Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
1971. Július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ax átutaxó Szántó Erika hangjátékát az Ifjúsági Rádiószínpad mutatta be. Vastagon, kétszer aláhúzott erkölcsi tanulság ez a játék. Talán túlságosan is az. Annyira egyértelmű, hogy már nem is késztet állásfoglalásra, hiszen mindent elmond, nekünk már nincs min gondolkodni. Pedig a téma érdekes, izgalmas. Egy fiatal tanítónő élete első kudarcát éli meg, mikor a tanyasi kollégium alapításával kapcsolatban a szülőkkel támad konfliktusa. A vidékre látogató rádióriporter az ő problémáiról akar „szenzációs” riportanyagot összeállítani. A riporter — ki tudja miből támadt szimpátiából rá akarja venni a tanítónőt, hogy hagyja el a falut, de előbb pakoljon ki neki, hisz a riport csak akkor ,ér valamit, ha jól „odamondogatnak” benne. A tanítónő végül vállalja az odamondogatást — és marad. Vállalja a dolgok nehezebbjét, a felelősséget, mert hát mit is tehet. Hiszen ez az erkölcsi tanulság. Ne vádoljanak cinizmussal, nem a szerző jószándékát, vagy a játék egyértelmű logikáját támadom. Csakhogy ez így valahogy túlságosan egyszerű. A darab figurái sablonfigurák. Egyedül a tanítónő alakja lenne jó alap egy izgalmasabb, valósághűbb játékhoz. Ronyecz Mária, Hanna, a tanítónő alakítója, érdes különleges hangszínével és sajátos játékával egy, a játék lényegéhez valóban közelálló alakot formál. Ez a mindig vitatkozásra kész őszinte egyenesség, a hangban benne bujkáló keménység valódi dráma kiindulópontja lehetne. Gál Istvánnak, a rendezőnek nem okozott gondot a darab, hiszen nem szó szoros értelmében vett hangjátékról van szó, inkább valami olyan drámai jellegű alkotásról, mely most épp a rádióban hangzott eL Hiszen a „tiszta” hangjátéknak még az alapelemei sem fedezhetők fel, játszódhatna színpadon, tv-ben, akárhol. A Zt-3 küldetése Kürti András kisregényéből írt és rendezett rádiójátékot Solymosi Ottó. Kürti András — akit humoristaként ismerünk, egy olyan tudományos-fantasztikus történet bűvkörébe ágyazott társadalmi pamfletét mutat meg nekünk, melyhez hasonló irodalmunk ma még elég ritka. Pedig Swift óta igazán sokan nyúltak a világirodalomban a mese, vagy a fantasztikus eszközéhez azért, hogy saját korukról néhány elgondolkodtató mondatot mondjanak. A játék alapötlete, hogy egy csillagközi tájakról hozzánk érkezett automata űrszonda leszáll a Földre és teljesíti az ember parancsát. Pontosabban egy ember, So- vák Ede gépkocsi előadó parancsát, aki a „vezérjelet” megtalálta (tökrészegen, úgy, hogy zárlatos kávéfőzőjével kiverte a biztosítékot — ez volt a vezérjel). A darab Sovák és űrbéli segítőtársa révén a mai valóságról, annak visszásságairól beszél. Megkapják a fricskát a nagyképűen semmitmondó, tudományoskodó professzorok épp úgy, mint az építő szövetkezet szócséplő bürokrata vezetői. Jókat nevetünk Kürti András ötletei ürügyén és igazán sajnáljuk, amikor az űrszondának vissza kell térnie sa- 'át csillagához. Mert az ötlet jó, és kifigurázni való is akadna még bőven. A darabot szinte egyedül Tahi Tóth László, Sovák Ekle alakítója komédiázza végig. — trömböczky — Őri ásturbi na a Láng Gépgyárban A Láng Gépgyár turbinaszereidéjében készül a második megawattos óriás turbina. Dolgoznak a hatalmas szerkezeti elemek megmunkálásán és megkezdték a szerelés előkészítését. A Gyöngyösi Gagarin Hőerőmű megrendelésére épülő óriásturbina az év végére elkészüL (MTI Foto — Bara István felv. — KS) Olvasási vetélkedő a 1 issaligetben A KISZ és a SZÖVOSZ rendezésében vasárnap tartották Szolnokon a tiszali- geti KISZ táborban az országos olvasási vetélkedő megyei döntőjét. A résztvevő körülbelül ötven fiatal nagy történelmi, politikai és irodalmi tájékozottságról tett tanúbizonyságot. Két forduló után tízen jutottak a döntőbe, amelyet végül Mihályi János jászapáti versenyző nyert. A második és harmadik helyet holtversenyben Fecske Márta és Gedei János szerezte meg — mindketten jászberényiek. ök hárman képviselik Szolnok megyét augusztus 20-án a budapesti országos döntőn. A SZÖVOSZ, a KISZ, a megyei tanács, a Hazafias Népfront és a Verseghy könyvtár képviselőiből álló zsűri további hét versenyzőt 300—200—100 forintos könyv- utalvánnyal jutalmazott. Azok a nézők is könyvjutalmat kaptak, akik egy-egy vitás vagy fogas kérdésre jó feleletet adtak. Dolgozik Még május volt és illatoztak az akácok, meg csicseregtek a madarak. A gyerek egy ilyen madárcsicsergéses estén jelentette be, hogy a nyáron munkát vállal. Anyuci azonnal migrént kapott. (Ez jó volt neki, eddig nem tudta, mi az, egyszerűen csak a feje fájdult meg családi meglepetésekkor. Barátnői azonban megmagyarázták neki az első meleg napon, hogy a fejfájás rég nem előkelő, már migrént kap az ember. Az hatásosabb, meg nem tudja mindenki, mit jelent, s még jobban sajnálja a szenvedőt...) — És hol dolgozol majd, fiam, — kérdezte az apa, aki mindig gyakorlatiasabb Anyucinál. — Mert szó se róla, dolgozhatsz. — Téeszbe megyünk, együtt az osztály. Kukoricát címerezünk, kapálunk. Tíz forintos órabér, jó pénz... — Kapálnak, jaj nekem, a fejem, a migrénem! — Anyuci jobbnak látta, ha elájul. Ezt néhány dekadens filmből tanulta, igen szorgalmasan. — Annyira azért nem kell dolgozni. — Apuci ezzel a maga részéről elintézettnek vélte a dolgot. Másnap, munkahelyén, a főhivatala gyerek ban azonban felhivatta titkárnőjével az alhivatal vezetőjét. Telefonon: — Kérlek szépen, a gyerekem, tudod az a langaléta srác dolgozni szeretne a nyáron. Mit szólsz hozzá? Az alhivatalvezető azonnal értette a dolgot Kifejtette, hogy kisegítő adminisztrátorra lenne szüksége, s mivel a saját tizenhatéves lányát nem akarja a saját vezetése alatt álló... — A lányod kérlek, majd eljön hozzánk — a főhivatalnok is értett a szóból. — Elég lesz ezerötszáz? — Megtisztelsz kérlek szépen. Mi valamivel többet adhatunk, hiszen fiúról van szó. He-he-he, akinek fia van kérlek szépen... — Tudod, hogy van valami rendelkezésféle a diákmunkáról. Nehogy miattam, miattunk bajba kerüljünk. — Ugyan kérlek. Van nagykapu és van kiskapu. Ugyebár? Tíz forint. Legfeljebb munkakönyvét vált Na és akkor mi van? Semmi. Főhivatal-fiú dolgozik, alhivatal-lány dolgozik. Anyuciék azért néha mig-- rént kapnak. Borzasztó. Milyen sokat dolgozik a gyerek! — só — Régészeti ásatások Afganisztánban Francia régészek ásatásokat végeznek Afganisztán területén. az Amu-Darja és a Kokcha folyók találkozásánál. Elsősorban a hellén civilizáció régészeti emlékeit keresik. Nemrégiben egy ókori görög város nyomaira bukkantak: a város egyike azoknak az Alexandria nevű településeknek, amelyek Nagy Sándor egykori hódító útja nyomán létesültek és ennek ma kései útjelzői. Az ásatás színhelyén különféle használati tárgyak, edények, szobrok kerültek a felszínre. Gyűjtőúton Já... Jászdózsán Gátfalvy tanítóék lassan lassan a Damjanich Múzeum „külső munkatársai” lettek. 1965-ben kezdődött. Amikor a Damjanich Múzeum régésze, Stan- czik Ilona vezetésével elkezdődtek az ország legnagyobb szabású őskori telepásatásának munkálatai. Gál- falvyék még kint laktak az azóta már beolvasztott kápolnahalmi iskolában. így ők lettek az első szállásadói nemcsak az ásatást irányító szakembereknek, de a nagyszerű anyagra kíváncsi, messzi földről — Lengyelországból, Angliából, Amerikából, Indiából — idelátogató régészeknek is. Az elmúlt években az őskori telep munkálatai közben az 1944-ben felrobbantott Barokk-kápolna .(a névadó építmény) romjai alatt két románkori és egy gótikus templom maradványai is előkerültek. önként kínálkozott hát a nagyszerű lehetőség: tovább, egészen napjainkig kutatnia község történetét, hiszen aligha van még egy olyan település az országban, amelyre vonatkozóan a kezdetektől ennyi tárgyi és írásos emlék állna rendelkezésre. A 18. századra vonatkozó vizsgálatok irányítását dr. Szabó László múzeoló- gus vette kezébe. Konkrét formát az adott a munkálatoknak, hogy az MTA keretében folyó országos vállalkozás részeseiként (mert Szolnok megyének palóc be- településű községei lévén a Damjanich Múzeum évi 10 ezer forinttal járult a palóckutatás költségeihez) alkalom nyílott egy Jászdózsa és a palóc vidék kapcsolatait feltáró tanulmánykötet összeállítására. Dr. Szabó László vezetésével a kötet Leendő munkatársaiból álló kutatócsoport szállta meg a községet. Részben a múzeum munkatársai részben pedig az évek óta múzeumi irányítással dolgozó néprajzszakos egyetemi hallgatók — Gulyás Éva, Laczkovics Emőke, Barna Gábor, Tóth Hona — járják már egy hónap óta a falut. Egyéni kutatási feladataikhoz elsősorban a néphithez és a gazdálkodáshoz gyűjtenek a falu öregjeitől a századfordulóra, illetve ha lehet az azt megelőző időszakra vonatkozó adatokat. A kutatókkal együtt egy másik különítmény, a diáksereg is birtokba vette a községet. A gimnazisták, a szolnoki Verseghy Gimnázium „KISZ érdeklődési körének” tagjai — Kertész Margit, Lepuschan Anna, Terjé- ki Éva, Szomora Ilona, illetve a kisújszállási gimnazista, Hamar Anna dr. Szabó László irányításával, aki mellesleg a szakkör vezetője is, fiatal korukat meghazudtoló, komoly munkát végeznek. A „tanár úr” állandó ellenőrzése mellett sok értékes anyagot bányásztak elő az idősek nehezen mozduló emlékezetéből. Sokszor olyat is, ami a felnőtt, gyakorlott gyűjtőnek is nagyszerű adalék. Gyűjtőfüzeteikkel egész nap járják a községet, s ha valami érdekes adatra bukkannak, azonnal szálláshelyükre sietnek, hogy ott a „tanár úrral” vagy a nagyok közül, téma alapján melléjük rendelt szakértőkkel értékeljék, megkonzultálják a hallottakat. E megbeszélések döntik aztán el érdemes-e még a téma iránt tovább érdeklődni, szükséges-e újabb szempontok alapján tovább kérdezősködni. A gyűjtések nem öncélúak. Részben a munkaközösség tagjai használják fel az adatokat egy-egy speciális téma kidolgozásához, másrészt pedig a diákok gyűjtött anyagukat, sőt részben a felnőttek cédulaanyagát is felhasználva évvégén pályázatokat készítenek az évenkénti néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázatra. A komoly munka mellett vidám élet folyik ebben az önkéntes táborban. Hangulatos szalonnasütések, lubickolás a Tárnában, danolászás a Tarna-partján rakott tűz mellett; — magvas esti beszélgetések, viták a szálláshelyen melyek újra, meg újra a legnagyobb élményt jelentő gyűjtőélményekhez kanyarodnak vissza. Az ittar- tózkodás egyszerre lehet itt gondtalan és vidám. Hiszen a kis csoportot az egész község segíti, támogatja szeretettel gondoskodik róluk. Gátfalvy tanító úrék és a községi tanács titkárának közbenjárására a jelenleg megüresfedett orvosi lakást jelölték ki szállásul, amelynek üveges verandája lett a csoport irodája. (Itt folyik a lázas gépelés, cédulázás.) A „tejboltban” folyószámlát nyitottak a vendégeknek, a szomszédból seprűt, rezsót, vizeskannát kaptak. A területileg illetékes Jászberényi Múzeum a berényi gimnáziumból kollégiumi ágyakat, ágyneműt, a községi tanács székeket, asztalokat bocsáj- tott rendelkezésre. Valahogy így kellene festeni mindenütt annak a sokat emlegetett társadalmi összefogásnak. Csak azt sajnálja a csoport, hogy már túl vannak a félidőn, s lassan véget ér a munka. A komoly gyűjtött anyagon az érdemi részen túl is sokat jelent ez a kinttartózkodás mindenki számára. A jelen valóságába először nyerhetnek bepillantást, úgy, hogy saját élményként élik át. S úgy hisszük ez olyan élmény amelyre mindenki szívesen emlékszik majd vissza. No meg az „Erzsi néni” (Gátfalvyné) — féle finom halászlé vacsorákra is. Szabó István Hazaérkezett a Tisza Népi Együttes Hazaérkezett katowicei vendégszerepléséről a szolnoki Tisza Népi Együttes. A szolnoki táncosok, muzsikusok, énekesek a sziléziai felszabadulási karneválon vettek részt — szovjet, kubai, cseh, német tánc- együttesekkel együtt. Az egyhetes turné során öt fellépésük volt, két alkalommal a katowicei központi parkban, negyven—ötvenezer néző előtt. Lengyel barátaink körében óriási sikert aratott a Kunsági szvit, a Kállai kettős, a Cigánytánc, és az együttes jónéhány bravúrszáma. Másfélórás műsoruk legsikerültebb jeleneteit többször ismételni kellett. A fesztivál rendező bizottsága a legjobb, legsikeresebben szereplő együttesnek szánt nagydíjat — egy ötvöskupát — a Tisza Népi Együttesnek ítélte oda. Habosított muborok A következő évben már hazai adalékokat is felhasznál a világhírű termékei, a könnyű, rugalmas, habosított műbőrök előállításához a győri pamutszövő- és műbőrgyár. Eddig kizárólag nyugatról importált alap- és segédanyaggal termeltek. A devizakiadás csökkentésére a szerves vegyipari kutató intézet szakemberei eredményes kutatást végeztek. Olyan habosító anyagot állítottak elő, amely a külföldi megrendelők véleménye szerint felülmúlja az eddigi importanyag minőségét. Az Egyesült Vegyiművek már felkészült az úgynevezett ebipor gyártására, s előállításával jövőre több, mint százezer dollárt takarítanak meg. A vállalathoz vendég érkezett. Nem olyan rettenetesen magas vendég — de a „fő-vállalattól” jött, jár neki a trakta. Pattan a titkárnő, vállalati büfé, húsz zsemlye, kiló téliszalámi, vaj — „tessék sietni, mert kikapok...” Kikapott. A zsemlye nem volt egészen friss, indulás azonnal a szaküzletbe, ha nincs bent a kocsi, kérjen taxit — de azt hittem már el is indult... A vendég friss zsemlyét ropogtatott, a főnök megnyugodott, a taxit kifizették, a büfében elejtett megjegyzést a titkárnő személyes sértésnek vette. Ott ugyanis ezt kérdezte valaki a várakozók közül: „mondja, meg is rágja helyettük?” A trakta, a bőkezű vendéglátás gyakran téma a dolgozók körében — nagyon jól tudják, hogy az adminisztrátor-lányok miért lót- nak-futnak apró fehér köténykében, s miért hozza a motoros küldönc a kicirkal- mazott, tudj isten mivel megpakolt szendvicseket... Gyakori beszédtéma, olyannyira, hogy a nehézkes reprezentációt a köznyelv egyszerűen „repi”-re kurtította, s míg a reprezentáció szóval több dolgot is kifejezhetünk — a „repi” teljesen egyértelmű. ft Egészen természetes, hogy minden vezetőnek, partnerekkel tárgyaló, üzletekkel foglalkozó embernek legyen reprezentációja — egy-egy üveg itala, valami rágni- és szívnivalója, hiszen oldottabb, könnyebb úgy a beszélgetés. Ez tulajdonképpen az udvariasság egyik megnyilvánulása is — valamivel meg tudjuk kínálni a hozzánk érkezett vendéget. Ezt az égvilágon senki sem vitatja, a kapcsolatszerzésnek, kapcsolattartásnak nagy szerepe van — hiszen a jó személyes kontaktusokkal rendelkező vezető sokat segíthet a vállalatának. A kapcsolatszerzés — tartás egyik kelléke a reprezentáció — kelléke és nem formája, ahogy néhány helyen mind gyakrabban tapasztalni. Az egész dolog sehogyan- sem egyezik a szocialista morállal — célja a nyilvánvaló lekenyerezés, de használhatjuk a durvább szót is: megvesztegetés — és az udvariassághoz már régen semmi köze. Hoci-nesze, legközelebb te jössz komám... Az emberek számolnak és egyáltalán nem tetszik nekik, ha túlságosan gyakran a szőlőhegy vagy a csárda felé fordul a kocsikaraván. Azt ugyanis igen nehéz lenne megmagyarázni nekik, hogy pusztán vállalati érdekből — az ő érdekükben — rotyogtatja a tűz a birkapörköltet... Jól emlékszem, nem Is olyan régen volt, amikor jó- szerint még a kávét is a maga zsebéből fizette a középszintű vezető, ha vendégét egy feketére invitálta. Ez a másik oldal, a túlzott puritánság. Kell a repi. Addig, amíg udvarias gesztus, tárgyalási „kellék” — s nem a leker nyerezés eszköze... D. K. MIRE JO A.REPI"?
