondások nyilvánvalóan gyengítik a programot. De Líbia sem lehet kivétel: az antiimperialista küzdelemben a nemzeti erők legkövetkezetesebb, legáldozatkészebb harcostársai otthon a haladás és a demokrácia hívei, a nemzetközi porondon pedig azok a szocialista országok, amelyek szolidárisak az antiimperialista rendszerekkel, amelyek következetesen támogatják nemzeti függetlenségi politikájukat. R, I. Iparszociológia Tizenöt évvel ezelőtt jelentek meg először iparszociológusok a lengyel vállalatoknál; ma már több mint 250 szociológus dolgozik az üzemekben és a gyárakban. Jelentős sikerek tanúsítják munkájuk eredményességét. A krakkói munkaszociológiai laboratóriumban kidolgozták a Lenin Kohászati Kombinátba történő munkaerőfelvétel új elveit, amelynek eredményeképpen kilenc napról három napra csökken a munkábalépéssel kapcsolatos teendők időtartama. A poznani „H. Cegelszik” üzemben tovább tökéletesítették ezt az eljárást, és az eredmény: egyetlen nap alatt elvégezhető a felvétellel kapcsolatos adminisztráció. Az iparszociológiával foglalkozó lengyel központokban egyre behatóbban figyelik, hogy milyen szerepet tölt be a mester a fiatalok nevelésében. A szociológiai Gyógyítják a Niagarát A Niagara vízesés vízének csökkenése a zuhatag visszaesése az utóbbi években egyre nagyobb nyugtalanságot okoz mind az amerikaiak, mind a kanadaiak között. A geológiai folyamatok körülbelül harminc esztendő óta sziklabeomlásokat idéztek elő. A sziklabeszakadások, mint előnytelen természetes akadályok fokozatosan lefékezték a vízesést. A hivatalos körök mellett a turisták, a természetkedvelők is féltik esztétikai szempontból a világnak ezt az egyik legszebb táját. Mit lehet tenni a Niagara megmentése érdekében? Elsősorban meg kell határozni a szikla-leszakadások okát. Az amerikaiak e célból védőgátat építettek, hogy a folyam vizét visszatartsák a vízeséses szakasz előtt. A turisták napjainkban fájó szívvel figyelik a lecsende- sült zuhatagot, de az orvoslás érdekében szükség volt erre a beavatkozásra. Az eddigi vizsgálatok szerint a sziklák beomlását, repedezé- seit az alábbi okokra lehet visszavezetni: A vízesés „leikénél”, a meredek sziklafalnál különböző geológiai rétegek fekszenek. A legfelső réteg kemény dolomit, a dolomit alatt palaréteg terül el, míg a pala alatt mészkőhomokkő réteg. A felső dolomitréteg eróziója lassú folyamat. Az alsó pala és a homokkő rétegeket viszont az eróziós folyamatok jobban kikezdik. A kutatások eredményeképpen sikerült megszabadítani a mestereket az adminisztrációs túlterheléstől és az így nyert időt a kollektívával együtt végzett hatékony munkára használhatják fel. Az iparszociológia együttesen vizsgálja az iparvállalatok kollektíváinak munka- és életkörülményeit. A kutatás körébe olyan problémák is beletartoznak, mint a kölcsönös jóindulat, az elvtársi jóviszony kritériumai, a segítségnyújtás a termelési feladatok teljesítésében. Azoknál a vállalatoknál, ahol a szociológusok helyileg felmerült különleges kérdéseket oldanak meg, tevékenységük kedvezően hat a munkateljesítményre, az egész termelésre. A lengyel iparszociológusok egyre erőteljesebben vesznek részt a társadalomszociológia problémakörébe tartozó feladatok sikeres kidolgozásában is. palaréteg tehát betöredezik, megrepedezik, ezáltal a dolomit „alapozása” meglazul, amely előbfa-utóbb a dolomitréteg megcsúszásához és helyenkénti beomlásához vezet. Másrészt a víznyomás, a meteorológiai viszonyok, télen a jég, tehát a legkülönfélébb hatóerők is kikezdik idők folyamán a dolomitréteget. Így omlottak be az utóbbi évtizedekben a vízesés falán a sziklarészek, amely a víz lefékezésére vezetett. A provizórikus gát védelmében jelenleg amerikai és kanadai kutatók tanulmányozzák a vízesés alatti talaj rétegét. Kutatófúrásáig segítségével különböző mélységű rétegekből mintát vesznek és igyekszenek megrajzolni a vízesés falának hibatérképét. Másirányú kutatómunkát is végeznek a vízesés térségében: mérik a hidrosztatikus nyomást, a vízhozamot. A talajrétegekből vett mintákat laboratóriumban behatóan analizálják, annak megállapítása érdekében, hogyan állnak ellen a különféle atmoszférikus és nyomás-viszonyoknak. Az altalajban végzett gondos vizsgálatok után jöhetnek szóba a védelmi intézkedések; a dolomitréteg megerősítése, és a különféle hatóerők elleni védelme, a hidrosztatikus nyomás előrejelzése, a vízhozam ellenőrzése és végül a folyammeder kikotrása. Tű helyett — ultrahang A műanyagok behatolása életünkbe, korántsem megy olyan simán, mint ahogy első látásra tűnhet. A ruhagyárak elé mindenképpen számos problémát állított- A korszerű varrógépek lenyűgözően gyorsan dolgoznak: percenként 3—5 ezer öltést végeznek. Ugyanakkor azonban, sajnos a tű igen erősen felmelegszik. A gyapot és a gyapjú számára ez a magas hőmérséklet nem veszélyes. A műanyag viszont megolvad, és a tű nyomán tartós varrás helyett hasa- dék támad. Ennek megelőzésére a varrógépeket speciális berendezéssel kell felszerelni, amely víz, levegő keverékkel hűti a tűt. De, ez az eljárás sem oldja meg az összes problémát. A műanyagszövetet rendszerint pamutcérnával varrják, mivel a szintetikus szál merev, és nagy sebességnél nem alkalmazható. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az első eső után, az orkánkabát például meghúzódik a varrások mentén és formáját veszti: a pamutfonál „összemegy” a nedvesség hatására, a szintetikus anyag viszont nem. A cérna, mint olyan, tulajdonképpen már régóta „zavarja” a konfekciós szakembereket a varrási folyamat automatizálásában: „véges”, mivel az orsók befogadóképessége korlátozott. E nehézségek egytől egyig kiküszöbölhetők a BSM típusú cérnanélküli varrógép alkalmazásával, amelyet a könnyű- és textilipari gépgyártási tudományos kutató intézetben szerkesztettek. Az új varrógépen a cérna szerepkörét ultrahang látja eL A kúpalakú koncentrátorból kijövő sugárnyaláb .szétzilálja” a műanyag molekuláit. Közben a rezgések amplitúdója annyira fokozódik, hogy a molekulák az egyik szövetrétegből a másikba „átmennek”, és így tartós varrat keletkezik. A „BSM” üzemi próbája azt bizonyította, hogy egyedül a cérnán mintegy évi 1,9 ezer rubel takarítható meg és a gép öt hónapos üzemelés után rentábilissá válik* UZ9
