Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

1871. Július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vízi energia jövője Egy nemrégiben kiadott ENSZ jelentés szerint a vilá­gon 1966-ban az egy lőre eső energiafogyasztás megközelí­tette az 1,7 t szénnel egyenértékű energiát. Egy, a 2000. évre történő előrejelzés szerint a földgáz és az atomener­gia mellett az ezredfordulóig a vízierőművek fejlesztésé­ben van a jövő. Földünk számos kontinense: Afrika, Dél- Amerlka, Ázsia, de részben még Európa is jelentős ener­giát hordoz a még kiaknázatlan folyamokban. Kazahsztánban az Ili folyónál épül a Kapcsagajszki vizierőmű, amelynek teljesítménye 434 ezer kilowatt lesz. Az erőművel egyidőben épül a 170 km hosszú és 20 kilo­méter széles mesterséges víztároló, amelyet hatalmas mé­rete miatt mesterséges tengernek is nevezhetnénk. Jó vetőmag- termés íjszászon Az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet a megye legnagyobb vetőmagtermesz­tő gazdaságainak egyiké. Az idén is 1600 holdon vetettek gabonát vetőmagszaporításra. Most végezték a betakarí­tással, kiváló eredmények születtek. A Bezosztája—1 28 mázsa fölötti, a Bezosz­tája—2 26, a Hannája 25 fö­lötti terméshozamot adott. A szövetkezet betakarítói va­sárnap is dolgoztak, s e va­sárnapon is folytatják a munkát, ugyanis az áruga­bona aratása még hátra van. Kilenc kombájn dol­gozik a Szabadság Tsz-ben. Így érték el, hogy az ár­pát is gyorsan learatták, méghozzá azt is nagyon szép eredménnyel, holdankénti 24 mázsás terméssel. A szövet­kezetnek volt Olyan búza­táblája — természetesen ez nem üzemátlag — a Göböly járáson, ahol 40 holdról 31,51 mázsa átlagtermést vettek le. A tsz most a szalmalehú­zással, a tálajműveléssel, a műtrágyázással is bővítette a nyári munkákat. Sőt mi­után a természetes Csapadék késik, megkezdték a Cukor­répa öntözését is. Megyei intézkedésre van szükség Minedénnapos téma a megyei és országos téglahiány. Min­den építő és építtető sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, sok bírálat éri a gyártókat és az értékesítőket. A tisztánlátás érdekében Vissza kell pillantani 1969 re: sok a tégla, nem lehet érté­kesíteni, exportálni kell a téglát, a gyárakban több­szörös távhordást kell végez­ni, mert a kemencéből kike­rülő téglát nem tudják a téglaudvarokban lerakni. Eredmény: 138 millió da­rab gyenge termelés, gyenge gazdasági eredmény. A ne­héz fizikai munkát végző dol­gozók személyi jövedelme a vártnál kedvezőtlenebbül alakult és mivel más ter­melőegységeknél kedvezőbb körülményeket találtak, so­kan elhagyták a téglagyára­kat. Mi történt 1970-ben? Az év elején már megcsil­lant a remény, hogy több téglára lesz szükség, mint 1969-ben. A lakosság építési kedve is megnőtt. Megindult a nagyobb arányú mezőgaz­dasági és ipari beruházás. A megyéi Tégla és Cserépipari Válllalatnál újabb feladatok­kal kellett megbirkózni. Ki­adták a jelszót: „növelni kell a termelést!” A gyártó be­rendezések készen álltak a rraegnövekedett igények ki­elégítésére, azonban a mun­kaerő helyzetet rövid idő alatt a gyenge gazdasági év után nem lehetett gyökere­sen megváltoztatni. 1970. jú­nius 30-ig félév«« viszonylat­ban százötvennel volt keve­sebb a munkás létszám, mint 1969 azonos időszakában. En­nek ellenére a termelés el­érte az előző évit. És jött az sítési csoportvezetőjének a vonulása után társadalmi összefogással megindult az Újjáépítés. Kellett a tégla. A párt és a kormány felhí­vására az építő- és építő- anyagipari dolgozók fáradsá­got, s2abadsZombatot, vasár­napot nem ismerve dolgoz­tak az újjáépítés érdekében. AZ áldozatos munkát siker koronázta Eltűntek a pusz­tulás nyomai. A megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat gyáraiban száztizénegy fővel kevesebb munkással az 1969 évi termeléshez képest 32 millió téglával gyártottak és Bdtak többet a népgazdaság­nak. És jött 1971. A lendület nem hagyott alább. A tégla iránti igények még jobban fokozódtak. A fejlődő gazda­sági élet, a lakosság élet- színvonalának növekedése természetes következmény­ként magával hozta a tégla­igényt is. S ez most nagyobb mint valaha. A megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál az igény többszöröse a kapacitásnak. Fokozni kellett a termelést 1971. első félévben 12 millió darabbal több téglát gyár­tottak, mint a múlt év első felében. Nagy gond a tégla igaz­ságos élosztása. Ez nem csak a téglaipari vállalat értéke­sítési csoportvezetőjének a gondja, hanem a szolnoki TÜZÉP vállalat vezetőjé­nek is. Az igazságos elosztás biztosítása érdekében a két vállalat vezetői kezdeménye­zésére a napokban összeül­tek a TÜZÉP telepek veze­tői és a téglaipari vállalat­hoz tartozó téglagyárak ve­zetői megbeszélni a feladato­kat. Ilyen megbeszélésre áz elmúlt két évtizedben nem került sor. Ez is bizonyítja, hogy minden érdekelt nagy gondot fordít a feladat meg­oldására. Ennek ellenére mégis az a helyzet, hogy a téglaipari vállalat értékesí­tési csoportjánál állandóan csöng a telefon és a szemé­lyesen érdeklődők, vagy rekla­málók szinte sorba állnak. Ilyen körülmények között né­ha előfordul, hogy egy-egy Intézkedés késik. A negyedik ötéves tervké­szítésénél felmértük a lehető­ségeket, ennek alapján mondjuk, hogy céljaink re­álisak, amit elérünk, de eh­hez társadalmi összefogásra és megértésre van szükség! És még valamire: megyei Intézkedésre a téglahiány le­küzdése, helyesebben a me­gyében termelt tégla jobb el­osztása, helyi felhasználása érdekében. Ehhez azonban nem elég a téglagyárak és a TÜZÉP összefogása... “ i. J. — Szigetvári emlékiinnepségek 1971 őszén több kerek év­fordulója lesz a Zrínyiek és Szigetvár népe által vívott függetlenségi, honvédelmi harcnak, s ezekről méltó módon emlékeznek meg a történelmi múltú dél-dunán­túli városkában. Az idén lesz 415. éve, hogy a szigeti vár védői — Horváth Márk várkapitány vezetésével — visszaverték Ali budai pasa nagyerejű támadását, 410. éve, hogy a jóbbágysorból felemelkedett horVát szárma­zású várkapitány meghalt és 405. éve, hogy a török elfog­lalta . híres végvárat, amely­nek romjai között lelte halá­lát a hadvezér Zrínyi Mik­lós. Ez év őszén emlékeznek meg a Habsburg abszolutiz­mus ellen irányult Wesselé- nyi-összeesküvés 300. év­fordulójáról is. Szigetváron ünnepségsoro­zatot szentelnek az évfordu­lóknak. Nyáron is együtt Gazdag nyári programmal gondoskodik a szocialista brigád klub tagjairól a s ol- noki MÁV Járműiavító mű­velődési házának vezetősége. A klub több mint háromszáz tagja részére nyolc esetben rendez többnapos országjáró kirándulást. üzemlátogatást és múzeumlátogatást A nyár folvamán közös kirándulást tesznek Szegedre, ahöl meg­tekintik a szabadtéri játé­kok egyik előadását, a kö­vetkező kirándulásukon pe­dig a gyulai várszínház elő­adását. — JELENTŐS fejezettel egészítette ki alapszabályát a kisújszállási Búzakalász Ter­melőszövetkezet Az új feje­zet szabályozza a négy évre megválasztott 11 tagú nőbi- ZOttság feladatait és jogait fesztivál ■ város bél jelentjük A Szegedi Ünnepi Hetekről A „Objektiv nehézségek" Nincs víz a tízemeletesekben pék folklórjának kaleidosz­kópja óriási közönségsikert váltott ki. (Sajnáljuk, hogy a szolnoki Tisza Táncegyüt­test az idén nem láthattuk az újszegedi színpad deszká­in. Az Avas, a Hajdú, a Zala és az ÉDOSZ Szeged, vala­mint más szakszervezeti együttesek mellett bizonyára ők is szép közönségsikerrel szerepeltek volna, Talán a legutóbbi kedvezőtlen szege­di kritika, Vagy a pénteken kezdődött külföldi turné mi­att hiányoztak táncosaink a szegedi fesztiválról. As Alföld szíve? Tudom, csínján kell bán­ni a mindennapos, éppen ezért már szokványos jel­zőkkel, hogy az „Alföld fő­városa, a Kunság szíve”, stb., mégis megkockáztatom: ezek­ben a hetekben Szeged az ország kulturális életének csúcsa, ha úgy tetszik, a kul­turális élét fővárosa. Életünk — utunk címmel reprezentatív kiállítás nyílt a megyei tanács csarnoká­ban. Képes történelemkönyv ez a tárlat, a tények tükré­ben mutatja gazdaságpoliti­kánk életszínvonalunk, tár­sadalmi fejlődésünk alaku­lását. Az MSZMP Központi Érdekes, megkapó jelenség a vendégváró Város. A sze­gedi mindennapok velejáró­ja, így nyár derekán, hogy tíz—húszezerrel növekszik a város lélekszáma, ennyi a vendég, a turista. A tősgyökeres szegediek magyaros vendégszeretettel fogadják az ünnepi hetek lá­togatóit. Ez nemcsak a kül­sőségekben nyilvánul meg, nemcsak a vendéglátóipar Német halászok Szolnokon Együttműködés a potsdami, a havelbergi és a bestenseei szövetkezetekkel Két esztendeje ismerked­nek a gyomai, a bajai és a szolnoki halászati termelő- szövetkezetek egymás mun­kájával. A múlt évben tizen­öt német halász járt a há­rom szövetkezetben, s ugyan­csak tizenöt magyar halász az NDK-ban a három tsz- böl. E látogatások sorún ta­pasztalták, hogy a magyar szövetkezetek, történetesen a szolnoki is, a folyami halá­szatban, a német halászok az állóvfzt halászatban tud­nak segíteni egymásnak. A most Szolnokon tartózkodó német halászati küldöttség, amelyet dr. Egon Schlieke, a havelbergi szövetkezet el­nöke vezet, két napig, az SDK-ban elterjedt, álló- vízi fenékvarsás halászati módszerrel Ismertette az It­tenieket. Hetedik napja van­nak Szolnokon a német ha­lászok. közben megismer­kedtek az itteniek tógazda­sági haltenyésztésével, mes­terséges halszaporításéval és a folyami halászattal. A kölcsönös tapasztalat­átadás jó hatásai adták a gondolatot, hogy együttmű­ködési szerződést kötnek a tiszai és a német halászok. A barátsági szer" lést ma írlál; alá Sípos Gyula szol­noki elnök, dr. "gon Schlieke havelbergi, Mannfred Schmidt potsdami, Bertold Schön bestensee-i elnök. A szerződés értelmében a jövő­ben kölcsönösen dokumentá­ciókat Cserélnek. halászati észközöket adnák át ikrák, halak szállítására többek kö­zött. Egy évvel ezelőtt adták át Szolnokon a Móra Ferenc utcában az első tízemeletes lakóházat. Akkoriban la­punkban is megírtuk, hogy ebben az egy épületben tíz­ezernél több kisebb-nagyobb hiba volt. Fél évvel később elkészült a második tízeme­letes is, természetesen ez sem hiba nélkül. A télen két-három hétig nem volt rendes fűtés, a „nyílászáró szerkezetek” nem zártak ren­desen — még most sem — az ablakok mellett néhol be­szivárog az esővíz, amitől aztán a tapéta is foltos lesz. A zárak rosszak, a tapétá­zás és mennyezetfestés kri­tikán aluli és így tovább. Márciusban leégett az egyik lift motorja és a másik is hetente legalább kétszer föl­mondta a szolgálatot. Ilyen­kor bizony a tizedik emelet­re is fel kellett gyalogolni, ami kisgyermekekkel, baba­kocsival, bevásárló szatyor­ral nem valami kellemes szórakozás. A lakók mindezt eltűrték — mit tehettek volna mást , bíztak benne, hogy majd Csak javulnak a körülmé­nyek. Ehelyett egészen más változás jött, májusban a fels? emeletekről eltűnt a víz. Július 1-én átadták a harmadik hasonló épületet is és azóta csak az ötödik eme­letekig csurognak a csapok. El lehet képzelni, hogy mennyi bosszúságot okoz ez például a kisgyermekes csa­ládoknak, ahol még arra sincs lehetőség, hogy a Csöppségekét megfürdessék. A lakók Vödrökben cipelik fel a vizet az alsóbb emeleti ismerőseiktől, vagy a t utcai közkifolyóktól, A lakásszövetkezet igazga­tóságához — ugyanis a há­Bizottsága készítette kiállítá­si anyag jó része a Buda­pesti Grafikai Alkotóközös­ség szép munkája. Mit találhatunk még Sze­geden? Ott a pedagógiai nyá­ri egyetem, egy nemzetközi turista találkozó, orgona­hangversenyek, az ipari vá­sár és kiállítás, — és a leg­jelentősebb, „legszegedibb’; esemény: a Dóm téri ünnepi játékok. Tegnap este már megszó­laltak a fanfárok, a Sparta- cus-balett előadásával kez­detét vette az „évad”. A Dóm-téri estékről szólva — ha távirati stílusban is — kedves kötelességem, hogy elmondjam a Csínom Palkó egyik női főszerepét Krasz- nói Klári, a szolnoki Szigli­geti Színház volt tagja ját- sza. Szeged bennünket is vár Nem titkolom, kedvcsiná­lónak készítettem szegedi jegyzeteimet. A szolnoki kul­turális hetek után nálunk — törvényszerű ez — uborka­szezon-féle köszöntött be. Ha könnyed, kellemes kirán­dulást, szórakozást akarunk^ utazzunk Szegedre. Szente­sen, Hódmezővásárhelyen ke­resztül elég jó az út, arány­lag nem is olyan nagy a for­galom, mint az E—5-ös fő­útvonalon. Két órai „járó­föld” — egy félúton elfo­gyasztott kávéval — és már­is Szegeden vágyunk. A dél­előtt irduló miskolci gyors is „Tápé határába’’ röpít bennünket jó másfél óra alatt. Hozzánk bizony elég messzire van a Balaton, de itt a közelben Szeged, a vendégváró sz°mszédvár. Tiszai Lajos rom épület közül kettőben szövetkezeti lakások vannak — több mint száz aláírással küldtek egy panaszos levelet. Az Igazgatóság rendkívüli ülésen tárgyalta a bejelen­tést és egy tagját, valamint a gondnokot meg is bízta az ügyintézéssel. Ok azonban eddig nem sokat tudtak el­érni. még csak azt sem si­került kideríteni, hogy ki a felelős azért, hogy az új la­kásokban nincs víz. Valóban ki Is a felelés? Ezt sajnos hosszas után­járás után sem sikerült ki­deríteni, illetve úgy tűnik, „objektív nehézségek” van­nak. A vízművek napi kapa­citása 26—27,8 ezer köb­méter víz, és a nyári idő­szakban ez bizony nem ele­gendő, ezért kicsi a nyomás. A 18 emeletes épületekben azért van víz a felső szinte­ken is, mert óda nyomásfo­kozót építettek be. Felme­rülhet a kérdés, hogy ak­kor miért nem szereltek fel ilyen berendezéseket a tíz­emeletesekben is ? Azért nem, mert akkor meg a vá­ros más pontjain lenne víz­hiány. A magyarázat persze nem elegendő, a lakók vizet szeretnének minél előbb. Hogy az Illetékesek milyen megoldást találnak — remél­jük, hogy végül is találnak — még nem tudjuk. A prob­léma megoldása most már égető, hiszen még az idén újabb tízemeletes készül el, és épülnek sorra a többiek is. Bízunk benne, hogy a Víz- és Csatornamű Válla­lat a Beruházási Vállalat és a városi tanács illetékesei­nek holnáDi tanárik-.»4sa meghozza az eredrrrénvt. il­letve rövidesen a vizet. — zámbó — As Aranypapucsért felkészültségében mutatkozik meg, hanem a közgondolko­dásban is. Szegedi kollégá­imtól tudom, hogy a „hazai­ak” tudatában egyre erő­sebb és természetesebb a vendéglátóhajlam, a házigaz­da szerepének érzése. Jó dolog ez, mert ilyenre csak azok képesek, akik sze­retik szűkebb hazájukat, vá­rosukat. Az idei ünnepi hetek all. Nemzetközi Szakszervezeti Néptánc Fesztivállal kezdőd­tek meg. Az öt napig tartó fesztivá­lon öt külföldi (!) és hét ha­zai együttes vett részt. Öriási közönségsiker és je­lentős nemzetközi (!) sajtó- visszhang közepette zajlott a fesztivál, amelynek „Arany- papucsát"-át végül is a szov­jet Dzsigit és a Vasas együt­tes nyerte. A jószomszédok portáján azért is érdemes szétnézni, hogy meglássuk, felismerjük mi hiányzik a nri kertünkből. Félre értés ne essék, nem a szolnoki — vagy alföldi? — néptánc fesztivál értékét akarom kisebbíteni, amikor — az idei szegedi rendez­vénysorozat emlékképei ha­tására — újból említem a néhány évvel ezelőtt már csírázó, de aztán megvaló­sulatlan maradt gondolatot, hogy a mi fesztiváljainkra is meg kellene hívni néhány külföldi népiegyüttest. Nem­csak a fesztivál szélesebbkö- rűsége miatt, rangja miatt, hanem a közönséghatás ked­véért is. A Jól szerkesztett szegedi néptánc esteken együtt léptek fel a külföldi és hazai tánccsoportok, népi­együttesek. A hatás minden várakozást felülmúlt: a né-

Next

/
Thumbnails
Contents