Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971, augusztus 18. Kivirágzott a régi muzsika kertje Gyógyszertár a...tojás- sárgájában A fürj to] ás igen ldcsi, — úgy néz ki, mint egy füstszürkés- bamás gyönyörű mozaik — de a sárgájában egy egész... gyógyi szertár van. Ezt hirdeti a choj- nici Feldolgozó Üzem — „Las” prospektusa, az üzem hatalmas japántürj-íarmmal rendelkezik és fürjtojással látja el a lengyel városok üzleteit. 5 fürj tojás, — amelynek a súlya megfelel egy tyúktojásénak — 15-ször több B2, 6-szor több B1 vitamint és vasat, valamint 7.5-szer több foszfort tartalmaz, mint egy tyúktojás. Ezenkívül a tojás metiomin és íenyloanin tartalma alacsony és igen jótékony a hatása magas vérnyomás, cukorbetegség, gyomorfekély, vérszegénység és az idegrendszeri zavarok gyógyításánál. Egyszóval ez a kis tojás az egészség fegyvertárát képezi. Aliit ólag nagyon finom és erősítő hatású a fürj kogel- mogel (kogel-mogel=toiássárgála cukorral kikeverve). Ki tudja, hogy a japán sportolók nem éppen a fürttojásnak köszönhetik a sikereiket? Balina asszony lakótelepei Á történelem folyamán most először került nő a lengyel parlament legfelsőbb szerveibe: Halina Skibniew- ska építészmémöknőt megválasztották a nemzetgyűlés elnökhelyettesévé. Skibniew- ska mérnöknő, aki 1965 óta nemzetgyűlési képviselő, a lengyel építészek élgárdájához tartozik, ö volt az első, aki Lengyelországban foglalkozni kezdett a lakásszociológia kérdésével. Az ált'’ tervezett lakásoknak és lakónegyedeknek sajátságos vonása v-n; a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vette a tervező a lakosok szükségletét, életstílusát, sőt érdeklődési körét is. Halina asszony első szövetkezeti lakónegyede a Zoliborzi Kertváros volt; az ott lakók ma is gyakran így emleget1!: az itteni házsorokat: .Halina asszony lakóházai”, _________ A muzsikáló együttes Egyetlen estére csupán, de felejthetetlen élményekkel gazdagítva a Múzeumudvar hétfő esti közönségét. A Szolnoki Nyár keretében neves művészek idézték a reneszánszkor muzsikáját Egy olyan korszak zenei világának szépségeit tárva fel, amelyben virágzott a hangszeres zene és divatos volt a lanttal kísért szólóének. Amikor a földi örömök szépségeire ráébredt ember „világi nótákat” dalolt A szolnoki múzeum-udvari estének legfőbb gyönyörűsége abban állott, hogy ezt a muzsikáló kedvű Angliát közvetítette hangszeres zenében és énekben. Az est Az irodalom szószólójául Jan- csó Adrienn vállalkozott programjában a korszak legismertebb zeneszerzője Purcell éppúgy helyet kapott, mint a korabeli névtelen lantosok, vagy a szabad idejében motettákat írogató hírhedt Vili. Henrik. Neves művészek fogtak össze példás együttesben, hogy közvetítsék a korszak emberének érzéseit; örömeit, csiklandú érzelmeit, vaskosabb hangulatait, és finom ellá- gyulásait. Csengeri Adrienn értő tolmácsolója ezeknek az érzelmeknek. Nála jobbat aligha találni. ö nemcsak énekel, hanem hangjával meg is jelenít. Egyénisége, mely színes és gazdag, szétárad a dalokban, de a kitárulkozásnak mindig abban a formájában és mértékében, amelyikben szükségeltetik. Ugyanezt teszi Kecskés András is, lantjával, akár ha kísér, akár ha szólót játszik. Egyaránt kifejező mindig. A melléjük csatlakozott Fal- lay Imre Máté és Stadler Vilmos, a blockflőte két tehetséges fiatal művésze egyenlő partnerként vettek részt az együtt muzsikálásban. Látszott rajtuk, hogy mindegyikőjük ismeri a másik zenei gondolatát, akaratát. Az irodalom szószólójául Jancsó Adrien vállalkozott. Az általa elmondott korabeli szövegrészietek, versek és szonettek valóban teljesebbé tették az est tartalmát. Csupán az okozhatott némi gondot, a többségében angolul nem beszélő, angol nyelvet nem ismerő közönségnek, hogy az eredeti nyelven elhangzó dalok egyikét-másikát nem érthette meg. Rövid tartalmi ismertetéssel ezen a gondon is enyhíteni lehetett volna. Kipusztult állat a fcoros- hodóan A kilométernyire elnyúló gödöllői Erzsébet-parkon áthaladva jut el a látogató a MAFILM természetfilm-te- lepére. Az ottani látni—hallani valók nagyon megérik a fáradtságot. Szemtanúj.3 lehet például annak a jelenetnek, amikor Néró farkas, a Kőszívű ember fiaiból ismert „vérszomjas” farkascsorda tagja szelíden nyalogatja gondozója kezét, s hogy Lobó, Lu- pi, Ordas úgy hegyezik fülüket nevük hallatára, mint a jólnevelt ölebecskék. Nevének szólításána előbújik vackából Rudi róka is, aki (ez a vonatkozónévmás nyilván dukál egy filmsztárnak) a Fekete István forgatókönyvéből készült Ravaszdi Róka története címszerepét alakította. Rudi játszótársa két kedves kutvakölyök, a Cimborák című filmből ismert, s azóta már aggkori végelgyengülésben kimúlt Fickó dédunokái. A négy hold terjedelmű telep legnagyobb kifutóját a szarvasok, őzek foglalják el. Ez a stáb forgatta a Vadászati Világkiállításra az „öz, dámvad, szarvas” című filmet, míg Jocó, a félelmetes agyarú vadkan a hőse a Remetekan címet viselő világkiállítási filmnek. Jocónak marad ideje a filmszerepek mellett a magánéletre is: és Fáni egyidejűleg szült neki takaros vadmalacokat. A baranyai származású Mecsek nevű vadkan hűségesebb természetű, csupán a Turcsi nevű vaddisznóhölggyel alapított családot, közli Szigethy Kálmán, aki 1946. óta vezeti a telepet, s azóta az állatok nevelésének, idomításának, „lélektanának” valóságos tudósa lett — Az Állati című tv-film felvételeihez 24 kutyánk között volt több magyar agár is. Ezt a fajtát kiveszettnek könyvelték el még néhány évvel ezelőtt a szakemberek. Amikor azonban megkezdték a „Mit csinált felséged 4-től 5-ig” című film forgatását, a rendező ragaszkodott hozzá, hogy Mátyás-korabeli vadászkutyát, magyar agarat szerezzünk neki. Egy öreg vadász megsúgta, hogy igenis megtalálható még a kiveszettnek vélt kutyafaj, mégpedig orrwadászok dug- dossák padlásokon, hogy a vadőrök meg ne leljék, s vadászatokra üres boroshordókba rejtve indulnak velük. Sikerült is nyomára jutni egy magyar agár párnak, s azóta rendszeres tenyésztésbe vették őket. X<XXXXXXyXOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXX)OOOOaOC)OOQCXXXX)OOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOCX)OOQQQOOpOOOOC( Sokszor visszasírom még a gyárat. Hiányzik a mindennapos találkozás, mindennapos embereivel. És egy-egy névnap táján eszembe jut: hogyan ünnepük egymást a gyárban a munkásemberek. Egyszerűen, emberséggel. Olyan szép emlékeim vannak. Ilonka a mező- gazdasági cikkek raktárában dolgozik. Tagja egy szocialista brigádnak. Nincs ebben semmi különös. Azon viszont én csodálkoztam, hegy szép új sző- dásszifonja, boroskészlete van. Mondtam is neki: de jó, ha erre is telik már az embernek. Akkor nagyon kihúzta magát. Nem vette ö azt, dehogyis! A brigádban szép szokás van. Ilona, Icu, Ilcsi Minden névnapra vesznek valami hasznosat, szépet. Nem drága dolgot. Az ünnepelt irul- pirul, munkavégeztével egy fagylaltra hívja a köszöntőket. • • • A kengyeli presszóban beszélgettünk Erzsikével. Szabász a Tisza Cipőgyárban. Brigádjukban hat asszony. — A múlt hó- navban Annát köszöntöttünk. Nagy Lajosné az asz- szonyneve. Ez nem volt igazi brigádnévnap Anna ugyanis itthon van. Kenpvelen, szülési szabadságon. Szép kisfia lett. Ilvenkor is gondolunk a brigádtagra, ha nincs közöttünk. Csakhogy nem jön el az otthonába az egész társaság. Nem vendéglátásra, köszöntésre megyünk. Egy kengyeli asszony hozta el Annának a szép késkészletet. örült, főleg azért, hogy nem felejtettük el. — Most meg leüt köszöntjük, Banktcs Vilmos- nét. Ö Martfűn lakik. Méa nem is tudom, mit veszünk neki. Van rá pénzünk. Minden hónapban húsz forintot adunk a brioád- knsszáha. Jut belőle névnapra, be- tPpiAe^pr*ésra. kismama köszöntőre, névadóra. A bri- oádban ez maradó hanunmány... • • • Gondolatban köszöntőm a gyári Ilonákat. Piros szegfűt küldök Ilinek, aki egy gyermekének szülésekor egész életre szóló bajt szerzett magának. Rózsaszínűt Ilonkának, a takarítónőnek, aki ol :n egyénes derekú asszony, mint a nyárfa. Fehéret a szép fekete Icának. akit legszívesebben Cicának hívnék. Ilcsi- nek harsogó, jókedvű gladioluszt. O is olyan vidám. És mennék örömmel, ha hívnának: munka után egy fagylaltra — tölcséres adagra. Vagy hi- derr szörpre. És másnap kérdeném. mint régen szoktuk: mit szóltak a brigfd- aiándókhnz otthon. te lány? Mert kis örömök teljesítik ezt a sok-sok mindennapot. A mindennapos emberek napjait... — só — KÉPERNYŐJE ELŐTT fő műsoridőben Rosszul kezdődött az elmúlt hét műsora; a kedd esti NDK-film egy kicsit megijeszthetett bennünket: ha ilyen a kezdet, milyen lesz a vég? A Feltételesen szabadlábon túlságosan is didaktikus szándékaival és a krimi valamint a lélektani filmek eszközeinek eklektikus alkalmazásával nem váltott ki jó hatást a nézőben. Sokkal inkább unalmat, és még inkább bosszúsággal vegyes keserűséget, hogy egy valóban reális, egyéni-emberi tragédia hogy veszhetett el szőrén- szálán annyi jószándéle ellenére. Humoristák klubja Jól jött tehát egy kis vigasz: a Humoristák klubjának soron következő „foglalkozása”. Már az is jóleső örömmel tölhette el a nézőt, hogy a túlságosan is „pulthoz” szegezett klub megmozdult. Mozgalmasabbá vált az élet a klubban. Az az ellentmondás, amit eddig tapasztaltunk a friss szellemiség és a külső merevség között, most már szinte feloldódott. A klub szellemi áramkörébe sikeresen kapcsolták be a tiszteletbeli klubtagok ötleteit is. A szolnoki Nagy Zsolt révén pedig csaknem mi kaptuk meg a humoristák „kitüntető” díját, a csinos kis kerti törpét. A főtéren álló óráért, amely már évek óta csak áll, de nem jár és nem mutat, mintha „megállt” volna az idő városunkban. Végül is a törpét a székes- fehérváriaknak juttatta a humoristák döntése. Aztán jött a csütörtök a Salto mortaleval. Most a Dóriák Athénben vitatkoztak, veszekedtek, marakodtak. A film készítői még a féltékenységeit is beleapü- kálták a családias konfliktuskeretbe. Egyet azonban már az előző részletekből megtanultunk, hogy ezeket a szinte szőrmenti konfliktusokat nem szabad komolyan vennünk. Ezek csak azért vannak, hogy az egyébként is vérszegény filmben valami történjék. Hisz a döntő pillanatban, mindig ott vannak együtt fenn, a cirkusz kupolájában. Lent pedig a mosolygó papa. Világirodalmi Magasin Péntekre esett a hét legigényesebb műsora. Az Európa Kiadó 25 éves évfordulóját köszöntötte a televízió Világirodalmi Magazinja. Remek műveket válogatott egybe a több mint egy órás magazin programjában. Tehette, hiszen gazrag irodalmi anyagból válogathatott. A szerkesztő jó ízlését dicséri a magazin egyenletes színvonala és színes tartalma. A világirodalomból válogatott és a televízió képernyőjére került minden egyes mű külön is figyelmet érdemelt. A Venturi-novellából készült jelenet fojtott drá- maiságával és kegyetlen csattanójával egy elember- telenedett világ, a háború atmoszféráját idézte megdöbbentő realitással. A nagy élmény azonban kétségkívül Sznyegirjov novellája — Törőcsik Mari előadásában. Egyetlen hatalmas monológ, de csodálatosan a képernyőre álmodva. Törőcsik színészi játéka szinte megsokszorozta az írás erejét. Egyszerűsége, Nyári Szombat este szinte már hagyományosan a híg játékok ideje. Erre következtethetünk sok egyéb jel mellett a múltkori Tyúkfü- rösztésből és a mostani Nyári játékból. Érdekes módon mindkét televíziós bemutató női főszerepét Le- hoczky Zsuzsa játszotta. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy most Lehoczky- széria van a képernyőn. De nem is ez elsősorban a lényeges, hanem az, hogy Michail Sebastian darabja sem emelkedik ki a szombat estére szánt könnyű vidámságok sorából. Az 1939- ben írott színpadi mű legalábbis a képernyőn egyszerűen unalmasnak bizonyult. Ha az ember nem tudta volna már jó előre, hogy egy világot megjárt sikeres színpadi művel áll szemben, azt hihette volna, hogy valami 30-as évekből itt maradt operett képernyőre való átmentéséről van szó, amelyből elhagyták jószerivel az édeskés dallamokat és helyébe Mozart muzsikát iktattak a zenei ellágyítás szerepére. így komolyabbnak látszhat a dolog. Amelyről, mármint a játékról jót nem lehet mondani. Szenvelgésekkel, helyenként bárgyuságokkal van megtűzdelve és szinte közhelyekre épülnek dialógusai. Ma már csak rossz operettekben, vagy paródiákban hallani ehhez hasonlókat. Meglehet, hogy a darab születése idején, a második bensőségessége, szerelmi monológjában egy egész történelmi korszak hangulatát, a háború valóságának érzelmi foglalatét nyújtotta. A már sokszor bizonyított tény, irodalmi alkotások egész sora beszél róla, hogy a háború milyen módon szólt bele az emberek egyéni boldogságába és hogyan tudja széttiporni brutális módon a legszebb emberi álmokat is, most ezúttal a képernyőn rendkívül egyéni módon fogalmazódott meg. Törőcsik Mari szinte ösztönösen érzi, hogyan kell eszközeit átalakítani a képernyő természetéhez, hogy maximális legyen a nézőre gyakorolt hatás. De Tennessee Williams sem találhatott volna keresve sem jobb megtestesítőket gondolatainak, mint a Ruttkai Éva—Darvas Iván kettős. A televízió tehát minden tekintetben illő módon ünnepelte meg első számú irodalmi „szállítójának”, a külföldi irodalom hazai kiadójának nevezetes jubileumát. játék világháború előestéjén ennek a realitásoktól menekülő felejtősdi játéknak tulajdoníthattak valamiféle tiltakozást az egyre fenyegetőbbé váló világháborús veszély ellen. Abban az értelemben, hogy sokakban megfordult annak a vágya, hogy jó lenne egy szebb, egy reményekkel biztatóbb világba költözni. Ma azonban több évtizeddel a darab megszületésének ideje után e hajókázást látva, az élet hajótöröttéinek hajóká- zását az általuk vélt boldogság szigete felé, sokkal inkább az lehet a néző érzése, hogy itt a társadalmi valóságnak hátat fordító és romantikus álmokat kergető kispolgári elvágyakozásnak látja drámai képét. Vasárnap a Kegyelmes úr szárnysegédje tv-filmsorozat utolsó részét mutatta be a televízió. A filmsorozat fő erényei közé sorolhatjuk a gondos képi megformálást; az igényes megvalósítást. Továbbá azt az eszmei tisztaságot, amely a sorozatból áradt. A televíziós filmnek sikerült hitelessé tennie a kisebbségben lévő forradalmi erők erkölcsi fölényét és nagyságát és egyben annak az ügynek a feltétlen győzelmét is sugallnia, amelyért a szárnysegéd is küzdött, mindaddig, míg le nem leplezték. Talán a helyenként fellépő vontatottság, a bizonyos fokú nehézkesség írható a sorozat negatívumainak számlájára í V. Bfc ]
