Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 25. Régi iratok restaurálása Egy 17. századbeli könyv helyreállításán dolgoznak a Szovjet Tudományos Akadémia leningrádi kézirat-restaurációs intézetében KÉPERNYŐJE ELŐTT Kultúrtörténészek a papíros feltalálását a kínai Ho- Ti császár miniszterének, Tsai Lun-nak tulajdonítják, aki i. u. 105-ben készített először rongyból, kenderhulladékból és faháncsból papírost. A papíros gyorsan kiszorította azokat az anyagokat, amelyekre megelőzően Kínában írtak. Nincsenek pontos adataink arra vonatkozóan, hogy Magyarországon mikor kezdtek el papírt készíteni, annyi azonban bizonyos, hogy a rongypapírt Nagy Lajos és Zsigmond királyok alatt ismerték és használták. A 14. században az udvari kancelláriák iratai már papírra készültek és a 15. században budai kereskedők árulták a papírt. Minden országban féltve őrzik azokat a régi írásokat, amelyek letűnt századok tükrében az ország történelmét, irodalmát, kultúráját dokumentálják az utókor számára. Rendkívül nagy értéket képviselnek ezek az iratok, amelyeknek megőrzése, konzerválása, restaurálása nehéz feladatok elé állítják a szakembereket. A konzerválás és helyreállítás munkája abból indul ki, hogy a régi írás pergamenre, vagy papírra íródott. Különösen nehéz a restaurátor munkája, ha a századokon át nem szakszerűen tárolták a pergamen iratokat, azok hosszú időn keresztül hányódtak, a kötetek összeragadtak és nem egy esetben fadarabhoz hasonlítanak ösz- szetapadt lapjai. Napjainkban a könyvrestaurátorokat a r-odern technika már nagyban segíti nehéz munkájukban. A harc tehát az idő vasfoga ellen megy: évszázadokon keresztül kiszáradnak, megfakulnak a pergamen- és a papírlapok, néha az is előfordul, hogy a helytelen tárolás miatt nedvességgel Kis könyvecskét lapozgatok. A szovjet falvakban létrejött új társadalmi-gazdasági rendszere sajátos alkotmányát. Ezt a mintaalapszabályzatot Moszkvában, a kolhozparasztok 1969. évi harmadik országos kongresz- szusán fogadták el. Egyik pontja így szól: „A kolhoz a közös gazdaságban végzett munkáért a kolhoz tagjai számára bevezeti a garantált pénzbeni munkabért.” A szovjet parasztság a történelem folyamán először jut törvényben rögzített munkabérhez. Mindennek sok előfeltétele volt, köztük az is, hogy a szovjet állam biztosítja a parasztok termékeinek a szerződésben rögzített stabil áron történő értékesítését. Az ösztönző jellegű felvásárlási árak elősegítik a termelés további fejlődését és a parasztság jövedelmének folyamatos növekedését. A kolhozparasztok munkabére 1969-ben a rossz időjárás, az elemi csapások ellenére is 3,8 százalékkal emelkedett, tavaly pedig, amikor az ország történetében a legnagyobb gabonatermést takarították be, 6,8 százalékkal növekedett. Az ötéves terv folyamán — 1966—1970 között — a parasztság jövedelme 42 százalékkal emelkedett. A jövedelem fő forrása A parasztság jövedelmének fő forrása a kolhozokban folyó közös munka. A parasztságnak létérdeke, hogy ez a forrás minél erősebb, gazdagabb legyen. A kolhozokban a munkabér mértéke a végzett munka mennyiségétől és minőségétől függ. A dolgozók pénzbeni juttatásainak biztosítására a kolhoz a bruttó jövedelem alapján béralapot hoz létre. Emellett a termékek eladászívják tele magukat. De támad a penész és támadnak a mikroorganizmusok is. Ezért fontos a nagyértékű iratok megfelelő helyen és megfelelő atmoszférában történő tárolása. A régi iratok, könyvek restaurálása a lapok megtisztításával és szétválasztásával kezdődik. Először a fotólaboratóriumba kerülnek a lapok, ahol felszínre hozzák az olvashatatlanná vált, vagy elmosódott szövegrészeket, iniciálékat, ábrákat. Optikai-mechanikai rendszerrel sából és egyéb forrásokból származó pénzt is elsősorban a dolgozók munkabérére fordítja. A kolhozparasztok azonban nemcsak pénzt kapnak. Élelmiszerszükségleteik kielégítésére a kolhozok természetbeni alapot is létesítettek. A munkabér terhére ebből juttatnak, vagy közgyűlés által megállapított mennyiségben adnak el a tagságnak gabonát és egyéb termékeket, vagy takarmányt a háztáji állatok számára. A termékeket a betakarítás sorrendjében osztják szét a tagság között. Pénzbeli juttatásban minden tag általában havonta egyszer részesül. A tagságnak a közös munkából származó jövedelme azonban nem korlátozódik a garantált havi munkabérre. Ez tulajdonképpen csak előleg. A tagság emellett különféle munkabérpótlékban is részesüL Munkabérpótlékok így például munkabérpótlék jár a növénytermesztésben és az állattenyésztésben a termelési terv túlteljesítéséért. A gépkezelők szak- képzettségük és tudásuk mértéke szerint részesülnek bérpótlékban, emellett a gépek eredményes kihasználásáért, az üzemanyag és egyéb anyagok megtakarításáért prémiumot is kapnak. A növénytermesztők például a kitűnő terméseredményekért, a kombájnosok a gyors és szemveszteség nélküli gabonabetakarításért. a fejőnők a nagvobb teihozamért kapnak bérpótlékot. A parasztok jövedelmének növelésével együtt a falvak is szépülnek, sőt megújulnak. Csupán az utóbbi öt év folyamán több millió falusi család költözött új lakásba. Mihail Szuhanov állítják helyre az eredeti írást. Különféle vegyszerek is a restaurátorok rendelkezésére állnak a célból, hogy megóvják és „meggyógyítsák” a régi iratokat a mikroorganizmusoktól és a penésztől. A restaurációs laboratóriumok kémiai és biológiai csoportjai nemcsak a régi iratok megóvásával foglalkoznak, hanem azt is kutatják, hogy az idő pusztító hatása miként mutatkozik meg a pergamen lapokon és papíron. Moszkva új folyót kap Tervet dolgoztak ki arra, hogy Moszkva jövőbeni vízellátási problémáit egy távoli, nem túlságosan nagy, de tiszta és jóvízű folyó, a Vazuza oldja meg. A folyó Moszkvától légvonalban mintegy 190 km távolságban ömlik a Volgába. A terv kivitelezése során megváltoztatják a térképet. A Vazuza vize ezentúl nem a Volgába ömlik, hanem egy 35 méter magas gát segítségével a Jauza vizébe vezetik. A Jauzából egy 15 km-es csatorna segítségével a Vazuza vize eljut a Ruza folyóba és innen Moszkvába. Mindez 1976-ra készül el. A terv megvalósításához két gátat, egy hagy és több kis csatornát kell építeni, óriási mennyiségű földet kell megmozgatni és néhány szivaty- tyú-erőművet is üzembe kell helyezni. Kanada legyen gazdasági'ag független Torontóban egy évvel ezelőtt álakult meg az ún. „független Kanadáért harcoló polgárok bizottsága”, amelyben ismert politikusok, üzletemberek, egyetemi tanárok, művészek, tekintélyes lapkiadók és újságírók kaptak helyet. A bizottság feladata, hogy a kanadai gazdaság további önállósulásáért harcoljon az amerikai tőkével szemben és hogy általában szembeszálljon az idegen tőke terjeszkedésével. A bizottság által kezdeményezett mozgalomhoz ma már 170 000 ember csatlakozott. A bizottság tagjai a közelmúltban találkoztak Trudeau miniszterelnökkel, aki ismertette velük kormányának elképzeléseit. Ügy tűnik, hogy az elmúlt hét műsora hosszabb volt a szokásosnál; pedig csak csalóka látszat. Ugyanúgy hat műsor-napból állott, mint általában. Hogy mégis többnek érezhettük, magyarázata egyszerű: sokkal több érdekes történt benne, mint a nyáriasra sikerült televíziós hetekben. Gondoljunk csak az Alkotmány ünnepi sokszínű, gazdag helyszíni közvetítés-sorozatra, kezdve az ünnepélyes tisztavatás eseményeivel, majd a légi- és víziparádé képeivel. De ott lehettünk — ha néhány órás „késéssel” is — a debreceni virágkarneválon, és este pedig ízelítőt kaptunk a budapesti tűzijátékból. Erre mondják: a televízióban nagyüzem volt a jeles ünnepen; talpon volt a stáb reggeltől késő estig. Jó érzés volt, hogy segítségükkel nem maradtunk le semmi jelentős eseményről. Érdekes mód, erre a napra esett, augusztus 20-ra a várva várt Rózsa Sándor- film bemutatkozása is. A felfokozott várakozás nemcsak annak tulajdonítható, hogy már az előkészületek idején sok szó esett az év televíziós vállalkozásáról, hanem mert a regénynek is sok olvasója, ismerője van, s a regény főszereplőjének neve is vonzóan cseng, a betyárvilág romantikáját idézve. Népszerű olvasmány került tehát a képernyőre. Móricz regény-eposzának legkimunkáltabb része, az első kötet a tervezett háromból, a Rózsa Sándor a lovát ugratja, e befejezetlen trilógia első része. Nem tudom még, hogy a hónapokig tartó, 12 részes folytatás milyen sikerrel adja vissza a regény értékeit, de az már tény, hogy a televízió nemes feladatra vállalkozott, amikor az utóbbi dobén kissé mostohán kezelt Móriczörökségre tereli ismét a figyelmet. Talán, ha sikerül, visszaadja Móricznak az őt megillető népszerűséget is. Ortutay Gyula maga is szólott erről a „tartozásról”, amikor tömör bevezetőjével útnak indította három hónapos képernyő-útjára a regényből készült filmalkotást. A nagy kérdés: vajon lesz-e majd olyan erős visszhangja, mint egy-egy külföldi folytatásnak. Beszélnek-e majd annyian és oly gyakran Rózsa Sándor bátorsár gáról, a Veszelka-családról, mint történt az a Forsyte-ok esetében? Hiszen Szinetár Miklós filmje nem kisebb igénnyel készült, sőt nagyobb művészi becsvággyal, mint az említett Forsyte- sorozat. Jóllehet az indítás kicsit erőtlennek tűnt. A betyárság szociális okokra visszavezethető tényét ábrázolandó — sematikus képeket kaptunk. Ugyanakkor egy-egy részletben vérbeli filmmegoldásokkal találkozhattunk, a párhuzamos kép- szerkesztés mesteri alkalmazásával a feszültség fokozására; amikor Rózsa Sándor ökölcsapása nyomán a másik perzekutor hahotázó arca jelent meg hirtelen a képernyőn. Ügyesen és kifejezően éltek az alkotók a ló szépségében rejlő hatáslehetőségekkel. A szabadulni akaró kanca rakoncátlansá- gában, szilajkodásában em- beri-szabadságtartalmat sikerült kifejezniük. Külön öröm az új színészarcok felfedezése: a villámtekintetű mokány Oszter Sándoré. És ezúttal egy epizódszerepben a szolnoki Huszár Lászlót is üdvözölhettük a képernyőn, Bak Józsi kovács robusztus szerepében. Űj arcok, új arcokat, hányszor elhangzik igényként a kérés: Ne mindig ugyanazokat lássuk, halljuk — unosuntalan. Nos, az elmúlt héten az új Rózsa Sándor-filmsorozat szereplőin túl friss tehetségek vonultak fel egy szépen megkomponált irodalmi ösz- szeállításban is, mely „A nép nevében” címmel hangzott el. A főiskolás versmondók szinte új színt vittek a — mondjuk ki — olykor szokványos versműsorok szürkeségébe. Friss erővel, tudatos átéléssel, stílusosan szólaltatták meg egy nemes veretű irodalmi összeállítás darabjait. (Rendező: Gáti József.) Ugyanis derűs perceket szerzett, a derűt a fiatalosságra értendő a Ki mt tud szereplőinek „érettségi találkozója”. A Riporter kerestetik-ben feltűnt fiatal riporterek csatasorba állítása szinte az ifjúsági művészeti vetélkedő élményeit támasztotta fel; ötletesen, szellemesen vallatták meg a találkozó meghívott résztvevőit. Ki mit csinál most. ez volt a találkozó vezérfonala, amelyre csatta- nós riportokat, villáminterjúkat fűztek az újdonsült riporterek. Jól találták meg a műsor alaphangulatát és okos gondolat volt hangsúlyozni a Ki mit tud-ok amar tőr jellegét. Azt tudniillik, hogy ezek az ifjúsági vetélkedők elsősorban nemes játéknak számítanak, s nem feltétlenül kell minden eredményes résztvevőnek a hivatásos művészetnél kikötnie. Ezért volt jó hallani az És most mit tud kérdésre a művészeti ágak egy- egy helyezettjétől, hogy például gyerekeket zenére oktatni, szép modelleket , tervezni vagy az Akkord vokál tagjaitól épp arról szerezni tudomást, hogy az állattenyésztés jövőjén fáradoznak. Persze, öröm volt látni azt is, hogy hány, ma már tehetséges és „befutott” művész, énekes kezdte a Ki mit tudrban. Röviden Neves írók vallanak szülőföldjükről abban a sorozatban, amelynek keretében most Darvas József mutatta be Orosházát. A várost, ahol született — a múlt —; a véget, amelyből vétetett. Velük beszélgetve idézte a Viharsarok nyomorúságát és villantotta fel a mezőváros felemelő perspektíváját. — őszinte hangvételű „beszélgetés-sorozata” vallomásnak is beillett — élőszóban; éppúgy, mint szülővárosáról szóló írásai. A Calypso legénysége Cousteau kapitánnyal az élen izgalmas feladatra vállalkozott; egy rég elsüly- lyedt hajó kincseinek felkutatására. Olyan izgalommal, mint ahogyan a kincskeresők indulnak útjukra __ a hegyekbe. Csakhogy itt a vélt kincsért a tenger fenekét kellett feltúrni. Erről beszélt valóban izgalmas módon, az embert hatalmába kerítő aranylázt is tükrözve A tenger titkai című dokumentumfilmsorozat csütörtök este látott hatodik része. Három játékfilm, mindhárom angol és amerikai termés. Szerencsére a jobbik fajtából. Ezúttal Hitchcocknak is egy sikerültebb filmjét láthattuk. A nagy mágus boszorkányos ügyességgel — a freudizmus tanait s népszerűsítve — bonyolít egy rejtélyes bűnügyet. A Gonosz varázslat jó bűnügyi film — lélektani, ezúttal mélylélektani eszközökkel megoldva. A bőrkabátos fiúk-ban főképpen Rita Tu- shingham játékát élvezhettük, akit az Egy csepp méz kamaszlány-szerepében fedezett fel a mozibajáró kö-' zönség, továbbá a film szorító drámaiságát. Az Esőcsináló a filmszínházak után a képernyőn sem bukott meg. V. Mi Munkabér a kolhozokban A Mofák levegőhöz juttat)ák a belvárosokat A segédmotorral felszerelt kerékpárokkal, a Mofákkal (Motor-Fahrrad) akarják felvenni a küzdelmet Münchenben a mindennapos közlekedési Káosszal. Az elgondolás jónak ígérkezik. Ha az autóvezetőknek csak egy része is átnyergelne a sokkal kisebb Mofákra, több hely lenne az utcákon, kevesebb közlekedési dugó és parkolóhely probléma. Ezenkívül a Mofák jóval kevesebb kipufogógázzal szennyezik be a levegőt, mint a személygépkocsik s ez München rendkívül szennyezett levegője szempontjából egy igen fontos előny. Az „Akció Mofá”-t a közelgő olimpiász városának három parkolóháza eszelte ki. A náluk leparkolt autóvezetők számára, a városon keresztüli továbbhaladásukhoz, összesen 300 segédmotoros kerékpárt bocsátanak rendelkezésre egy csekély kikölcsönzési díj fejében (8 márka 24 órára). A bajor főváros rendőrségének elnöke helyeselte ezt az akciót és annak a reményének adott kifejezést, hogy számos müncheni élni fog az előnyös kínálattal, illetve saját maga is vásárolni fog egy Mofát.
