Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

1071. Június 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hiánycikk a munkakönyv Tegnap délelőtt kezdődött meg a Szolnoki MÄV Kórház­ban a Tisztántúli Vasútorvosok Tudományos Tanácsa és a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási osztálya ál­tal rendezett harmadik tudományos értekezlet. A kétnapos tanácskozás fő témája a vasútüzemi balesetek traumatológiai, ortopédiai és rehabilitációs problémái. A tanácskozással egy- időben képzőművézeti és műszerkiállítás is nyílt. A hazai és külföldi orvosi műszergyárak bemutatója Jó hír a középiskolásoknak Száz forintért egyhetes üdülés VIKTOR ROZOV: FELNŐNEK A QYEREKEK A szakmunkástanulók színházának előadása Az utóbbi időben a külön­böző lapok hasábjain több­ször is szóvátették, hogy a fiataloknak és elsősorban a középiskolásoknak kevés az üdülési lehetőségük. A Nép­lapban is írtunk róla, hogy a diákok zsebpénzéből nyil­ván nem futja például arra, hogy elmenjenek nyaralni a Balaton partjára. Az EX­PRESS Ifjúsági és Diák Utazási Irodának van ugyan két középiskolás üdülőtábora — Kiliántelepen és Leány­falun — és egy nemzetközi üdülőtelepe Verőcén, de eze­ken a helyeken egyhetes üdülés 250 forintba került, amit bizony nagyon sok ta­nuló nem tudott megfizetni. Ezért is örvendetes az EXPRESS-nek az a kezde­ményezése, hogy ezentúl ezekben a táborokban a részvételi költség nem 250, hanem csupán 100 forint lesz. Ezért az összegért a fiatalok szállást — négy ágyas sátrakban — napi há­romszori étkezést kapnak és az utazási iroda programot is biztosít. A kiliántelepi tá­bor „lakói” például a sport- és kulturális rendezvényeken kívül részt vesznek a „Bala­toni EXPRESS koktél” el­nevezésű zenés, táncos, esti sétahajózáson, melyen neves énekesek, paródisták és beat-zenekarok adnak mű­sort. A verőcei nemzetközi üdü­lőtábor programjában beat­zenekarok koncertjei, vetél­kedők, műsoros estek, bálok, sport- ás kulturális rendez­vények szerepelnek, a leány­falui üdülők pedig részt vesznek a „Dunakanyari EXPRESS Koktél” elnevezé­sű zenés, táncos esti sétaha­józáson. A jó hír persze gyorsan terjed és a fiatalok körében máris sokkal nagyobb az érdeklődés mint az előző években volt. Az EXPRESS Szolnok megyei kirendeltsé­génél úgy számítanak, hogy több mint ezer Szolnok me­gyei középiskolás fog üdülni ezekben a táborokban a nyáron. Bővült a hiánycikkek lis­tája. Igaz, ezúttal nem az üzletekben, hanem a taná­csoknál. Az elmúlt napokban sok, most végzett fiatal lány és fiú vette tudomásul, hogy egyelőre nem foglalhatja el élete első munkahelyét, mert a tanácsoknál nem tudnak neki munkakönyvét adni. Volt, aki magában mérgelő­dött, volt aki veszekedett, s olyan is volt, aki felkereste szerkesztőségünket, s itt panaszolta el, hogyan járt. A munkakönyveket és az igényléshez szükséges irato­kat a Munkaügyi Miniszté­riumból kapják a tanácsok. Az idén először akadozik az ellátás. A megye összesen kétezer darabot kapott, eb­ből Szolnok városának négy­száz jutott. Az igények ki­elégítéséhez viszont legalább ezerre lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy sok százan csak később, kellemetlen huzavo­na után kapják meg a mun­kakönyvüket. A kárvallottak túlnyomó többsége fiatal, akik most lépnek ki az isko­lából a nagybetűs Életbe, s korántsem mindegy, hogy ezt milyen körülmények kö­zött teszik. Nem tudjuk, hogy mi okoz­ta az ellátásban beállt za­varokat. Lehet, hogy a nyomdák kapacitása nem elegendő, talán valaki el­feledkezett arról, hogy az iskolák júniusban bocsátják ki a végzett tanulókat, s ilyenkor több munkakönyvre van szükség. Lehetne talál­gatni, de az iskolából kilépő fiatalok nem találgatni, ha­nem dolgozni szeretnének. Ehhez pedig munkakönyvre van szükség. A „Lengyel Kultúra” igaz­gatójának, dr. Stanislaw Sochacki köszöntőjével nyí­lik meg ma délután Szolno­kon, a Ságvári Endre me­gyei Művelődési Központ színháztermében a lengyel népi díszítő és iparművészeti kiállítás. Mokaszinok, faragott tá­lak, és tányérok, szalmabá- búk, tárcák, táskák, falvé­dők, lámpák, a legkülön­félébb díszdobozok változatai — összesen mintegy 200 ezer forint értékben — várják 8 napon át egészen június 18- ig az érdeklődőket. Filmvetf­A vígjáték címéből indu­lok ki, amikor a szakmun­kástanulók színházának okos, hasznos működéséről írok. Nos, igen, felnőnek a gye­rekek, és nem mindegy ho­gyan. Sem az egyén, sem a társadalom szempontjából nem közömbös, hogy milyen , felnőttekké válnak. A múltkoriban, a szolnoki Szigliegeti Színház bérleti megoszlását nézegettem. A különben igen magas — vidé­ki viszonylatban kiemelkedő — bérletszámhoz arányítva sajnos elég kevés a munkás­bérlő, a munkás színházba járó. Hangsúlyozom, viszony­lag. A színházba járás lehető­sége pedig adott. Minden gyárban, üzemben közönség- szervezők működnek, a szín­ház propaganda tevékenysé­ge, közönségkapcsolata is ja­vuló tendenciát mutat. Az egyes bérleti előadáso­kon üresen maradt, székek, sorok is bizonyítják: néha a vállalat által alkalmi aján­dékba adott bérlettel sem jönnek el színházba a mun­kások,. Felületes, a színházzal szemben igazságtalan magya. rázat lenne, hogy csak azért nem, mert a műsorpolitika ilyen, vagy olyan. Ha az egyénben nincs igény a színházba járásra, nem igen tudja megítélni, hogy mit érdemes megnéznie, mit nem. Az persze kétség­telen, hogy a jó műsorterv az érdeklődés felkeltésének egyik fontos eszköze lehet. Már elkoptatott frázisnak hangzik, pedig igaz: minden tés, mely lengyel barátaink legszebb emlékeit, falvaikat és városaikat, történelmi ne­vezetességeket és a legújabb- kori büszkeségeket tárja elénk, fotókiállítás, lengyel népzenei bemutató egészíti ki a rendkívül gazdag és változatos bemutatásra ke­rülő anyagot, s számot adha­tunk egy olyan kezdemé­nyezésről is, ami bizonyára a leendő látogatók százai­nak okoz örömet majd: mi­szerint a kiállítás tárgyai a helyszínen megvásárolha­tók. színháznak ki kell nevelnie leendő törzsközönségét. Ezért volna igen nagy jelentősége a gyermekszínháznak is. Közismert, hogy az összes művészetek közül éppen a színház gyakorol legnagyobb — a maga komplex lehető­ségével — értelmi és érzel­mi ráhatást a gyerekekre. Sajnos gyermekszínházunk nincs, hiába sürgeti létrejöt­tét — már hosszú évek óta — a vidéki sajtó is. De jobb később, mint so­ha. Ez egyszerű megfontolás alapján is örvendetes, hogy valami azért megmozdult: a Szigligeti Színház tagjai az életkori sajátosságoknak is megfelelő színdarabokat mu­tatnak be a szakmunkásta­nulóknak. A leendő törzsközönség nevelésének nagyon jó mód­szere ez, tehát nemcsak napi szórakoztatást szolgál. Martfűn láttam a Rozov- darab előadását. Beat siker volt. (Viágért sem akarom összekeverni a szezont a fa­zonnal, nem akarom a szín­házat sláger sikerré deval­válni, csak a közönség-reagá­lás érzékeltetésére írtam, hogy beat siker volt) Mit bizonyít ez? Elsősor­ban azt, hogy Rozov monda­nivalója tetszett a felnőtté- válás küszöbén gondolkodó lánykáknak, fiúknak — s a tények logikájából követke­zik, hogy mindez azért tetsz­hetett, mert az alkalmi tár­sulat megfeleően tolmácsolta az író gondolatait. Nagy siker volt, hangos ovációval. Pedig nem volt díszlet, maszk sem, hétköz­napi, utcai ruhában játszot­tak a színészek. S ez mit példáz? Régi-régi színházi igazságot: a megfe­lelően kiválasztott darab, jó előadásban a jég hátán is megél. A Rozov-darab fiatalokról szól, fiataloknak. Huszár László rendezése ehhez az egyszerűséghez igen jól iga­zodik. Könnyed, „lezser” (el­nézést, ez esetben úgy hi­szem nem lekicsinylő a jelző) előadást komponált, — de az Néhány nappal ezelőtt a szolnoki Verseghy Ferenc megyei könyvtár olvasószol­gálatának kiadványával a Könyvtári Magazinnal fog­lalkoztunk lapunk hasábjain. Külön fejezetben esett szó a füzet „Mi történik 1971- ben?” című önálló mellékle­téről, melyben hat, jövőre vonatkozó kérdés várt vá­laszt, s hogy az akkori ki­fejezésemmel éljek: jóslást. Igen, jóslást, hiszen a kérdé­sek természeténél fogva lát­szólag csak arra lehetett vál­lalkozni. Látszólag... mert valójában mindjárt az első kérdés — „Létrejön-e ez év­ben Föld körül keringő or- bitális tudományos állomás?” — néhány napja nagyon is határozott, nagyon is biztos választ kapott A Szál jut még a beküldési határidő le­járta előtt megoldott min­író komoly mondanivalója nem károsult, a közönség reagálásából érezhető volt hogy maradéktalanul eljutott a fiatal nézőkhöz. Talán ép­pen a játékos könnyedség útján,? Ügy hiszem, igen. A szereplők, kik halvá­nyabban, kik karakteriszti­kusabban. „hozták” figurái­kat. , Andrej szerepében Halász László brillírozott. Szeretetre méltó szeleburdit, de egyre inkább a további élet útját kereső nagyobbacska ka­maszt formált,, jól eltalált színekkel — helyenként egy ici-picit talán rikítóakkal. Hollósi Erugyes ambiciózus Misája volt az előadás másik erőssége, minden mozdula­tával jelezni tudott valamit. 'Alekszej szerepében ifj. Tatár Endrét láttuk, egyszerű szerepfelfogása, hatásos volt. Czibulás Péter Vagyim-ja megérttette a közönséggel a figura unszimpatikus voltát, — alakítója tehát elérte cél­ját. Papp Zoltán Arkagyij-ja túl egysíkú volt, — amiben már Rozov is ludas, elég pa­pírízű figurát képzelt eL Baranyai Ibolya, Kiss Eri­ka és Vaszy Bori kisebb sze­repükben nagyon is megma­radtak a lehetőségek korlá­tain belül. A professzor házaspárból Sebestyén Évának volt al­kalma többre, jól felépítette a fiát kicsit majomszeretettel tutujgató édesanyát — még balfogásaiban is rokonszen­ves volt, amilyenek az édes­anyák hasonló helyzetben. Huszár László a szórako- -zott, de mégis fiatalos fejjel gondolkodó professzor ket­tősségével operált — árrl si­került elkerülnie a minden­kori professzorok sémáját. Neki talán jobban is mint Rozovnak. a vígjáték írójá­nak. Szerencsés lenne, ha jövő színházi évadban az ideinél több előadást tartana a szak. munkástanulók színháza, az eddiginél szervezettebb vi­szonyok, jobb körülmények között., n ti — den rejtvényproblémát, oly­annyira, hogy az 1972-es eredményhirdetést — melyre jelenlétünket ígértük — leg­alábbis e témakörben nyu­godtan megrendezhetjük, akár azonnal is. Gondolom, maguk a kérdések összeállí­tói sem haragszanak ezért a szigorú szerkesztői szabá­lyok szerint kissé szabályta­lan pályázatért, s én biztos vagyok benne, hogy nem lesz diszkvalifikálás. S, ha már itt tartunk, még azt a kijelentést is megkockáz­tatom, hogy szívesen látnánk újabb gyors, határozott igenlő választ egy másik könyvtári magazinos kérdés esetében is, mely így hang­zik: „Kitűzik-e az európai biztonsági értekezlet pontos helyét és idejét?” Milyen kár, hogy a válaszadás ez­úttal nem rajtunk múlik... / __ E gy udvarlás története A kirándulóhely étterme zsúfolva volt: minden asztalnál ültek. Jóké­pű fiatalember lépett be s fürkészve körülnézett: megakadt a szeme egy feltűnően szép lányon, aki egyedül üldögélt. A fiú, — valamivel fiata- labbnak látszott a nőnél —, enge­délyt kért, hogy helyet foglalhasson az asztalnál. Pár perc múlva már beszélget­tél?, mire befejezték az ebédet, a fiú már atz udvarlásnál tartott. — Meghívhatom egy duplára a kerti eszpresszóba? — Nem tudom — tétovázott a nő, — hiszen alig ismerjük egymást A fiú bemutatkozott. Elhadarta a nevét, csak a név előtti doktori ti­tulust mondta érthetően. — Ilyen fiatal és már diplomás? Ügyvéd? — 'Nem. Orvos vagyok. — Igazán? Körzeti rendelő? — Ugyan! Kórház. És megnevezte a kórházat, ahol dolgozik. — Szép foglalkozás. Na, menjünk az eszpresszóba. Beszélni akarok magának a húgomról: szeretném, ha maguknál kivizsgálnák, mert nagyon vérszegény. Elintézné, hogy felve­gyék? — A maga kedvéért mindent. — Ne tegyen könnyelmű ígéretet! A húgom egyébként mostanában szörnyen rosszkedvű. Csalódott egy fiúban, rájött, hogy az illető hazu­dós. Ugyanabban az üzemben dol­goznak, gyakran voltak presszóban, moziban, a húgom most mégis ki akarja adni az útját. Betértek a presszóba és egy nagy fa alatt álló árnyas asztalhoz ültek. Szellő kerekedett, elviselhetőbb lett a hőség. — Jó lenne egy kicsit autózni — sóhajtott a nő —, nyitott kocsival robogni mesés dolog. — Az a Fiat az enyém, — muta­tott a fiú egy fehér autóra. — Elvisz egy kicsit kocsikázni ? — Sajnos, elvesEtettem a slussz­kulcsomat. — Milyen kár... A felszolgáló az asztalra tette a két duplát és a nő arról kezdett beszélni, hogy a húga milyen csinos. — Engem csak maga érdekel, — mondta érzelgős hangon a fiú. — Pedig másokat nagyon vonz ám... — Például arra a hazudósra gon­dol? — Igen, akivel egy szobában dol­gozik a Harántműveknél. — A Harántműveknél? —- Min csodálkozik, doktor úr? ■— izé, mert... —• Mert maga is a Harántművek­nél dolgozik. Sohasem volt doktor, hogy is lehetne, amikor csak huszon­egy éves. — Maga tudta, hogy én?— — Megismertem a fényképről, amelyet a húgomnak adott. Nos, a testvérkém tévedett, amikor megál­lapította, hogy maga egy kicsit ha­zudós. Nem kicsit, nagyon. Okosan teszi, ha felhagy magával. — Megszégyenített. — A hazugságra előbb-utóbb min­dig rájönnek! — Abbahagyom a hazudozást. — És a slusszkulcs, a Fiat? —- Az valóban az enyém. — Ügy? Na, isten vele! A lány elővette kézitáskájából a Fiat slusszkulcsát, beült az autóba és elrobogott Palásti László Lengyel népi díszítő és ipar­művészeti kiállítás Szolnokon A Sxaljut válaszolt... SZOLNOK MEGYEI TEMPO KSZ ELADÁSRA FELAJÁNL: hypó kiszerelő gépet, műanyaghegesztő gépet, műanyag gyártáshoz szükséges alapanyagot, késztermékei* valamint üzemanyagkút szereléshez alkatrészeket. Szolnok, Gábor Á. tér 1/a. Tel.: 11—301.

Next

/
Thumbnails
Contents