Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Annamária nem fiatal lány, de csúnya. Ám nem felületesen, éppen csakhogy a látszat kedvéért, nem oda sem figyelve, hanem vérfa- gyásztóan, velótrázóan visz- szataszító; edzett matrózok is felriadnak álmukból, ha netán véletlenül megjelenik nekik. Annamária meglepően csúnya, nem az a fajta, akit idővel meg lehet szokni, hanem az a fajta, akin meglátszik, hogy fiatalkorában még csúnyább lehetett. Eléggé edzetten viseli ezt a csúnyaságot, nem rémül meg, ha enyhe célzásokat tesznek emberfeletti csúnyaságára; ilyenkor elnézően mosolyog, mint aki tudja, hogy azért, ha jól körülnézünk a természetben, különös tekintettel az élénk rovarvilágra, van azért nála csúnyább látvány is, ha nem is sok. Ezzel az Annamáriával véletlenül összekerültünk egy színésznő öltözőjében. Mindketten azért mentünk oda, hogy gratuláljunk az illető művésznőnek nagyszerű alakításáért. A színésznő kifestve, elegáns színpadi ruhában szebb volt, mint életben, és elfacsarodott a szívem, amikor elnéztem kettejüket. Ekkor döbbentem rá arra, hogy az élet alaptörvénye az igazságtalanság. Az egyiknek mindent adott, fiatalságot, szépséget, hírt, dicsőséget, a másiknak, aki azért mégiscsak nő. úgyszólván semmit, vagyis amit adott, bár ne adta volna. Az öltözőben közvetlen a kijárat előtt hatalmas tükör van, éles reflektorral megvilágítva, azzal a céllal, hogy a művésznő, színpadralépés előtt még hadd vessen egy utolsó pillantást magára, ellenőrzésül, hogy minden rendben van-e? Annamária belenézett ebbe a tükörbe. Én a háta mögött álltam, és láttam, ahogy megdermedt, halálra vált, valósággal megbénult egy pillanatra, amikor saját szörnyű képmását megpillantotta ebben a kitűnő, ragyogó tükörben. Megrémültem. Látszott az arcán, hogy MOST látta meg életében először istenverte rondaságát, most értette meg, hogy így nem lehet élni, és most fog elindulni határozott léptekkel, egyenesen a Duna fenekére, hogy kissé megnyugodjon. De nem ez történt. Annamária, mintha transzban lenne, mereven nézte magát a tükörben, sze- mo sem rezzent, benyálazta két ujját és beidegesedett mozdulattal egy rakoncátlan hajfürtöt a helyére nyalt. Aztán felragyogott arca túlvi- lági fényben égett. Boldog volt. Azt hitte, hogy csak az a baj az arcával. Az az egy elszabadult hajfürt. Holott a többit kellett volna eldobni. Királyhegyi Pál Amor kudarca Magyarázat — Nem is értem, hogy tudott egy nap alatt annyi marhaságot elkövetni! — Korán keltem. A beképzelt A kezdő orvos egy emberi csontvázat néz a múzeumban és azt mondja: — Ebben az esetben valóban egy kissé későn jöttem. Kiadták a szobát A fiatal skót megszökött hazulról. — Azonnal gyere haza! — üzeni neki a dühös apa. — De ha hazajössz, előre értesíts, mert addig is kiadtuk a szobádat... — Én mündig meghallga« tom az őszinte kritikát. Talány Ä feleség hazajön vidékről és vallatóra fogja a férjét; — Honnan ez a sok üreS boros üveg?! __ Honnan tudjam? Éle« t emben nem vásároltam üres üveget! ÖNKRITIKA Igényesebb korosztály • »nil (A Polish Weekly-ből) Kései felmérés — Ah! Hisz ez egy rendőrkutya!,,, (A Polish Weekly-ből) Két korosztály Figyelem óh Kissné így szól a férjéhez; — Nézd, hogy ömlik oda- kinn az eső... Kiss úr, aki újságot olvas, anélkül válaszol, hogy felemelné fejét az újságból: — Ahogy óhajtod, drágám! Gyermekszemlélet — Mennyibe kerül a jegy? — kérdezi egy kisfiú a mozi pénztárosától. — Húsz kopek. — Nekem csak tíz kopekem van, de tessék azért beengedni, behunyom az egyik szememet. VITA A telefon éjjel 3 órakor riasztja fel a helyi kocsmá- rost, O’Gormant. __ Halló, O’Gorman, mikor nyitod ki reggel a butikodat? — kérdi a kagylóból egy rekedt hang __ Miért kérdezed Cleary, h iszen tudod, hogy csak reggel 10 órakor — válaszol a kocsmáros és leteszi a kagylót. Reggel 8 órakor cseng a telefon, Ismét Cleary jelent« Itcyik— Az ördög vigyen el O’Gorman kinyitod, vagy, nem nyitod ki? — Mondtam már, hogy 10 órakor, így hát 10 órakor fogom kinyitni és tudd meg jómadár, hogy téged többé a kocsmába nem engedlek be. _ De ki mondta neked» h ogy be akarok menni? Éppen kikívánkozom innét. Tanul a fiú — A fiunk, amióta a városban kezdett tanulni — panaszkodik Némethné a szomszédasszonynak — nagyon furcsa leveleket fr haza. Nemrégiben elő kellett vennem az idegen szavak szótárát, hogy megértsem... — Az még csak jó — válaszol a szomszédasszony. — De ha a ml Karcsink ír, akkor rögtön a betétkönyvet kell elővennünk. Na! Ne hülyéskedj! Búvóhely Hosszúhajú fiatalember — De kérem, én nem aka- várakozik a borbélynál. Már rok hajat nyíratni! Apám régen rákerült volna a sor, ^ gzöktem ,el, és ea aa d0J öTön mondja a egyetlen hely, ahol nem fog v&y- . #*a»e*aNf
