Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 PEDAQÓQUSOK A fúrótorony, az valami ... Gondolatok egy tv-film forgatása közben Ma országszerte őketön. nepeljük. Az ünneplésnek sokféle módja van: köszöntés, egy csokor virág, de az is ünneplés, ha visz- szaemlékezünk ezen a napon régi tanárainkra, s legalább gondolatban adózunk elismeréssel munkájukért. Az egyes ember legfeljebb ennynt tehet. Az állam kitüntetéssel és jutalommal is kifejezi elismerését a jó munkáért. A pedagógusnapon sok-sok óvónő, tanító és tanár veszi át a megérdemelt kitüntetést. Mi azzal szeretnénk hozzájárulni az ünnepléshez. hogy elkészítettük néhány kitüntetett pedagógus portréját. Hármukról írunk, de ezzel tisztelettel adózunk mindazok munkájának, akik az iskolában formálják az új nemzedéket. nekem nehezebb, de megeri*4 Egyöntetű vélemény szerint a kitüntetést valóban az kapta a Költői úti iskolában, aki legjobban megérdemelte. A kollégák együtt örültek Tóth Györgynével, amikor meghallották a hírt. _ ősszel lesz húsz éve> h ogy itt tanítok — mondja. —- Eddig elsősökkel és másodikosokkal foglalkoztam, az idén először viszem tovább a harmadikba a gyerekeimet. Elgondolkodva szívja a cigarettát. Hallgat. Nehéz összefoglalni néhány szóban egy pálya legfontosabb állomásait. Azután a kísérletre terelődik a szó és egyszerre felcsillan a szeme. Még alig szól, de a hangsúlyból kitűnik: számára jelenleg ez a legfontosabb a munkájában, __ Általános metodikai kísérletet folytatunk — mondja — Nem haladjuk túl a tantervi anyagot, a gyakorlásban adunk többet. Négy tantárgyban feladatlapokkal dolgozunk. Ez változatosabb, a gyerekek képességeinek megfelelőbb. differenciált foglalkozást tesz lehetővé. A gyerekeknek így könnyebb, nekem nehezebb, de megéri, mert látom, hogy szívesen. örömmel dolgoznak. Húszas létszámú osztályom van. Húsz kis ördög, de amikor munkát kapnak, megszűnik számukra a világ. Ez többek között azért is jó, mert néha annyi látogató van az órán, hogy alig fémek be az osztályba. Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársain, kollégákon kívül néha külföldiek is jönnek. A munkájában a kísérlet a legfontosabb- de az ember nemcsak a munkájából áll. — Én mindig pedagógus akartam lenni, de a szüleim először gimnáziumba járattak. A felszabadulás után különbözetivel mentem át képzőbe. Veszprémben végeztem, a nagybátyám taníttatott Egyébként szolnoki vagyok. Amikor végeztem, Tiszatenyőn kaptam állást, de csak rövid ideig voltam ott. A nagyobbik lányom 1951-ben született, akkor behelyeztek ide. Egyébként a férjem is iskolában dolgozik, a Rákóczi úti iskolában a gondnokság vezetője. — Öröklődik-e a pedagógus hivatás a családban? — A kisebbik lányom még diák, a közgazdasági szak- középiskolába jár. A nagyobbik dolgozik, de foglalkoztatja a gondolat, hogy elmegy tanítani. Egyelőre képesítés nélkül és közben tanulna. Persze ez még csak bizonytalan elgondolás, de lehet, hogy mégis folytatódik a családi hagyomány. „Ez a jutalom a kollektívának 6zól‘* —. 1953-ban, közvetlenül a főiskola befejezése után kerültem ide. Mikor leendő szállásadóm ablakán először bekopogtam, a házibácsi így adta felesége tudtára érkezésemet: „anyjuk gyere már. itt van egy gyerek...” Első tanári fizetésemből elődeim tanácsára csizmát vásároltam, hogy valamit segítsek közlekedési gondjaimon — kezdi a beszélgetést Kalydy Sándor, a szandaszöllősi általános iskolának az „Oktatásügy kiváló dolgozója” címmel kitüntetett igazgatója. — Tíz tanár, illetve tanítótársam, száznyolcvan gyerek és 3 ócska öreg tanterem várt rám. Ma harmincegyen vagyunk kollégák, a nebulók létszáma 5 és 600 fő között mozog, ez pedig az új iskolánk — mutat váratlanul maga elé. Hatalmas szál nyárfák takarják az épületet. Csend van. Megkezdődtek a délutáni órák. Találomra benyitok az egyik tanterembe — üres. Az egyik táblára valaki sokszirmú, tarka virágot rajzolt, a másikon pedig a világ v betű nélküli legszebb felirata: AKACIÓ ragyog. — 1955-ben igazgatóhelyettesnek, 1957-ben. pedig igázgatónak neveztek ki — folytatódik a beszélgetés tovább. — Azóta itt vagyok. Megszámlálhatatlanul sok gyerek végzett kezeim alatt, s lassan én is igazi szandai- vá váltam. Sajnos az idő szalad, egyre ritkábban merem kiszámolni, hogy hány éve tanítok már. A falon megsárgult, régi tablóképek sorakoznak. 1953 a legelső és 1971 a pillanatnyi legutolsó. Megannyi kedves. felejthetetlen emlék... — Nehéz bármit kiemelni az elmúlt esztendők hosszú sorából. Soha nem törekedtünk nagy, látványos eredményekre, egész egyszerűen a gyerekek érdekét próbáltuk szolgálni. Legfontosabb feladatunk, felkészíteni őket az életre, megadni a szükséges alapokat ahhoz, hogy megfeleljenek minden lehetséges elkövetkezendő próbán. Kopognak. Az ajtó nyílásán egyik régi tanítvány dugja be a fejét. Jelenleg szakmát tanul, most pedig egy kis beszélgetésre jött és beíratni iskolai végzettségét a személyi igazolványba. Ígéri, később visszajön. — Kitüntetésemet tulajdonképpen az iskola jó munkájának elismeréseként tekintem. ez a jutalom a kollektívának szól. Társaim, kollégáim nélkül elképzelhetetlen, lenne bármit Is megvalósítani, jól tudom. Együtt a megkezdett úton tovább — az elkövetkezendők feladata csak ez lehet... Küzdelem és tiszta öröm Gyógypedagógia. Az óvatosan kerülgetett, szemérmesen elhallgatott témák közé tartozik. A statisztikusok némelyike a vészharangot is meghúzta mostanában. — Ez a feszült, Információáradattal. örökös hajszával járó modem élettempó —keseregnek — továbbá az alkohol aggasztó méretekben terjedó élvezete, a szülési sérülések, az öröklött terheltség, a rubeola... mind, mind azt okozták, hogy évről évre nő az értelmileg fogyatékos gyerekek száma. — Nem igaz — mosolyodik el megnyugtatóan Ré- vay György, a homoki gyógypedagógiai intézet igazgatója. — Akik ilyesmit terjesztenek összetévesztik eredményeinket a kiváltó okokkal. Tény, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb azoknak az értelmileg fogyatékos gyerekeknek a létszáma, akik ma intézeti gondozásban részesülnek, vagy kisegítő gyógypedagógiai osztályba járnak, mint akár még tíz évvel ezelőtt is. Ennek azonban örülnünk kell, mert nem az értelmi fogyatékosok abszolút száma nőtt meg, hanem a róluk való társadalmi gondoskodás vált teljesebbé. Hogy csak egyetlen megyei adatot mondjak: 1960-tól mostanáig 544-ről 1300-ra nőtt a gyógypedagógiai nevelésben részesülők száma. — Azt hiszem, társadalmunk humanitásának egyik legszebb példája ez a tény. — Humanitás és jói felfogott érdek. A termelés számára sem közömbös, hogy az értelmi fogyatékosok közül mennyi rehabilitálható, azaz mennyi lesz képes hasz- j nos munkára, önálló életvi- i telre. Ebből a témából készítettem a szakdolgozatomat. Háromszázötven volt növendékünk életútját nyomoztam végig. Hatvannyolc százalékuk a termelő munkában helyezkedett el, miután kikerült az intézetből, tehát szociáis rehabilitációluk megoldódott. További ' hat százalék szülői felügye- j let mellett, 7 százalék szó- ' eiális foglalkoztatóban dől- í eozik. Mindössze öt százalékuk kényszerült szociális otthonba, tizennégy százalékuk pedig elhunyt, illetve ismeretlen a sorsuk. Olyan kedvező arány ez, amely valósággal forradalomnak számít az Ötvenes évek eredményeihez képest. — Ezért a nagyszerű eredményért méltán kapta meg a Kiváló Tanár kitüntetést. _ A mi munkaterületünkön még kevésbé van jelentősége az egyszemélyes teljesítményeknek, mint másütt. Intézetünk kétszáz növendékére 16 tanár, 18 gyermek- felügyelő, számos műhelyfőnök, műszaki és gazdasági segéderő, tehát összesen nyolcvan alkalmazott jut. Nevelési céljaink az oktatás és a gyakorlat, az iskolai, az Internátusi közösségi élet legteljesebb egységét követelik. Hiába az igazgatói funkció. semmit sem tehetnék tanár és nem tanár kollégáim legteljesebb támogatása nélkül. — Kár kisebbítenie személyes szerepét. Tudomásom szerint 1950-től 60-ig nyolcszor cserélődött a homoki intézet igazgatója, ön tizenegy év óta látja el megszakítás nélkül ezt a nehéz feladatot Nem lényegtelen a két évtized közti különbség. — Megint csak a kollégáimra kell hivatkoznom. Megszerettették velem ezt a rengeteg küzdelemmel, de eredmény esetén annál tisztább örömmel járó munkát Mielőtt idekerültem volna. 10 év alatt 22 pedagógus érkezett az intézetbe és 27 távozott, a legjobb időszakban is mindössze a nevelőtestület 33 százalékának volt gyógypedagógus szakképzettsége. Ez a szám az utóbbi tíz évben 87 százalékra emelkedett, méghozzá úgy, hogy nem jött új ember hozzánk és mindössze kettő távozott, áthelyezéssel. Magunk érleltük magunkat egy bizonytalan szervezettségű intézetből az értelmileg fogyatékos gyerekek korszerű nevelőotthonává. örülünk a kitüntetésnek, de az az igazi öröm, ha láthatom, kartársaimmal együtt, hogy hogyan telik meg az értelem fényével neveltjeink kezdetben zavaros tekintete. Bistey—Hérész—Szabó Már a Macskajáték hétfő esti bemutatója után lehetett érezni — baráti beszélgetésekből, elismerő szakmai véleményekből és az egyes gratulációk hevéből és hangsúlyaiból hogy az ősbemutató óta is tovább érett és sok szempontból elmélyültebbé váló kitűnő előadás több szempontból Is beleszól majd a fesztivál díjaiba. A végeredmény azonban, amely tegnap született meg, a fesztivál utolsó napján, még az előzetes Várakozásodat is felülmúlta: — ugyanis a Macskajáték, a Szigligeti Színház előadása egymaga négy díjat hozott Kedélyes hangvétellel indul a film. Vad János Állami-díjas főfúrómester brigádja cigány kíséretében fújja a nótát: A fúrótorony, az valami remek. Az én babám egy olajos gyerek... Pillanatok alatt változik a kép. Fülsiketítő zajjal felbőgnek a motorok, fröccsen az Iszap, pattanásig feszül az izom. Á valóság, az élet szele csap meg. Körülöttem az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Vezetői ülnek, meg a félig kész riportfilm alkotói: Kardos Sándor rendező, Wiesinger István riporter, Révész László szerkesztő. A vetítés után újra a valóságba csöppenünk, csak egészen másba, mint ahol a2 imént jártunk, itt motorok helyett a Szent István körút villamosai zúgnak, autóáradat hömpölyög. Szakmabeliek vannak itt is, csak ezek irányító poszton, más körülmények között dolgoznak. Elsősorban nekik szól mindaz, amit a Nagy alföldi Kutató és Feltáró Üzem munkásai mondtak. — Elrettentő a film, — vélekedik egyikük. — Elidegeníti az embereket az olajipartól, pedig így is munkaerőhiánnyal küzdünk. — A film elrettentő, vagy az olajbányászok élete? — replikáznak az alkotók. S máris a tűzfézeknél vagyunk, ahová akaratlanul el kellett jutniok a tv-film alkotóinak. Nem ilyen céllal indultak pedig. Azt akarták bemutatni; hogyan dolgoznak egy Állami-díjas főfúrómester szocialista brigád címmel többszörösen kitüntetett munkásai. A jók között a legjobbak. Olyanok, akiknek szavára nemcsak illik, hanem oda is kell figyelni. S a fúrómunkásokból áradt a panasz: el a magyar vígjátékok országos miskolci seregszemléjének díjaiból. Az egyik legértékesebb díjat, Miskolc város rendezői díját kapta SzéKely Gábor, a Maeskajáték kiemelkedően értékes rendezéséért, továbbá a gondos színészvezetésért, valamint egy jelentős drámai mű első színpadra vitelének pontos és költői megfogalmazásáért. (A má- Bik rendezői díjat Tglódi Istvánnak a budapesti Nemzeti Színház művészének ítélte oda a zsűri.) A színészi alakításokat jutalmazó és elismerő négy, illetve öt, mivel a negyedik díjat megosztot— Az én fiam 14 községben végezte az általános iskolát, nem is akar fúrómunkás lenni. — Ilyen körülmények között ki adja gyerekét olajbányásznak? — Kevés a fizetés és a szociális körülmények sem kielégítőek. — Az élet oda tendál, hogy ilyen munkahelyre jobb pénzért se jönnek az emberek. — Többet kellene tenni a betegségek megelőzéséért, hiszen az egész alföldi olajiparban csak öten érték meg a nyugdíjkorhatárt. Az ember volna a fontos. — Ferenc József korabeli berendezésekkel dolgozunk. — Az olajbányászatban nem babra megy a játék. Ilyen vélemények uralják a film eddig elkészült részét. A mondanivalót aláhúzza a kakasszéki gyógyintézet vezetőinek sommázott állás- foglalása: az olajbányászatban az ember negyvennyolc éves korára elhasználódik. Húsbavágó téma. Mit szólnak hozzá a vezetők? Az első, az eleve védekező álláspontot („a film nem való a nagyközönség elé”) hamar feladják, tárgyilagosabb lesz a mérlegelés. — Kicsit pesszimista a film és egyoldalú, ezért nem is teljesen igaz, — vélekedik egyikük. — Nincs benne szó olyan tényekről, hogy ezer lakás épül Szegeden az olajbányászoknak, Algyőn, Dorozsmán „olajos falvak” épültek, meg kellene nézni, hogy mi történt a bérezésben, hiszen az utóbbi években jelentős béremelések voltak, és így tovább. Nos, ha úgy vesszük, igaza van, és azoknak is, akik egyetértenek vele. Nemcsak Szegeden, hanem Szolnokon, Orosházán, Egerben és egyéb helyeken is épültek lakúsok, munkásszállások az olajbányászok számára, és épülnek folyamatosan, hiszen nagy szükség van azokra. Ez is hozzátartozik a teljes képták — díj közül is kettő került Szolnokra: az egyiket Hegedűs Ágnesnek juttatta a zsűri a Macskajátékban nyújtott, a fesztivál legegy- Bégesebb művészi teljesítményének elfogadott színészi alakításáért, a másikat pedig Kaszab Annának — megosztott díj — kiváló epizódalakításáért. A Macskajáték negyedik díját, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kétszemélyes küflöldí üdülését Fehér Miklós szerezte meg az örkény-darab díszleteinek tervezéséért. A szép sikerhez őszinte szívvel gratulálunk? hez. Csak az a kérdés, hogy a film alkotói egy szépen csillogó, idillikus egészet akarnak-e bemutatni, vagy a jó kezdetet folytatva sürgősen megoldandó gondokra irányítani a figyelmet. Kár volna egy rosszul sikerült teljességábrázolásra való törekvésért feladni eredeti célkitűzésüket. Persze, az egyoldalúság veszélye kísért, s ellensúlyozni kell. De nem ez a fő gond, hanem az olajbányászok életének normalizálása, hiszen az 6 szavukkal élve „az ember volna a fontos”. Azok az emberek, akik a panaszözön ellenére annyira szeretik az olajbányászatot, hogy egyikük lábujjtöréskor levágta csizmája fejét, úgy húzta fel. „mert kicsiségért ne maradjon otthon az ember”, a másikukat meg a mentő vitte el, gennyes vakbélgyulladással is dolgozott, mert „egy ember már úgyis oda volt a brigádból, arra gondoltam, nem tudják társaim elvégezni a munkát”. Nos, ezeknek az embereknek az életét szebbé, munkáját könnyebbé lehet és kell is tenni. Az sem titok, hogyan? Olyan védő- és munkaruhát kapnak az iszap- özön ellen, ami nem megfelelő. A kihordásra szánt idő alatt három munkaruha elhasználódik. Kettőt saját zsebből fizet a munkáé, meg egy csizmát is, mert annak kihordási ideje szintén hosz- szú. Tessék számolni: egy csizma 6—700 forint... A kereskede'em megfelelő védőruhát nem tud szállítani. Én inkább úgy fogalmaznék: tehetetlen. A trösztben meg azon meditálnak közben, hogy a díjbeszedők kapjanak-e formaruhát. Mert az ugyebár olyan sikkes ... Persze, badarság volna azt állítani, hogy az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt az események tétlen szemlélője. Fél évvel ezelőtt végzett felmérést a jobb munkakörülmények kialakítása, a szociális helyzet javítása érdekében. Tette mindezt alapos késéssel, dehát jobb később, mint soha. Azt akarják biztosítani, hogy a berendezéseknél olyan lakókocsik legyenek, melyekben fürdő, étkezde is van, hogy meleg ételhez Is hozzájuthassanak az olajbányászok, s utcai öltözetben szánjanak a szállásukra induló buszba. Ez is elhangzott ezen a rögtönzött „filmankéton”. Meg az is, hogy az egészségügyi miniszternek elő kellene segíteni az olajbányászatban az üzemorvosi hálózat kiépítését. Sürgetően szükséges ez. Egyébként ez a gondolat- ébresztő film a napokban teljesen elkészül, s hírek szerint rövidesen képernyőre kerül. Simon Béla Szép szolnoki siker a miskolci vígjáték fesztiválon Cegléden, a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldőlj .zó Vállalat üzemiben nagyteljesítményű hagyma3zárító gép kezdte meg működését. A szárító gép használható még sárgarépa, petrezselyem, paprika, zöldség- és gyümölcs-félék porítására. Az üzemből ezer tonna' szárított hagyma indul exportra is. (MTI foto: Fehérváry Ferenc felvétele—KS)
