Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

1971. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rendőrtiszt naplójából Gyilkosság a Török utcában Nehezen akart kitavaszod­ni. Elmúlt március idusa is, de az utcákat még mindig fagyos szél pásztázta, sze­szélyesen megtáncoltatva a hulló hópelyheket. Az embe­rek sietősen taposták a ha­vas, fagyos utakat, minden­ki fedél alá sietett. — Szomszédolni sincs ked­ve az embernek ilyen ronda időben — dünnyögte az öreg­asszony. Nyögdécselve leha­jolt a konyhai tűzhely elé, kinyitotta a tűzhely ajtaját, néhány fahasábot tett az izzó parázsra. Pár pillanatig gyö­nyörködött a lángok játéká­ban, ahogyan először körül­simogatták, aztán egyszerre csak belemartak, marcan­golták a síró fadarabokat. Abban a pillanatban olyan volt, mint a gyermek: örült a lángok táncának. Ügy érezte már nem is fáznak annyira megfáradt, vékony tagjai. Doboséknál ilyenkor a reg­geli órákban már csak az öregasszony volt otthon: Ké­ké mama, ahogyan a kisfiú, Józsika szólította a 85 esz­tendős „keresztmamát”, a nagymama testvérét. Keke mama járt át hozzájuk nap- ról-napra, elkészítette a reg­gelit, tett-vett a ház körül. Dobosné, Keke mama kereszt­lánya fiatalon megözvegyült. Egyedül maradt a 2 gyerekkel. Az öregasszony nagyon büsz­ke volt a keresztlányára. „Ügy tartja magát, mint az erdei tölgy, állja az élet vi­harait” — mondogatta már nemegyszer a szomszédok­nak. Márpedig ő tudja mit jelent fiatalon özvegyen ma­radni, férj nélkül, támasz nélkül felnevelni gyereke­ket. A saját életét látja vi­szont keresztlánya sorsában. A kis alsókonyhában kel­lemes meleg áradt. Az öreg­asszony tejet öntött egy lá­basba, föltette a tűzhelyre, vágott egy szelet kenyérkét. Csak egy csöppet, nem sok étel kell már az olyan kis töpörödött testnek, mint az övé. Leült a hokedlira, pi­hent. Nyílt az ajtó. Az öregasz- szony felnézett. — Miért jött vissza? — kérdezte a belépő bőrkabá­tos, svájcisapkás fiatalem­bertől. — A könyvért, amit már az előbb kerestünk a felső lakásban — válaszolta az. — Mondtam, hogy nincse­nek idehaza a keresztlányo- mék. Majd ha itt lesznek, odaadják magának. — De nekem most kell. Adja ide a kulcsot néne, majd én megkeresem. A tej felforrt, az öregasz- szony odatipegett a tűzhely­hez, s menet közben mo­tyogta: , — Azt nem, jöjjön vissza, ha itthon lesznek... Nem vette észre, hogy a háta mögött egy kéz vas- rudat szorongatva • öreg feje fölé emelkedik, hogy a kö­vetkező pillanatban lesújt­son rá. Lopás a munkásszálláson A szobában csak az alvók mély, egyenletes szuszogása hallatszott. Hirtelen megszó­lalt az ébresztőóra. Elsőként Kovacsics, a nagyhangú csil­lés ébredt föl a csörömpö­lésre. — Talpra legények, hí a haza — kurjantott jó han­gosan. — Mit üvöltesz — vála­szolta Sárközi, a másik csil­lés, aztán halkan káromkod­ni kezdett. — Hogy az isten rogyasztaná le az eget, ilyen korán kelni. Tíz perc múlva már öt erős, izmos fiatalember csap­kodta magát a mosdó hideg vizével. Tréfálkoztak nevet­géltek. Évek óta együtt dol­goztak ők öten a komlói Bé­ta aknában: Kovacsics a nagyhangú, Sárközi a nótás, Fazekas a szerelmes, Tóth a vicces, Vörös a kefehajú. — Hát Ábrahám? — kér­dezte hirtelen Sárközi. — Nem megy munkába? — Délutános — morogta Kovacsics. — Akkor miért kérte köl­csön tegnap a bőrkabátomat? Azt mondta, randevúja van. — Biztos műszak után akart menni a lányhoz-•• Ábrahám nem tartozott közéjült. Két hete került a munkásszállásra, egyenesen a börtönből jött. Eleinte bi­zalmatlanok voltak vele szemben, de amikor látták csöndes, halkszavú, nem nyúl az kínálás nélkül még egy cigarettáért sem, befogadták. Nem csodálkoztak azon, hogy kölcsönkérte Sárközi kabát- -ját. Tudták, még nem vett magának, nem volt annyi pénze. A szobában már csönde­sebben szedelőzködtek a fiúk. Hadd aludjon Ábra­hám, a befogadott. Óvatosan csukták be maguk mögött a szoba ajtót. Néhány perc nagy csöndességben telt el, aztán az addig mélyen alvó Ábrahám hirtelen felült, né­hány pillanatig hallgatózott, aztán gyorsan öltözni kez­dett. Magas, vékony fiatal­ember volt, hideg kék szem­mel, szúrós tekintettel. Se­hogyan sem illett ehhez a kígyó nézéshez szájának gye­rekes vonala Kovacsics szek­rényéből inget vett elő, ma­gára húzta Fazekas sötétkék ruháját, vörös nyakkendőjét, cipőjét, végül Sárközi bőr­kabátját. Amikor elkészült, még egyszer körülnézett a szobában, óvatosan kinyitot­ta az ajtót és kilesett a fo­lyosóra Figyelt, s hogy látta, nincs ott senki, gyorsan ki­sietett aa elnéptelenedett épületből. Cipőjének kopogá­sa hamarosan beleveszett a ködös, hideg márciusi haj­nalba l Gyanútlan kávézás — Rózsika, te drága an­gyal, ugye főzöl egy kávét? — robbant be az irodába a mindig derűs, fiatal Kasza főhadnagy. A csinos, szőke gépírónő felnevetett — Csak nem vagy álmos, Laci? Hol jártál az éjjel? — A lánykákat nézeget­tem — húzódott nevetésre a férfi szája is. — Már megint? — Mit csináljak, ha en­gem rendeltek gyámnak, ne­hogy túlságosan sok rosszfát tegyenek a tűzre. — Jó, rendben van. Ülj le addig. Ahogy a főhadnagy leült, látszott, valóban fáradt le­het. Egész éjszaka razziáz- tak, az utóbbi időben elég sok lány választotta az éj­szakai életet pénzkereset forrásául a megyeszékhelyen. Sokan közülük még alig töl­tötték be a tizenhatodik évüket. Meggyűlt velük a rendőrség baja, és a megyei kapitányságon Kasza főhad­nagy volt a „leányka” fele­lős. — Az öreg bent van? — intett az ajtó felé a főhad­nagy. — Bent. Szitányi alezre­des van nála. — Történt valami? A gépírónő fölhúzta a vál­lát, jelezve, hogy fogalma sincs miről tárgyal az öreg — maguk között csak így nevezték főnöküket, a bűn­ügyi osztály vezetőjét, Al- mási László alezredest, — a vizsgálati osztály vezető­jével. dr. Szitányi Zoltán al­ezredessel. Mintha válaszol­ni akartak volna a bentiek Kasza főhadnagy kérdésére, nyílt az ajtó és kilépett Al- mási alezredes. A főhad­nagy felugrott, vigyázzba merevedett. — Csak ülj nyugodtan — mondta Almási. — Elkészí­tetted már a jelentésed az éjszakai ellenőrzésről? — Igen, kész van alezre­des elvtárs. — Akkor gyere be, beszél­ni akarok veled. A szobában a kis asztal körül üldögélt a három fér­fi. Az éjszakai razzia tapasz­talatait vitatgatták, amikor egy hirtelen ötlettől sugallva Almási papírokat vett elő. — Mondd Laci, az éjsza­ka nem igazoltattatok egy Ábrahám József nevű, Kom­ló, Béta aknai lakost vélet­lenül? Itt a személyleírása. — Nem találkoztunk vele — hangzott a válasz. — Miért, mit tett a koma? — Meglopta a munkás- szálláson a szobatársait és eltűnt. Feltételezhető, hogy esetleg a mi megyénkben tartózkodik. Légy szíves to­vábbítsd a városoknak, já­rásoknak a körözést, a sze­mélyleírással együtt. Nyílt az ajtó, Rózsika hoz­ta a három csésze párolgó, friss feketekávét. — Látod — szólt tréfál­kozva Almási Szitányi al­ezredeshez. — Rózsika gon­doskodik arról, hogy frissek legyünk, bár azt hiszem, ez a gondoskodás most elsősor­ban Kasza Lacinak szóL Míg kavargatták, kortyol­gatták az illatos, zamatos kávét, a városban, a Török utcában, megöltek egy 85 éves öregasszonyt, akit leg­többen csak Keke mamának szólítottak. (Folytatjuk) Szántó István Disznóól mű­anyagból Üvegszálas poliészter szend­vics-szerkezetű térpaneleket gyárt gyáli üzemében az Iparszerű Sertéstartó Tsz-ek közös vállalkozása. A kor­szerű építőelemekből egy hét alatt összeszerelhető a hat­száz férőhelyes sertésól. — Kénünkön: a műanyag pa­nelek. (MTI Foto—Bara Ist­ván felvétele—KS) 1971-bcn tovább folytatják világszerte a napfizikai kutatásokat az obszervatóriu­mokból és a mesterséges holdak segítségével. A napfizikai kutatások elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontosak. A naptevékenység különféle megnyilvá­nulásai számos földi jelenségre gyakorolnak hatást, így a sarki fény erősségére és kiterjedésére, a földmágnesség változásaira, az időjárásra, a nagytávolságú rádióvé­telre stb. A napfizika segíts égével végzik a kutatók a Napon lezajló események elő­rejelzését is. A napkutatás különféle műszerek fejlesztését és alkalmazás^ teszi szükségessé, így a torony teleszkópok, a hosszú fókusz-távolságú távcsövek,^ spek- tro-helioszkópok és heltográfok (ez utóbbiak a Nap monokrotamikus leképezését vég­zik) mind egy-egy fegyvert jelentenek a napfizikus kezében. Képünkön: a Usszuri-i Napkutató Állomáson, kutatói mágneses mező mérése közben. Vj minőség régi áron Két keskeny henger alakú zöld tartály. Körülötte vé­kony csövek, a laikus szá­mára kibogozhatatlan jára­tai futnak keresztül kasul. Pár négyzetméter terület mindössze, amit elfoglal ez a masina a szolnoki 10-es számú szikvíz és üdítőital üzem fehér mozaikkal csem- pézett zajos csarnokában. A két tartály — csöveivel együtt — csendben, mozdu­latlanul áll a szikvíz. üdítő- \ital töltő- és üvegmosó gé­pek társaságában. Senki sem serénykedik körülötte. A berendezés még nem műkö­dik. Az üzem szakemberei már két hete, hogy kipró­bálták. mit tud az új gépük. Nos, mindössze ennyi in­formációval a tarsolyomban kerekdtem fel, hogy a leg­illetékesebbektől tájékozód­jam a zöld tartályos masi­na, a vízlágyító ügyében. — Igen, valóban már jó­néhány hete annak, hogy a műszaki átadás után próba- üzemelést csináltunk — erő­sítette meg az információt Mihályi László, az üzem vezetője. — A berendezés beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Az elméletileg kidolgozott kémiai reakció eredményének pontos mását produkálta. , — Lefordítaná köznapi nyelvre, hogy mit jelent mindez és mit változtat a narancs, citrom, cola és jaf- fa minőségén? — Eddig és sajnos jelen­leg is még közvetlenül a klóros ásványi sókkal telí­tett nyersvízből gyártjuk üdítőitaljainkat. A klór kel­lemetlen szagát és ízét úgy- ahogy a szörpök nyersanya­ga és a belekevert cukor el­lensúlyozza. Bár hadd je­gyezzem meg, hogy az üdítő­ital gyártástechnológiai elő­írásaiban kötelezően szere­pel a vízlágyító használata. Hogy eddig miért nem ke­rült rá sor, arra nehéz len­ne kimerítő választ adni. Lényeg az, hogy most már van, amivel kivonjuk a nyersvízből a klórt és a fe­lesleges ásványi sókat. — Egyértelmű minőségja­vulást jelent a gép haszná­lata, ez nem vitás, hiszen zamatosabb, ízletesebb üdí­tőitalok kerülnek majd a palackokba. De a gépet nem adták ingyen, gondolom és a biznisz az biznisz. Az árá­nak előbb utóbb, de inkább előbb meg kell térülni. — Ha ezzel azt akarja mondani, hogy biztosan drá­gábbak lesznek az ízletesebb termékeink, tévedett. Ez egyszer nem áremelkedéssel, hanem nagyobb mennyiség gyártásával, a' forgalom nö­vekedésével próbáljuk ezt a 100 ezex forint értékű beru­házást kifizetődővé tenni. Kellemes meglepetésként ért a válasz. Annál is in­kább, mert nemcsak a ter­mékeik minősége javul, ha­nem — a már forgalomban lévő hosszú nyakú, spiráli­san kidolgozott üvegek — amibe majd az ízletesebb üdítőitalokat is töltik, csino- sabbak, ízlésesebbek, mint a régi tömzsi üvegek. — Nemcsak esztétikailag szebbek az új üvegjeink, ha­nem jobbak és praktikusab­bak is, mint az előzőek — egészít ki Mihályi László. — Ugyanis vastagabb üvegből készülnek, négyszer akkora atmoszférát bírnak el, mint a régi típusúak. Mindez azt jelenti, hogy az új üvegekbe töltött üdítőitalok szénsav­tartalma is négyszeresére emelkedett A tartalom és a forma op­timális összhangjának kifor­rását jelenti ez a bambi­családban. Sőt a família a vízlágyító felszerelése után tovább bővül. — Eredeti alapanyagból gyártott szamóca, fekete ri­bizli és som szörpökkel egé­szítjük ki • az üdítőital vá­lasztékot. Az új termékeink­kel már kilencféle ízű és zamatú szörp között válo­gathatnak a bambi fogyasz­tók. A fiatal üzletvezető őszinte lelkesedéssel és örömmel számolt be az újdonságok­ról, amit vásárlóiknak nyúj­tanak majd. De csak jövő­időben beszélhettünk. S en­nek egyetlen oka hogy a két hete vett vízminta eredmé­nyének (bár tudják, hogy kifogástalan) a hivatalos írá­sos dokumentumait még nem kapták meg a városi ta­nács egészségügyi osztályá­tól. K. K. HIRDETMÉNY A Szolnoki VTVB és mun­kaügyi osztály megbízásából a Szolnok megyei Beruházá­si Vállalat Pillangó u. 2. sz. alatti ingatlan elbontására helyszíni nyilvános verseny- tárgyalást hirdet, 1971. jú­nius 17-én 9 órai kezdettel megtartandólag, találkozás a Pillangó u. 2. sz. alatti épü­letek előtt (x) / Irószemmel 1970 A riport egyre inkább a legolvasottabb műfajok egyi­ke. Ennek fő oka minden bi­zonnyal a műfaj valóságfel­táró, összefüggéseket kereső ismérvében van. Az embere­ket mind jobban érdekli a konkrét, — egy-egy téma, életforma, stb. viszonylag egyszerűbb mgeismerése. Emlékszünk az Életünk 'tü­körben című riportkötel nagy sikerére. A Nemes György válogatta kitűnő riportgyüj- temény az elmúlt 25 év leg­jelentősebb mozzanatairól számol be, a műfaj mód­szereivel. A történelem és a szépiro­dalom remek ötvözete ez a könyv, — és hisszük, hogy évek múltán história kútfő lesz az írószemmel 1970 című riportkötet is, amelyben az elmúlt esztendő esemé­nyeit, változásait, gondjait rögzítették az összeállítás szerzői. Harminc, különböző té­makörű és terjedelmű riport kapott helyet a kötetben, ugyancsak Nemes György remek válogatásában. Nem lenne célszerű, — igazságtalanság is születne ■— egy-egy riportremek nagy- szerűségét kiemelni, hiszen a választást szubjektív ténye­zők is befolyásolnák, meg-* aztán a kötet egészében tel­jes, a két és fél tucatnyi riport egésze ad teljes hori­zontot napjaink valóságáról. Melegszívű könyv, — ezt úgy értem, aki elolvassa, ha akarna se tudna hűvös kí­vülálló maradni, csak egyre gondolhat: igen, ilyen örö­mei és gondjai voltak a mi natyt családunknak az elmúlt évben. S még egy, a jövőre szőlő megfogalmazás születhet a kötet végigolvasása után: mennyire hasznos lenne, — volt már erre több jó kísér­let — ha minden évben meg­jelentetnénk az elmúlt esz­tendő legtöbbet mondó ri­portjait, életünk alakulásá­nak ok-, okozati összefüg­géseit kereső, valóságfeltá­ró írásait. Erre legyen nyomdai ka­pacitás, papír — uram bo­csáss meg — ha másképpen nem, az új köntösbe öltözte­tett ponyvák rovására. (Kos­suth Könyvkiadó, 1971.1 — ti —

Next

/
Thumbnails
Contents