Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

1971. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szezonban — Budapesten MEGKEZDŐDÖTT AZ IDEGENFORGALMI CSŰCS­IDÉNY. BUDAPEST NEVEZETESSÉGEIT IS SOKEZREN KERESIK FEL. Képeinken: m Matematika a vízparton Turisták a Mátyás templom nál Az idegenforgalom fellegvára: a Hotel Duna Inter­continental. (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) Ábrahámhegy, Szolnok megyei úttörők tábora. Köz­vetlenül a Balaton partján. Egyik oldalon a vasútvonal töltése, a másikon a vízparti sűrű nádas. E kettő között, egy nagyobb zöld tisztáson guggolnak körben a sátrak, régiek és újak: szürkén és kéken. A tisztás közepén magas rúd, rajta piros— fehér—zöld zászló. Első lá­tásra, mindez szabályos nyári úttörőtábor képét mu­tatja, a bejáratnál őrtálló pajtásokkal. És mégsem az; rendhagyóságát, szabályta­lanságát a megszokott forma mögött rejlő tartalom adja. * * • Ez a második esztendő — mondja Sebestyén István, a tábor szakmai irányítója, a szolnoki Verseghy gimnázi­um matematika tanára —, hogy középiskolába készülő, az általános iskolát most végzett, tehetséges tanulók tíz napot töltenek itt a Ba­laton partján, hogy matema­tikát tanuljanak. Matematika a vízparton? Szabályos munkatervet mutat, napokra beosztott részletes tematikát. Július 6.: törtekkel való műveletek, július 7.: egyenletek meg­oldási módjai; július 8.: geo­metriai transzformáció; jú­lius 9.: a függvény fogalma; stb. De amire a legjobban vigyázunk — teszi hozzá, hogy mindezt játékosan, sok-sok derűvel nyújtsuk, mert nincs az előírva sehol, hogy a matematika megder- messze az embert. Különö­sen ilyen környezetben. A feladat a következő: ha másfél tyúk másfél nap alatt másfél tojást tojik, kérdés: három tyúk három nap alatt hány tojást to­jik? Abszurd feladat, hisz a valóságban fél tyúk nem tojik se egész, se fél tojást, de abszurditása ellenére, s főként humora jóvoltából ki­válóan alkalmas logikai agy­tornára. Tálas Gabriella, amikor a délelőtti foglalko­záson ez a kérdés elhang­zott, szinte pillanatok alatt kész volt a megfejtéssel: három tyúk három nap alatt a fentiek értelmében hat tojást tojik. Ezenkívül még legalább hússzor szerepelt hasznosan a négyórás dél­előtti foglalkozáson, jegyzi A művelődés házai Á tiszaugi klubkönyvtár Picinyke Tisza menti te­lepülés Tiszaug. Lakosainak száma ezerháromszáz körül mozog. Meglehetősen távol esik a környék valamennyi jelentősebb településétől, vá­rosától. A megyeszékhely csak hosszú, fáradságos autózás vagy vonatozás után érhető el, s még a já­rás székhelye — Kunszent- márton — is jótjéhány kilo­méterre van. Lakosainak túl­nyomó része — sokan még mindig a környező szőlők­ben élnek — a Tiszagyön- gye Termelőszövetkezet tag­ja. A község büszkesége A község egyik büszkesé­ge az alig másfél esztende­je jelentős társadalmi mun­kával és túlnyomórészt sa­ját erőből felépült klub­könyvtár. Hogy ' még­is az iskola ajtaján ko­pogtattam, az kizárólag an­nak tudható be, hogy Ignácz Gábor, az intézmény ve­zetője valódi foglalkozását, tehát főállását tekintve: ta­nár. Két riasztóan kemény szak, a matematika és a fi­zika gazdája. Tulajdonkép­pen a legjobbkor érkeztem. Gábor bácsi — éveit te­kintve feltétlenül jár ez a korántsem vigasztaló titulus — készülődik, hamarosan nyit a könyvtár. Bent az intézményben vil­lanásnyi terepszemlét tar­tok. Az üvegfolyosó egyben játékterem is. Ping-pong és biliárdasztal következik egy­más után. Balra a könyv­tár, jobbra a klubszoba: rá­dióval, televízióval. Szemben a nagyterem — egy rendkí­vül praktikus összecsukható- szétnyitható fallal kettőbe választható — a végén szín­pad. Ennyi tehát a tiszaugi klubkönyvtár. Lehetőség és kihasználtság Haladjunk tehát sorjában.' Az első pont a könyvtári szolgáltatás. Pinduri szo- ibácska könyvekkel zsúfolva. Szám szerint mintegy 3500 példány. Ügy vélem, nem én vagyok az első, aki megál­lapítja: ez bizony, kicsire sikerült. — Hogy a mutatószámok mégis kitű­nőek. Ez Incze Gábor mun­kájának eredménye már, szinte lehetetlent produkál. 'Jóval kedvezőbbek a klub­könyvtár adottságai a máso­dik és a harmadik ismérv esetében. Rádió és televízió egyaránt rendelkezésre áll, sőt erősítővel kiegészített le­mezjátszó — néhány lemez­zel — is felhasználható. Az eredetileg egyetlen h*^ vatalosan is klubszobának nevezhető helyiség a nagy­terem már említett szelle­mes kettéosztásával mind­járt háromra növekszik, s ha megemlítem, hogy kint a szőlőben is van egy szoba, mindjárt rendkívül kedvező a kép. Megnyugtatásul gyor­san mondom: a kihasználás is biztosított. Ifjúsági klub — Szabó Györgyné tanárnő vezetésével működik, név­adója Ságvári Endre — Nők akadémiája, két mezőgazda- sági szakkör, egészségügyi tanfolyam, télen szakmai to­vábbképzések, sportkör és így sorolhatnám tovább. A vendégkönyvben Tatay Sán­dor író, Ambrus András szí­nész-író és a Szigligeti Szín­ház művészeinek nevével is találkoztam. Gábor báesi dicsérete Szándékosan hagytam a befejezésre e tényt, mely kétségkívül az intézmény jó munkájának elismerése is egyben. Incze Gábor, ez a szelidhumorú, csendes, rend­kívül barátságos ember nem mindennapi munkát végez. A dicséreten aztán ő csodálkozik leginkább, mint mondja: „nincs semmi különleges, szeretem, elvég- gezem - ez a munkám...* h. a meg csoportvezető tanára. És ezzel érdemelte • meg má­sik két társával együtt, a nyilvános dicséretet. Este zászlólevonáskor sor Is kerül a dicséretre: a matematika foglalkozáson tanúsított jó szereplésükért első fokú zászló előtti dicsé­retben részesülnek Tálas Gabriella, Szabó János és Varga Ilona. Szabó Jancsi Kunhegyes­ről érkezett. Nem most van először a Balatonon, ez már a harmadik alkalom. De szó- szerint idézem, amit mon­dott: eddig ez a legizgalma­sabb. Itt hódolhatok — így mondja — a szenvedélyem­nek. És jó vetélytársak is akadnak. Még a sátorban is matematikázunk. Valóban így van, jegyzi meg Román Béla tanár, a tábor nevelő­parancsnoka. Nem egyszer valóságos csatazaj hallat­szik egy-egy sátorból az esti lefekvés előtt. Szabályosan hajbakapnak egy-egy probléma, matematikai fel­adat megoldása kapcsán. A táborban persze rend van és fegyelem. Demokra­tikus alapokon. Ezen őr­ködik a tíztagú ifjúsági tá­bortanács, melynek agilis titkára a többéves táboro­zási gyakorlattal rendelkező Simon Klári. Szinte megle­pő, milyen határozott és ma­gabiztos. Irányítja, szervezi a tábor belső életét. Amikor legemlékezetesebb ténykedé­séről vallatom, 'így beszél: Az egyik nap két fiú elhagy­ta az őrséget. Amikor fele­lősségre vontuk őket, arra hivatkoztak, hogy hűvös volt az., éjszaka és fáztak. Őrhe­lyükről behúzódtak a sátruk­ba. S így a tábor őrizetle­nül maradt. Ezt a súlyos fe­gyelmezetlenséget bírósági tárgyalás keretében tárgyal-: tűk meg és szigorú ítéletet hoztunk. A két fiú nem ve­hetett részt a következő tú­ránkon és a takarítási mun­kákból is háromszorosát szabtunk ki rájuk. Persze az ítélkezés nem elsőrendű fel­adatunk, — teszi hozzá kissé szelídebben. Sokkal inkább, hogy elősegítsük a tábor lakóinak összebarátkozását, hogy kellemes közösség ala­kuljon ki az itt eltöltött tíz nap alatt Hiszen ahá- nyan vagyunk, annyi hely­ről jöttünk. Ideérkezésünk- kor jóformán senki nem is­mert senkit Hatvanöt általános iskolás él itt együtt a megyei tanács ábrahámhegyi matematikai szaktáborában. ‘ (Előzőleg orosznyelvi szaktábor műkö­dött itt.) Alig van helység a megyében, ahonnan ne volna itt diák. Az iskola küldte őket, de közös szen­vedélyük a matematika hoz­ta. Szüleik kivétel nélkül dolgozó emberek, kétkezi munkások, szakmunkások. Mint a már emlí­tett Szabó Jancsié, akié traktoros az abádszalóki tsz-ben, vagy a Varga Ilo­náé, aki állami gazdaságban dolgozik mezőgazdasági mun­kásként, vagy épp a Simon Klárié, aki szakmunkás a Tiszamenti Vegyiművekben. Azt mondják, Ábrahám­hegyről csodálatos a kilátás a környékre. Rövid látoga­tásom tapasztalatai alapján mondhatom: a Goldbach (hí­res matematikus), a 7x1, a Rombusz őrs és a többiek számára az itt eltöltött idő, az itt szerzett élmények nyomán még messzibb kilá­tás nyílik tágabb horizon tokra: jövendő pályájuk szépségeire. V. M. írók a katonaéletről „Sátrak melege” címmel antológia, friss szellemű mű­fajilag és eszközeiben sok­rétű összeállítás jelent meg. Benne versek, elbeszélések, önéletrajzok, emlékezések, irodalmi riportok, esszék és tanulmányok váltogatják egymást, amelyekből a mai katonaélet bontakozik ki. Ez a tematikusán szerkesz­tett könyv folytatása az 1968-ban napvilágot látott „Vallomás a katonáról’] cí-, mű kiadványnak. Lapjain felvonul a mai magyar irodalom „derékha­da”, akik kitűnő írásaikkal elevenítik meg a katonai szolgálatot teljesítő fiatal­embereknek, a mai katonák életének egy-egy mozzana­tát, epizódját és sajátos hangulatát. Hogyan ábrázolják íróink a katonaéletet? Egyrészt úgy, hogy különös kíváncsi­sággal felfedező és vizsgáló­dó szenvedéllyel közelítik meg a katonaélet, valóságát, az ott látható emberi sorso­kat. Az élet olyan szövevé­nyeibe, zugaiba igyekeznek világítahi, amelyek csak rit­kán találtak ábrázolóra a ' magyar irodalomban és gyakran kívül maradtak a szélesebb embercsoportok érdeklődésének, vagy infor­mációinak körén. Megtalál­ható az a böcseleti hajlam is, amely gyakran parabolák­ban mond el valamilyen fi- , lozófiai vagy erkölcsi felis­merést. A történet ilyenkor inkább csak ürügy, vagy a gondolat öltözete. Ilyen Sze- berényj Lehel „Egy katona elmélkedései a ruhájáról”, Thieiy Árpád „Boldogtalan utazások”, vagy Berta Bul­csú „Holdkutya és a kanti­nosnő” című elbeszélése. Ez utóbbiban már az atom­háború víziói jelennek meg, és a fertőzött terepen tevé­kenykedő agyában felrém­lik a civil lakosság féltése, a róluk való gondoskodás lehetősége. Az írói ábrázolás másik jellemzője, hogy riporteri fürgeséggel, publicisztikai szenvedéllyel, dokumentum­szerű hűséggel eleveníti fel a katonák valóságos életét. Tóth Gyula Vallástörténeti kislexikon A kézikönyvek sok nem voltk olyan népszerűek! mint nap­jainkban, mert soha sem volt oly nagy szükség rájuk. A Kossuth könyvkiadónál most megjelent Vallástörténeti kislexi­kon e kézikönyvek sorából is kiemelkedik, mert olyan terüle­ten ad eligazítást, ahol a tisztázatlanság, a félremagyarázás és félreértés, s ahol más útmutató forrás még idegen nyelven sem nagyon lelhető fel. Az ABBÉ címszóval kezdődő, s a zsoltár- könyv fogalmának magyarázatával végződő kötet négyszáz szó­cikke. s mintegy. 350 utalása felöleli a vallástörténet leglénye­gesebb területeit, sőt, utal e területek más tudományokhoz va- lő kapcsolódására is. Ismert fogalmak — áldozás, engesztelő tábla, Jehovisták, mí­tosz, nagypéntek, sugalmazás, tisztitóhely stb. — elsősorban utaláskánt szerepelnek a kislexikonban, magyarázatukat a tárgykört összefogó szócikk adja. A kevésbé, vagy tévesen is­mert fogalmak szócikkei viszont részletes — tömörségükben sem leegyszerűsített — tudnivalókkal szolgálnak. Az ókeresztények közös szeretetlakomája, az agapé, a kereszténység kezdeti idő­szakának szerzetesei, a cönobiták éppúgy meglelhetők e szó­cikkek között, mint az iráni vallás, az okkultizmus, a reverzá- Us, a vizözbn-mitosz. A kislexikon nagy segítségére van azok­nak is, akik valamelyest járatosak vallástörténeti kérdésekben, ugyanakkor alapvető eligazítást nyújt a vallási fogalmakat nem ismerőknek is. A dr. Lakatos György szerkesztette munka érdekessége, hogy szerzője — ami ritkaság még kislexikon esetében is egyetlen személy: Gecse Gusztáv, a Magyar Tudományos Aka­démia Filozófiai Intézetének vallástörténeti kutatásokkal foglal­kozó munkatársa. , ™ «mi NNW Szerencsés emberek Felfogás dolga — mond­ja műsora összekötő szö­vegében Balia Anna —, hogy ki mit tart szerencsének. Van, akit csak egy öttalála- tos elégítene ki, .. .ámbár ez sem biztos, hiszen a pénzzel együtt a jogos (és Űogtalan) részesedni kívánók jis jelentkeznek, stb, stb. Mi (tehát a szerencse titka? Kik la szerencsés emberek? Ezt kutatja, szinte nyomo­zásnak is beillő, következe­tesen feltett kérdésözönnel ez a riportműsor. Hét riport hangzik el közel egy óra alatt; hét elégedett, kiegyen­súlyozott közérzetű ember beszél életéről, munkájáról. S nincs köztüfc egyetlen to­tó vagy lottónyertes sem. Mert, ha nehéz is meghatá­rozni a szérencse természe- tét, egy biztos: az egészsé­ges, megelégedett emberi közérzet egyik legfontosabb feltétele az értelmesen, kedv­vel végzett munka. Nincs a riportalanyok kö­zött egyetlen különleges, a szó köznapi értelmében vett szerencsés ember. Csak olyan gépkocsivezető, aki­nek szenvedélye az autó, a szakma; munkásnő, aki a jó kollektív munkát tartja egyik elengedhetetlen felté­telnek a hétköznapok kisbe­tűs szerencséihez; vagy az orvosnő, aki az utolsó ri­portban — végül is mint­egy összefoglalásként — megfogalmazza saját, na­gyon elgondolkodtató felfo­gását a szerencsés életről: nem szabad csak a múltnak vagy csak a jövőnek élni, élni kell a jelent is, minden pillanatának megtalálni, megadni az értelmét Ta­lán ez az igazi szerencse titka. Legalábbis Balia Anna műsorával ezt mondja el, erre a gondolatra teteli a hallgatót jói szerkesztett, ér­dekes és tartalmas riport- montázsával. Kispolgárok Ä Rádiószínház Gorkij-so­rozatának csütörtöki adása nemcsak Gorkij zseniális jellemformáló erejét bizonyí­totta, de gazdagított ben­nünket egy remek hangjáté- ki produkcióval is. Egy, saját korában tipi­kus (de még ma is föllelhe­tő) kispolgári család szét­esésének történetén keresz­tül egy réteg életmódja, men­talitása felett mond Gorkij ítéletet. Darabja az emberi lélek legmélyebb összefüg­géseit és egyben ellentmon­dásosságát tárja fel, sűrű atmoszférájú, mély drámai erővel. Az előadás kitűnő színé­szi alakításokra ad lehető­séget. Elsők között is Soós Lajos Besszemenovja érde­mel említést. A családot foggal, körömmel, mindenek felett átcsapó indulattal ösz- szetartani igyekvő családfő alakját a legjobb színészi eszközökkkel formálja meg, úgy, hogy egyben azt is ér­zékelteti, hogy Besszemenov tragédiájának okait önma­gában hordja. Az egyenletes színészi tel­jesítmények közül Orsolya Erzsi Akulinája, Csákányi László és öze Lajos alakí­tása emelkedett' ki. A gorkiji atmoszféra meg­teremtésével, a cselekmény feszes, minden pillanatban robbanni képes. valósághű ábrázolásával Gál István a rendező remekelt. — trömböezkv —«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents