Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-28 / 202. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 28. BARANGOLAS SPANYOL FÖLDÖN Granadái palotákban A Plaza del Torros — azaz, az aréna. Elmaradott a földművelés Granada vidékén, gépet még elvétve sem látni. (A szerző felvételei) Hatmillió dolláros hitel Jordániának ii. Már a barcelonai pályaudvar sem sok jóval kecsegteti az embert a spanyol vasutakat illetően. Nincs váróterem, az emberek százai ülnek csomagjaikon, a fia- talabbja a pályaudvar előtt a földön várja a vonat indulását. A várócsarnokban elképesztő a hőség, elképzelhető, milyen meleg lehet a pályaudvarra betolt szerelvényen. Tekintve, hogy a vasútjegy érvényesítésénél csak a vagonszámot adták meg, helyszámot nem, így hát egy órával előbb kellett a helyet elfoglalnom. Van gyorsvonat is, ami légkondicionált, de hiába szól arra a jegyem, ha nincs hely. Marad hát a döcögő személyvonat, 30 kilométeres átlagsebességgel. Az út Valenciáig délután négytől éjjel egy óráig tart. A párszáz kilométeres úton az a legjobb, hogy végig a tengerpartot követve halad a vasút. Az utas legalább valami képet alkothat magának a tengerpart szépségéről, a többszáz kilométeren át húzódó üdülők és kempingek hosszú soráról. Üti társaim szabadságukra utazó egyszerű spanyolok, akiknek nincs kocsijuk, vagy nem telik gyorsvonatra. Unaloműzőnek valami co- mics-ot olvasnak, vagy képregényt. Komoly könyvet nem nagyon látni. Valenciában azért szakítom meg utamat, hogy ne kelljen Granadáig 27 órát utaznom ezen a szörnyű vonaton. Valencia hangulatos, kedves hely, de komolyabb benyomást csak a belváros neves épülete, a selyemtőzsde, a Lón ja de la Seda gyakorolja rám. Az építmény gótikus stílusú, XV. század végén épült. A hatalmas termet a négyszögletű torony osztja ketté. A terem csúcsívei, bordázata, érdekesen csavart oszlopai nagyszerű látványt nyújtanak. Az épület napjainkban árutőzsde, mindenekelőtt a narancskereskedelemmel. A teremben mindenütt írópultok, kisméretű kolóniái íróasztalok, a tulajdonos nevével. Valahogy nem tudok belenyugodni, hogy ennyi szépség a tőzsdének adjon otthont. Azt szeretném, ha múzeum, kiállítóterem, vagy akár fogadóterem lenne. Nehezen tudom elképzelni, hogy Senor Vicente Blat Sancho tőzsdeügynök, — mint ahogy az egyik íróasztal névjegy- kártyájáról leolvastam, — ebben a csodálatos helyiségben licitáljon az egy-egy nagyobb narancsszállítmányra. Kiszáradt folyómedrek mentén halad tovább a vonat Granada felé. Kopár sivatagos a táj, csak ott élén- kebb a vegetáció, ahol szórócsöves öntözést látni, de ez nagyon ritka. Sok a parlagföld, gépet még elvétve se látni. Jellemzésként csupán egyetlen momentum; ezen a vidéken még mindig öszvérekkel folyik a cséplés. Granadához közeledve, az elmaradt mezőgazdasági művelés láttán szinte el sem tudom képzelni, hogy az egykori mór állam gazdaságát elsősorban — fejlett mezőgazdaságának köszönhette. Nagyszerű mezőgazdasági kultúra volt itt annakidején, amelyet a mórok elsősorban az öntözés segítségével teremtettek. A mórok kiűzésével azonban lehanyatlott a magasszintű földművelés, s az egykor dúsan termő táj sivatagos pusztasága, szegényes hozamú mezőgazda- sági vidékre degradálódott. Spanyol földön, július végén, félkilenc után bukik le a nap. A zsúfolt vonat, a hosszú ideig tartó egyhelyben ülés után mozgás és levegő kell. Merre is vehet- ném először utamat, mint az Alhambrához. Ennek hatalmas kertje, a zöld fák, friss, hűs levegőt árasztanak. Az ember néhány perc alatt felüdül. Hozzájárul ehhez persze a Sierra Nevada közelsége, hófödte csúcsaival, amely nemcsak nagyszerű klímát teremt, hanem csodálatos látvány is. Az esti kivilágításban már gyönyörködhetem az Alhambra külső szépségében. Itt és így már hajlamos elfelejteni az ember a 17 órás szörnyű utazást, a hőséget. Az Alhambra tulajdonképpen az izlám utolsó bástyája Nyugat-Európában. Az 1780-as években Washington Irwing fedezi fel újra, s lesz az elfeledett Alhambra helyreállításának serkentője. Az Alhambra Palotát nem kellett feltárni. Hiszen a mórok kiűzése után is viszonylag érintetlen maradt. „Alhambra” Vörös Palotát jelent, nevét a várdomb vöröses talajától kapta. Egyébként nemcsak palota, uralkodó rezidencia, hanem egyben a mór világ kormányzati székhelye is volt. Épségét annak is köszönheti, hogy nemcsak Ferdinandot és Izabellát, de számos más spanyol királyt is meghódított az Alhambra varázslatos szépsége. Az Alcázar, az uralkodói rezidencia a központ. A legimpozánsabb a mirtuszok udvara, amelyet márványból alkottak meg ihletői. A pátió közepén nagyméretű medence hűsíti a levegőt, a víztükör szélén mirtuszokkal, virág bokrokkal. Az udvar két oldalát patkőíves oszlopsor zárja le. Innen juthatunk be a különböző termekbe, illetve a 45 méter magas Comares-toronyba. A toronyban található a Alhambra legnagyobb , terme, a fogadóterem. Kanyargó folyosókon, díszes galériákon át, kisebb szökőkutak mentén jutunk el a szultá- nák otthonához, a Két Nővér terméhez. Innen már csak néhány lépés a híresneves Oroszlán-udvar. Az udvart 6 méter magas galéria öleli körül, amelyeket iker-oszlopok tartanak, gazdagon díszített oszlopfőkkel, díszes patkóívekkel. Középen a 12 oroszlán őrizte kút. Itt van tulajdonképpen a palota szíve, annakidején ide már csak maga a mór király, s kegyeltje juthattak be. A granadai katedrális más mint a többi spanyol katedrális. Míg a többiekben középütt valami mindig megszakítja a főhajót, egy oltár, vagy a kórus, addig itt a főhajóban semmi sem zárja el a szemlélő elől a középső teret, hanem szabadon hagyja, egészen a Capilla mayorig. Érdemes szólni a Capilla Reálról, a királyi kápolnáról. Itt van a templom szintjének magasságában Ferdinand és Izabella síremléke. Néhány lépcső vezet le egy nyitott helyiségbe, ahol szabadon áll négy koporsó; Ferdinandé, Izabelláé, Szép Fülöpé és Örült Jankáé. A Capilla Reál egyik érdekessége, hogy egy benyíló teremben őrzik Izabella néhány személyes relikviáját, a többi között azt a kincsesládát, amelyben saját pénzét tartotta. Ennek tartalmából fedezte — saját költségén — Kolumbusz útját. Granadának ma 180 ezer lakosa van, élénk üzleti, kereskedelmi élettel. Ebben a városban, a móri időkben félmillióan is laktak. Boros Béla Város autók nélkül 1957-ben a föld lakosságának 20 százaléka élt városokban, tíz év múlva már 40 százaléka. 2000-re előreláthatólag az emberiség 90 százaléka városlakó lesz. Hatalmas, többszáz négyzet- kilométeres városkomplexumok fognak megjelenni. Az ENSZ statisztikái szerint jelenleg mintegy 20 ilyen városkomplexum van már a világon. Közéjük sorolják New Yorkot, Tokiót, Londont, Calcuttát, Osakát, Rio de Janeirót, Djakartát stb. Közülük többnek levegőjében kedvezőtlen meteorológiai feltételek esetén, olyan hatalmas mennyiségű korom, füst és kipufogó gáz gyűlik össze, hogy a közegészségügyi állomások riadót fújnak. 1966-ban az USA-ban a gépkocsiközlekedés 60 százalékkal vette ki részét a levegő szennyezéséből, az ipar 19 százalékkal, az erőművek 12,5 százalékkal, a fennmaradó szennyeződést a háztartási fűtés és a szemétégetés okozta. A szakemberek ennek alapján arra. a következtetésre jutottak hogy a jövő városait nem szabad úgy építeni, mint a jelenlegiek épültek. Jellemző ebből a szempontból a Saint Louis-i MacDonal cég terve. A tervezett városóriás az Atlantióceán parti vizei fölé fog emelkedni, nem messzire Bostontól. Olcsó építkezési területként néhány szigetet használnak fel. A közlekedési problémák megoldására eredeti módszert javasolnak: autó a városban egyáltalán nem lesz. Az egyetlen megengedett közlekedési eszköz a szokásos kerékpár. A föld alatt — azaz helyesebben a tengerfenék alatt — húzódnak rriajd a gyorsmetró alagút- jai. A párosával épített toronyházakat 1,5 kilométer átmérőjű földalatti gyűrű köti össze. Minden épület alatt állomás helyezkedik el. Az utasokat lift viszi fel a kívánt emeletre. A második csőbe foglalt útrendszer a tenger felett száz méterrel köti össze az épületeket. Az átlátszó csövekben mozgójárdák és hatalmas futószalagok helyezkednek el kényelmes karosszékekkel. Személyautóikat a lakosok csak a szárazföldön használhatják fel, a szárazfölddel pedig földalatti alagút köti össze a várost. Ezekben a kísérleti városokban ismeretlen lesz az utcai közlekedés zűrzavara és a smog. Á „hatodik földrész" kutatása Az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztrália és a Szovjetunió a következő évtizedben koordinált terv alapján közösen folytatja a „hatodik földrész”, az Antarktisz feltárását. A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövetség moszkvai 15. közgyűlésén külön koordinációs tanács vitatta meg e nagyszabású nemzetközi kutatási terv részleteit. Az APN hírügynökség értesülései szerint a terv értelmében francia és ausztrál kutatók traktorvon- tatású szánokon expedíciókat indítanak állomásaikról a földrész központi részébe. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió ugyanezeken a területeken nagyarányú légifelderítési programot hajt végre. Emellett a szovjet specialistákat bízták meg azzal is, hogy az expedíciókkal egyidőben többezer kilométeres partszakaszt kutassanak át a legnagyobb részletességgel. A Nemzetközi Fejlesztési Társaság 6 millió dolláros hitelt szavazott meg Jordániának úthálózat építésére Amman és Zarka között, ez kötj ugyanis össze Jordániát északi és keleti szomszédaival. Az Amman és Zarka közötti terület fontos ipari és gazdasági központi Jelentős foszfát-telepek vannak a két nagyváros között, olajfinomító Zárkában és cementgyár a fővárosban. Ezenkívül a lakosság száma mind Ammanban, mind Zárkában, valamint az ösz- szekötő út mentén nagyon megnőtt, tehát a forgalom Az elmúlt 10 évben Ausztrália bruttó nemzeti terméke évente átlagosan 5,5 százalékkal emelkedett. E gyors növekedési ütem, melyet a tőkés világban csak Japán szárnyal túl, lehetővé tette az újonnan feltárt érc-, szén- és más lelőhelyek egyre intenzívebb kihasználását. A bányatermékek ugyanakkor egyre fontosabb szerepet játszanak Ausztrália exportjában. Az 1966—67-es gazdasági évben az ausztrál gyapjú exportja még 806 millió ausztrál dollár értékű volt, ugyanakkor a bányatermékek exportja nem érte el a 340 millió ausztrál dollár értékét sem. Az 1969—70-es évben gyapjút 762 millió, bányatermékeket pedig több mint egymilliárd ausztrál dollár értékben exportáltak. A jelenlegi gazdasági évben a bánytermékek kivitele becslő számítások szerint eléri az 1,3 milliárd ausztrál dollárt, a gyapjúexport viszont nem haladja meg a A százféle iparág földje A közép-ázsiai Kirgiz Köztársaságban az ipari termelés százféle ágazatával találkozunk. Gyárai és üzemei jelenleg együttvéve két nap alatt termelnek annyit, mint a szovjet hatalom előtt egész éven át Az ipar mellett igen jelentős a földművelés is; az öntözött földek területe megközelíti a 900 000 hektárt. A szovjet hatalom éveiben épített öntözőhálózat hossza 29 000 kilométer. A kirgiz kolhozok és szovhozok évente több mint egymillió tonna szemesterményt, 185 000 tonna A lakáshelyzet Japánban Japán gyors gazdasági fejlődése ellenére a lakás- állomány mennyiségileg és minőségileg egyaránt elmaradottnak tekinthető. Ennek okai a következők: A háborúban 2,5 millió lakás elpusztult, a falusi lakosság az utóbbi években tömegesen áramlik a városokba, a népszaporulat magas, gyakoriak a természeti csapások (földrengés), ugyanakkor az is megállapítható, hogy az újabban épült lakások méretei és felszerelt- ségi színvonala sem felel meg az ország másirányú gazdasági fejlettségének. A lakásproblémát a hatóságok új nagyméretű lakónegyedek, illetve új városok létesítésével kívánják megoldani. 1963-ban végzett országos felmérések szerint a lakás- állomány 27 millió egységből állt, ebből 2 milliót minőségileg súlyosan kifogásolhatónak osztályoztak. A fenti számon túlmenően megállapítható, hogy a lakások többsége túlzsúfolt és részben komfort nélküli. A 3—4 főnyi családok átlagosan körülbelül 35 négyzetmindkét irányban fokozódott. A mai út már nem képes a két nagyváros közötti forgalom követelményeinek megfelelni. A Jordániának nyújtott hitel feltételei a következők: visszafizetendő 50 év alatt, az első részletet tíz éven bedül kell visszafizetni, a köjcsön kamatmentes, de körülbelül %—1 százalékkal növelik az összeget a társaság költségeinek fedezésére. Hat ország nyolc vállalkozója dolgozik majd ezeken a munkálatokon, amelyeknek 1974 júniusára kell befejeződniük. 700 milliót. Ausztrália fejlesztésügyi miniszterének számításai szerint az 1979— 80-as évben az ausztráliai bányatermékek kivitele meg fogja haladni a 3 milliárd ausztrál dollárt. E prognózist vállalkozói körök még túlságosan óvatosnak is tartják. Azt azonban senki sem tudja megjósolni, hogyan alakul majd a gyapjú exportja. Egyelőre a világ gyapjúszükségletének mintegy 30 százalékát elégíti ki Ausztrália. Az ausztráliai feldolgozó iparnak a nemzetközi piacokra irányuló exportja az I960—67-es 300 millió ausztrál dollárról az 1969—70-es évben 812 millióra emelkedett. Az 1969— 70-es külkereskedelmi mérleg aktívája 254 millió ausztrál dollár volt, az 1970 —71 évben a többlet valószínűleg eléri a 400 millió ausztrál dollárt. Ausztrália devizatartalé-' kai ez év elején elérték az 1,6 milliárd ausztrál dol-j1, lárt, ugyanakkor a fizetési mérleg is kedvezően alakulj nyersgyapotot termelnek és jelentős számú állatot tenyésztenek. A viszonylag kis országrész sikeresen fejleszti gazdaságát. Az ipari termelés az elkövetkező öt évben 48 százalékkal emelkedik. Felépül az elektronikus számítógépeket gyártó üzem, a kártoló-fonó gyár és tovább fejlődik az élelmiszer- ipar. Űj berendezésekkel gazdagodik az energetika, a gépgyártás és a kohászat is. A mezőgazdaság további 30 000 hektár földterület öntözését kezdi meg és mintegy 400 000 hektár legelőt áraszt el időszakosan vízzel. méternyi alapterületű lakásokban élnek. Még az újabban épített lakások egy része is gyengén felszerelt kislakás. A hatóságok a nemzeti jövedelem 5 százalékát fordítják építési célokra, ami nem elég, további nehézséget okoz, hogy az új lakónegyedek a városközpontoktól gyakran 50 km távolságra épülnek. A hatóságok lakáspolitikai segélynyújtása lakbérkiegészítésben. a helyi hatóságoknak nyújtott építési kölcsönökben, illetve közvetlenül a lakosságnak nyújtott mérsékelt kamatú hitelben nyilvánul meg. A hatósági szervek a kölcsönnyújtások elbírálása során előnyben részesítik az éghetetlen anyagokból készülő lakóházakat, mert ezek jelenleg csak az egész lakásállomány 4 százalékát teszik ki. A japán kormány távlati célkitűzése, hogy egy főre 22 négyzetméter lakóterületet biztosítsanak, központi fűtéssel és melegvíz szolgáltatással. Ez a program csak hosszú távon valósulhat meg, mert az ipartelepítési beruházásokat még mindig előnyben részesítik a lakásépítéssel szembeni J Gazdasági perspektívák Ausztráliában Valencia leghíresebb épülete, a Lonja.
