Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-14 / 164. szám
1971. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 r Uj szovjet gépkocsi A ZIL—117 típusú új szovjet személygépkocsi (TASZSZ Foto: V. Szoboljev felvétele — MTI — KS) Hengermű a patakparton Center község határában két és félkilométeres szakaszon új medret készítenek a Hangony pataknak, hogy húsz hektáros területen felépíthessék az Ózdi Kohászati üzemek új rúd- dróthengerművét. Az új létesítményben kiváló minőségben és választékban évente háromszázezer tonna különböző méretű hengerelthuzalt, betonacélt és egyéb koracél- fajtákat gyártanak majd elsősorban a hazai építőipar ellátására. Az új hengerműben beépítendő gépalapok súlya meghaladja a harminchétezer tonnát, az elektromos vezetékek hossza pedig a hatszáz kilométert egyik legfontosabb berendezése a húsz méter hosszú, tíz méter széles és mintegy hatméter magas tolókemence lesz, amelyben óránként nyolcvanöt tonna, hengerlésre előkészített acélbugát izzítanak. Ebben az országlegnagyobb teljesítményű tolókemencéjében az izzítás- hoz szükséges ezerkétszáz Celsius hőfokot óránként hatezerötszáz köbméter földgáz elégetésével biztosítják majd. Kteííé Magyar tájak — képcsarnoki ecsettel Állami gazdaságaink a IV. ötéves tervben Jónevű festőművészek tájképeiből rendezett kiállítást a Képcsarnok Vállalat a szolnoki Aba Novák teremben. Van köztük Kossuth- díjas, mint Benedek Jenő és Csáki Marovák József, számos Munkácsy-díjas (Duray Tibor, Csabai Kálmán, Ku- rucz D. István, Rozs János, Szabó Vladimir, Vén Emil), de a többiek is szinte kivétel nélkül ismert, kvalitásos alkotók, mint például Altor- jai Sándor, Gádor Emil, Csík István, vagy akiket legjobban ismerünk közülük: Bokros László, Mészáros Lajos, Palicz József. Ez az egyébként nem teljes névsor most korántsem a kiállítás jelentőségére akarja felhívni a figyelmet. Ellenkezőleg. Arra a kontrasztra, amely az alkotók nevének súlya és a bemutatott művek színvonala között van. Nem mintha nem lenne mindegyik kép korrekt munka a maga nemében. Kiegyensúlyozott kompozíció, elegáns színhasználat, lehiggadt mesterségbeli tudás jeleníti meg a Balaton vízi és légi csodáit, az alföldi puszták idillikus tanyáit, a városligeti Vajda- hunyad-vár szelíd romantikáját és a többi mennyiszer de mennyiszer megfestett hagyományos tájtémát. És aztán semmi több. Fogalmunk sem lehet a képek láttán arról a nagy erejű vívódásáról! amely oly izgalmassá teszi a magyar képzőművészeti életet a legutóbbi évtizedben, és amelynek a tárlaton résztvevő festők is részesei többé kevésbé. A magyarázat meglehetősen egyszerű, azonos a kiállítást rendező intézménynyel. A Képcsarnok Vállalat — bármennyire is nagyra becsülhető is az a szerep, amit a képző- és iparművér szét népszerűsítésében betöltött — előbb-utóbb a művészet fejlődésének gátjává válik, ha művészetpártolását a jelenlegi irányba folytatja. Meglehet, érthető a dolog üzleti szempontból. De hova fogja ez elzülleszteni az esztétikai színvonalat, hogy a Képcsarnok által forgalomba hozott műtárgyakon már-már semmi más nem látszik az eladhatóság túl nyilvánvaló szándékán kívül. Legkevésbé a művészek hibáztathatok. A képcsamo- ki zsűri valósággal rájuk kényszeríti a közpszerűség kultuszát. A legtehetségesebbekre is, jól fölfogott anyagi érdekeik következtében, E sorok írója nem egy kitűnő művészt ismer, aki műtermét ketté választja. „Ezeket magamnak csinálom, — mondják — emezeket nem érdemes megnézni, kép- csarnokiak.’’ Mi szükség van erre a kettősségre? Mi az oka, hogy a művészeti körökben a képcsarnoki ízlés fogalma a rossz ízléssel azonos? Hogyan várhatjuk a vizuális kulturáltság fejlődését, a széleskörű műértő közönség kialakulását, ha éppen a műtárgyak forgalmazását monopolizáló vállalat a legfőbb támogatója a művészi semmitmondásnak, a langyos polgári dekorativitásnak? Nem valami udvarias dolog éppen egy rokonszenves, bár a művészek erejéből csak könnyed manirokat mutató kiállítás kapcsán elmondani mindezt. Dehát a rutinmunka előtt való udvariasság képcsarnoki „erény”. A legtehetségesebb művészek értenek vele egyet legkevésbé. Sz. J. Bolgár szemmel A csinos fekete fiatalasz- szony szerényen tiltakozik az interjú ellen. — Nem vagyok én olyan fontos személyiség, akiről írni kellene. Lili Boriszova Kanyeva, a bolgár Pártélet című folyóirat rovatvezetője két napig megyénk vendége volt. A félig komoly, félig tréfás szabadkozást nem fogadjuk el, nyilatkoznia kell. Tíz napot, tölt Magyarországon az újságírónő. Járt Tokajban, Miskolcon, Egerben. Megyénkben megtekintette többek között a Tisza Cipőgyárat, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságot és most a tiszakürti Hunyadi Tsz vendége. — Jövetele célja? — A jövetelem célja a pártmunka módszerének tanulmányozása. Megérkezésemkor Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatott a megyében folyó pártmunka módszereiről és a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáról. — Rákos Imre, a Pártélet föszekesztő helyettese az ön kísérője elmondta, hogy mint szociológus, gyakran érdeklődött szociológiai -felmérésekről. Találkozott-e ilyenekkel? — A szociológiai felmérés objektív és nagyon alapos képet ad a pártmunka gya- kc. la tárói. Fontossága nagyobb annál, amilyen értékben jelenleg használják. Találkoztam kezdeményezésekkel, alakulnak a felmérő csoportok, úgy fátom azonban, hogy ezek még csak a kezdeti lépések. — A magyar Pártélet százezres példányszámban jelenik meg, az önök lapja kiknek szól, és hány darab hagyja el 20 naponként a nyomdát? — A 45 ezer példányszám nem tűnik soknak, de nálunk a Pártéleten kívül még tíz másik, a pártmunka elméletével foglalkozó folyóirat is jelenik meg. Az újságunk kommunistáknak szól pártvezetőknek, eljut minden párttitkárhoz, minden pártszervezethez, de ugyanakkor az utcán is bárki megvásárolhatja. Feladata terjeszteni a pártépítés elméleti és gyakorlati tennivalóit. — A neve elárulja, hogy férjnél van. — Igen. ö egy textil kombinát vezérigazgató helyettese. Az előbb a szociológiai felmérések fontosságáról beszéltem. Bármennyire is lelkes híve vagyok ezeknek a felméréseknek, sajnos még a férjemék gyárában sem tudtam elérni, hogy bevezessék azokat. P. B. I Ősz a kánikulában í Pécsett — a belvárosi parkokban — valóságos őszt idézett elő a mostani kánikula. Az egyébként is melegéghajlatú Mecsekalján az utóbbi napokban rendszeresen harminc fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A forróság hatására őszi képet öltöttek az utcák és a terek: a pázsit többhelyütt kisült és a fák lombja megszínesedett, leszáradt. A Janus Pannonius utcában például több már a sárga-barna, mint a zöld levelű fa. Ennek az az oka, hogy az épületek közé zárt növényzet a száraz meleg időben gyorsabban párologtatja el a nedvességet, mint ahogy a gyökérzet pótolni tudja azt. A szeptemberi hangulatot még csak az fokozza, hogy egyes vadgesztenyefákon megjelentek a másodvirágok, amelyek rendes nyár végén I vagy ősszel szoktak nyílni. (Folytatáshoz 1. oldalról.) hetőségek eléggé körvonalazhatók. Mindezek — és még több tényező is — indokolták, hogy a gazdaságok kialakítsák távlati fejlesztési koncepciójukat és a IV. ötéves terv időszakára ennek irányába mutató középtávú — legfontosabb számaiban évenként ütemezett — tervet készítsenek. Ezeket a terveket a gazdaságok a közelmúltban készítették el. Jellemző volt e munkára a széles körű előkészítés, a mozgósító erő igénybevétele, amely a gazdaságok dolgozó kollektívájának kezdeményező készségén alapszik. Először került sor arra, hogy a középtávú terv egy 5 évre kötendő kollektív szerződéssel egyidő- ben készült, s így mód nyílt a tartalmi összehangolásra is. A tervidőszakban a vetés- szerkezeten belül tovább folytatódik a szakosítás és koncentrálás, melyek következtében az adottságoknak megfelelően, üzemenként csökken a termesztett növények száma. Kialakul a koncentrált búza, rizs, kukorica, őszi repce, lucerna és cukorrépa termelés, ami az árunövények vonatkozásában a jelenlegi ösztönző árrendszerre, abrak- és tömeg- takarmánytermesztésben pedig a növekvő állatállomány takarmányszükségletének biztosítására alapozott. Az állatállomány a _ IV. ötéves tervben a beruházási lehetőségektől függően növekszik. Az emelkedés a szarvasmarhánál és a juhászainál — a jelenlegi szabályozók következtében is — mérsékelt, a sertésnél és_ a baromfifajon belül a vízi- fczárnyasoknál és a pulykánál nagyobb ütemű. (Ez a kérdés nemcsak a belvízkárt szenvedett, lakásuk újjáépítésére váró családokat aggasztja, — bár kétségkívül őket a legtöbb okkal —, hanem a sorsukért felelős vezetőket, s nem utolsó sorban azokat, akik az új hajlékok idejében történő felépítését vállalták. Kenderesen 12 ilyen családról van szó. A helyi ktsz vállalkozott arra, hogy új családi házukat november 30-ig félépíti. Mindegyiknek az alapozásával elkészültek már, ám a falak felhúzását a téglahiány akadályozza. Legalább augusztusig nincs egy tégla sem hozzá, a kisújszállási téglagyár legközelebb csak a jövő hónapban, ad — ígérete szerint — pár ezer téglát a szövetkezetnek. B 30-as blokktéglából 90 ezer kellene a 12 kenderesi ház felépítéséhez, ám a legjobb esetben is csak 37 ezret remélhet szeptember 30- ig a ktsz Kisújszállásról. Máshonnan egy darabot sem. Hogyan építi fel ennyiből 12 olyan családnak a házát, amelynél a régit a belvízkár miatt már korábban le kellet bontani? A kérdésre nincs válasz, csak Ígéret volt. — Hogyan fog fejlődni az anyagi, technikai bázis, a termelés volumene milyen arányban növekszik? Hogyan alakul az árutermelés és a jövedelmezőség? — A kitűzött IV. ötéves tervi feladatok megvalósítását az anyagi, technikai bázis döntően meghatározza. A bruttó termelés növekedését a tervidőszakban 48,5 százalékkal irányozták elő a gazdaságok, amelyen belül a mezőgazdasági termelés mellett a melléktevékenységek is bővülnek. A termelésnövelést növénytermesztésben a nagyobb műtrágya felhasználással, a fokozottabb vegyszer használattal, a meglévő öntözőtelepek korszerűsítésével, az öntözési kapacitás bővítésével — mely a II. tiszai vízlépcső kapcsán a tervidőszakban állami gazdaságban 2680 kh-n készül el, továbbá komplex gépsorok kialakításával, elsősorban a kukorica, cukorrépa és szálastakarmány termelésben — kívánják megvalósítani. Az állattenyésztés termelésbővülését a jelenleg folyamatban lévő szakosított állattenyésztő telepek építésének befejezése is elősegíti. Ezek közül legjelentősebbek: a Szolnoki Állami Gazdaság 644, a Középtiszai Állami Gazdaság 472 férőhelyes szakosított tehenészeti, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság 1080 férőhelyes koca, illetve 10 253 férőhelyes szakosított hízótelepe, valamint a Mezőtúri és Nagykunsági Állami Gazdaságok közös társulásában épülő pulykatelepe. A termelésbővülés elsősorban az árutermelés fokozását szolgálja. Főbb cikkekből a 100 kh szántóra jutó árukibocsátást a gazdaságok az alábbiak szerint irányozták elő: Ä megyei tégla- és cserépipari vállalat értékesítési osztályvezetője Ígérte, hogy intézkedik a kisújszállási téglagyárnál: mielőbb adjon téglát a kenderesi belvizes házak újjáépítéséhez. Az ígéretét nem váltotta be, a gyárnál egy szóval sem említette. Telefonhívásunkra bölcsen megjegyezte: mivel a telefonköltség minket terhel, nincs ellenére, hogy beszéljen velünk ez ügyben. Ámde ezzel a beszéddel sem jutottunk semmire. Finoman szólva, mellébeszéd volt. Minthogy azonban ezzel sem a kenderesi 12 csaidőszakhoz képest nőtt. A kitűzött célok megvalósításához a gazdaságok öt év alatt mintegy 140 millió forint hitéig igénybevételét irányozták tlő. Külön ki kell emelni, hogy igen nehéz helyzetben vannak a kedvezőtlen adottságú gazdaságok, ahol az állami támogatási rendszer csak minimális vállalati alapok képzésére nyújt lehetőséget, az átlagosnál nagyobb erőfeszítés mellett is. Ezekben a gazdaságokban különösen jelentős lenne a felzárkózáshoz, a fejlesztési célok megvalósításához a hitelek igénybevételének lehetősége. — Mit tesznek az emberekért, az anyagi, szociális és kulturális körülmények javításáért? — Az emberekről való fokozott gondoskodás eddig is állandó feladatot jelentett az állami gazdaságokban. Az új tervekben is számoltak ezzel. Évente 4 százalékos átlagbéremelést és a jövedelmezőség fokozásával a részesedés növelését tervezték. Az ötéves terv első felében az egy dolgozóra jutó évi 2500 munkaóra elérése érdekében a munkaidőcsökkentést is beütemezték. Jelentős a munka termelékenységének fokozása, a munkaerő csökkenése, de főként a dolgozók szempontjából a nehéz fizikai munkák gépesítésének előirányzata. Külön és részletesen ütemezték a gazdaságok a munkavédelmi, szociális és kulturális fejlesztés érdekében megvalósítani tervezett beruházásokat, eszközbővüléseket Az új kollektív szerződésekben rögzítették a lakás- helyzet javítása érdekében a vállalati hozzájárulások feltételeit, számításba vették a kedvezményes lakóházépítési akció fokozott segítését is. Jelentős az a kedvezmény is, amelyet a nő dolgozóknak nyújtanak lehetőségeik alapján, főként munkaidő kedvezménnyel. Mindezek, a termelésbővülés mellett, az azt létrehozó dolgozókról való fokozott gondoskodást szolgálják a IV. ötéves terv időszakában.' ™ m. I. — Iád, sem a megyében másutt belvízkárt szenvedett, lakásuk újjáépítésére váró családok nem érhetik be — mi sem! —, sürgős és határozott intézkedéseket kérünk az illetékesektől, hogy minden ilyen családnak legyen hajléka idejében! Hogy ne olyan, vagy még rosszabb viszonyok közt jöjjön rájuk a tél, amelyenek a képen látható kajibában vannak, melyet az ‘ öttagú Gulyás-család emelt nyári szállásul Kenderesen, az elbontott ház felhasználható vályogjaiból. M.U Hl. ötéves 1975. évi tervidőszak terv átlaga Kenyérgabona q Hús (összesen) q Tej liter 328 125 18 261 429 275 27 217 1975. évi terv a III ötéves terv %-ában 130,8 220,0 149,0 A gazdaságok az új kapa- egyre fokozódó vállalati nye- citások belépésével és a meg- reségekkel számoltak, bár a lévők jobb kihasználásával jövedelemelvonás a korábbi Lesz-e hajlékuk idejében ?
