Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. június 6. HÉTFŐ: Heves összetűzések Jordániában. A laoszi hazafiak küldöttsége a VDK vezetőivel tárgyal. KEDD: Nixon sajtóértekezlete. A lengyel külügyminiszter Helsinkiben SZERDA Makariosz ciprusi elnök moszkvai útja. Élénkülő harcok Kambodzsában. CSÜTÖRTÖK: Lisszabonban megkezdődik a NATO tanácsülése. PÉNTEK: Szovjet—francia gazdasági egyezmények. Belpolitikai feszültség Olaszországban. SZOMBAT: Egyiptomi diplomáciai lépések a nyugati szándékok kipuhatolására. Így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin. tanácskozásokat sürgettek ez- ügyben is, vagyis láthatólag szeretnék az időt húzni és saját belső ellentéteiket csökkenteni, mielőtt a kelet- nyugati viták asztalához ülnének. Ez alátámasztja a moszkvai Izvesztyija helyszínen lévő tudósítójának szellemes megállapítását, hogy a NATO keretében valósággal két fiókblokk alakult ki. Egyfelől az Egyesült Államok, Anglia, Portugália é« Görögország, másfelől az Hírzérlaí 01 EAK-ban Az EAK főügyésze megtiltotta, hogy a nyomozás befejezéséig további részleteket hozzanak nyilvánosságra — a politikai összeesküvés ügyében folytatott vizsgálat megállapításáról. A hírzárlat elrendelését azzal indokolta. hogy a vádhatóság munkája fontos szakaszba jutott. A szombati lapok tanúsága szerin a hírzárlat máris érvénybe lépett. A főügyészség a vizsgalat befejeztével jelentést tesz a parlamentnek és az ASZÚ nemzeti Kongreszusának, A főügyészség a következő két hétben összeállítja azoknak a listáját, akiket kizártak az ASZU-ból, s akik az összeesküvésben való részvétéi vádja miatt nem indulhatnak a július elsején kezdődő ASZÚ-választásokon. A portugál fővárosba történő kirándulás nem tett jót a különtudósitók Idegeinek. Kezükben a diktálásra kész cikkeket gyűrve, hiába várták a telefonhívást — bajok voltak a lisszaboni vonalak körül. A szuperbiztonsági intézkedések ellenére robbanások sora rázta meg a távbeszélőközpontot, s a kábelek akkor váltak használhatatlanná, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk. A Pide, Portugália hirhedt politikai rendőrsége természetesen teljes apparátussal nyomoz a gyanított szabotázsakciók ügyében. Lehetséges, hogy valóban valamelyik szélsőséges, gerillamódszerePetrovszkij akadémikus (jobboldalt, állva), a moszkvai egyetem rektora kedden átnyújtotta Ilku Pá! (baloldalt, állva), művelődésügyi miniszternek a moszkvai egyetem diszdokto- ravá avatásáról szóló okmányt. Stanley Sylvester, az argentínai Rosarioban elrabolt brit konzul szabadon bocsátása után, felesége társaságában. (Telefoto — AP-MTI-KS) két alkalmazó csoport követte el a bombamerényieteket Ám már arra is volt példa, hogy hasonló eseteket a tömeges lemészárlások ürügyeként használtak fel. Az átmeneti hírközlési válság okozott némi zűrzavart, a lényegen azonban nem változtatott. A világ, ha megkésve is, értesült róla. hogy bajok vannak a NATO-vezetés politikát irányvonalával is. Ezúttal pedig különleges érdeklődés előzte meg és kísérte az atlanti tanácskozást, ugyanis kétségtelenül előtérbe kerültek Európának, valamint a két alapvető katonai-politikai szövetségnek, a NATO-nak, illetve a Varsói Szerződésnek viszonylatai. Amikor a hét derekán Nixon sajtóértekezletet tartott, s azon általában kevés újat mondott, a megfigyelők kiemelték annak jelentőségét, hogy hosszú idő után, es európai kérdéseket említette először. Ma már mindenki láthatja, hogy a szocialista országok milyen következetes és hosz- szútávú politikát folytatnak az európai enyhülés érdekében —■ elegendő távirati stílusban utalni az összkonti- nentálís biztonsági értekezlet kezdeményezésére; a moszkvai és varsói egyezményekre; a Nyugat-BerUn ügyében tett konstruktív javaslatokra; végül pedig a tbiliszi Brczsnyev-indítyány- ra a kölcsönös haderöcsök- kentés érdekében, Mindezek fez akciók örvendetesen mozgásba hozták a diplomácia gépezetét, a héten például U Thant ENSZ-főtitkár támogatta sajtóértekezletén az SZKP főtitkárának tervét. A jelek szerint a jobboldali NATO körök nem bonthatnak nyíltan zászlót, de lassítani akarják a kibontakozási folyamatokat... ■— Lisszabonban tehát nem vetették el, nem tg vethették el — egészében — az európai biztonsági konferenciát, de változatlanul a nyugat-berlíhi rendezést állítják feltételül. Senki sincs az ellen, hogy megtörténjék a nyugat-berlini problémák ésszerű, az érdekelteket kielégítő megoldása, csakhogy érthetetlen, miért ne lehetne az egyes kérdésekről párhuzamosan tárgyalni. Nemcsak időt takarítanánk meg és gyorsítanák a haladást, de a különböző témákról folytatott megbeszélések jótékony kölcsönhatást gyakorolhatnának. A nyugati menetrend „egymásutánisága” mögött az rejlik, hogy a viszonylag egyszerűbb európai konferencia kérdését a bonyolultabb nyugat-berlini párbeszéddel fékezzék. Ebből a szempontból a lisszaboni állásfoglalás nem volt pozitív, igaz. A kölcsönös haderőcsökkentés kérdésében még a NATO sere tudott érdemleges feltételeket támasztani, ezek tulajdonképpen megindulhatnának. Mégsem árt megjegyeznünk, hogyha az Egyesült Államo.c részéről többhónapos „tapogatózásokat” és többlépcsős, NATO-n belüli összes többi atlanti hatalom között nézeteltérések sorozata mutatkozott meg. Azt hiszem, hogy az atlanti tömbnek ez a belső erjedése lényegesebb mozzanat a mostani közlemény egyes árnyalatainál, s megmutatja a szocialista kezdeményezések messzemenő hatását. Ha drámai robbanás — mint a telefonközpontban történt — nem is várható, mindez befolyással bírhat a NATO-vonalakra ... A héten előtérbe került Európa, de nem csendesek természetesen a válságterületek sem. Talán a Közel-Keleten következett be az elmúlt hónap eseményzuliata- gának némi apadása, Kairó a fő figyelmet — a szovjet— egyiptomi szerződés aláírása után — a vezetésben fellépett krízist követően belső konszolidációs programjának folytatására fordítja. Zűrzavaros a kép Jordániában, sajnos könnyen lehet, hogy ismét felújul valamilyen formában a polgárháború. Szemmelláthatóan élénkültek az indokínai harcok. A háború egyik legnagyobb ütközete zajlott le a kambodzsai főváros határában és a hazafiak visszafoglalták a stratégiailag igen jelentős Snoul városát. Laoszból ögz- szeíoglaló jelentések érkeztek, ezek szerint a népi erők összefüggően kezükben tartják egész Kelet-Laoszt. Ebbén a vetületben még fontosabbnak ítélhetjük meg a laoszi vezetők hanoi utazását. (A nyugati kommentárok azért is odafigyeltek, mert korábban állítólagos laoszi—vietnami ellentétekről írtak, amire a jelenlegi találkozó közleménye csattanóé cáfolatot adott.) Dél-Vi- etnamban ugvan nem alakult ki egyetlen nagy Összecsapás, de Da Nangtól' Khe Sanh-ig számos amerikai támaszpont határában folyt a küzdelem. A párizsi—vietnami tárgyalások asztala mellett éles szócsatákra került sor — előrelépés Ismét nem történhetett — s a VDK és a DIFK küldöttei leleplezték a fogoly-szabadon bocsátással kapcsolatos amerikai manővereket. (Először felajánlották számos fogoly kiengedését, a VDK humanitárius okokból hajlandó volt megfelelő lépéseket tenni a betegek érdekében, végül Saigonban propaganda-kampányt kezdtek, hogy a foglyok „nem akarnak menni”.) Á DIFK születésnapján Két éve, 1969. június 6-án alaKult meg „valahol Dél- Vietnamban”, (a hírügynökségek így jelentették) a Dél- Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya. Egy függetlenségért harcoló nép alakította meg kormányát. Olyan vezető testületet, amelynek már a kezdet kezdetén számtalan nehéz és fontos feladat jutott: összefogni a függetlenségért küzdő hazafiakat, — megszervezni a felszabadított területek közigazgatását, ellátását, képviselni a világ előtt Dél-Vietnam harcoló népét. Az ideiglenes kormány megalakulása óta eltelt két év alatt jelentősen megnőtt a Dél-Vitenami Nemzeti Felszabadítás! Front katonai es politikai tekintélye, ereje. Bizonyítják ezt a harctéren elért sikerek és bizonyítják azok a számadatok is, amelyek a nemzetközi fórumokon elért eredményekről beszélnek. Dinh Ba Thi, a délvietnami ideiglenes forradalmi kormány budapesti nagykövete néhány napja a sajtó képviselőit arról tájékoztatta, hogy eddig 27 ország ismerte el a DIFK-et és létesített, vele diplomáciai kapcsolatot. Más államokban — így Finnországban, Norvégiában s Dániában — a Dél-Vietnami Köztársaság tájékoztató irodát állított fel. A kormány tagjai között a nemzetközi békeharcnak jól ismert személyiségei vannak. Közöttük talán a legismertebb Nguyen Thi Binh asszony, külügyminiszter az egyik legnehezebb feladatot látja el: a párizsi tárgyalásokon képviseli hazáját. Természetesen a csatatér a legfontosabb, de fontos a dipolmáciai munka is. Életeket mentünk meg vele — mondta a közelmúltban egy interjújában Binh asszony és hozzátette: „Hadd hangsúlyozzam, hogy nemcsak vietnami, hanem amerikai életeket is meg akarunk óvni, amikor újra meg újra kezdeményezzük a békés megoldás útjait-mód- jait, Ez forradalmi és humanista indítványaink alapja”. Az ideiglenes forradalmi kormány megalakulása óta az amerikai vezetés számos alkalommal megkísérelte, hogy a békés megoldás alternatívájával szemben a katonai győzelem alternatíváját állítsa, minden ilyen próbálkozás kudarcot szenvedett. A Khe Sanh-i támaszpontnál, Dél-Laoszban, Kambodzsában jelentős győzelmeket arattak a népi erők. Az indokínai térségben kialakult stratégiai helyzetet jelenleg az jellemzi: a vietnami háború amerikai eszkalációjának fokozása csupán azt érte el, hogy a térség népei közös egységfrontot alakítottak a közös ellenség ellen. Lukács György (1885—1971) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Lukács György elvtárs, a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosa, kétszeres Kossuth-díjas, akadémikus, a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a kiváló marxista filozófus és esztéta, aki 1918. óta volt tagja pártunknak, hosszantartó, súlyos betegség után június 4-én, 86 éves korában elhunyt. Lukács György elvtárs temetése június 10-én, csütörtökön délben 12 órakor lesz a Mező Imre úti (kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában. Az elhunyt munkatársai, barátai, harcostársai és tisztelői a ravatalnál délelőtt 11 órától róhatják le kegyeletüket. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Lukács György 1885. április 13-án született Budapesten, itt végezte iskoláit is. Már egészen fiatalon szembe került a magyar valóság elmaradottságával. Ez a szellemi magatartás határozta meg induló kritikusi pályájának első éveit. Ekkor találkozott ifjúkorának egyik — egész életére kiható — nagy szellemi élményével: Ady költészetével. „Ady döntő hatása rám éppen abban érte ei csúcspontját, hogy ő soha, egy pillanatra sem békült ki a magyar valósággal és rajta keresztül az egész akikor létezővel sem. A vágy egy ilyen világnézet után már kamasz koromban élt bennem, anélkül, hogy képes lettem volna ezeket az érzéseimet bármiképpen is fogalmilag általánosítani” — vallotta egyik önéletrajzi írásában. Lukács György már ekkor lázadt, de a magyar valóság elutasításában ekkor még csak a romantikus antikapi- taüzmusig jutott. Gondolkodói és erkölcsi igényessége, a burzsoá kultúra válságának átélése és végiggondolásának szándéka egyre inkább az elméleti, esztétikai-etikai kérdések felé terelte érdeklődését. Már nagyon fiatalon kezd ismerkedni a marxizmussal. kapcsolatba kerül a magyar szellemi élet haladó köreivel és hosszabb külföldi tartózkodásai során a kor polgári humanista gondolkodóinak legjobbjaival. A fiatal esztéta nevét, műveit nemzetközileg is kezdik ismerni és elismerni. Az első világháború, amely ellen szenvedélyesen tiltakozott, elmélyítette benne az egész polgári életforma válságának felismerését. Az igazi fordulópontot életében és alkotói pályáján az 1917-es orosz forradalmak élménye jelentette. Ekkor tér ismét haza több éves németországi tartózkodás után, s a polgári kultúra, a polgári életforma válságának végiggondolása, az 1918- as hazai forradalmi mozgalmak vezetik a politikai cselekvés színterére, a forradalmi munkásmozgalom táborába — egy egész életre szóló elkötelezés erejével. 1918. októberében csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz, majd belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába, Ettől kezdve haláláig sokat vitatkozó, néha tévedő, de mindvégig odaadó harcosa lett a kommunista mozgalomnak. 1919. februárjában, a KMP vezetőinek letartóztatása után az új Központi Bizottság tagja és a Vörös Űjság egyik szerkesztője lesz. A Tanácsköztársaság kikiáltása után népbiztossá nevezik ki, s oroszlánrészt vállal a művészeti-irodalmi és tudományos ölet új alapokra helyezésében. Mikor a külföldi intervenció hadba szólítja a fiatal magyar vörös hadsereget, Lukács György is a frontra megy, s a vörös hadsereg 5. hadosztályának politikai biztosaként vesz résért az 1919 májusi-júliusi nehéz harcokban. A Tanáesközársaság levő- rése ütán a párt utasítására Magyarországon marad, — hogy részt vegyen az illegális KMP újjászervezésében, majd 1919 őszén ő is emigrálni kényszerül, ■— Bécsbe megy. A Horthy-kormány kéri kiadatását az osztrák ☆ hatóságoktól, de a nemzetközi szolidaritás megmenti. 1929-ig élt Becsben, s részt vett a KMP újjászervezésében. 1929-ben a KMP titkárságának tagjaként illegális megbízással Magyarországra jön. 1930-ban Moszkvába utazott. majd 1931-től 1933-ig Berlinben tevékenykedett. 1933-ban a fasizmus elöl a Szovjetunióba emigrált. Ettől kezdve teljesen a tudományos munkának szentelte életét és jelentős irodalom- kritikai munkásságot fejtett ki. Kiemelkedő szerepe volt a marxista esztétika kidolgozásában és terjesztésében, a szocialista realizmus elméletének megteremtésében, a múlt kulturális örökségének helyes értékelésében. Ezekben az években vált a marxisa filozófia és esztétika nemzetközileg elismert képviselőjévé. A második világháború idején született, a magyar irodalom és kultúra kérdéseivel foglalkozó tanulmányai már felkészülést és felkészítést is jelentettek a fel- szabadulás utáni feladatokra. Síkraszáll a magyar irodalomtörténet Csokonai — Petőfi — Ady nevével jelzett vonaláért, rámutatva, hogy milyen követelmények hárulnak irodalmunkra, egész szellemi életünkre a magyar kultúra forradalmi hagyományainak folytatásában. A felszabadulás után végleg hazatért. 1946-tól nyugalomba vonulásáig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára. 1949-ben lett tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Nagymértékben hozzájárult a felszabadulás utáni szellemi megúj- hódás frontjainak tisztázásához. Kiemelkedő szerepet játszott a marxista filozófia hazai bázisának megteremtésében, a marxizmus eszméinek terjesztésében. Itthon születtek olyan kimagasló, összefoglaló művei, mint például „Az ész trónfosztása” vagy az „Esztétikum sajátosságai”. Lukács György olyan marxista—leninista teoretikus volt, aki sosem mondott le arról, hogy a mozgalom nagy stratégiai, problémái felől közelítse meg az elméleti kérdéseket. Filozófiái, filozófiatörténeti, esztétikai munkáinak, világirodalmi tanulmányainak értékeléséhez, ő maga adta meg a kulcsot: „Minden írásom jövendő hatását illetőleg tisztában vagyok azzal, hogy ez azon múlik, mennyire sikerült a jelen vágj' a múlt gondolati ábrázolásában az eljövendő fejlődés alapvető problémáit, haladó tendenciáit elgalább sejtésszerűen megaragadni és kifejezésre juttatni.” Az MSZMP politikája, az az eleven szellemi élet, — amely e politika következtében kialakult, — Lukács Györgyöt Is optimizmussal töltötte el, s újabb lendületet adott alkotó kedvének. Tele volt tervekkel, amelyek egy részét máz nem válthatta valóra. Az, amit Lukács György alkotott — egy nagy életpálya gazdag termése — a marxista elmélet és a magyar szellemi élet maradandó értéke.