Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
1971. Július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Július 4-én született a világhírű Satchmo, polgári nevén Louis Armstrong, a jazzmuzsika koronázatlan királya. Egész életében ilyen mosolygós volt, s most különösen van oka rá: nemrég súlyos betegséggel szállították kórházba, ahonnan gyógyultan távozott. Egyébként egyidős évszázadunkkal: most lesz 71 éves. „Tájfungyerek66 Európában meglehetősen szokatlan meteorológiai jelenség alakult ki pénteken- szombaton. A Kárpát medencét kitöltő hűvös levegő ugyanis összetalálkozott a Kis-Ázsia és a Boszporusz felől a dél-ukrajnai tájakra áramló meleg légtömegekkel. Ez a találkozó heves, örvénylő mozgást váltott ki, elsősorban Jassy környékén 70—90 kilométeres sebességű széllel. Az okok ugyanazok, mint a japán tenger környékén tájfun bekövetkezésekor Az európai tájakon megszületett tájfunban azonban sokszorta kisebb energiával járt „bö- szorkánytáncót” a szél. Szombatra a szelek örvénye mintegy 200 km átmérőjű körre terjedt ki. Az óramutatóval ellentétes járású örvénylő szélmozgásba a Kárpát medence légtere is belekerült. Így szombaton országszerte erős szelek kergették a felhőket. KERESZTREJTVENY Aratás ».Hol eddig a szél árnyat [pörgetett, zöld búza ért be engedelmesen..* így kezdődik Arlington Edwin Robinson amerikai költő (1869— 1935) „Kévék” cmű verse. Folytatását — Teliér Gyula fordításában rejtvényünk vízszintes 1. és függőleges 12. számú soraiban adjuk. Vízszintes: 12. Kettős betű. 13. Göngyölegféle. 14. Még elcsíp. 15. Kettőzve: régi korongos játék. 16. Hegyfok. 18. „...River”, a Mississippi mellékvize. 20. Kietlen. 22. Gertrud öccse a >,Bánk bán”-ban. 23. A Váci utcában Is van! 25. Férfi becenév. 26. „Bis..., qui cito...”, (kétszer ad. aki gyorsan ad). 27. Kettőzve szerencsejáték. 28. Kicsiny folyóvíz. 30. Kár betűi. 31. Szegény embert még ..ez” is húzza. 32. Rövid, de vel’ős. 36. Valaki a családfa öregebb ágai valamelyikéről. 37. A pletykások kifecsegik. 38. Kiigazítás a fényképen. 40. Szilveszterkor öntötték. 41. Vésés. 43. Daliás. 44. Az erő fizikai mértékegysége (ford.) 46. Textil-növény. 47. Élettelen figura. 48. Rangjelző. 50. Sokat tanult. 52. Meg kell érte dolgozni. 53. Táplálkozással kapcsola- tós szócska. 54. Mint vízszintes 18. számú. 56. Lélektelen munkát végez. 59. Aratás után kap szerepet a földeken. 60. Esztendő, ismert latin szóval. 62. Bú. 63. Női név. 64 Ilyen állapotban leg- vitamlndúsabb a gvümölcs. 66. Nincs szüksége fésűre. 67. Az Arnád-ház ősanyja. 68. Jugoszláv géokocsik jelzése. 69. Szóösszetételekben levegővel való kapcsolatot jelent. 71. Miatta. 73. IzernkötŐ. Függőleges: 2. Gabonakereszt- tömb. 3. Spanyolország legnagyobb folyója. 4. Védő-töltés. 5. Létezik. 6. Nyári lábbeli. 7. Takarja. 8. „Az alkohol...” butit és nyomorba dönt”. 9. Diny- nyébe vágiuk. 10. Fémhuzal. 11. Konzol. 17. E helyen. 19. Angol diákváros. 21. Ha öntöznek kevesebb van. 23. Az orgona is ez. 24. Hazánk legmagasabb hegye 27 Haiórész és képző. 29. Csúf. 32. Értékhatár (lat’h eredetű szó). 33. Hibáztat 34. Régebben* Perzsia. 35. Akár a jegenye. 37 Ebből a halfaltából sok konzerv készül 39. Vadász okozza. 42 Rómeó és Júlia tragédiáiénak színtere 45. Az egvik hangsor. 47. Kanóc. 49. Bőrt lehúz. 51. trtőhancszer. 53. Díszít- 55 Német. norvég soanvot autók lelzése 57 Község Hevesben ligettel eevütt n^dig Szpbmn«-^zqfmárV*an. 59 CzuC7.nr o.prppiv egvílc írói éln 'Vfc. f, 1 A ’rfAT-lo* Hlrőt * R** **i1*ntőC7Ó RR HYlrif fí? firiő'ofpc SQ R7 n/r)r?4 a RQ crémű, 70 bang. 72. Toitában ven * Beküldendő: s vzRr’ntes 1. ÄS a fögoőiege'? 12 s-^ámú sorok | megfejtése július 8-ig. Múltheti rejtényflnk helyes megfejtése: A 16, a bárányka és a nyúl; Helyes a bögés oroszlán; Nagy a feje búsuljon a 16: Megy a juhász a szamáron. — Könyvet nyert: Saághy Ferenc Tiszabura. (A könyvet postán küldjük el.) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP BEJTVENYSZELVENYE, un. július i Szabadtéri játékok A szegedi Dóm téren szombaton a fogadalmi templom előtti színpadra gördítették az elsőnek elkészült díszleteket, hogy ellenőrizzék azok térbeli elhelyezkedését. A több emeletnyi magas, vasból és fából összeállított kulisszavázak, lépcsősorok többségét gumikerekekre szerelték, hogy könnyebb és gyorsabb legyen a mozgatásuk. A nézőtér környékén működő „díszletgyárban” már csaknem két hónapja dolgoznak, hogy formába öntsék a tervezők elképzeléseit. A díszletkészítők mellett sok munkája akadt az elmúlt hetekben a villanyszerelőknek is. Felszerelték a fényfüggöny lámpasorát, ellenőrizték az energiaközpontból a világosítási tornyokba futó 30 kilométeres vezeték rendszert. Az újjávarázsolt újrafestett nézőtéren Megkezdték a hangszórók felszerelését: éppen háromezret kapcsolnák be a következő napokban A két hét múlva kezdődő szabadtéri játékok idei programját július 17-én Ha- csaturján Spartacus című balettjével nyitják meg. Augusztus 21-ig 16 előadást tartanak. A már említett balett kétszer a Magyar Állami népiegyüttes Ecseri lakodalmas című műsora háromszor, Muszorszkij Borisz Godunov című operája és Farkas Ferenc Csínom Palkó Című daljátéka négyszer- négyszer, Illyés Gyula Dózsa György című drámája pedig három alkalommal kerül majd színre. Építésügyi tárgyalások N. V. Goldinnal, a Szovjetunió nehézipari építési miniszterének vezetésével Magyarországon tartózkodó szovjet építésügyi küldöttség befejezte tárgyalásait, amelyet a két ország építésügyi együttműködésének fejlesztéséről folytatott az építésügyi és városfejlesztési minisztérium és a hazai nagy gyárépítő vállalatok vezetőivel. A szovjet miniszter fogadta Fehér Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese. A Cápák énekesnője S'dvana v$2arim Herrér „Szeretettel a Néplap minden olvasójának Silvana” Kopogtatok a lakókocsi ajtaján. Hosszú ideig semmi, azután valami mozgás hallatszik odabentről. Még néhány pillanat, majd egy álmos arc Jelenik meg az ablakban. — Ki az? Megmondom. — Momenta! Silvana Marini Ferrert a megyében turnézó Colosseum erkusz műsorában fellépő Gli squali (Cápák) beat együttes énekesnőjét délelőtt tizenegy tájban ébresztettem tel. A két részre osztott lakókocsi egyik fele Silvanáé, a másikban a zenekar egyik tagja lakik, ö már korábban felkelt és szívesen átengedi nekünk „lakosztályát” az interjú idejére. — Nálam még nagyon nagy rendetlenség van — mondja Silvana, majd ma- gyarázóan hozzáteszi: — Este egy akrobata barátunk születésnapját ünnepeltük és kicsit hosszúra nyúlt az ünneplés. Titokban még el-elnyom néhány ásítást, de ahogy belemelegszik a beszédbe, egyre jobban eltűnik az álmossága. — Római vagyok — kezdi a beszélgetést — bár nem teljesen olasz. Anyám spanyol származású, a Ferrer név erre utak Rómában a Liceo Artistico növendéke voltam. Akkoriban éppen festőnek készültem, de szinte mindenféle művészetbe belekóstoltam. Anyám is énekelt, már kiskoromtól á muzsika légkörében éltem. Magam is énekeltem. Olasz, országban nem lehet úgy élni, hogy az ember ne kerüljön valamilyen módon kapcsolatba az énekléssel, a zenével, de nálunk erre még az átlagosnál Is több alkalom volt —- Hogyan lett énekesnő? — Egyszerűen. Vito Tom- maso mester meghallgatott, elégedett volt velem, és ezzel el is dőlt a sorsom. Másfél éve dolgozom együtt a Cápák együttessel. Bejártuk egész Itáliát. Ezt komolyan mondóm, az egészét. Kétszer szerepeltünk a Ívben, a rádióban többször is. Ez az első külföldi utunk, cirkuszban is először dolgozunk. A vándorélet nem nagyon kényelmes, de nagyon érdekes. Azt hiszem Gianfranco, Vittorio, Vanni, Renzo és Gianni, szóval az összes „cápa” nevében mondhatom. hogy Jól érezzük magunkat Magyarországon. Látja azt a sok fényképet a falon? A legtöbb magyar barátainkkal együtt ábrázol bennünket. — Melyik szereplésére emlékszik vissza legszívesebben? — Légszívesebben? Gondolkodik. — Nem is tudoré. Volt több olyan fellépésünk, amely emlékezetes marad számomra. Kis Öniróniával teszi hoz— Mind Rómán kívül. Ügy látszik igaz, hogy senki sem próféta a saját hazájában. — A műsorban magyarul énekli a János bácsi pipája című számot. Hogyan tanulta meg? — Nem tartott sokáig, de azért megdolgoztam vele. Megkaptam a leírt szöveget és a lemezt. A kettő segítségével egy nap alatt megtanultam a számot. Igaz, reggeltől estig tartott... A szöveg nem fonetikusan volt írva. Ez kétségbeejtett először, de a lemezről megtanultam a kiejtést. Mosolyogva hozzáteszi: — Na úgy ahogy... — Ha befejeződik a magyarországi turnét, mit fognak csinálni? — Ismét televíziós szereplésre készülünk. Egy másfélórás varietéműsorban lépünk föl, amelyet az olasz és a svájci tv mutat be. Az. után? Még nem tudom. — Vedremo. Majd meglátjuk. Bistey András Láxár Ervin i I/acUvcunát I Nem egy röhej, tanár űr, hogy a villamosban behúztam a nyakam? Közel húsz év után?! Ámbár lehet, hogy nem is ön volt. Mindenesetre a keskennyé préselt száj, a rágóizmok határozott dudora, a gödrös előreugró áll önre emlékeztetett Hej, szép grafitevő múltam, hogy a nyakamba-hul- lott! Talán meg kellett volna kérdeznem^ miért éppen- haj máskéri vadszamaraknak hívott bennünket? Akkoriban megnéztem egy állattani könyvben a vadszamarat. Pokolian gubancos, a szokásosnál némileg nagyobb fejű állatot ábrázolt a kép. Némi büszkeséggel töltött el a szövegnek amma kitétele, mely szerint a gubancos szörnyeteg lényegesen értelmesebb domesztikált testvérénél. Mindemellett a könyv Hajmáskérről egyetlen szót sem ejtett. Ettől függetlenül, elképzelésemben Hajmáskér még ma is lapos füves. fás. Serengeti-szerű pusztaként él, ahol gubancos vadszamarak rohangásznak. Csak éppen a vadszamarak a szó. kásosnál valamivel nagyobb feje helyett, gyerekfejek ülnek a lobogó-sörényű nyakakon. A következő megállónál villámgyorsan leszálltam a villamosról, pedig sietős lett volna áz utam. ön azt mondta egyszer: — Majd ha felnőttök. hajmáskéri vadszamarak, megköszönitek ezt nekem. A tízéves vadszamarak rettegve ültek a politúros padokban, és saJgó fejüket tapogatták. Ami azt illeti, ma is csodálattal kell adóznom, tanár úr, kimeríthetetlen le* leményességének. Az áll balkézzel feltámasztva, jobbal villámgyors pofon, s mielőtt a vadszamár lélegzethez jutna, visz- szakézzel pont az íré. Ez volt a kellemesebb, a fordítottja (feltámasztás jobbal, pofon ballal), sokkal jobban fájt. A gyűrű miatt, talán tetszik még emlékezni arra a dromedár pecsétgyűrűre? A koki sem volt kutya. Jól betrenírozott, maximális technikai biztonsággal elvégzett művelet. A vadszamár pajeszát fölfele méltóz- tatott húzni. — szerencsétlen valami csoda folytán szeretett volna a plafonig kinyúlni — csodák azonban nincsenek, mindössze csak lábujjhegyre álltunk. S ebben a kritikus pillanatban ön villámgyorsan elengedte a hajcsomót, s ugyanazt a kezét ökölbe szorítva úgy kó- lihtott bennünket kupán, hogy az eget is nagybőgőnek néztük. Valamelyik nap a kezembe akadt egy fénykép. „Az x-i iskola ötödik osztálya”. Többen kopaszon virítunk rajta. Biztos lehet benne, tanár úr, ez a koki miatt volt! S rendelkezett még ön rajztáblával és fejesvonalzóval. Szerencsére taglóval nemi S az különösen szép produkció volt, mikor a tanár úr a fejek magasságában oldalra haltott rajztáblával végigszaladt a sor mellett. Hátulról előre. Ha a vad- szamárak feje zenei hangot ad — ez bizonyára rendkívül muzikális kínzásl módszernek bizonyul. Szegény nagynéném! Máig sem tudja mivel magyarázni periődikus péntek reggeli rosszulléteimet. Pedig csak az órarendre kellett volna néznie: Első-második óra: „Rajz, a műalkotások ismeretével”. Gyűlöltem a rajzot és a műalkotások ismeretét. A vízfestékek és színes ceruzák láttán remegni kezdett a kezem. Egyébként nem használt sem a grafit, sem a kréta. Mindössze csak néhány évvel fiatalabb unokaöcséim előtt szereztem csorbíthatat- lan tekintélyt azzal, hogy csütörtök esténként feketét tudtam köpni. Lázas, sajnos, sohasem lettem. Maradt hát a színész alakítás. Idővel a görcsök mesteri előadójává váltam. Ezek a pénteki görcsök 9,30-kor minden további nélkül megszűntek, s vágtattam az Iskolába. A többi tárgyat ugyanis szerettem. Vagy a többi tanárt ... Ezen még nem gondolkoztam. Most is rohanok az utcán. Felnőttként, nyugalmazott hajmáskéri vadszamár, — grafitevő-, és görcs-színművészként ... és itt dobol á fülemben, hogy „egyszer majd megköszönitek ezt nekem”. Megköszönni? Az x-i iskolától boldogan búcsút véve Bonyhádon magánvizsgáztam. Mikor a rajzra került a sor. remegni kezdett a térdem, elfehéred- tem, mintha akkor ütött volna ki rajtam a nevezetes grafit-evéseim hatása. Gyűlölködve néztem a fehér rajzlapot, a rajztáblát legszívesebben odavágtam volna. Az ottani rajztanár —■ ha Jól emlékszem, Palkó volt a vezetékneve — a hátam mögé állt. — Na, mit vagy begazolva. öregem — mondta —, menni fog ez, — és a kezét egy pillanatra szelíden a tejemre tette. képzelje, tanár úr, ment! Ügy éreztem az életemet is hajlandó lennék eltölteni emögött a rajztábla mögött. Rajzoltam mint egy táltos... és fülig érő szájjal mosolyogtam. — Mitől van ilyen jókedved? — kérdezte a tanár, s mikor erre is csak vigyorogtam ő is elmosolyodott és nagyon kedvesen azt mondta: Vigyori. — Tetszik érezni a különbséget: „Hajmáskéri vad. szamarak” — „Vigyori”. Annak a bonyhádi rajztanárnak van mit megköszönni. Mikor hazaértem az egyik házbeli srác fakanállal kétszer rámlőtt. Jól célozhat, mert rámüvöltött: összeesni! Mit tehettem, nekitá- maszkodtam a lépcsőkorlátnak. A fakanalas hős diadalmasan odavágtatott, a biztonság kedvéért még egyszer hasbalőtt. — Mondd. Zoli, vernek téged az iskolában? Bámész. értetlen szemmel nézett rám. — Ügy értem ... — Csönd! — szakított félbe —, nem érted, hogy le vagy lőve?! Nem dumálsz! Természetesen nem dumáltam.
