Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 8. R4RÁtoknál jártunk 3. Tallinn környékén Külön figyelmet kell szen­telnünk Tallinn egyik ékes­ségének, az I. Péter paran­csára 1718—1723 között lé­tesített Kadriorg palotának és a körülötte elterülő ha­talmas parknak. A palota terveit Niccolo Michetti olasz építész készítette, s az ő irányítása mellett indult meg az építkezés. 1720-tól befejezéséig Mihail Zemcov útmutatásai alapján folytak a munkálatok. Mindkét épí­tész nevének kezdőbetűit lát­hatjuk az előcsarnok kőtég­láin. A palota tengerre néző falának három téglájáról hiányzik a stukkódíszítés, e három téglát ugyanis I. Pé­ter cár sajátkezűleg helyez­te a falba. A Kadriorg pa­lota rózsaszín-fehérstukkós épületegyüttese Észtország egyik legnevezetesebb ba­rokk stílusú épülete. Az elő­csarnok, a főterem és a szo­bák cserépkályhái eredeti formájukban maradtak fenn. Ma a palotában az Állami Művészeti Múzeum gyűjte­ménye és kiállítóhelyiségei kaptak helyet. Maga a park 78 hektárnyi területet foglal el hatalmas fákkal, sétányok­kal. Itt működik az Ifjúsági Park, különféle sportpályák, a tallinni állatkert. Ebben a gyönyörű környezetben Észt­ország több neves szülöttjé­nek emlékműve, neves szob­rászok alkotásai nyújtanak élvezetet a sétálók számára. Közel a Hattyúk tavához — ahol egész nyáron gyönyör­ködhetnek a tallinniak a kecses madarakban — áll Eduard Vilde múzeuma. Nem messze a Kadriorg palotától rendezték be I. Péter házát eredeti bútorokkal, doku­mentumokkal. A cár a palo­ta felépüléséig ezt a kis épü­letet használta Tallinnba lá­togatásakor. A park terüle­tén van az Észt SZSZK Leg­felső Tanácsának épülete is. A palota főépülete előtt sétány vezet ki a tenger­parthoz, ahol impozánsan magasodik fel előttünk Ama- dus Adamson szobrászmű­vész Ruszalka (Tündér) al­kotása. Az emlékművet a Finn öbölben 1893-ban el­pusztult Ruszalka nevű csa­tahajó személyzetének emlé­kére állították. A parton to­vábbhaladva elérkezünk a Tuljak épületéhez, ahol íz­lésesen berendezett étterem várja a vendégeket. Nyáron szabadtéri sasliksütőkben ki ki elkészítheti a saját adag­ját, egy-egy asztalhoz tartozó kis szabadtüző „kamin”- ban. Az étterem egyik he­lyiségében zenekar szórakoz­tat. Az épületet szépen mű­velt park, virágágyak ve­szik körül, mintegy beveze­tőül a közvetlenül hozzá épített virágpavilon csodála­tos élményéhez. Az idősza­konként itt rendezett virág- kiállítások színpompája egész Tallinnt ide vonzza. A Tuljak mögött helyezke­dik el Észtország egyik leghíresebb építészeti létesít­ménye; a Dalmezei színpad. A közel 30 ezer fős színpad felett hatalmas betonív fe­szül, előtte a Dal mezején százezres nézőközönség szá­mára biztosítottak férőhe­lyet. Az itt rendezett dalos­találkozókat ma már sok külföldi vendég is látogatja. A színes, Észtország minden népviseletét képviselő sze­replőgárda, a felvonulások, a fellépő kórusok nemcsak az észt dalosmozgalom több, mint százesztendő hagyomá­nyáról adnak számot, de egy csokorban nyújtják az észt etnográfiai csoportok szín­pompás jelmezeit is. A tallinniak kedvelt nyári kirándulóhelye a Pirita. Az ide vezető tengerparti út jobboldalán áll a „Jeges hadjárat” emlékére emelt obeliszk, amely Lembit Tolli szobrászművész alkotása. A Piritán strandok, a tallin­ni Jacht Club, szórakozóhe­lyek várják a látogatókat. Legnevezetesebb műemléke az 1407-ben alapított Szent Brigitta kolostor. Először fából építették, a rend 1577- ben kapott csak kőépületet. A livóniai háború idején el­pusztult, azonban még így, romos állapotában is monu­mentális hatású. A három­hajós kolostortemplom egyike a legnagyobbaknak Észtországban. Külső falai ma is állnak, melyeket hat pár 15 méter magas támpil- lér erősít. A kolostor déli ol­dalánál álltak a szerzetesi, északi oldalánál pedig az apácarend lakócellái. Innen az erdei temetőhöz visz az út, ahol az észt kul­turális élet több kiemelkedő nagysága pihen. Az írók kö­zül például L. Koidula, A. Tammsaare, A. Jacobson, E. Vilde, J. Vares-Barbarus stb. Rokka al Mare-ban, nem messze Tallinntól, a tenger­parton építették fel az észt nép életmódját, építkezését, gazdálkodó eszközeit hihetet­lenül bőséges anyaggal be­mutató Állami Néprajzi Sza­badtéri Múzeumot. Nemcsak gazdag anyaga miatt, de a sziklás tengerpart csodálatos természeti szépsége miatt is sokan látogatják. Mintegy órányi távolságra fekszik Tallinntól a festői Aenga félsziget. A finom homok, friss tengervíz, erdei séták lehetősége és a madárdalos csend egyik legkedveltebb üdülőhellyé tették. A Kloo- ga-i tengerparton néhány év­vel ezelőtt szép új strandot nyitottak meg a főváros ki­rándulói számára. A villany­vasút alig fél óra alatt meg­közelíti a vízesésekkel, duz­zasztókkal, kis patakokkal körülvett modern parti für­dőhelyet. Tallin környékének ismer­tetéséhez kívánkozik egy sajtótörténeti érdekesség, amelyet Voldemar Lind- strömtől, az öhtuleht fiatal rovatvezetőjétől hallottunk. Tartu felé haladva kis falu­hoz értünk, Pöltsamaa-hoz. Híres boráról és bútorgyá­ráról, valamint arról, hogy 1766-ban itt született meg az első észt nyelvű újság, amelynek egy oldalt igény­bevevő címéből elég annyit megjegyeznünk, hogy „Rö­vid jótanácsok...” Dr. Wilde orvos szerkesztésében s Up- pel néven feljegyzett helyi pap észt fordításában jelent meg, hetenként 1 alkalom­mal. 41 számot ért meg a kis újság, amelynek csak 1804-ben, Tartuban indult meg követője. (Folytatjuk) Egri—Szabó * VI. * VI. A képen: a Szent Brigitta kolostor Vasút 125 évvel ezelőtt, 1846 jú­lius 15-én robogott ki Ma­gyarország első gőzvontatá- sú vasúti szerelvénye a pesti indóházból. A Magyar Pos­ta az évfordulót Gál Ferenc tervrajza alapján készülő 1 forintos névértékű bélyeggel köszönti. Az új kiadás a Béts (Bécs) nevű mozdonyt ábrázolja egy korabeli sze­relvény élén. Az első napon Pest és Buda elnevezésű mozdonyok közlekedtek, de ezek eddig még bélyegen nem szerepeltek. A most ki­adásra kerülő bélyeg felső részén a vasútvonal korabe­li térképét látjuk, a végállo­más neve németül, Waitzen néven van feltüntetve. A magyar vasút életének 125. esztendejéről július 9-én a Közlekedési Múzeumban kiállítás nyílik. Az új bé­lyeg megjelenése napján a Múzeumban érdekes bélyeg­zéshez juthatnak a látoga­tók. Százévesek Az első magyar bélyeg megjelenésének százéves év­fordulóját köszöntő ünnep­ségektől már csak hetek vá­lasztanak el. A jubileum gondolatában élve érdemes visszanézni, hogy ezt az ün­nepet másutt milyen kiadá­sokkal tisztelték meg. A centenáriumi bélyegek gyűj­tése a filatélia egyik nép­szerű ága lett, mert az ide­tartozó kiadások száma erő­sen korlátozott, ugyanakkor érdekes rajzú, értékes soro­zat. A világ első bélyegét Ang­lia adta ki, az emléksoroza­ton Viktória, az egykori és VI. György, az 1940. évben uralkodó király látható, Ausztria az 1850. évi kiadás 2' krajcárosát díszes kerettel, sárga színű, vastag papíros­ra nyomtatta. Ezzel kö­szöntötte az első osztrák A modern tudomány és technika lexikona Elektronika Az elektromossággal ösz- szefüggő tudományoknak és technikai ismereteknek azt a részét szokás az elektroni­kába sorolni, amely nem az elektromos energia előállítá­sával, illetőleg más energia- fajtákká (mechanikaivá, hő­vé, stb.) alakításával függ össze. Két ága ismeretes: az elek­tronfizika, amely az elek­tronika elvi kérdéseivel fog­lalkozik és az elektrontech­nika. Ez utóbbit egymagá­ban is gyakran elektroniká­nak nevezik és igen össze­tett ismeretek gyűjteménye. Az elektronika megszüle­tése az 1880-as évekre tehe­tő, amikor Edison először szerkesztett egy izzólámpá­ból egyenirányításra alkal­mas diódát, amely az elek­troncsövek alaptípusa. Azon­ban az erősítő megalkotásá­ban indult valódi fejlődés­nek az elektronika. Az erősítő olyan elektro­nikus eszköz amely kis fe­szültséget, vagy áramot (s ezzel együtt kis energiájú jelet) sokszorosára növel. Valójában nem arról van itt szó, hogy az elektromos jel feszültségét vagy áramát növeljük, mert ez nem vol­na egyéb, mint amit egy közönséges transzformátor­ral is elérhetnénk, hanem a jel energiájának szokszoro- zását jelenti az erősítés, amely azután vagy áram vagy pedig feszültség vagy éppen mind a kettőnek meg­sokszorozódásaként jelenik meg. Az elektroncsövek után a hasonló célra használható tranzisztorok megjelenése je. len tett újabb lépést. Nagy lendületet adott más vonat­kozásban az elektronika to­vábbi fejlődésének az az észrevétel, hogy az ún. ana­lóg technika mellett az elek­tronikus eszközök kiválóan alkalmasak a digitális tech­nikához. Ebben a vizsgá­landó mennyiséget nem ana­lóg alakban jelenítjük meg (a növekedéshez növekvő elektromos — feszültség vagy áram — értékékek tartoz­nak és fordítva), hanem kó­doltan: egyezményes elektro­mos jelek kombinálásával. A digitális technikának és rajta kersztül az egész tech­nikának igen nagy lendüle­tet adott a számítógép meg­jelenése, de természetesen a digitális technika nem kor­látozódik a számítógéptech­nikára, mert rajta kívül pl. hatalmas terület a digitális méréseké (amely nem csak elektromos mennyiségek elektronikus úton való mé­rését foglalja magába), vagy a tv technika, amely több ponton is érintkezik vele, pl, a képpontoknak a kép­ernyőn képpé összeállításá­val. A digitális technika ugyan, akkor hat az analógra, mert pl. újabban a számító­gépek az eredményt nem csak kinyomtatni tudják, ha­nem vizuálisan is megjelen­tethetik egy tv képernyőhöz hasonló berendezésen. A fejlődést nehéz volna megjósolni: a szakemberek a kisebb terjedelmű, ener­gia igénytelenebb, de meg­bízhatóbb, és még nagyobb sebességű berendezések meg­alkotását várják a követke­ző évektől. (és a szabadságharc leveré­sét követő elnyomás miatt az első Magyarországon hasz­nált) bélyeg megjelenésének centenáriumát. Mauritius 1947-ben a világritkasággá lett kék színű 2 pennis bé­lyeget mutatta be. A leg­több ország az első kiad­vány rajzát ismételte meg, így többek között Ceylon, Malaysia, Norvégia, Spanyol- ország, Svájc. Brazília az ún. ökörszem rajzot válasz­totta megemlékezésül, ez a híres bélyegábra 1965-ben kubai bélyegen is megje­lent, amikor a délamerikai földrész első kibocsátásának jubileumát ünnepelték. Por­tugália a csinos II. Mária királynő festménye alapján készített sorozattal sok fila- telista tetszését nyerte el. amiM A Szovjetunió haltermelése A forradalom előtti Orosz­országban (1913) a halasta­vakban nevelt hal mennyi­sége 1300—1500 tonna volt. A Szovjetunióban 1969-ben 49 700 tonna étkezési halat állítottak elő, s ezzel Euró. pában az első helyet foglal­ja el. A legnagyobb számban Uk­rajnában és az OSZSZSZK- ban építettek új halastava­kat. Halastó-építő üzemeket hoztak létre. Csupán az utóbbi három évben 22 gé­pesített vándor építőüzem és 5 építési és szerelési igaz­gatóság létesült. A kolhozok és a szovhozok támogatásá­ra kiépítették a haltenyész­tési és meliorációs állomáso_ kát A hal tény ész tés-tudomány munkájának és a haladó gyakorlatnak köszönhető, hogy nagy sikereket értek el a haltermelés belterjességé­nek fokozásában és raciona­lizálásában. A lehalászott tavak termésátlaga a Szov­jetunió szovhozaiban 1968. ban 680 kg/ha volt, míg 1958-ban csak 280 kg/ha-t értek el. 1968-ban 47 tógaz­daság átlagosan 1380 kg/ha hozamot ért el és ezzel az összes étkezési haltenmelés 20 százalékát adta. A Füvészkert szépe latosan szép liliom, amely az idén is meghálálta virá­gaival a gondos ápolást. Az NDK mezőgazdasági célkitűzései A Német Szocialista Egy­ség Párt mezőgazdaságra vonatkozó direktívái az 1971 —1975-ig terjedő időszakban továbbra is azt a feladatot állítják a mezőgazdasági dolgozók elé, hogy biztosít­sák a lakosság élelmiszerel­látását, valamint az ipar nyersanyagszükségletét. A szóban forgó időszakban az előirányzat szerint a fő fi­gyelmet a vágóállat-terme­lésre, a tejtermelésre és a zöldségtermelésre keli össz­pontosítani. A Központi Bizottság di­rektívái fokozottan előtérbe állítják a mezőgazdaság ke- mizálásának és gépesítésé­nek kérdését. Mind a nö­vénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a terme­lésnövekedést jórészt a ke- mizálás és gépesítés fokozá­sával kell megvalósítani. Ez­zel kapcsolatban előirányoz­zák a műtrágya-szállítások növelését is. 1975-ben az NDK mezőgazdasága 750 000 —800 000 tonna nitrogén mű­trágyát, 520 000 tonna foszfor műtrágyát és 700 000—715 000 tonna káli műtrágyát kap. Adatok citrustermelő országokból 1970—71-ben Olaszország­ban 2 528 000 tonna citrusfé­lét takarítanak be. Az édes narancs részaránya ebből 1 460 000 tonna lesz, azaz az előző szezonhoz képest két százalékos növekedés tapasz­talható. 789 000 tonna citrom betakarítását tervezik, azaz valamivel többet mint 1969 —70-ben. A grapefruit-ter- més megközelítőleg 220 000 tonna lesz. 1969—70-ben Olaszország 180 000 tonna édes narancsot exportált A citromexport az előző szezonhoz viszonyítva 20 százalékkal, 330 000 ton­nára csökkent Megiegyzen- dő, hogy Olaszországban folytatódik az új citrus ül­tetvények telepítése. Görögországban 14 száza­lékkal kevesebb édes naran­csot fognak betakarítani mint 1969—70-ben. Ugyanak­kor a citromtermelés jelen­tős növekedése várható. Feltételezhetően ez évben a citrom a szokásosnál kissé későbben érik be. Marokkóban az előzetes becslések szerint 1970—71- bén a citrusfélék termelése 8 százalékkal 761000 tonná­ra csökken. 1969—70-ben Marokkó 6 192 000 tonna cit­rusfélét exportált. A marok_ kói citrusfélék exportjának 35 százaléka Franciaország­ba irányult. Törökországban a citrus­félék nagyrészét kitevő cit­rom és mandarintermés a várakozások szerint az elő­ző évihez viszonyítva 16, il­letve 9 százalékkal növek­szik. Az édes narancstermés 428 000 tonnára (körülbelül 30 000 tonnával) növekszik:, A budapesti 200 éves Fü. /észkertben hatezer növény­faj él, közöttük ez a csodá-

Next

/
Thumbnails
Contents