Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
íH'», juiTtfS 1« azuLMTh WEÜ1E1 IVEPLAP 7 Szétesett életek Támasztják a pultot, piszoktócsás asztalokon könyökölnek. Vizenyős szemű, szomorú emberek. Rikoltoznak, káromkodnak. Elvetnek mindent, családot, eszmét, becsületet. Állandó kocsmalakók, finomabban fogalmazva: törzsvendégek. Kik ezek az emberek? Félhivatalos megjelölés szerint lumpen elemek. Számuk városainkban ma is növekszik, egyre többen a rendőri statisztika adataivá válnak. A külvárosi kocsma (megszelídítve titulálva, italbolt) csaposa minden törzsvendégét ismeri. Egytől egyig lecsúszott emberek. Van közöttük egykori pap, tanár, műszaki rajzoló, technikus, de legtöbbjük kétkezi munkás volt valamikor. Most már sehová sem tartoznak, bolyonganak a kocsmák, fatelepek, a piac, az építkezések környékén, az állomásokon, — már nehezen talpraállítható életek. Kik ezek az emberek? A klasszikus meghatározás szerint a lumpenek a tőkés országokban a lakosság legalsóbb rétegét alkotó, különböző társadalmi rétegekből deklasszálódott, elzüllött emberek, akiknek általában nincs meghatározott foglalkozásuk, nem vesznek rendszeresen részt a társadalmilag hasznos tevékenységekben. A burzsoázia, az osztályharc során a lumpeneket saját céljaira igyekszik felhasználni; sztrájktörésekre, megtorló akciók végrehajtására. A tőkés rendszer a kispolgárság és proletáriátus nyomorba taszításával fokozatosan újratermeli a lumpenréteget. Nálunk a meghatározásban szereplő előidéző okok mindegyike hiányzik, elzüllött emberek mégis vannak. Miért? Nincs munkaalkalom? Nem lehet tisztességesen, szolidan megélni nálunk bérből, fizetésből? Nincs semmi lehetőség, hogy a legszerényebb szellemi és anyagi adottságokkal bíró emberek is megkapaszkodjanak valahogyan tisztességgel élő társadalmunkban? A felvetett kérdések önmagukra választ adnak. A kocsmatöltelékek, szétesett életű emberek, nem társadalmi folyamatok törvény- szerű következményeinek köszönhetik szerencsétlen sorsukat. Az esetek túlnyomó többségében az egyén felelősségéről van szó. Megismerkedtem néhány lecsúszott emberrel. (A „lecsúszott” fogalmat a munkához való viszony tükrében használom.) Egyéni tragédiák sora tárulkozott fel előttem. A hely, ahol ezek a szerencsétlen emberek hajlandók önmagukról vallani, minden esetben a kocsma. Volt technikus: „Ami nekem jó, az jó. Az magának mért nem jó? Mit csináljak már... Miért kulizzak? Kiért? Nincs kiért! Minek. Hozasson egy fél cseresznyét legalább, ha már ideült. Nem hívta senki. Valamit, valamiért, nem igaz?” Megkerestem néhány évvel ezelőtti, rendezett életének utolsó állomáshelyét. Az üzemben még most is sajnálják. Elhagyta a felesége, beleroppant, mondják. Minden kis holmiját eladogatta. Néha fusizik itt-ott, amit keres, megissza. Volt tanár: „Kirúgtak, mert nem tetszett a pofám, mert megmondtam mindig, hogy hol a baj. Talán nem szaoad? Hogy ne lenne szabad, szociál demokratizmus van, na, ugye, tudom én kérem...” Négy üres nagyfröccsös pohár van előtte, pedig félórája nyitott a talponálló. Az ötödik háromdecit szinte egynyelésre önti magába. „Szociál demokratizmust” mond, gondolom a szocialista demokráciára akart hivatkozni. Egy Szolnok környéki általános iskolából, ahol valamikor kitűnő nevelő volt, azért kellett e!íá- volítani, mert alkoholistává vált. Szegény, a társadalmunkban keresi a hibát, pedig sorsáért csakis önmaga a felelős. Volt kőműves: „Ha megmondom magának, hogy miért nem dolgozom, akkor nekem jobb lesz, azt hiszi? Hát, hülye vagyok azért, mert munkásember vagyok? Mindenki iszik, pont én miért ne igyák? Dolgozzon az isten. Melózzanak a mérnökök. Hordtam én már elég maltert. Cipekedjen az isten...” Az apját halálra gázolta egy jármű, mert eszméletvesztett részegen az úttestre feküdt. Az anyja találkahelyet rendezett be az egy szoba-konyhában. A gyerekeknek, amikor vendégek voltak, a fáskamrában kellett aludniuk. Később, italt kellett „szerezni” az anyja társaságának. Először egy üveg boron „bukott le”. Nyilvánosan megverték, kizavarták az önkiszolgáló boltból. Néhány évvel ezelőtt meglopta munkatársait. Lecsukták, szabadult, lopott, betört — most is csak any- nyit dolgozik, néha-néha, hogy közveszélyes munkakerülésért ne lehessen felelősségre vonni. Mik a mai lumpen-félék legjellemzőbb magatartásformái? A munkához való viszony elsőrendű fontosságú meghatározó. A mai lumpenek szinte kizárólag alkalmi, néhány órás, vagy napos munkát vállalnak, majd amíg a pénzből tart az italboltok vendégei. Pénzük — időnként — bőven van (legalábbis italra), hiszen az alkalmi munka konjunktúrája igen nagy. Tanúja voltam, amikor az egyik kocsma félrészeg törzsvendégeiből toboroztak egy alkalmi „malterbrigádot”, kislakásépítéshez, három napra, 20 forintos órabérrel. Háromszor tíz óra kisegítő munka: hatszáz forint. Szép "énz, pontosan 150 féldeci, vagy 120—180 fröccs ára. Egy-egy ilyen kirándulás „a munka frontjára” és négy-öt napig megint nyűge Itan támaszhatják a sön- téspultot. Ha... ha..: A dínom-dánomok ugyanis rendszerint a kijózanító állomáson vagy a rendőrségen érnek véget. A szolnoki kijózanító állomásra az elmúlt fél évben (1971. I. félév) kétszázhetvenegy személyt szállítottak be kezelésre. Túlnyomó többségükben „visszatérő vendégek”, lumpen elemek. A szomorú rekord egy szolnoki csavargónőé: eddig több mint ötven alkalommal kellett beszállítani a józa- nítóba. Alkoholizmusukból következően a lumpenek megbízhatatlanok is, egy-egy nagyfröccjért sok mindenre BAI 4 TO\FE\Y VESEX ÉPÜLŐ TÁRSASÜDÜLŐBEN garzon, egy és másfélszobás lakrészek előjegyezhetek. Pécs, 2. sz- Ügyvédi Munkaközösségnél Pécs. Kossuth L. u. 22. Tel.: 23—13 Érdeklődni: Budapesten: 318—886; Balatonfenyvesen: Kölcsey u. 96. sz. Kérjen díjtalan tájékoztatót, kaphatóak, még törvénytelenségekre is. A könnyű haszonszerzés reményében szeretnek a zavarosban halászni —, főleg azok, akiket még ne n borított el teljesen az alkohol mindent beborító, butító, szürke fátyla. Közülük kerülnek ki — nagy számban — a garázdák, a botrányokozók, mindez az alkoholos befolyásoltság melléktermékeként. Az elmúlt évben Szolnok megyében háromszáztizennyolc erőszakos cselekmény történt, ennek hetven százalékát a tettesek alkoholos befolyásoltság hatása alatt követték el. t A kérdéses életforma káros hatása sokrétűen érvényesül. A legsúlyosabb esetekben a család fölbomlása törvényszerű. A veszélyeztetett gyerekek elsősorban lumpen családokban élnek, az esetek többségében a legnagyobb erkölcsi és anyagi nyomorban. A gyámügyi hatóságok a megmondhatói, hogy a veszélyeztetett gyerekek száma — általában — sajnos növekszik. Minél több a rendszertelenül, alkalomszerűen dolgozó — az esetek túlnyomó többségében alkoholista — szülő, annál több a károsan befolyásolt gyermek. S ez a gondolatsor már fokozottabban a társadalmi felelősség területére vezet. A gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szerveknek hatékony megelőző és védő intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hogy a veszélyeztetett családokban felnövekvő új generációkat megmentsék a vázlatosan leírt életforma káros következményeitől. A lumpen elemek többsége ugyanis a környezet befolyásoltságával jutott el mai életformájáig, — ebből logikusan következik, hogy megfelelő intézkedések nélkül — a láncolat kisebb-nagyobb formamódosulásokkal folytatódik. Sajnálatra méltóak ezek a vizenyős szemű, szétesett életű emberek, de mégin- kább azok a gyermekeik. Ezért is, az eddigieknél is nagyobb gondot kellene fordítanunk társadalmunk perifériáin vegetáló, lumpenmagatartás formát mutató ön-számkivetettekre.' Határozottabb munkára neveléssel, kényszerelvonó kúrák alkalmazásával, — esetenként mérlegelt —• minden lehetséges és törvényes társadalmi nevelőeszközzel meg kellene küzdeni értük, érdekükben, hiszen a mi egészséges testünkben vannak ezek a számunkra idegen és káros sejtecskék. Tiszai Lajos Visszapillantás, előretekintés Befejeződött a szolnoki szakmunkástanulók színházának első évada, pontosabban fél évada, hiszen az új kezdeményezést jelentő kulturális akció csak januárban indult el. A három bemutatóról (Jókai: Szegény gazdagok, Hasek; Svejk, Ro- zov: Felnőnek a gyerekek) már beszámoltunk részletesen. Most az ügy megvalósításában érdekelt intézmények képviselőit kerestük fel, hogy a kezdet tapasztalatairól és a jövő szezon terveiről kérdezzük meg őket. Akik létrehozták Kiss Erzsébet, a Ságvári Endre Művelődési Központ munkatársa, egyben a szak- szervezetek megyei tanácsa kulturális munkabizottságának véleményét is tolmácsolja: — Tulajdonképpen a SZOT rendkívüli anyagi támogatása tette lehetővé, hogy megvalósuljon a szakmunkástanulók színháza. Jelentős összeget kaptunk az ifjúmunkások kultúrális nevelésének intenzívebbé tételéhez. Természetesen ezt helyi forrásokból kiegészítettük. Ennyit az anyagi alapról. Fontosabb az erdmény. Több. mint kétezer bérletese volta Jászberényben, Karcagon,- Kisújszálláson, Kunszentmár- tonban, Martfűn, Mezőtúron, Szolnokon és Törökszentmik- lóson megtartott összesen huszonnégy előadásnak. Nem jelentéktelen szám ahhoz képest, hogy Szolnok kivételével az ipari tanulók még nem vettek részt rendszeres színházi akcióban. — A feladatokból mi jutott a művelődési központnak? — Elsősorban az előadások színhelyével, a vidéki művelődési házakakl való együttműködés. Sajnos, a munkának ezt a részét érheti leginkább bírálat — joggal. Persze, ez főként a kezdet nehézségeivel magyarázható. A szakmunkástanuló színház előadásai a már jóval korábban elkészült éves terveken kívül kerültek be a művelődési házak programjába. Ez okozott zökkenőket is, nem minden esetben sikerült a megfelelő koordináció. Bízom benne, hogy a jövő teljes évadban, amikor öt bemutató lesz, nem fordulnak elő ilyen zavaró „műhibák”. A Szigligeti Színház művésznőjének, Sebestyén Évának döntő érdemei voltak az előadásokon közreműködő színészgárda létrejöttében: — Örömmel vállaltuk mindannyian, hiszen a jövő színházi közönségének neveléséből vállalhattunk részt fellépéseinkkel. Hihetetlen élmény volt a színpadról érezni előadásról előadásra a gyerekek fejlődését. Eleinte még a közbeszólás, indokolatlan nevetgélés sem volt ritka, de hamar ráéreztek a színház ízére. Különösen az utolsó darab, a Felnőnek a gyerekek előadásai zajlottak kellemes légkörben. Ebből arra következtetek, hogy az ipari tanulók saját koruk és osztályuk problémáit igénylik elsősorban a színháztól. — Elégedett volt az előadások színhelyének körülményeivel is? — Koránt sem ilyen egyértelműen. Számos öltözőgond fordult elő, sőt életveszélyes színpad is akadt. Persze tudom, hogy ezek a tárgyi feltételek nem teremthetők meg egyik napról a másikra, de azért az új évadban egy árnyalattal figyelmesebb fogadtatást szeretnénk. Mert a legtöbb kollégám nevében mondhatom, hogy ősszel ismét ott akarunk lenni a szakmunkástanulók színházának színpadán. Akiknek szólt A szakmunkásképző iskolák megyei igazgatósága réA szakmunkástanulók színházáról széről Miklós József igazgatóhelyettes foglalkozott legtöbbet a színház ügyével: — Rendkívüli öremmel fogadtuk az SZMT javaslatát, amikor első ízben szóba hozták a színház ügyét. Hosszas töprengése előzte meg a műsorválasztást és figyelve az előadásokat, úgy érzem, hogy jól választottunk. A következő évad műsortervét rövidesen összeállítjuk. Azt szeretném, ha minél több segítséget kapnánk irodalomoktatásunkhoz, különösen a munkástémájú mai magyar irodalom megszerettetéséhez. — Mivel volt elégedetlen? — Annyira örvendets, hogy ez az akció ilyen életképesen útjára indult, hogy inkább ezúton is köszönetét mondok az SZMT-nek, a színészeknek és a Ságvári Művelődési Központnak, mintsem hibákat tegyek szóvá. Ami elcsúszás akadt az előadások megtartásának idejében, pontatlanság a szervezésben, nem lényeges. Az a fő, hogy ősszel újra felgördüljön a függöny. Bízom benne, hogy az eddigi nyolc helység mellé Tiszafüredre és esetleg Jászapátira is eljuthat a szakmunkástanulók színháza. Sz. J. Wá .... É l Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága sok éves huzavona után törölte a Cassius Clay, más néven Muhhamed Ali ex-ökölvívó világbajnok elleni, ötévi börtönbüntetésről szóló ítéletet. Képünkön: Clay, az új ítélet után. Chicagóban, feleségével sétál. (Telefoto — AP—MTI—KS) Útitársak Szín: vasúti fülke, A vonat állandóan döcög. Csak ketten ülnek a fülkében. Lódenkabátos férfi (telt arcú, kopaszodó, rémesen unatkozik). Ballonkabátos férfi (sápadt, keszeg, seszínű bajusszal, mogorván bámul maga elé). LÖDÉN (nem bírja tovább a csendet, beszélgetést kezdeményez): Messze lesz az utazás, szomszéd? BALLON (ridegen): Mi köze hozzá? LÖDÉN (erőlködve): Szép, meleg, bariton hangja van. A sógoromnak van ilyen. Lópat- koló kovács Berzencén. Ismerősnek tetszik lennj Berzencén? BALLON (megvető tekintettel): A ménkűbe! Nem tud csendben maradni? LÖDÉN (barátságosan): Istenkém, nem lehet mindenki ismerős Berzencén. Attól még rendes emlber lehet. Nem igaz? Hehe! (Félkacag.) De hogy ne vágjak a szavamba, én Alsóbeléndesre utazom. Tetszik tudni, merre van? Kis- agócs és Berkényes között. A húgomhoz megyek. Képzelje, ikreket szült! Ilyen még nem volt a mi családunkban. Fejenként két kiló húsz dekával jöttek a világra. Ez igen, nemdebár?! BALLON (vállát rándítja): Érdekel is engem! LÖDÉN Ügy gondoltam, lemegyek hozzá három napra. Ennyit kértem ki a szabadságomból. ön hol dolgozik? BALLON (morog): Mmmmrrrrr. LÓDÉN (derűsen): Igaza van. Egyik munka olyan, mint a másik. Ahogy a feleségem szokta mondani: Fiam, fő a becsület! (Fényképet vesz elő.) Tessék nézni. Ez itt a feleségem! BALLON (négyfelé tépi a képet, ki. dobja az ablakon.) LÖDÉN (bólogat): Igaza van. Ez nem is volt egy jól sikerült felvétel. És ha szabad kérdeznem, ön nős? BALLON (fogait csikorgatja) LÖDÉN (irigyen): Boldog ember! Önnek még meg vannak a fogai. Én, sajnos, már húszéves koromban elvesztettem négy fogamat. Persze a sok édesség... (Zazskót vesz elő.) Parancsol narancsdrazsét? BALLON | Frászt! LÖDÉN Természetesen minden attól függ, hogy milyenek azok a fogak. Van nekem egy unokatestvérem Balassagyarmaton, aki... Ismerősnek tetszik lenni Balassagyarmaton? BALLON (őrjöngve felugrik és a kupé távoli sarkába ül.) LÖDÉN (feláll és mellé ül): Igaza van. Én is éreztem, hogy ott egy kicsit huzatos. BALLON (tajtékozva meghúzza a vészféket és elmenekül a vonatról.) Galambos Szilveszter
