Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
Miután — hála a modern tudománynak, melynek segítségével az ember számára régóta óhajtott televigaszt feltalálták —, mindennapi életünk sokkal szebb és egyszerűbb lett. Ez a — merem állítani —, korszak- alkotó találmány óv minket és mindenkit az öngyilkosságtól, Önzéstől, öncsonkítástól, túlbecsüléstől és számos le nem írható egyéb szerencsétlenségtől. Csak fel kell tárcsázni a megfelelő telefonszámot — amennyiben van az embernek telefonja —, mely a televígasz találmánya szerint is még mindig a meg nem valósítható vágyálmak közé tartozik, s az ember, ha megkapta a televigasz-kapcsolást, mindent frissen és felszabadultan elmond, ami a szívén, hivatalhoz, helyezkedjék el inkább egy vidéki termelő- szövetkezetben ! — Jól van, uram. Biztatni én is tudom. Csak ne hagyja el magát, ön megsértett egy hivatásos pszichológust hivatásának gyakorlásában telefonon. Mégis, ha elveszítené a türelmét, akkor tudom majd, hol találom meg... Akkor azután nem ismerek semmiféle kegyelmet. — Fenyeget engem, uram? Maga szomorú büdösszekfű. Még az a jó, hogy maga egy hivatalból kirendelt televígasztaló, különben belerúgnék a ... feleljen. — Értem, uram, ön azt kívánja, hogy én olyan magasan repüljek a levegőbe, hogy fenn az égbolt alatt meghaljak az éhségtől, midig az ezerszer hallott mondásokat ismételgeti, mint egy tarkatollú papagáj. Semmi találékonyság, semmi becsvágy, semmi célratörés. Semmi jövő nem áll maga előtt. Hallja? Néhány pillanatig csend uralkodott a telefonkagylóban, azután a drót másik végén zokogás rázta meg Szczesny Flimon kollégát: — Honnan tudja ezeket, pszichológus uram? — A mi televígasz-hivata- lunkban kizárólag elsőrangú szakemberek dolgoznak. Meg is tudom fejteni az ön lelki depressziójának a lényegét, önnek e pillanatban ugyanis kétezer zlotyra lenne szüksége, de semmi pénze nincs. Marék Antoni Wasilewski: máján, gyomrán, veséjén és másutt van elraktározva. Pontosan így tett a minap Szczesny Flimon kolléga is: — Jó napot! — mondta a televigasz-vonalának — Súlyos lelki depresszióban gyötrődöm. — Kritikusban? — így a televigasz túlsó oldaláról egy hang. — Igen. Kritikus depresz- szióban. — Fogadja őszinte részvétem. — Hogyan? — morogta Szczesny Flimon. — Nincs szükségem az együttérzésére, ahhoz itt van számomra a Chari tás. Önök azért léteznek, hogy engem telefonon keresztül megvigasztaljanak és alaposan kiönthessem bajaimat- gondjaimat. ön egy közönséges tökfej, uram. Ért engem, uram? Egy tökfej. ön nem alkalmas a televigaszelőtt visszatérnék a mi szép és csodálatos Földünkre... Ez régi szólásmondás. Valami újabb nem jut az eszébe? Nem is csodálkozom, hogy depresszióban szenved. Mivel ön egy kis szürke tö- megecske, egy részecskéje annak az óriási tömegnek, mely benépesíti a világot, egy ici-pici csavarocska mindössze, egy senki, ami nem válik ki a milliárdok- ból. ön tulajdonképpen egy közönséges x-szel is pótolható lenne, miután olyanból, mint ön ezer is akad. Most aztán megfejtettem önt. Lám, lám, semmi új nem jut eszébe, semmi új alakítás, semmi új ötlet vagy gondolat. Semmi sem rajzolódik ki agyában, semmi figyelmet nem szentelnek a többiek magának. Semmi esélye sincs előrelépni az élet létrafokain, valami újét, eredetit kigondolni. Maga csak minNa, rátapintottam a lényegre? — Igen, uram, tökéletesen így van... De honnan tudja ezt? — Már megint ez az örökös honnan? Ez kérem egyáltalán nem fontos. Csak az, hogy mielőbb megvigasztal ódjon. — Szépet és igazat mond, vigasztaljon tovább, kérem! Szczesny Flimon kollégának eme kérésében minden reménye ott lappangott. — Igen, igen, én televigaszt nyújtok önnek, uram — folytatta a hivatal pszichológusa —, de nekem is szükségem lenne kétezer zlotyra és képzelje, egyetlen fityingem sin«! És nagyot sóhajtva, letette a kagylót. Fordította: RÉVÉSZ TIBOR Költekezés — Amióta azt a lányt megismertem, nem eszem, nem iszom, nem cigarettázom. ’ . —- Annyira szereted? — Nem, csak egyszerűen nem marad rá pénzem. J v y A megtréfált vámos (A Die Zeit-ből) Korszerű változat Mostanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam : nem lenne e helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Lássuk csak... TAXI (részlet a regényből:) „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit.” (Mai formában): „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy trafikba, tantuszt kért, és tárcsázta a 222—222-öt. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a Taxivállalat, hogy nincs kocsi. Az üldöző erre megkérte a menekülőt: engedje meg, hogy vele együtt felesben használhassa az autót.” KAVÉHAZ (Részlet a regényből): „Elek kihörpintette a konyakot, csengő pénzdarabot dobott az asztalra és kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen hajlongva vágja zsebre a pénzdarabot.” (Mai formában): „Elek megitta a konyakot, pénzt dobott az asztalra és kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy keveset fizetett, mert a féldeci konyak 7 forint 80 fillérbe kerül. ÉG EGV KAVÉHAZ (Regény- részlet): „A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét, hat pohár vizet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a h-.'.almas márványasztalra.” (MA): „A pincér öt vendég közé hatodiknak beszorította Kázmért és megkérte, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Kázmér újságját, mert kíváncsi volt a lottó húzására.” CSENGŐ A MOZIBAN (Regény- részlet) : „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány kezét szorongatta, gyorsan arrébb húzódott.” Mai forma: „Mielőtt a vászon kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhatéves feleségével. Meg akarták takarítani a kapupénzt.” A MINDENES (Regényrészlet): „Mari takarított, mosott, főzött és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a nagysága lestrapált szoknyáját kapta ajándékba.” Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amíg a porszívót meg nem javítják, nem takarít. Karácsonyra nercbundát kapott. Megígérték neki, hogy újévtől autó hozza és autó viszi haza.” Palásti László Szöveg nélkül (A Paris Match-ból)-/etf/fuf Az élelmes Maikin mérnöknek harminc évet kellett megérnie ahhoz, hogy kalapvásárlásra szánja el magát Feleségével indultak útnak. Az áruházban kevesen voltak, a kalaposztályon meg éppen senki. — Ide nézz — szólt örömmel Maikin a feleségének —, micsoda gazdag választék! — Nyugtával dicsérd a napot, — válaszolta az asz- szony. Az elárusító az egymásra húzott kalapok hegyeit tette le a pultra. Maikin nekilátott próbálgatni. — Ez kicsi — tolta félre az első kalapot. — Ez meg nagy — húzta le fejéről a következőt a felesége. — Ez lesz az ön igazi mérete — mondta az elárusító a mérnök fejére nyomva a következőt. — Nem látok semmit — méltatlankodott halkan, mivel a kalap teljesen eltakarta a szemét. — Lehet rá lyukakat furatai a szem magasságában! — ajánlotta az elárusító. Arkagyij Kucsaev: — Próbáld meg csak ezt a tiroli formájút — kérte a felesége. — Kicsi a fejemre, leesne az első mozdulatnál — adta vissza Maikin. — Lehetne toldani bele egy csíkot — okoskodott udvariasan az elárusító. — Tedd csak ezt a fejedre... —- és már nyújtott is felé a felesége egy szalmakalapot. — Ez igen! — kiáltott fel Maikin. — Csak szorít. — A formázón lehetne rajta tágítani — szorgoskodott az elárusító. — Ezt elfogadnád? — és már nyújtott is feléje felesége egy széles színes szalaggal övezett kalapot. — Pontosan ilyenre vágytam — örült meg Maikin, — a baj csak az, hogy ha a fülem nem tartaná, akkor a váltamig érne. — A füleken éppen lehetne segíteni... — kezdte az elárusító. — Amint látja — szakította félbe az asszony — a feje nem egészen szabályos. Olyan sajátos. Ez a baj. í?o, gyerünk, Petjunja. — Álljanak csak meg egy pillanatra — hadarta az elárusító. — Kérem, hajoljon le, mutassa a fejét. Maikin lehajolt. Az elárusító két marokba fogta Maikin fejét és gyúrni kezdte erős ujjaival. Maikin feje majdhogy ösz- sze nem roppant az erős szorítástól, és alakját is meg-* változtatta. > 1 — Ah, ez aztán a csoda — lelkendezett Maikin neje és már’nyújtotta is férjének az első keze ügyébe e§ő kalar pót. 1 A kalapot mintha Maikin' fejére szabták volna. 1 — Nagyon, nagyon köszö-í nőm — hálálkodott Maikin.’ — Semmiség — felelte szerényen az elánjsító. — Viselje egészséggel. Fordította: Sigér Imre ! Viselje egészséggel
