Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s 1971. július 2. Kórusmozgalmunk és a Államvizsga Mezőtúron A- .Kórusok Országos Ta­nácsai a KÓTA, egy évvel ez­előtti 'megalakulása óta elsőíz- fcen tartott közgyűlést né­hány n.apja Budapesten a Fészek KUubban. Nyilvánvaló hát, hogy' a zenei szakembe­rekből és társadalmi szervek képviselőiből álló küldöttek a KÓTA létjogosultságát mérlegelték ’elsősorban, az indulási év'- tapasztalatai alapján. Az eddigi*, legjobb Valamennyien egyetértet­tek abban, hoyy a kórus­mozgalom iránytításának és fejlesztésére létesített összes eddigi szervezet közül a KÓTA a legalkafimasabb ar­ra, hogy ellássa feladatát. Ennek legfőbb magyarázata az, hogy átfogja az egész magyar énekes mozgalmat, területre, fenntartó szervre, társadalmi rétegre és kor­csoportra tekintet nélkül. Természetesen -egy év nem volt elegendő arra, hogy a K ‘ TA szakmai irányító jel­lege kellő hatásfokkal kibon­takozhasson. Ehhez az idő rövidségén kívül néhány bü­rokratikus akadály is hozzá­járult. Például a KÓTA jogi státuszának rendezetlensége. Törvényes létét csak alig egy hónapja ismerte el minisz­teri utasítás, és hogy ez tel­jessé váljék, még végrehaj­tási utasítás is szükséges. Ezzel magyarázható, hogy egyelőre még csak tíz me­gyében alakult meg a helyi KÓTA-szervezet. (Örömmel tehetjük hozzá, hogy Szol­nok megyében az országban másotokként.) A kezdetben szinte terme­sz ‘szerű hiányosságok mel­lett azonban máris számos eredményt mondhat magáé­nak a kórustanács. így a művészeti, a munkás- és pa­raszt énekkari, az ifjúsági, a szerkesztési és propaganda, valamint a szervezési és kül­ügyi bizottságok megalakí­tását, a bonyolult vezetőségi testület és szervezeti hálózat kiépítését, továbbá több or­szágos hangverseny és más akció megrendezését. Férfi dalos kerestetik KOTA is rányomta bélyegét: össze­hasonlíthatatlanul több kó­rusmű íródik női, mint fér­fi- vagy vegyeskarra. i agyon' ötletes az a javas­lat, amely a közép- és szak­munkásképző iskolák kórus­szervező módszerének meg­javítása \mellett a katonaidőt ajánlja a'^férfi dalosutánpót­lás nevelésére. Ekkorra már kialakul a |iúk hangja, és a közös éneklés egyébként is nagyon illő nevelőeszköz néphadseregünk szelleméhez. A pára tovább röpül A parasztkórusoknak álta­lában minden szakember fellendülést jósol. Ezt a tö­megkommunikáció egyik leg­fényesebb hazai diadalához, a „Röpülj páva” tévésoro­zathoz kötik. Nem véletlen, hogy a KÓTA parasztének­kari bizottságának elnökévé Vass Lajost választották. A paraszti dalkultúra fej­lődést irányító sejtjeinek el­sősorban az országszerte százszámra alakuló „Röpülj páva!” köröket tekinthetjük. Velük az a KÓTA terve, hogy a népdalkirics kicserélésére és a spontán éneklésre alkal­mas társulásokból fokozato­san kottaismerő, tudatos mű- sortervű együttesekké válja­nak. Megyénkben a mező­túri, túrkevei, rákóczifalvi, ti- szaszentimrei és több jász­sági páva-körnek erre min­den esélye megvan. Nagyon időszerű lenne már, s az is, hogy a KÓTA segítségével megkezdődjön az egészen sa­játos ízeket rejtő jászkun zenei folklór közreadása. Néhány kérdést emeltünk ki csupán a közgyűlés beszá­molójából és vitájából, de talán ennyiből is látható, milyen körültekintéssel tart­ja kézben a szervezet a vi­lágnézeti és esztétikai neve­lés szempontjából igen lé­nyeges nemzeti kóruskultú­ra ügyét. Remélhetjük, hogy a legközelebbi közgyűlés a fejlődés újabb állomásait ve­heti számba, és megyénk karvezetőinek, dalosainak lelkesedését ismerve azt is, hogy ehhez Szolnok megyé­nek nem kevés köze lesz. Sz. Ja Mostani mezőtúri látoga­tásunk — a Felsőfokú Me­zőgazdasági Gépészeti Tech­nikumban — az államvizs­ga időszakára esett. Hetven­nyolc nappali és 18 levelező tagozatos hallgató gyüleke­zett izgalommal két “apón át, hogy e végső erőpróbán bizonyítsa újra rátermettsé­gét, tudását™ ☆ Három tantárgy — szer­viz és gépjavítás, mezőgaz­dasági munkagépek, mező- gazdasági erőgépek — kö­vetel szóbeli vizsgát. Ehhez számítják a záródolgozat végeredményét, s a négy osztályzat átlaga egy elmé­leti végjegyet ad. A gyakor­lati jegy — megszerzése az államvizsgára való bocsátás egyik előfeltétele — kiegé­szíti a bizonyítványt Sze­repe persze nem csupán afféle pótlólagos, valójában mindketten egyenrangúak. * Kérdések, s aztán szaba­tos, pontos válaszok egymás után. Nagy Zoltán hallgató „A dinamó hibái és javí­tása” című tételt kapta. Győrfi György adjunktusba vizsgáztató tanár többször beleegyezően bólint, majd néhány kérdést tesz fel. A válaszokból mindenki érzi: sikerült a nehezén túl van már... Kíváncsiságból belelapo­zok az eredményeket rögzítő jegyzőkönyvbe. Négyes, hár­mas, négyes, s aztán ötösök — van féltucat talán. Feketekötésű záródolgoza­tok. A legfelső meglehető­sen gyenge, alig kettes, de a következő — Ali Sabek szíriai hallgató munkája — egyike a legkiválóbbaknak. Közben új jelölt birkózik a feladattal. Kezében kréta, a tábla előtt áll. Beszámo­lóját rajzzal egészíti ki. Né­hány határozott vonás, s az­tán újra magyaráz. & Rangos valamennyi vizs­gabizottság. A legilletéke­sebbek és a legfelkészülteb­bek döntenek valóban a végzős hallgatók „búcsúpro­dukciójáról”. Külön öröm, hogy az elméleti szakembe­rek mellett ma már a gya­korlatiak is szép számmal képviselve vannak. ízelítő­nek a névsorból: dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes, dr. Bodolai Imre, az AGROMAS (bolgár—magyar közös vál­lalkozás) igazgatója, dr. Soós Pál, a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem docense, dr. Kasza Béla minisztériumi főosztályvezető, Fehérváry Rudolf, a túrkevei AFIT fő­mérnöke... és így tovább. * Villanásnyi körkérdés a folyosón várakozók felé: és most hogyan, s hová to­vább? A válaszokból kiderül, csaknem valamennyien ren­delkeznek állással már — Pócsmegyer, örsszentandrás, Pánt. Dabas — a helységek neveit sorolhatnám, állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek várják a fiatal szak­tudást. Fizetésük saját be­vallásuk szerint 2—3000 fo­rint között mozog majd, de szép számmal akadt olyan válasz is. ami ennél jóval többet jelzett. Beosztásuk többnyire gépcsoportvezetői lesz, s azt is elmondták, hogy nem elégszenek meg a vég­zettséggel. Alig várják, hogy főiskola legyen szeretett in­tézményük, s kiegészítsék a tudást. Megnyugtatólag hangzott az a kijelentés is, melynek értelmében egyre kevesebben — számuk szin­te elhanyagolható — nyer­geinek át más pályára, ug­ródeszkának használva az iskolát ☆ Vígh Pál, a felsőfokú technikum igazgatója az ál­lamvizsga legfontosabb ered­ményeinek ismertetése köz­ben már akaratlanul is a közelgő felvételiről beszélt, írásban és szóban, matema­tikából és fizikából kell számot adnia a jelentkezők­nek felkészültségükről. Nem lehetnek elnézők, az intéz­» meny egyre növekvő rangja fokozott követelményt ró minden leendő hallgatóra, s mint a végzősök is elmond­ták az úgynevezett alapozó tanszék — a megfelelő el­méleti felkészítést biztosít­ják — nem ismer tréfák Bizony mind a levelező, mind a nappali tagozaton három évvel ezelőtt többen vártak 1971-re végbizonyít­ványt Szerencsére a túlje­lentkezés megfelelő válasz­tási lehetőséget biztosít, s minden bizonnyal azok ke­rülnek a most végzettek he. lyére, akik leginkább meg­állják helyüket a vizsgán. Hérész Dezső Ámator­fimesek Üjabb öntevékeny művé­szeti ág művelőinek összefo­gására készül a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ. Általános meglepe­tést keltett a népművelők között, amikor a közelmúlt­ban egy tájékozódó jellegű felmérésből kiderült, hogy csupán Szolnokon és kör­nyékén több, mint negyve­nen hódolnak a filmezés szenvedélyének. Egészen mostanáig egymástól függet­lenül, elszigetelten dolgoz­tak. A művelődési központ munkatársainak véleménye szerint feltétlenül elősegíte­né szakmai fejlődésüket, ha rendszeres kapcsolat létesül­ne közöttük és továbbkép­zésben vennének részt. Július 2-án és 9-én klub­délutánnal kezdődik az ama­tőrfilmesek közösségi élete a szolnoki művelődési köz­pontban. Két csoportban hív­ták össze őket, hogy kellő részletességgel beszámolhas­sanak eddigi tevékenységük­ről, előadhassák javaslatai­kat, kívánságaikat. Az első alkalommal, ma 18 órai kezdettel Dénes Pál, a mű­velődési központ előadója a nyári tervekről, továbbkép­zési lehetőségekről beszél, majd Kovács János a bala­tonalmádi amatőrfilmes kon­ferenciáról tart ismertetőt. Ezután a legújabb szolnoki amatőrfilmek vetítése, kol­lektív elemzése következik. A legtehetségesebbek lehető­séget kapnak, hogy részt ve­gyenek az augusztus 1-vel Debrecenben kezdődő há­roméves továbbképzésben. Tánc fesztivál Nagy érdeklődés előzi meg a harmadik Dunamenti Népi Tánc Fesztivált. A há­romnapos eseményre — augusztus 19., 20., 21. — több mint 2000 vendéget várnak. Huszonhárom hazai népművészeti együttes ké­szül a találkozóra, ezenkívül tizenegy ország népi táncosai neveztek be a folklór-feszti­válra. Első alkalommal fo­gadnak táncosokat a Szov­jetunióból és Romániából. A látványos eseménysorozatot megosztva, négy helyen, Ba­ján, Kalocsán, Kiskunhala­son és Soltvadkerten bonyo­lítják le. Vigh Pál igazgató, az intézet első vörösdiplomás hallga­tóját, Bibók Sándort köszönti (Foto: Malmos Károlly) Érzékeny utazás A közgyűlés által kibocsá­tott felhívás első pontja a műsorválasztás szocialista jellegének erősítésére hívja föl a figyelmet. Ez szorosan összefügg a munkásénekka­rok helyzetének ellentmon­dásosságával. Közismert rendkívüli politikai és ízlés­nevelő jelentőségük, amely még az illegális munkásmoz­galommal kezdődött el. Az utóbbi években azonban egy­re több munkáskórus került válságba. A régi törzsgár­dák tagjait nem váltották fel újak, és ami minőségi fejlődés kimutatható, az is elsősorban a veterán dalosok helytállásából, sokszor kime­rítő túlszerepeltetéséből szár­mazik. Ebből a szempontból megyénk sem kivétel, hiszen a szolnoki MÁV Járműjavító Vállalat férfikarán kívül nincs igazán színvonalas munkáskórusunk. Az utánpótlás hiánya an­nál furcsább, mivel az álta­lános iskolai énekoktatás minden eddiginél magasabb, világszerte példát mutató szintre jutott el. A hibát a középiskolákban és a szak­munkásképzőkben kell nyo­moznunk. Túl azon, hogy az utóbbiakban egyáltalán nincs ének-zenei oktatás, és az előbbiekben is sok kí- v' .nivalót hagy maga után, egy fiziológiai tényt is szá­mításba kell vennünk. A 14—17 éves fiúk többségé­nek mutál a hangja a ka­maszkori változások követ­keztében, kóruséneklésre ke­véssé alkalmas. A legtöbb énektanár nem is törődik en­ne' a kritikus időszaknak az áthidalásával, így énekkul­túrájuk fejlődésében űr tá­mad. Hiány elsősorban férfi da­losokból van. A kórusok las­sanként elnőiesednek, ez már a zeneszerzők munkásságára A félszáz év előtti nyarat, a dombhátnak szaladó ker­tet, a kőlábazatos padot le- sütött-szemű ablakoknál, te tudod megidézni, egyedül te. Te loptad ej a szalagot Tóti Veronika keményszálú, fo- natos hajáról, hogy vissza- kunyorálja tőled este, ott azon a pádon. De feltétele­ket szabtál, mohón, gyere­kes ravaszkodással, és Vero­nika — elhúzódva kissé — teljesítette kívánságod. Na­ponta változtak az elcsent tárgyak, élőiről kezdődött az alkudozás. Tizenötévesek vol­tatok azon a nyári vakáción. Ma úgy érzed, sajátod az a kis parasztház, nem is a bir­toklap szerint a tied. Gye­rekkorod el sem idegeníthető emlék-kockája, mellyel gyak­ran eljátszol. Birtoktest, va­lahol a ködgomolyok mögött, nem a földbevert karók jel­zik határait. Akkor még nem sej­tetted ki viaskodik Duna- almáson éppen itt, ne­hezen hűlő lángolásá­val, két, balsikerű házassá­gában is. Pár csontja ott pi­hen a temető oldalban a Vá- lyiak, Vargyasok és Tótiak szomszédságában. Ide kellett jönnöd, hogy észre vedd a vörös márvány­táblát: „Ezen házban élt és halt meg Lilla. CSOKONAI költészetének NEMTÖJE”. Most nem a filológiai szín­teret, Tóti Veronikát keresed, miatta utaztál ide, hírül vet­ted, hogy él, özvegy Imrik Lajosné, a régi házban. Vál­tozott a ház, nem is túl so­kat, falait újból átrakták, bő­vítették. Csöndesen nyitod meg a kaput, lábujjhegyen lopod magad végig a jólismert ám- bituson. Miféle képzelt arc­mást keresel, hogy szembe­nézz ifjúságoldal? Előtted áll Tóti Veronika, de mégsem ő, apró-termetű nénike, másfél araszos vál­lal, mintha összerántotta vol­na az idő. Csak sötétlő szem­bogara a régi parasztlányé. ölelésre lendíted a karod, de habozol, megteheted-e annyi év után? Valami meg­borzol, nem is egykori bor­zongásaid, hiszen annak a valaminek a temetésére jöt­tél! — Drága Veronika! Megismer, így válaszol: — Maga az Pisti? Oly ke­veset változott! Csak a ha­ja. .. Akkor másmilyen volt Szájaszéle egymásra pré­selt, szigorú. Megilletődés se bujkál árnyas tekintetén. Mintha feszélyezné a talál­kozás. «it benned a kép az egy­szeri lánypajtásról. Szikkadt, kicsi öregasszony: így talál­tad, A sír széléről hozta visz­sza az orvos, alig vert már a szive. Ezért jöttél, hogy foszlá­nyaira tépd gyerekkorod? Szembe kell nézni a valóság­gal. Veronika érzést és re­ményt kilúgozó éveiveL Sokféle ágyban futnak a patakok. Kétfajta víznyelő réteg: Lilláé és Veronikáé. Nem szeret beszélni magá­ról; — Hagyjuk, elmúlt. Túl vagyok rajta —, öregesen le­gyint. Jó idő múlva beszél Mint­ha ásóval fordítaná ki a föl­det, mélyen, a halottakig. Ezért jöttél ide, hogy életé­be turkálj? Ezért. Mentő ér­ved mutatod fel, hogy író vagy? Korántse mentséged. Élő rángatózó idegeket kell átvágnod... Amit Tóti Veronikáról hal­lottá] s följegyeztél, változ­tathat a sorsán? Az övén semmiképp se. Talán máso­kén, akik később jöttek Lás­sák. Ilyen is volt.. Tizenkilenc évesen vándo­rolt ki Franciaországba. Ve­le még sokan a faluból. Se- holse volt munka. Sampányi szövőgyárba került Nyolcad- magával élt tömegszálláson. Nem jutott melegvízhez, hogy tisztálkodjon. Ezt is meg­szokta. Erős volt, fiatal Négy év után került vissza falu­jába. Sokan maradtak kint. Két öccse is. Ők nem élnek már. Harminckettőben ment férjhez Imrik Lajoshoz. Még tartott a háború, hogy rok­kantán elengedték. Mutatta a fényképet. A medence-cson­ton akadt meg egy golyó. Mégis boldog volt Veronika. Apa kellett a két gyermek mellé. Korai volt az öröm... Németek jöttek a faluba negyvennégyben. Valami el­dugott fegyverek után kutat­tak. Ott leltek rá, egyik vi­zesárokban a hegyben. Pár golyószóró és rozsdás puska. Megtizedelték a férfiakat, mivel hallgattak. Imriket is agyonlőtték. A tizenkét éves Tóni fiú volt ott. Könyörgött a németeknek, ne bántsák az apját. Végig kellett nézni a kivégzését. Azóta idegbajos. Álmában sír, fogát csikor­gatja. Dolgozik, de nem jár sehova. Nen is nősül. Ma harminchét esztendős, de többnek látszik. Rögeszméje, hogy rajzol. Mindig háborút, repülőt, megtört arcokat Az­tán eljárt a „Timföldbe” Ve­ronika. Szivattyút kezelt Itthon kapálta a szőlőt. Tó- nivaL Egyik nap összeesett Billentyű-zavar, kizsarolt szív. Többé nem mehetett vissza. Nem engedte az or­vos. Alig lézeng Veronika. Nem váltja föl senki .. — Ezért nem akartam be­lekapni a mesébe. Nem is ér­dekes történet. Jártak így más asszonyok is... Sok volt a hatvanöt év... Ez az igazr ság. . > Felnyitottad a bűvös pa­lackot neked kell visszaker­getni a démonokat. Ennyit megtehetsz Veronikáért. — Emlékszel a faluszéli magtárra? Ott áll ma is. Mennyit bújócskáztunk ben­ne. Azok voltak a szép idők! Rábólint. Üresen bámul a levegőbe. Másegyébre gon­dol. Kergetik egymást emlékei. — S a meggyszedésre, Be- rentés Margitéknál? Mintha mosoly kéretőzne ajka köré. Az első. Lelkesen kap az emlékén. — Arra igen. Maga nagy ördög volt már akkor. Föl­lesett rám. Érett meggysze­met húzott végig a csupasz lábszáramon... Bizony így történt Tóti Ve­ronika. Ezért jöttél hát ide, öreg­fiú. Hunyadi István A Heves megyei Finommechanikai Vállalat (elajánlja szabadkapacitását precíziós öntödéjében, galván üzemében, kadmium, rezezés, fényes és matt nikkel, króm) valamint gépműhelyében forgácsolási munkákra. Érdek­lődni: Finommechanikai Vállalat, Kereskedelmi Osztály. Eger, dr. Sándor Imre u. 4-ó. Telefon: 17-21,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents