Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

1971. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ezt a szép, tágas villát utalta ki a gdanski városi tanács az immár világhírű ötösikrek famíliájának, Rychertéknek. — Fent: az ötösikrek. Amivel még tartósunk • • • „Feladatunk a korszerű, nagyüzemi áruszállítás" Karcagon MÁV—Volán együttműködés örömmel olvastam a Nép­lapban B. A. cikkét a Bá­nyai-emlékszobáról. .. Pél­damutató, kitartó és áldoza­tos küzdelem folyt eddig is Bányai Kornél költő „feltá­masztása” ügyében. Kivette részét a küzdelemből a Szol­nok megyei Néplap, a tisza- földvári gimnázium fiatal, tehetséges tanára Szabó András és diákszínpada, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum fiatal igazgatója és távolból a „kenyeres társ”: Féja Géza. örvendetes a homoki gyógypedagógiai intézet fel­ajánlása a Bányai emlék­szoba létesítése ügyében. De felvetődik az a jogos ellen­vetés, hogy nem lenne-e cél­szerűbb mégis a múzeum telkén felépíteni egy olyan termet, ahol Tiszaföldvár és a Tiszazug nagyjai, elfelej­tett nagyjai, kapnának egy- egy falat, sarkot, félszobát... Gondolok itt a szegedi könyvtáralapítóra Somogyi Károlyra, Bíró Lajosra, a híres Új-Guinea kutatóra, Váró Szabó Sámuelre, euró­pai hírű árpanemesítőnkre, Poroszlay Sándorra, a szob­rászművészre és még sokra. S egy nagy közös emlék­szobáért minden lehetséges anyagi áldozatot meg kellene hozni és nem is évek múl­va. Azt nem javasolnám, hogy a tiszaföldvári gimnázium vegye fel Bányai Kornél ne­vét. Hajnóczy József szemé­lye, mártírhalála, emberi nagysága szerint vitathatat­lanul a legnagyobbak kö­zött van, inkább büszkék le­hetnénk arra, hogy nekünk jutott Hajnóczy József neve, — ha véletlen úton-módon is. (Sajnálatos viszont, hogy Hajnóczy József emlékét csak egy-két történelemta­nár ápolja szűk lehetőségein belül. Kár, hogy majd húsz éve nem jutott egy szoborra és egy-két falitablóra. Aho­gyan a Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola „kibírta” Vásárhelyi Pál szobrát és a csodálatos vo­násokkal készített Chiovini- fe J nényt, ú°~ a tiszaföld­vári gimnázium is kibírná.) A tíz körmünkkel is ki kellene kaparni minden progresszív emléket, kődara­bot, romot, mindent, ami népünkből nőtt ki, amit népünk alkotott! Kb. 10—14 évvel ezelőtt javasoltam (hivatalosan is), hogy Öcsö­dön vásárolják meg azt a házat (és telket), ahol József Attila kihelyezett „lelenc­gyerek” volt és rendezzék be József Attila emlékmú­zeumnak, mellé építsenek kis lakást egy gondnoknak (pl. nyugdíjas pedagógusnak), — ahogyan ez már néhány helyen meg is valósult ha­zánkban. Mi volt a válasz? „Idegenforgalmilag nem kifi­zetődő”, s „nem lennének eredetiek a kiállított tár­gyak”. .. Magyar Benigna imakönyvének fakszimile­példányában gyönyörködnek a látogatók Nagyvázsony- ban, a tihanyi templomban az 1055. évi alapító oklevél fénymásolatát láthatják a látogatók, Szolnokon a Dam­janich János Múzeumban évekig fénymásolatokban ol­vashatták a látogatók a ci- bakházi agrárszocialista per ügydrabjait... József Attila nem idegenforgalmi látvá­nyosság, hanem népi nem­zeti érték, amit mindenek- felett meg kell becsülni és szívós munkával meg kell minél több emberrel ismer­tetni. E sorok írója egyszerű falusi tanár, még csak nem is irodalomszakos, de hiva­talos TIT túrákon, iskolai tanulmányi utakon, „maszek” szervezésű utakon, 20 év alatt kb. 420—450 embernek, diáknak mutatta meg az öcsödi József Attila házat, még külföldieknek is elda­dogta németül, hogy mit je­lent nekünk és a világiroda­lomnak József Attila. Nos, Bányai Kornél körül is többet kellene tenni. Miért nem adják ki összes írásait? Miért nem adják ki a róla szóló irodalmat? Van-e olyan szerv Szolnok megyében, amelyik ki tudna küldeni néhány szakembert a Szov­jetunió és Szlovákiába, hogy végigjárják és végiggyűjt- sék Bányai Kornél útját? Ilyen és hasolnó gondola­tok, gondok kavarognak ben­nem. Papírosra vetettem eze­ket Lehetséges, hogy pusz­tába kiáltó szavak marad­nak, de valami erjedéshez is hozzá j árulhatnak. Dr. Varga Lajos gimn. tanár ^ * Tiszaföldvár Szolnok megyei sikerek Nyíregyházán Nagyszerű eredményeket értek el megyénk önkéntes tűzoltói július 4-én a Nyír­egyházán megrendezett or­szágos selejtező tűzoltóverse­nyen. Megyénkből százki- lencvenkét tűzoltóval hu­szonnégy községi és létesít­ményi csapat vett részt a versenyen és hárman közü­lük első, öten második, ha­tan pedig harmadik helye­zést értek el. Jészárokszállás község fér­fi tűzoltói jó gépjárműfecs­kendő szereléssel, a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafü­redi gyáregységének fiú csa­pata, valamint a BUBIV jászberényi részlegének lány csapata a legeredményesebb osztott sugár szerelésében vívták ki az első helyezést. Ritkán esiK szó róluk, pe­dig ismerik őket az üzemek­ben és más munkahelyeken. A zökkenőmentes termelés ,.szigorú őrei” sokat bosszan- kodnaK miattuk, aztán az is­kolai tanév végén mégis vár­ják őket. A hivatással, pá­lyával ismerkedő fiatalokat, a „nyári gyerekeket”. Nyári gyerekek, akik szün­idejük egy részét valame­lyik vállalatnál vagy intéz­ménynél töltik. — Részben azért, hogy tapasztalatokat szerezzenek, másrészt, hogy az üdüléshez, vagy a kirán­duláshoz némi anyagi alapot szerezzenek. Mező Erika, Békési Zsu­zsa és Mihalovits Anna régi barátnők, a szolnoki Tisza- parti gimnázum és egészség- ügyi szakközépiskola máso­dik osztályos tanulói. Az is­kola Jászberénybe küldte őket három hetes gyakorlatra. Erika a. legbeszédesebb kö­zöttük. Megszólal és egy- szuszra elmondja a három hét történetét. — Első héten gyermekor­voshoz, utána egy körzeti, majd egy üzemi orvoshoz osztottak be bennünket. Jú­nius 9-én dolgoztunk először, a főnővér nagyon kedvesen fogadott. Büszkék voltunk és Tavaly a közlekedés- és postaügyi miniszter utasítá­sára a közlekedési szakem­berek olyan tervet dolgoz­tak ki, amely lehetővé teszi a vasúti teherkocsik és te­hergépjárművek jobb kihasz­nálását, a kocsifordulók nö­velését, a korszerű áruke­zelést és továbbítást. Kísérleti jelleggel július 1-én az ország három vá­rosában — Szombathelyen, Kaposváron és Karcagon — úgynevezett áruszállítási láncot létesítettek, amelynek irányítója a VOLÁN helyi vállalata. Karcagon július 1-én a VOLÁN Tröszt főosztályve­zetője, Kovács Lajos, a 7. sz. VOLÁN szakemberei Kere­nagyon izgalmas volt, amikor ránk bízták a vérnyomásmé­rést, vagy pedig, amikor mi tartottuk a kisbabákat, amíg őket vizsgálták vagy injek­ciózták. Sokat tanultunk és tapasztaltunk, csak az a kár, hogy a három hét alatt volt jónéhány olyan nap, amikor csak recepteket fejeltünk, — vagyis pecsételtünk és dátu­mot írtunk. Fábián Erzsébet, jászberé­nyi Kállai Éva gimnázium harmadik osztályos tanulója, műszaki rajzszakos, ö a Hű­tőgépgyár gyártástervezési osztályán volt kéthetes nyá­ri gyakorlaton. — Nagyon sokat jelentett számomra a két hét. Sokat tanultam és jó érzés volt olyan munkát végezni, ami­nek a vállalat még hasznát is veszi. Fénymásolt rajzokat húztam át tussal és kiderült, hogy azok a központi raktár bővítésének rajzai. Bangócs István harmad­éves technikus jelölt. Eszter­gomban a Bottyán János gép- és műszeripari techni­kumban tanul, műszerész szakon. — Magam választottam a Hűtőgépgyárat nyári gya­korlat helyéül, tavaly is itt voltam, és akkor, de most kés Ferenc igazgató, vala­mint a MÁV illetékesei meg­vitatták a karcagiak előtt álló feladatot. A megbeszé­lés után Kovács Lajost meg­kértük tájékoztassa lapunk olvasóit erről a kísérletről. — Mi a kísérlet lényege? — A VOLÁN vállalatokra bízzuk, hogy a fuvarozta­tók szállítással kapcsolatos gondjait magukra vállalják. Az árut a feladótól az átvevőig — teljes szállítási lánc kihasználásával — gondozzák. Ezzel olyan vál­lalat kezébe kerül a háztól- házig fuvarozások irányítása és közúti bonyolítása, ame­lyik már eddig is szoros kapcsolatban volt a fuvaroz­tatókkal, jól ismeri azok igé­sem bántam meg. Sok — a szakmába vágó — villamos gépek és műszerek működé­si elvével, szerkezetével is­merkedtem meg, és ennek tanulásom során még nagy hasznát fogom venni. Sze­rencsésnek érzem magam, hogy ilyen helyre kerültem és az a véleményem, hogy ennél hasznosabban nem is tudtam volna eltölteni a két hetet. Fodor Mária Budapesten tanul, az ügyvitel gépesítési és szervezési szakközépisko­lában. A Hűtőgépgyár kért az iskolától nyári gyakorla- tosokat. — Sokat tanultam és úgy érzem, hogy az iskolában ta­nultakat szerencsésen egészíti ki a Hűtőgépgyárban szer­zett tapasztalatom. Nagyon hasznosnak tartom a kötele­ző nyári gyakorlatot, különö­sen, ha olyan szeretettel és gondossággal foglalkoznak a fiatalokkal, mint én velem. Kár, hogy a gyakorlati idő olyan időpontra esik, amikor a vállalatoknál a legtöbb a munka. A Hűtőgépgyárban például most volt a féléves mérleg. Ilyenkor mindenki el van foglalva, nem tudtak annyit foglalkozni a gyakor­nokokkal, mint kellene. I. A. nyeit, és az egész közúti fu­varozási feladatokkal kap­csolatosan együttműködésre képes. Szükség esetén el tud­ja vállalni a vasútállomási rakodáson felül a fél telep­helyén is a rakodási munkát. Jobban és hatékonyan tudja kombinálni a kétféle feladat ellátásában eszközeit, növelni képes ezek kihasz­nálását. Meggyőzően tud hatni a fuvaroztatókra bi­zonyos szállítások közútra terelésére vagy vasútra te­relésére, ha az ésszerűnek mutatkozik. — Mennyiben kapcsolódik ez az új közlekedéspolitikai koncepcióhoz? — Feladatunk a korszerű nagyüzemi áruszállítás. Eh­hez kapcsolódik a rakodási, árukezelési módszerek töké­letesítése, fejlesztése és el­terjesztése. Biztosítani sze­retnénk a fuvaroztatók jobb, gyorsabb kiszolgálását, de úgy, hogy gazdaságosabb is legyen és így az egész népgazdaság érdekeit is szolgálja. — A zökkenőmentes meg­valósulásnak Karcagon mi a feltétele? — A most induló és egy évig tartó kísérlet sikerét a korszerű áruszállítási — ra­kodólapos, konténeres, vagy­is egység rakományképzést biztosító — módszerek alkal­mazásának színvonala dön­tően meghatározza. Ezért a műszaki fejlesztés elsődlege­sen fontos. Karcagon 7.5 millióért csak rakodásra használható vágányszakaszt és nappali fényt biztosító világító berendezést szerel­tek fel a MÁV állomásnál. Három rakodó gépet és há­rom emelővillás targoncát vásároltak, valamint 200 ra­kodólapot. Elmondhatjuk, hogy Karcagon jó előrelá­tással a 7. sz. VOLÁN Vál­lalat hasznos műszaki fej­lesztést hajtott végre és így az országban legjobban fel­készült a kísérlethez. Még szociális épületeket kell épí­teniük. Itt lesz az első VO­LÁN—MÁV közös szociális létesítmény. A sikeres mun­kához a fuvaroztatók segítő, megértő közreműködésére is nagy szükség van. Cs. I. ........................................................................................................... Minden reggel, pontosabban min­den kora reggel feltűnik az utca forgatagában egy melegítős langa- léta pali, enyhén őszülő halántékkal, még borotválatlanul, — és fut. Egy háztömb körül fut, cikázik, inkább a gyalogosok, autósok motorosok kö­zött, zihálva szedi a lélegzetet, látszik, hogy soha életében már sportoló nem lesz, de mégis fut. Mint va­lami megszállott. Minden reggel! Azok, akik arra járnak kora reg­gelenként, már eleve úgy osztják be idejüket, hogy legyen néhány percük, amíg jól kiröhögik magu­kat a melegítős langaléta palin. Aki elkésik, izgatottan kérdi a járóke­lőktől: — Elfutott már? — Már egy kört lenyomott az ür­ge. .. De jön rögtön megint — nyugtatják meg a későnjövőt aki megelégedetten sóhajt és egy ciga­rettát dug a szájába, hogy teljes le­gyen az élvezet. És valóban a melegítős langaléta pali tántorog elő a sarkon, majd fellök egy hátikosaras kofát, kike­rül egy babakocsival loholó mamát, pardont mond egy idősebb férfinak, és gyorsan átlihegve két megtorpa­nó autó előtt, hátában az autósok átkával, már az egyenesbe törtet a következő sarok felé. — Hülye? — kérdi valaki tömör és világos egyszerűséggel. — Nem hiszem, hogy teljesen be­golyózott volna az ipse, de hogy gipszes az biztos — magyárázza nagy szakértelemmel egy aktatás­kás, aztán vigyorogva figyeli, mint esik majdnem hasra a futóbolond, mert a kanyarban, ott a sarkon rá­lépett egy almacsutkára. — Nekem volt jegy katonacimbo­rám. Légnyomást kapott a Donnál, amikor futottunk vissza. Az még évek múlva is futott. Már régen bé­ke volt de még mindig futkosott. A légnyomástól — fejti ki szaksze­rű nézetét egy overállos motoros és elpöccintve a cigarettáját, az órájá­ra pillant — Hűha, elkések! — Mindent bele, Zátopek.;: — Nem Zátopek,.. Azzal valami baj volt. Mecser! — Azzal is volt valami baj! — vitázik két ifjonc és már öten uj­jongnak és hujjonganak: — Nyomjad, öreg... Tied a világ­csúcs. .. Hajrá! A melegítős langaléta pali most fordul harmadszor az egyenesbe. Egy öreg, kendős néne, aggódva szólal meg: — Nem kellene hívni a mentő­ket. ..? Hogy mik vannak manap­ság. Ilyen szép ember és megbolon­dult. Az atomtól van ez is, én mondom... ■; — Sose aggódjon, nyanya. Ez már < > napok óta csinálja, négy—öt kör, j > aztán eltűnik ott szembe, abban a ;; házban. Ez a hobbyja — nyugtatja •; egy fiatalabb férfi az aggódó né- ;; nit. És a melegítős langaléta pali ;; zihálva fut be valóban most már a ;; kapu alá; a mai napra vége az in- ;; gyencirkusznak. Többen megfogad- ; I ják, hogy holnap is eljönnek, má- ;: sok azon tanakodnak, hogy a ta- ' . nácsnak mégis csak intézkedni kel- i! lene: szabadon futhat egy ilyen ' I nagy város belterületén egy futó- j I bolond? Na és mi van, ha egyszer • j késsel a szájában kezd futni? Ámo- • > kot fut, vagy hogy is nevezik... Hogy mik vannak! Hiába, ilyen • ez a mai világ. Borzasztó. A langa- < • léta pali, otthon zihálva veszi le a ;; melegítőt és káromkodik: — Nem, ezt nem csinálom többet. ;; Hát rajtam röhög már a fél város. ;; Mit a fél, az egész! Hülyének néz- ;; nek és igazuk is van. Hát jöjjön ;; az a nyomorult szívinfarktus, nekem ;; mondhatnak az orvosok, amit akar- ;; nak, a gyógyító, a megelőző futás- !: ról. Nem futok. Ha meghaltam, leg- ! alább tisztességgel megsiratnak, de ! í nem röhögnek ki. Nem! !! ;; .és másnap reggel a röhögő, ? vigyorgó kórus közepette ismét ke- f rülgeti a háztömböt. X Melegítőben. « Zihálva. ♦ A belváros forgatagában. j Gyurkó Géza ♦ „Nyári gyerekek" Jászberényben

Next

/
Thumbnails
Contents