Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-09 / 160. szám
l*Tl, júütts 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mongol forradalom SO, évfordulója ALKALMÁBÓL MUTATUNK BE NÉHÁNY KÉPET BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Ulan Bator, a Mongol Népköztársaság fővárosa A Herlen-Baján nevű államit gazdaság szarvasmarha tenyészete Ulan Bator. A Sasztyin nevű kórház műtőjében Ulan Bator. Legkorszerűbb, magas termelékenységű szovjet gépekkel felszerelt szövőgyárban. Szovjet szakmunkásnő segít elsajátítani a gépek kezelését. (APN — KS fotók) „Idő és helyhez alkalmazott" szavakra Sikeresen zárult félév Túrkevén, az MHSZ városi vezetése eredményesen fejezte be első félévi kiképzési tervét. Záróaktusként honvédelmi napot rendeztek, amely olyan jól sikerült, hogy még mindig beszélnek róla a város lakói. Erdei János őrnagy fényképeken mutogatta azt a feltétlen megnyilvánuló nagy érdeklődést, amit a lakosság valamennyi rétege tanúsított. Férfiak és nők, a leg- fiatalabbaktól a legidősebbekig, szinte megszállták a honvédség által bemutatott különféle fegyverzetet, harcászati eszközöket. Elsősorban a honvédelmi oktatásban részt vett tanulók távoztak felejthetetlen élménnyel, hiszén a gyakorlatban ismerkedhettek meg mindazzal, amit addig könyvekben tanultak. Sikeresen zárult a tartalékos tisztek utóképzése, jó eredményeket hozott a lövészeti kiképzés, amit bizonyít ifjúságiaknál a megyei szinten elért első hely, és csapatban a városok között szerzett ötödik helyezés. Az általános honvédelmi előképzést gazdagította a Szolnokon tett laktanyalátogatás. A félév befejezéseként a KISZ-szel közösen honvédelmi hetet rendeztek. Ennek keretében filmvetítéssel egybekötött kiállítás nyűt a városi KISZ-bizottság székházában, ezt másfél ezren tekintették meg. Az ezredik látogató egy világítós géppisztolyt kapott, szerencsére éppen egy kisfiú volt. A Búzakalász Tsz lövészklubja honvédelmi bált rendezett, erre 525 jegyet adtak el, a honvédelmi napon pedig délelőtt 2200 jegyet váltottak a pénztáraknál. Csak azért nem többet, mert a délutáni programot megzavarta az eső. így is elégedettek az elért eredményekkel és bizakodva néznek a további munkák elé annál is inkább, mert az idén megkezdődik az MHSZ székház építése. A vasút Szolnokon mindig egyet jelentett a haladással. 1847. szeptember 1- én nyílt meg a Magyar Középponti Vasúti Társaság tulajdonát képező, Pest—Szolnok között húzódó vasútvonal, mely második volt az országban. Az Életképek 1847. szeptember 5-i száma így írt erről: „Megérkezvén Szolnokba — elkezdődött a küldöttség elfogadása után a’ pályafő hajléka alatt a’ pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katonazene és a nézőkül megjelent hölgysereg. Ebéd folytán fel állt Kossuth Lajos ’s szokott ékesen szólásával igen idő és helyhez alkalmazott felköszöntést mondott.’’ Az „idő és helyhez alkalmazott” szavakra mindig reagáltak a szolnoki vasutasok, közöttük a MÁV járműjavító dolgozói. A járműjavítóban például négy ágyúval felszerelt tüzérüteget alakítottak a Tanácsköztársaság védelmére. A második világháború után szervezett „vasúti rohammunka” alatt a szolnoki műhely a kiszabott hatszáz teherkocsi helyett 644-et és 32 teherkocsit hozott rendbe. Ezzel — 113 százalékos teljesítményével ■— az országos 89 százalékos átlagot tekintve kiemelkedő munkát végzett. A járműjavító dolgozói fogékonyak az új iránt, a haladást fegyverrel, munkával egyaránt segítették mindig. S jó kezdeményezésekkel is. Például a Néplap 1959. január 22-i száma szerint „a szolnoki járműjavitóban alakult meg a megye első szocialista brigádja. Célkitűzésükről Mihályi László, a 15 fős brigád vezetője mondotta: — mi magunk meghatároztuk, miként él és dolgozik brigádunk. Követelmény most nálunk a terv teljesítésén túl a gépek, szerszámok karbantartása. Fokozzuk az anyagtakarékosságot és a minőséget. Betartjuk a munkafegyelmet és a technológiai előírásokat. Mást is vállaltunk ezen felül. Szocialista módon akarunk élni. Tudjuk, hogy ez nem megy máról holnapra, de törekszünk rá.” Nos, a zászlóbontás óta a szocialista brigádmozgalom széles körben kibontakozott a megyében. A járműjavítóban 176 szocialista brigád dolgozik, 1710 munkást tci- möritve soraikba. Sokan joggal vélekednek úgy: elsősorban ezeknek a brigádoknak érdeme, hogy a termelési előirányzatokat teljesítik. Az anyagellátási és egyéb állandó jellegű gondok mellett ugyanis a hatszáz milliós rekonstrukció is alaposan megnehezíti a munkát. A termelő terület egyrészét le kellett bontani, s a nagyarányú anyagszállítás is gátlóan hat. A szocialista brigádok munkája tehát kincset ér, megérdemlik, hogy alapos gonddal foglalkozzanak velük. S nem egyszer meggyőző munkával. Lendvai István, a 4. számú komplex brigád vezetője zsörtölődik: — Az egész vállalatnál egy brigád sem ért el olyan szintet, mint a mienk. Mindent túlteljesítettünk, mégis csak bronz plakettot kaptunk. Nem szólnék, ha nem volna jogos. De ha igazam van, megmondom mindig. Amikor Kádár elvtárs itt járt. neki is megmondtam, hogy azok, akiknek társadalmi munkában istállót építettünk, a piaci árak megállapításakor összetévesztenek bennünket az imperialistákkal. A szakszervezet köti az ebet a karóhoz: — Mást is nézni kell. nemcsak a termelési eredményeket, meg a hivatali előírások betartását. Ez igaz, de az is igaz, hogy kézzelfogható, pontosan kidolgozott feltételekhez kellett volna kötni n\ár korábban a szocialista brigád- mozgalom különböző fokozatainak elérését, nem utólag szabni néhány követelményt. Az idén már minden eddiginél részletesebben kidolgozták e követelményeket, könnyebb dolga lesz a szak- szervezetnek is a fokozatok eldöntésénél. Csak az a kérdés, hogy ezzel megoldódik-e minden? A kerékkovácsoknál dolgozik például a Rózsa Ferenc brigád. Két aranyplakett, miniszteri dicséret van már a tarsolyukban. Az aranyplakett harmadszori megszerzésére nincs remény, „mert szétzilálódott a brigád”. Ezen a munkahelyen több mázsás alkatrészeket kell mozgatni, s amellett századmilliméteres pontosságú munkát végezni. Az öt, fős brigádban két új ember van, de már tovább is akarnak állni. Joggal mondja Halász Imre brgiádvezető, hogy „én egy embert se foghatok itt a saját zsebemre”. Talán az eddigieknél jobban oda kellene figyelni azokra, akik becsülettel helyt állnak posztjukon, de munkahelyük nehézsége gátolja az állandó kollektíva kialakulását. egyben a szocialista brigád cím megszerzését. Beszélgetésünkkor azt mondta a járműjavító egyik munkása: — Nem lehet visszaélni azzal, ha valaki ragaszkodik a munkahelyéhez és előnyben részesíteni másokat, az újonnan jött eket. Nem elég azt mondani, hogy „téged becsülünk, szeretünk” hanem az órabérek megállapításánál is jobban figyelmbe kell venni a munkában töltőit időt. A szocialista brigádok országos találkozóján így fogalmaztak: a szocialista brigádok legyenek a munkás- osztály élharcosai, s munkájuk után megfelelő anyagi és erkölcsi elismerés illesse őket. Mindez most már nem marad el a járműjavítóban. Az igazságosabb elbíráláshoz viszont szükséges volna a brigádnaplók rendszeres ellenőrzése, mert azok tükrözik az effektiv munkát. A járműjavító szocialista brigádjai között sok olyan van, melynek tagjai a termelőmunkán túl azon meditálnak, mit is kellene, lehetne még tenni. Ugyanakkor nagyon sok munkás csak nyolc általános iskolai osztályt végzett, s úgy szerzett szakmunkás bizonyítványt. Az üzem örömmel segítené technikumi tanulmányaikat, hiszen most állnak át a Diesel-javításra, szükség volna magasabban kvalifikált munkásokra. A politikai továbbképzésben is volna mit tenni, hiszen a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemen nagyon ritka a fizikai munkás. Az volna kívánatos, ha a szocialista brigádmozgalom zászlaját kibontó járrnűjav'i- tó kollektívája most már a mérce magasabbra emelésével lépne előbbre, mutatva újabb példát. Simon Béla V Óvodára, bölcsődére várnak Szükség van a segítségre — Vállalatok, üzemek kerestetnek Szolnok városában a tanács felmérése szerint legalább nyolcszáz kisgyereket kellene óvodában elhelyezni, a már eddig oviba járó több mint ezernyolcszáz gyerek mellett. Reális tervek szerint azonban az új tervidőszakban csak 500 óvodai helyet tudnak létesíteni — ennyire van pénzügyi lehetőségük. Sajnos ugyanilyen problémával küzdenek a bölcsőde építéseknél is. ösz- szesen körülbelül 320 új helyet tudnak építeni a IV. ötéves tervben, de az igény ennek majdnem a kétszerese. A dolgozó édesanyák joggal panaszolják: nem tudják hová helyezni csemetéiket. Akkor nyugodtak, ha a kicsikre — míg Ők dolgoznak — szakavatott gondozónők, óvónők vigyáznak. Sikeres kezdet • A tanács vezetői az elmúlt néhány hónapban több ipari üzem, vállalat vezetőivel táragyaltak és kérték, segítsék a várost e nagy gondok megoldásában. Annál is inkább, mivel legtöbbször saját dolgozóikon segítenek, ha hozzájárulnak különböző gyermekintézmények építéséhez, fenntartásáhozA kezdeti tárgyalások sikerrel végződtek: a TITÄSZ és a VOLÁN 7. sz. Vállalata 360—360 ezer forintot ajánlott fel az előbbi célok megvalósítása érdekében. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 180 ezer, a Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat 120 ezer, a vasipari és az iparcikk kiskereskedelmi vállalatok 100—100 ezer, a gyógyszertári központ 30 ezer forintot ad. A Vörös Mező Tsz és a háziipari szövetkezet évenként fizet a tanácsnak 6—6 ezer forintot. (Emellett a tsz a tervidőszakban 490 ezer forintot ad a városnak gyermekintézmény építésére hozzájárulást.) Ezekből a felajánlott összegekből már eddig több mint 400 ezer forintot átutaltak a tanács számlájára. Természetesen ezek ellenértékeként a tanács kötelezettséget vállalt arra, hány gyemeket helyez el e vállalatoktól az épülő új intézményekben. A mezőgazdasági gépjavító vállalat amellett. hogy pénzt ad, elkészít több játszótéri felszerelést, így: tíz mászóketrecet, tiz gömb alakú mászókát, 30 mászó ívet, 12 környújtót és 50 gyer- mekfeklető csővázat Ám még ezeknél is nagyobb az a vállalásuk, hogy megpróbálkoznak egy 60 személyes óvodaépület fémvázszerkezetének legyártásával és azt fel is állítják. Reméljük e próbálkozásukat siker koronázza. Tetemes összeget adnak az „olajosok" és a MÁV Feltétlenül hírt kell adnunk arról, hogy a két „olajos cég” mindannyiunk elismerését és köszönetét érdemlő segítséget nyújt a városnak: a negyedik ötéves tervben a kutató és feltáró üzem 1 820 000, a kőolaj és földgáztermelő vállalat 1 200 000 forintot ad, illetve utalt át eddig a tanácsnak, az utóbbi cég a Mátyás király úti óvoda és bölcsőde építéséhez hozzájárulásként. A tanács viszont vállalta, hogy a vállalatoknak 15 bölcsődei és 20 óvodai helyet biztosít az új gyermekintézményekben. A KPm Vasúti Főosztálya ugyancsak 1 200 000 forintot adott a tanácsnak, szintén a Mátyás király úti bölcsőde építéshez, amelyenek ellenértékeként 20 vasúti dolgozó gyermekét helyezik majd el az új bölcsődében. A papírgyár vállalása szintén a nagyok közé tartozik: saját erőből — mintegy 800 ezer forintos költséggel — 40 személyes óvodát épít a Vöröshadsereg úton. A GANZVILL Hegesztett Gépszerkezetek Gyárából is azt a hírt kaptuk, minden igyekezetükkel segítenek egy 100 személyes óvoda építésében, a következő években. Ugyancsak a tervidőszakban nyújt támogatást óvoda és bölcsőde építéséhez az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat 100 ezer, a vendéglátóipari vállalat 150 ezer, a bútorgyár 100 ezer forinttal. A járműjavítóból az a hír érkezett, hogy óvodát akarnak építeni; a vegyiművekből, hogy 1973-ig 40 hellyel bővítik a lakótelepi óvodájukat: a Vörös Csillag Ruházati Ktsz-ből, hogy új telephelyükön építenek új óvodát dolgozóik gyermekeinek. A megyeszékhelyen összesen mintegy 150 nagyobb vállalat, szövetkezet van, s közülük eddig csak 48—50 gazdálkodási egvséggel tárgyaltak a tanács vezetői. Reméljük — a város súlyos gondjának enyhítéséhez — a bölcsőde, óvoda építéséhez. lakások létesítéséhez az előbb felsoroltakon kívül a többiek is hozzájárulnak. Mert ez a város az 5 városuk is. az 6 segítségükre is számítunk. V. V.
