Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
1971. július 31. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 Amiről as árcédula nem árulkodik Napirenden a megye ifjúmunkásainak helyzete •• Ülést tartotta KISZ Szolnok megyei végrehajtó bizottsága Mostanában a különböző Eórumokon sok szó esik az ifjúmunkások helyzetéről, — munkába illeszkedésükről, további sorsukról, a fiatalok szervezete a KISZ is sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és nem is véletlenül. Indokolttá teszi ezt már maga az a tény is, hogy megyénkben tizenötezer ifjúmunkás, több mint kilencezer szakmunkástanuló és háromezernyolcszáz szakNehéz beilleszkedés, aránytalan bérezés Az iskola elvégzése után a fiatalok jelentős hányada nem illeszkedik be a gyár kollektívájába, — kezdetben nem, vagy csak részben találja meg a számítását. Igaz, hogy az ifjúmunkások részesülnek bérfejlesztésből, a nyereségből és többségük a jutalmazásból is, mégis aránytalan eltérés van még mindig a szak- és segémunká- sok, a kezdő és gyakorlott Ifjúmunkások bérezése között. Ez is egyik oka annak, hogy a munkahelyüket változtatók nagy része fiatal. A vállalatok többségénél ma is sokat vitatott és megoldatlan probléma a fiatal férfiakkal egyenlő munkát végző, azonos körülmények között dolgozó fiatal munkásnők anyagi elismerése. Az anyagi ösztönzés hányos- ságai pedig gátolják, késleltetik a fiatáiök beilleszkedését az üzem kollektívájába, csökkentik a politikai aktivi- sásukat. rontják munkafegyelmüket és jogos igényeik Kevés az óvodai hely Az egy-, vagy több gyermekes fiatal szülőknek, — különösen az iparosodó váZ. Á. Jó vásárt, Jászberényi középiskolás van. Az üzemekben dolgozó fiatalok k/- zül tizenkétezer-kétszázhat- vanhatan KISZ-tagok, ami az 1967-es taglétszámhoz viszonyítva 43 százalékos emelkedést jelent. Az elmúlt négy év alatt 15.4 százalékkal növekedett az ipari tanulók létszáma is, de sajnos ezzel a növekedéssel nem tart lépést sem a tantermek és tanműhelyek bővítése, sem a szórakozást, sportolást biztosító létesítmények fejlesztése. kielégítetlensége elkedvetleníti őket. Nagy elégedetlenséget, — egyes vállalatoknál feszültséget okoz a munkás, és műszaki dolgozók jövedelem- aránya. Sok helyen ugyanis a mérnöki, technikusi munkakörben dolgozók alapbére alig magasabb, vagy esetleg alacsonyabb a szakmunKá- sokénál. Az Aprítógépgyárban például a négy-öt éve végzett beosztott mérnökök fizetése 0300—2500 forint, míg a 10— 12 éve dolgozó szakmunkások 3000 forintot, 'Ángy még magasabb fizetést kapnak. Gyakori dolog az is, hogy a technikusi képesítéssel rendelkező szakmunkás nem vállal csoportvezetői, művezetői munkakört, mert a fizetése nincs arányban a megnövekedett feladattal, felelősséggel. Igaz, hogy a kezdő fiatal szakemberek — mérnökök, technikusok — fizetése az elmúlt években emelkedett, de az aránytalanságok még mindig nem szűntek meg. rosokban — nagy terhet jelent a bölcsődei, óvodai helyhiány. A gyermekgondozási A hivatalosan közzétett statisztikai adatok arról adtak hírt, hogy tavaly a fogyasztói árak — a tervezettnél és aZ előző évifiéi kisebb mértékben —, 1,2—1,3 százalékkal emelkedtek. Miért tagadnánk: ezt a tényt több oldalról is erőteljesen kérdőjelezi a közvélemény. Mindenekelőtt: sokan az árcédulákkal, egy- egy termék drágulási arányával vetik egybe a másfél százalék alatti hivatalos adatot, és ez — enyhénszólva — kételyt ébreszt. Mellőzzük most a bizonyítási eljárást, s ne vonjuk vizsgálati mikroszkópunk tárgylemezére áz árstatisztikát — elégedjünk meg ezúttal annyival, hogy egy-egy áru vagy árucsoport erőteljes drágulása ellenére is igaz lehet országos átlagban számítva az 1,2—1,3 százalék. Csakhogy a boltba lépve és 32 árcédula olykor meghökkentő közlését érzékelve — mi sem természetesebb —, kisebb gondunk is nagyobb annál, semmint hogy országos átlagokban gondolkodjunk. Ilyenkor az áremelkedés közvetlen ténye a fontos és éppen ezért szólunk most részletesebben az imént említett kérdőjelezés másik oldaláról: arról, hogy a közvélemény többnyire nem- csupán az áremelkedés mértékét, de puszta tényét, jogosultságát is vitatja. S ha cikkünk bevezető mondatában a fogyasztói áremelkedés tervezettnél alacsonyabb szintjére utalunk, most hozzágondolhatjuk azt a — nem kevesek által naponta megfogalmazott — kérdést is: mit jelentsen az, hogy „tervezett” ; egyáltalán: miként lehetséges és hogyan fogadható el a mi gazdálkodási körülményeink közepette fogyasztói áremelkedés? A válasz körvonalazásával árpolitikánk lényege közelíthető meg, s éppen ezért célszerű mindenekelőtt szembenézi egy általánosan elterjedt hiedelemmel: aszal, hogy az árak hosszabb távon emelkedő irányzata alapjábanvéve a módosult gazdaságirányítás találmánya. A valóság éppen az ellenkezője : a reform nem tett egyebet, mint azt, hogy az árak mozgását nyílttá — tehát kalkulálhatóvá változtatta, míg a korábbi gazdaság- irányítás közepette enélküí, kevésbé nyomonkövethetően változtak az árak. Fogalmazzunk egyértelműbben: a ráfordítási arányok, az áruk értékviszonyai — általában a gazdasági élet törvényszerűségei — akkor is utat törnek, árhatásokat váltanak ki, ha ezt nem nevezzük nyíltan szabadonmozgó árnak. Ismeretes, hogy az 1968 előtti gazdaságirányítási rendszerben, amikor alapjábanvéve stabil árakkal számoltunk, a rejtett törvény- szerűségek — tapintatosan szólva — rejtett módszerekkel érvényesültek; a vállalatok leplezett áremeléseket hajtottak végre. Azt mondhatnánk erre: vajon rendjénvaló-e, hogy az áremelés vétkét társadalmi méretű visszaszorítása helyett, elkövetésének szabadságával indokoljuk? Ügy tűnik, éppen ezzel érkeztünk el a közvélemény kérdőjele- zéseinek lényegéhez; ahhoz, hogy általában és egészében visszaélésnek, véteknek minősíthető-e az áremelkedés? Nos, a módosított gazdaság- irányítás, mint ismeretes az alapvető közfogyasztási cikkek zörpének árát nem tette szabaddá; itt a korábbi rögzítés messzemenően érvényben maradt. A fogyasztási cikkek bizonyos körében viszont — a kínálat, a választék bővítése, a fogyasztás szabályozása a termelői érdekeltség erősítése érdekében, az árak, meghatározott keretek között, szabadon változtathatók. Ehhez két megjegyzést kell fűznünk: egyrészt azt, hogy a vásárlók a boltokban érzékelhetik a kínálat javulását, az áruválaszték bővülését, a várt árucllátási hatások tehát lényegében nem maradtak el. A másik észrevétel sem kevésbé fontos: az árváltoztatás szabadsága természetesen ném azonos a társadalmi kontfollnélküli- ség szabadosságával. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy az országos áralakulást, a viszonylagos stabilitást nagy mértékben meghatározzák az állami költség- vetés pénzügyi intervenciói. Egyetlen tényt említve: 1969 óta mintegy hatvan ártámo- gató intézkedés született, amelyek összességükben négy- ( milliárd forinttal növelték a költségvetés kiadásait. Elég ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban csupán arra utalni, hogy a tőkés világban erőteljes az infláció, az árak évről-éVre meredeken emelkednek, s mivel a külkereskedelem érpályáin keresztül kapcsolataink e piacokkal jelentősek, ártámogató beavatkozások nélkül az inflációs hatások intenzív drágulási hullámmal törnének be hozzánk is. (Egyetlen szemléltető példá: ta- tavaly nagymértékben drágult a világpiacon a kávé; ahhoz, hogy a drágulás ne érintse a hazai kávéivókat, összességében 520 millió forinttal növelték költségvetési dotációját.) Egészében az árstabilizáló intézkedések költségvetési végösszege — Í970 évi adatok szerint — így alakult: az importtal ösz- szefüggő támogatás 880 millió, a nem importhoz fűződő dotáció 520 millió, a számla tehát: 1400 millió. Igaz — és ez is a kép teljességéhez tartozik —, nem kevés vállalat a szabad árváltozás jogát afféle manőverező spekulációs játékként kezeli. Kérdés természetesen: hol a határ, ámely az indokolt és a társadalmi érdekeket sértő áremelkedéseket elválasztja? Nos, egyértelmű vonalat húzni e kettő közé nem mindig könnyű, de a lényeg mégis az, hogy ahol az áremelkedés a termelés korszerűsítését, a kínálat bővítését, az áruválaszték javítását célozza, ott a társadalom végső soron nyerhet az üzleten. Kétségtelen azonban, hogy sokhelyütt — úgy is mondhatnék — különös visszájárólszámo- lás érvényesül: a vállalat megtervezi mindenekelőtt a béremelést, a részesedésnövelést, kiszámítja, hogy ehhez mekkora nyereséget kell elérnie, s ehhez, a megvalósítás fő eszközeként, betervezi az áremelést. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben még akkor is manipulációs célzatról van szó, ha a haszonélvező egy egész közösség — a vállalat —, ha tehát a csoportérdek a társadalmi érdekek rovására érvényesül. S bármily különös: sajátos gazdasági tudathasadást jeleznek ezek a manipulációk; az érdekeltek ugyanis mint termelők nyernek, de mint fogyasztók természetesen veszítenek az üzleten. Tábori András Újabb tiltakozások a megyében Megyénk dolgozói mélységes felháborodással ítélik el a szudáni haladó erők legjobbjainak meggyilkolását, üldözését. Tegnap röpgyűlé- seken több ezer ember adott hangot tiltakozásának. Szolnokon a vasútüzemnél 12 egységben tartottak röp- gyűlést, és kiálltak a szudáni hazafiak mellett a Május 1. Ruhagyár, az ÉRDÉRT, az ÉPSZER és a városi tanács dogozó! is. Törökszentmiklóson négy üzemben mintegy ezer ember vett részt a tiltakozó gyűléseken. Karcagon újabb nyolc helyen volt röpgyűlés — több mint kétezer dolgozó részvételével. Ülést tartott a liNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén megtárgyalta a gép- és textilipari vállalatok gyártmányszerkezetének múlt évi alakulásáról szóló összefoglaló jelentését. Megállapította. hogy a vállalatok oiaci és termelési lehetőségeik, gazdasági érdekeik ítevelem- bevételével korszerűsítették az elmúlt évben termékszerkezetüket. A tePmékösszété" tel változásában feilő lehetőségeket a termelés gazdaságosságának javítására igye. keztek felhasználni. Vállalatot veszünk. Bevallóm, csupán magam okoskodtam ki az alliteráló jeligét. De a Népszabadság szerdai keretes hirdetésének végül is ez a sűrített értelme. „Megvételre keresünk Szolnok, Heves, Nógrád vagy Békés megye területén jelenleg is vasszerkezeti munkát végző üzemet...” — hirdeti a jászberényi Aprítógépgyár. Ki tudja miért van, hogy belőlem rögtön két régen leülepedett élmény tolakodott elő a szöveg olvastán. Ott éltem én is a Jászságban. Az életkoromat összeadó esztendőkből jut a régi világból is, s huszonhat már az újból rakódott hozzá. Ilyen hatásokat is, amolyanokat is őrizgetek magamban. Az amonnan jövő emlékek felkutatásában sok örömem nekem sincsen. A tavaszi nagyvásárok tarka, la- cikonyhás zsivaja mögött sokszor észrevétlen szomorúságok történtek. A szent- andrási pünkösdi nagyvásár kellős közepébe lassú szekér ereszkedett le a Matyóföldről. Annyi gyerekkel, amennvi csak ráfért. A szekér két oldalára vendégol- d'íakat tettek, azon is lógatták a lábukat a matvóka- lanos. riadt nézésű sovány gyerekek. Mezőkövesdről — így, e tálró — ballagott le az a st kér. A vásárba, ahol si- valködó malacokra, búsan segély első ciklusának lejárta után 1970 szeptemberében sok száz fiatal anya tért vissza a termelőmunkába. — (Itt kell megjegyezni azt is, hogy ezek a fiatal anyák abból a szemoontból is rosszul jártak, hogy közben kimaradtak a béremelésekből.) — Természetesen ezek a szülők kérték gyermeküknek óvodába való felvételét, ami bizony nem mindenkinek sikerült. Szolnokon és Törökszentmiklóson például több mint száz szülő kérelmét kellett elutasítani helyhiány miatt. Mit tehetnek ezek a fiatalok? Vagy fizetnek 4— 500 forintot — idegeneknek gyermekgondozásért, vagy a fiatal anya ismét megszakítja munkaviszonyát. 282 KISZ lakás A fiatalok másik nagy gondja a lakás. Áz állami érőből épülő lakások 20 százalékát a fiatal házasok kapják, de ez az igényt korántsem elégíti ki. A vállalati lakásépítési kölcsönök lehetőséget biztosítanak a lakásgondok enyhítésére, — azonban a kölcsönt a munkaviszonyban eltöltött időhöz kötik és ez szintén nem kedvez az ifjúmunkásoknak. Jó kezdeményezés a KISZ lakásépítési akció, csak a magas befizetési összeg miatt — 20—40 ezer forint — sok fiatal nem tud ilyen módon sem lakáshoz jutni. Mégis biztató, hogy a KISZ VIII. kongresszusáig a tervezett 250 helyett 282 KISZ lakás készül el a megyében örvendetes az is, hogy egyes vállalatok anyagilag is támogatják a fiatalok lakásépítési akcióját, a TiSzamenti Vegyiművek például 15 KISZ társasház vásárlásához, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 20 KISZ lakás mevételéhez járult hozzá anyagilag. bőgő borjakra, nyerítő csikókra alkudoztak a gazdák, a kupecek. S ahol gyerekeket is lehetett szerezni bagóért. A kosztjáért, egy öltözet ruháért, libapásztornak, kiskondásnak pünkösdtől Szent Mihály napjáig. A visító malacok megvétele után rá lehetett mutatni a matyógyerekes szekérre, hogy ott annak a kis szeplősnek hosszú lába van, elszatadgál majd egész nyáron á jószág után. A borjúval együtt a szekérderékba lehetett .tenni a matyó fiút és lányt — a lányt olcsóbban adták — s- ki lehetett szekerezni a tanyákra. A kiskondások fájdalmas életének nagy írója Veres Péter nincs már közöttünk. Felnőttek, családos emberek lehetnek a harmincas esztendők szentandrási pünkösdjén árult kis matyók. Szolnok megyei lévén, nekem is e táj iparosításáért dobban meg a szívem. Most mégis azt kívánom, adná a véletlen. hogy a jászberényi Ap- rítógéngvár Borsod megyének éppen e részén találjon iizemeladóra. Nem csupán a jó hasonlat mondatja ezt velem. Hasonlítást enéiVt'51 is adott a gyár nekem. Ha jót emlékszem énpen az idén húszéves a herényi vállalat. Két évtziede. hogy a Zaevva-nart v "yopvárosának libalegelőié . náav riadalom keletkezett. A gvepoel szembeni kukoricásban gyárat alapoztak akkor nyáron. Ipart teNagyobb termelés, kisebb nyereség- növekedés Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium megkezdte a vállalatok részletes félévi beszámolóinak, mérlegeinek feldolgozását. Ebből kitűnik, hogy az ország építőipara ez év első felében 14,3 százalékkal több létesítményt épített, mint a múlt év hasonló időszakában. A legnagyobb feladatot végző állami építőipari vállalatok 13 százalékkal növelték termelésüket, s a legkisebb volument képviselő tsz közös vállalkozások termelése 50 százalékkal bővült. A termelékenység is megfelelő, mert általában a termelési többlet kétharmadát a munka hatékonyságának növelésével érték el. A vizsgálatok során azonban az is kiderült, hogy az ÉVM építőiparban csökkent a nyereségnövekedés üteme. 1969 első félévében még a teljes árbevétel 11,1 százaléka volt a nyereség, tavaly 8,8, s az idén már csak 8 százaléka. Abszolút összegben nagyobb ugyan a nyereség, mint az előző évékben, de a nyereség arányának csökkenése ■ arra mutat, hogy magasabb az önköltség, s növekedtek a temelésre fordított kiadások. A kimutatások szerint néhány ÉVM vállalat jelentősen növelte nyereségét, de meglepően sok az olyan vállalat, amelynél csökkent a nyereség, s először fordult elő, hogy kilenc vállalat zárta veszteséggel a félévi mérleget'. A beérkezett adatokból annyi már megállapítható, hogy sok esetben az építőiparnak szállított különféle anyagok, szerkezetek és szerelvények áremelkedése okozza a legnagyobb gondot, mert a korábban kötött szerződések alapján a kivitelező nem tudja áthárítani ezeket a többletköltségeket a beruházókra. A termelési költségeket növelte az is, hogy munkaerőgondjaik enyhítése, a munkaerő megtartása érdekében a vállalatok több bért fizettek, mint az előző években. A szociális és szállítási költségek is növekedtek. lephettek kis országunk gazdagodására, kenyeret adtak a jászsági máról holnapra élőknek. Szakmát, rangos vasas szakmát, a jászberényi jásztelki, jászjákóhalmi napszámosoknak s fiaiknak. Húsz esztendeje még. Gyári sportpálya a libalegelő. Szemben vele a milliókat adó üzem, a vaskapukon túl munkáskollektívát nevelő Aprítógépgyár. Az üzemi épületekhez nem messze a gyári munkások takaros családi házai. Jártam bennük. Filléreket beosztó munkásfeleségek kapálgattak a kiskertben, műszakról érkező lakatosok, esztergályosok mosakodtak derékig meztelenül az udvaron. Örömmel talpaltam a félkész utcákban. S örömmel olvastam a keretes hirdetést. Gvárat vesz egy fiatal gyár. Húsz esztendeje az épülő Anrítógéo- gyár magasodó falait, nehéz mozdulatéi daruit irigv- kedve nézegette a körnvék: ki juthat majd be oda? A gyorsan iparosító jászváros — a szintén új Hűtőgépgyár jóvoltából jórészt — már nem kap otthon munkást. Üzemet keres „megvételre”. Olvan helyeken, ahol még ejárnak az emberek a kenyér után. vagy szűkösebben jut belőle. Szép. igazán szép napok ezek. Feltör a szurkoló érzés az emberből: ió vásárt hát Jászberénynek. Jó napokat, jó időké* hazám szorgalmas népének. 'torzak Laia<*
