Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

1971. június 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 'íy&itl Az operett kedvelt témája a humoristáknak és a ka­barészerzőknek. Hálás téma. Lehet csipkelődni, támadni, elnézően megmosolyogni, le­kezelően vállonveregetni, vállveregetve megvédeni, gyilkos iróniával persziflálni és azután engedékenyen le- gyinteni, vagy az egész mű­fajt szívből kinevetni — és mindezt úgy, hogy vala­mennyi nyilatkozónak igaza legyen. Valóban hálás téma; ennek köszönhető, hogy kö­rülbelül háromszor annyit beszéltek róla az elmúlt évek során, mint amennyit egyál­talán érdemes. Az operettel kapcsolatban, természetesen, valóban ren­geteg dolgot el lehet mon­dani. Csak egyet nem lehet. Nem játszani. Arról sem illik megfeled­kezni, hogy operett és ope­rett között is van különb­ség. Micsoda hatalmas utat járt be ez a műfaj a szelle­mesen csipkelődő, könnyed elegánciájú, és igen gyakran politizálni is bátran politi­záló francia operettől, az angol szerzők zeneileg igé­nyes tánc-operettjein át az Inkább érzelgős, mint érzel­mes bécsi operettig! És az sem mindegy, természetesen, hogy hogyan játsszák el azt az operettet Mert operettet játszani, jól játszani egyre nehezebb. Való igaz. hogy a legtöbb operett azonos sablonokra épül, hogy a szövegek nagy része inkább harmad- mint másodrendű író-iparosok munkája, amit ma már csak ironikus felhangokkal, egy kicsit idézőjelek közé he­lyezve fogadhat el a néző. A legtöbb esetben a zene is elviseli ezeket az ironikus felhangokat De Jacobi Vik­tor művei, főként a Sybill esetében egy kicsit másképp áll a helyzet. Jacobi Viktor is operett­zenét írt a századforduló tá­ján divatba jövő magyar operett — a bécsi operett egyenesági leszármazóttja — követelményeinek, megfele­lően. A követelményeknek megfelelő, szokványos libret­tóra, természetesen. De igé­nyes operett-zenét írt. Sok­kalta jelentősebb muzsikát, mint amit a kor operettjei­nek túlnyomó többségében hallhatunk. A bemutató ide­jén talán még nem volt érezhető, de ma már na- gyonis szemet szúr ez az ellentmondás a közepesnél alig jobb szövegkönyv és az átlagosnál sokkalta igénye­sebb zene között. A történet a prózai pár­beszédekben sEinte megkö­veteli az ironikus értelme­zést, olyannyira szokványos, olyannyira butácska. De a zene nem tűri meg, szétfe­szíti az idézőjeleket. Az a tény ugyanis, hogy Jacobi Viktor igényes muzsikát szerzett, nemcsak azt jelenti, hogy nehéz, már-már operai színvonalú feladatok elé ál­lítja énekeseit, hanem azt is, hogy az operett lényegét, a túlhajtott érzelmes séget meg­győzően és seuggesztíven fe­jezi ki. Ez az ellentmondás, amely egyre inkább rányomja bé­lyegét a zeneileg igényes operettek előadására, érez­hető volt a Szigligeti Szín­ház produkciójában is. Bor József rendező most is lele­ményes ötletekkel tűzdelte meg az előadásnak azon pontjait, amelyek lehetővé tették a könnyed játszado­zást, de nem sokat tudott kezdeni a romantikus hang­vételű nagyjelenetekkel, az áradó érzelmeket kifejező muzsikával. Valamennyi operettnek alapvető sajátos­sága, hogy egy lírai-érzelmes (primadonna-bonviván) és egy humoros (szubrett-tánc- komikus) vonal fut egymás­sal párhuzamosan, de ebben a Sybill előadásban ez a két cselekmény-szál túlságo­san, a kelleténél jobban el­különül egymástól. Az előbbiekből következik, hogy a színészi játék, a já­MÉSZÁROS LAJOS RAJZA tékstílus nem lehetett egy­séges. Szabady József Pet­rov szerepében igen jó éne­kes teljesítménnyel örven­deztetett meg; behízelgő, kellemes hangja szerencsésen találkozott a sízerep karakte­rével. Mint színész, inkább a harmadik felvonásban nyújtott említésre méltót, ahol humoros színpadi pilla­natai is voltak. Bókái Mária, Sybill megformálója nem­csak széphangú, jó énekes­nő, hanem alkatilag is ideá­lis primadonna és ráadásul — színésznő is. Méghozzá nem is akármilyen színész­nő! A zenében megfogalma­zott érzelmeket képes volt játékával hitelesíteni. Mucsi Sándor zeneileg sikeresen oldotta meg Konstantin nagyherceg hangfekvésben nem éppen neki való szere­pét, visszafogott játékára a pasztell-színek voltak legin­kább jellemzőek. bátlanul oldotta meg felada­tát. Vargha D. József har­sány színekkel rajzolja meg a kormányáé alakját, a ké­zenfekvő hatáslehetőségek maximális kiaknázására tö- refkszik — szemmel látha­tóan sikerrel. Borcsakov nyomozó szere­pében Baranyi Lászlónak nyílt lehetősége arra, hogy komikusi képességeit csillog­tassa; szinte minden szín­padra lépésével megnevetteti a közönséget. A harmadik felvonást bevezető „magán­száma” — bár sem a darab­hoz, sem az előadáshoz nincs sok köze — egészen kiváló. Suki Antal díszletei és Oláh Béláné jelmezei látvá­nyosak, mutatósak. Minden szempontból megfelelnek egy romantikus nagyoperett követelményeinek; kár hogy a rendezés nem minden eset­Tisxai Lajost A Barátság vonat utasa voltam Észak virágai. Tal­linnban népviseletbe öltö­zött lányok virággal fogad­ták a Barátság-vonatot. Szólt a zene, a testvérüzemek kép­viselői keresték a Szolnok megyei gyárak küldötteit. Üdvözlő beszédek hangzot­tak el, keresetlen egyszerű szavak, mindnek az volt a lényege, érezzék itthon ma­gukat, ahogyan mi Önöknél. Régi ismerősök ölelgették egymást, új barátságok szü­lettek. Megható volt azasze. retet, ahogy testvérvárosunk dolgozói fogadták utasainkat. Már a megérkezés első per­ce is a népek barátságának szép jelképe maradt szá­momra. A tallinni tornyok Üdvözlete. A szépséges Tallinnt olvasóink számára már nem kell „felfedezni”, hiszen testvérvárosunkat igyekeztünk az elmúlt négy évben mindjobban bemutat­ni. Egy közvetett megisme­rési lehetőség is volt, s van, hiszen a mozikban bemuta­tott középkori tárgyú szov­jet filmek zömét Tallinnban forgatták és fórgatják, ere­deti díszletek között. Tallinn a Szovjetunió legpatinásabb városainak egyike. , A vár, maga a csoda. Ahogy megyünk föl a dombra, rög­tön a 48 méter magas Kiek- in-de Kök bástya fogad. Fur­csa neve van, valahogy így hangzik: „Kukkants a kony­hába”. Az elnevezés onnan ered, hogy a toronyból be lehetett látni a régi Tallinn házainak konyháiba. A szépséges Niguliste temp­lomot most renoválják, öt­ven tonnás, 50 méteres góti­kus tornyát, amely a háború­ban súlyos sérüléseket szen­vedett, óriási portáldaru emelte a helyére. A Vana Toomas tornya. Tallinn szimbóluma, a vá­rosháza épülete fölött dísze­leg, rajta a Vén Tamást áb­rázoló, elmaradhatatlan szél­kakassal. Átadjuk még olvasóinknak a Pikk Hermann üdvözletét is. A Hosszú Hermann, szin­tén a város főbb jellegzetes­ségei közé számít, a tallinni vár három épen maradt tor­nyának egyike. A 14. század­ban épült, 46 méter magas. A mai Pikk Hermann meg­szelídült, vidám, turista bú­csúhely, pedig valamikor tömlöc volt Ajtókat nem vágtak rá, a foglyokat a mennyezet nyílásán keresz­tül engedték le a mélybe. Sanyarú századok. A hatalmas területen elhe­lyezkedő skanzenban a balti népek régi életformája lát­ható. Alacsony, nehéz tör­zsű fákból készült házak, pa­rányi ajtókkal, ablakokkal, — hogy ne fújjon be a szél. Az egyik oldalon a jószágok melege enyhítette a konyha hidegét. A mi tanyáink jutottak eszembe. Más-más a házak anyaga, formája, de az élet­forma csaknem azonos volt. Nyomorúság küzdelem a természettel, a földdel. Olyan kincs volt ezeken a tanyákon a meleg, hogy ké­ményt se csináltak a tűz­hely fölé. A füst is melegí­tett valamit — ott a füst, ahol a meleg: ez a szólás­mondás a magyar tanyákon keletkezett — majdcsak el­szivárgóit valahogy a fatör­zsek repedésein; Viszontlátásra, vi­szontlátásra. a tal­linni gyárak, üzemek, intéz­mények dolgozói elhalmoz­ták meghívásokkal a Barát­ság-vonat utasait. Sajnos, mindenhová nem tudtak el­menni, de ahol eltöltöttek Népviseletbe öltözött tallinni lány A Pikk utca A Barátság-vonat utasai a skanzenben Az előadás legjobb telje­sítménye, legemlékezetesebb alakítása ifj. Űjlaky László nevéhez fűződik. Ha színre lép. megtelik vele az egész játéktér; atmoszférát teremt és valamiféle sajátos, villód- zó kapcsolatot színpad és né­zőtér között. Páratlanul ki­finomult mozgáskultúrája nemcsak ördöngős táncszá­maiban érvényesül: csaknem minden mozdulatának sajá­tosan groteszk koreográfiája van. Mint színész, nem éri be azzal, hogy hatásosan sü­ti el vicceinek csattanóit: megpróbál figurát teremteni Poire impresszárióból és en­nek következtében a legel- csépeltebb, bárgyúbb tréfái is úgy érvényesülnek, mint­ha rendkívül szellemes, ere­deti ötletek volnának. Vári Éva az első felvonás­ban egy kicsit halvány volt, de a későbbiek során bősé­gesen kárpótolta a nézőket. Temperamentumos alakítása vérbeli énekes-táncos szub- rett teljesítmény. Somorjai Éva mint nagyhercegnő, hi­ben használta ki a bennük rejlő látvány-lehetőségeket. Csík István Folyóiratunk az elmúlt évek­hez hasonlóan az Idén is meg­hirdeti pályázatát természettu­dományos ismeretterjesztő cik­kek írására. A pályázaton bármilyen je­lentős és általános érdeklődés­re számító tárna tárgyalható. — Különösen szívesen vennénk azonban — az automatizálással és a Kzilárdttest-fizikai kutatások­kal, — valamint gyakorlati (műszaki, a mindennapi életbeli) hasznosításokkal, — a bioszférával (védelmével, szennyezésével, egyensúlyá­val), — az etológiával és a humán pszichológiával összefüggő témákat. Nemcsak azokat a cikkeket várjuk, amelyek egy-egy tudo­mányág közelmúltbeli fejlődé­sét. mai helyzetét szemléletadóan és átfogóan mutatják be, ha­nem — különösen a kiemelt té­mákban — az összetett problé­mák egy-egy aspektusát röviden és lényeglátóan exponáló cik­keket is (pl. az automatizálás pszichológiai, szociológiai hatá­sát.: a bioszféra szennyezésének orvosi, közgazdasági vonatkozá­sait sab.) Tallinntól félórányi autóútra van a skanzen, a most is épülő szabadtéri múzeum. A pályázat feltételei: 1. Pályázni csak eredeti, má­sutt még nem közölt cikkekkel lehet. 2. A cikkektől megkívánjuk az érdekes feldolgozási módot, és hogy a természettudományok területén járatlan olvasók ne­hézség nélkül megértsék, ne le­gyenek fárasztóak, — mutassák meg a téma népgazdasági, el­méleti és ideológiai jelentőségét. 3. A pályaművek terjedelme 8—10 normál gépelt oldal lehet. A téma illusztrálására kívánatos 4—10 kép. A cikkeket 5 pél­dányban kell beküldeni. 4. A pályázat jeligés, jeligével ellátott lezárt borítékban mel­lékelni kell a szerző nevét és címét. 5. A pályaművek beküldési határideje: 1971. szeptember 15. Pályadíjak: 1 db I. díj: 4000.— Ft értékű, 2 db n. díj: 2000.— Ft értékű és 3 db III. díj: 1000.— Ft értékű vásárlási utalvány. A pályázat cikkeit közlés ese­tén a szokásos honorárium il­leti. A szerkesztő bizottság által elvetett pályamunkákat — a jeligés boríték felbontása nél­kül — megsemmisítjük. A Természet Világa Szerkesztő Bizottsága egy-két órát, onnaa felejthe­tetlen élményekkel távoz­tak. Jártak a kábelgyárban, a finommechanikai üzem­ben, a mezőgazdasági kutató intézetben, sőt a vendéglátó­ipari dolgozók a Szolnok ét­termet is meglátogatták, al­kalmi tapasztalatcserére. Mindenhol virággal, dallal, tánccal fogadták a tisza-par- ti vendégeket, — és a csodá­latos aromáiú Vana Tallinná­val, amitől még nagyobb lett a jókedv. Az elutazás előtti órákban a kultúrpalotában barátsági nagygyűlés volt. Ezek már a búcsú percei voltak, ame­lyet a minduntalan megfo­galmazott kívánság szépített meg: „Viszontlátásra Szol­nokon! Viszontlátásra Tál-; linnban.'1 (Folytatjuk.) 1 " 1 11 ’ Pályázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents