Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-30 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. június 39. Éleslövészet a sivatagban Légvédelmi tüzéreink harcgyakorlata A modem tudomány és technika lexikona SzámításDrótnélküli segélynyújtás nagyothallóknak Valami történni fog. Meglapul a végtelen sivatag, s úgy tűnik, a várakozástól nyomasztó felettünk a roppant égboltozat Semmi emberi nesz. Csak a szél robajlik körülöttünk, szakadatlan rohamokban dől ránk kelet felől, hátára kapja a sivatag homokját, mint valami fakósárga köpönyeget és vonszolja sebesen át a láthatáron. Tipródunk az egységparancsnoki harcálláspont teraszán, gyorsan szívjuk a cigarettákat, egyrészt az izgalomtól, másrészt hevesebben izzik a dohányparázs ebben a viharos szélben. Mellettünk karcsú árboc hajlong, csúcsán vörös lobogó csattog szilajul. Bár a lovolabb a lőtértől egy magaslaton sorkatonák csoportja, zöld tábori ruhában. Le nem veszik a tekintetüket a rakétaindítás várható pontjáról. Ök azok, akik előkészítették a rakétákat az éleslövészetre. Látni akarják, milyen munkát végeztek. Idekint nem tudhatjuk, milyen szavak, milyen rádiójelek cserélődnek odabent az egységparancsnoki harcállásponton és az alegységek műszerfülkéiben. Csak azt látjuk, hogy a lokátorok mind egy irányba fordulnak, mozgásuk egyre érzékenyebb. Ebből gyanítjuk: a megsemmisítendő cél már a felderítő zónában jár. Aztán a valószínűségből bizo• Légvédelmi rakéták kilövésé bogó színe ügyünk nemzetközi felségjele, ezúttal mégis mást jelent. Lőtéren vagyunk, s a magasra húzott zászló szétintegeti a pusztába a figyelmeztetést: Vigyázat, éleslövészet! Amott pedig, a rakétaalegységek harcálláspontjánál a mi nemzeti lobogónk adja hírül, hogy a Magyar Néphadsereg katonáin a sor, nekik kell megsemmisíteniük a légi célt. De nézzük, mi történik a lőtéren. Egyelőre semmi, legalább látszólag. Innen a harcálláspont teraszáról, akár egy stadion tribünjéről, jól látni a színteret. Gyűrű alakú földsánookban lapulnak a kilövőállványok, mindegyiken ott a kétlépcsős rakéta. Borzalmasan szépek. Valósággal lustálkodnak a napfényben, testük karcsú és elegáns, akár a cájáké. Mintha nem is szándékoznának elrugaszkodni. Az állványok egyelőre vízszintesek, a rátöltés! helyzetben várakoznak. Mintha nem lenne lövészet. Ám a feszültség árulkodó. Csak' egy pillantás a lokátorokra és máris nyilvánvaló: valami van a levegőben. Mégpedig a szó szoros értelmében. Ezek a lokátorok semmivel sem kevésbé félelmetesek a maguk módján, mint a rakéták. A rádióhullámokat kibocsátó műszerek a nemes vadak érzékenységével fürkészik a levegőóceánt, forgolódnak finom csapágyaikon, antennájukat különböző irányba tárják, hol apró kis rezdüléssel, hol könnyed lendüléssel változtatnak irányt Kísérteties mozdulatok ezek. Hol az ember? A repülőtér látszólag teljesen kihalt, mindössze egy-egy sivatagi madár merészkedik a némaságba dermedt sáncok közé. A lokátorok fáradhatatlanul szimatolnak, bár a kilövőállványok még mindig a rátöltési helyzetben várakoznak útrakész terhükkel. Tányosság lesz a szemlélő számára is. Halk kattanás jelzi, högy az irányítók antennára kapcsoltak. Vagyis, végső szóhoz jutnak az elektronikus automatikák, önálló cselekvésbe kezd a nagyteljesítményű adó-vevő berendezés, amely a közeledő cél minden moccanását figyeli, egyszersmind a megsemmisítő rakétát fogja irányítani. Félelmetesen precíz ez a vezérlő szerkezet, de csak akkor, ha pontos utasításokkal látja el az ember. Látszólag tehát az automatikusan irányított rádióhullámoké a szó, mégis továbbra is az ember ítélőképessége a döntő. Immár világos, hogy a cél belépett a megsemmisítési zónába. Az eddig lustán nyújtózkodó rakáték hirtelen fürgék lesznek. Felemelik orrukat a fedezékből, mind abba az irányba ágaskodnak, amerre a lokátorok mutatnak. Ettől a pillanattól pontosan érzékelhető, hogyan köti össze egyetlen fő idegszál a különböző idegcsoportokat. Egyszerre mozdul minden a föld színén látható technikából. Ugyanaz az ingerhatás, ugyanaz a milli- métemyi ingadozás abban a pillanatban itt is, ott is, mindenütt. Az egyöntetűség, a hidegvérű kivárás lenyűgöző. Bámulatos, milyen hosszú egy pillanat. Olyan hossz.'., mintha nem is lenne folytatása. Megint mozdulatlanná dermed minden. És ekkor különös dolog történik. Látva látjuk, hogyan lövell ki a rakéta hajtóművéből a narancssárga üstökösláng, látjuk a magasba robbanó füst- és homokfelhőt, az orrunk előtt sivít magasba a rakéta, de mindez nem hatol el a tudatunkig. Később érkezik hozzánk a hang és a dübörgő dörrenés ráz bennünket eszméletre Közben az égre kell figyelni, mert a rakéta immár messze száguld, tekere*s*&^*s<ie***iaias*&^***g*e^^*i^^***i*i***e*****s*i*&+i^****^** >>*****><+********i%*****»**s+Sx, Bodrov: Ueiiök Az ifjú laboráns kartársnő pontosan szemben lakott az intézettel, amelyben dolgozott. Véletlen eset. — Mama, mama! — kiabált fel a második osztályos Szmirnov, mikor megjött az iskolábóL — Mit akarsz? — hajolt ki az ablakon Ante cxvkin, a részlegvezető. — Hol van az anyu? — kérdezte a fiú. — Miféle anyu? — Az enyém. — Hát anyád itt dolgozik? — Itt — Hogy hívják? — Szmirnova — felelte a másodikos Szmirnov. — Nincs itt — felelte a részleg- vezető. — Elment értekezletre. — Hát én mit egyek? — kérdezte a gyerek. — Melegítsd meg a levest, a fa- sírozottat vedd elő a hűtőszekrényből — mondta határozatlanul An- tonovkin. — Van hűtőszekrényetek? — Van — szólt a fiú és hazament. Antonovkin elmerült a részleg munkájának tudományos elemzésében. Megcsörrent a telefon. — Hol van az anyu? — kérdezte Szmirnov. — Tapasztalatcserén van — felelte Antonovkin. — Mi az, hogy úri tök? — kérdezte a fiú. — Hát nem tudod? — csodálkozott Antonovkin. — Az úritök egynyaras zöldségnövény, a tökfélék családjábóL Éretlen termését használják fel étkezésre... Tíz perc múlva a részlegvezető elővett a fiókjából egy távcsövet, s kinézett az ablakon. — Foglalatoskodik — nevette el magát. — Ma már nagyon öntevékenyek a gyerekek! Antonovkin helyére rakta a távcsövet és elgondolkodott. — Szmirnov lóg a fán — mondta valaki a munkatársak közül. A részlegvezető az ablakhoz rontott. — Szállsz le a fáról, te csibész! — kiáltotta. — Szállj le, kinek beszélek! * A másodikos Szmirnov kelletlenül lemászott a földre. — És az utcára ne mászkálj le — tette hozzá Antonovkin, — még majd egy autó alá kerülsz. — Mit izgul? — mondta valamelyik munkatárs. — A gyerekek ma nagyon önállóak. — bfem tudom — sóhajtott Antonovkin —, az unokáimra gondolok, akik Voronyezsben .. 1 A munkanap a végéhez közeledett, mikor a részlegvezető elsápadt. — Ég a ház — suttogta és a szívéhez kapott. — Mit idegeskedik? — kérdezte valaki a munkatársak közül. — Hívjátok a tűzoltókat — mond ta Antonovkin. Az egyik munkatárs odament az ablakhoz. — Kisfiú! — kiáltotta a munkatárs. — Kisfiú! A legényke kilépett az erkélyre. — Zárd el a gázt a teafőző alatt — kérte a munkatárs. — A főnök már infarktust kapott. A részleget a hideg rázta. Szmir- novát értekezletre hívták. — Ez így nem mehet tovább — mondta valamelyik munkatárs. — Inkább Antonovkin szólaljon fel — javasolta valaki a szobában. A részlegvezető lépett a szószékre. — Az úritök — mondta leszegett fejjel —, egynyaras zöldségnövény, a tökfélék családjából. Éretlen termését használják fel étkezésre..! — Izgul! — kezdtek duruzsolni a teremben. — Az unokáira gondol, akik Voronyezsben! Végül döntöttek: Szmirnova, a másodikos Szmirnov anyja új negyedben kap lakást. A részleg mostanában normálisan dolgozik, a munkatársak néha dalolnak is... Molnár Sándor fordítása (MTI foto — KS) a végtelen kékség a találat nyomait. Állnak a sivatagban, barnára cserzetten és nagyon fáradtan. De ki törődik ilyenkor a fáradtsággal? Nem vallottak szégyent, s most, hogy nincs többé nyoma a találatnak odafönt az égen, immár a zászlókra pillanthatnak idelent. A vörösre is, meg a haza lobogójára is. Mert ennek a lövészetnek a zászlók is tartozékai. A zászló, amelyet magáénak vall az ember. És megvédelmezi. Gerencsér Miklós A számítástechnika egyik fontos feladata, hogy a tizesszámrendszerről a két. tesre való áttérés, de még inkább^ a különböző matematikai (és logikai) műveleteket értelmezze a kettes számrendszerben. Ez nemcsak a közvetlen műveleti szinten érvényes, de ennél sokkal magasabb műveletrendszerek, — sorozatok szervezésére is. Itt azt kell vizsgálnia a számítástechnikusnak. hogy miként célszerű gépre vinni egy-egy feladatot, illetőleg egyes esetekben annak vizsgálatát is magába foglalja, hogy egyáltalán génre vihető-e a feladat? Különösen jelentős fejlődésnek indultak a számítógépek és a számítástechnika megjelenésével azok a matematikai feladatok és velük kapcsolatos problémák, amelyek nagytömegű (esetleg egyébként igen egyszerű) műveletek elvégzését igéműik. Ezeket korábban fáradtságos emberi munkával kellett volna, elvégezni* Az orvosi technika reméli, hogy a jövőben egy újszerű sztereofon készülékkel segíteni tud majd a hallásukban és beszédjükben gátolt fiatalokon. Az NSZK egyik villamossági konszernje egy drótnélküBi halló- és beszélő berendezést szerkesztett me|r, melynek segítségével egymás mellett levő tantermeket is össze lehet kötni egymással. A tanulóknak nem kell többé egy bizonyos helyen ülve maradni, hanem a kábel nélkül szabadon mozoghatnak a tanteremben. Egy központi mikrofonon és fülhallgatón keresztül (a felvételen) állandó kapcsolatban állnak tanítóikkal és diáktársaikkal. A hang közvetítése a padlóban lefektetett, láthatatlan műszeren keresztül töriénik. Az Állami Nagyothallók Iskolájában, a Fröiburg melletti Stegenben, most a világon első alkalommal próbálták ki ezt a szerkezetet. Mai rabszolgakereskedelem Az angol Rabszolgaság Ellenes Társaság becslése szerint még jelenleg is 5 millió afrikai él rabszolgaságban. Minden nemzetközi tiltakozás ellenére ma is kereskednek még fiatal erőteljes fiúkkal és csinos lánykákkal. Egy erőteljeá fiú ára Sierra Leoneban 4400 márka, egy fiatal, szép lány ára 6000 márka, de ha egy szaúd- arábiai vagy más arab fejedelemnek vagy nagyúmak kell háromszoros áron újra ej lehet adni. Az afrikai rabszolgakereskedők két úton bonyolítják le üzleteiket: elszegényedett vagy éhező észak-nigériai és szudáni családok gyerekeit veszik meg és viszik őket — nemritkán repülőgépen — Szaúd-Arábiába. Vagy megjelennek a Mekka környékét ellepő afrikai mohamedán zarándokok között, kenyeret és munkát ajánlanak azoknak, akik odáig eljutottak, de hazájukba visza térni már nem tudnak. Elkötelezettség Afrikéban Az utóbbi években Kanada jelentősen erősítette a fejlődő országoknak nyújtott „segítségét. Az 1970/71-es pénzügyi évre az ilyen vonatkozású kiadások címén 424 millió kanadai dollárt irányozták elő, ami 16 százalékkal több, mint az előző évi. Ilyen forrásokból nagyobb összegek folynak be számos afrikai országba is. 1970 júniusáig a legfontosabb afrikai fogadó országoknak a következő összegek jutottak: Nigéria — 17,1 millió kanadai dollár, Tunézia — 14,4 Ghana — 7,5; Tanzánia — 6,4; Kenya — 6,3; Szenegál — 6,1; Kamerun — 5,5; Uganda — 4,0; Algéria — 3,7 és Marokkó — 3,6 millió kanadai dollár. vényes pályán robog, hogy elébe vágjon a kitérni igyekvő célnak. Távolabb lángol a sivatag gyér bozótja, felgyújtotta a hajtómű visszahulló lőporszikrája. Odafönt egyre távolodik a rakéta, a maga után húzott fehér csík egyre vékonyul. Aztán gomolyaggá bomlik a fehér cérnaszál. Találat. Űjabb tűz, újabb találat. Odafönt a kék égen még sokáig időznek a fehér pamacsok. Mintha várnák a katonákat, hadd bújjanak elő kabinjaikból, hadd lássák ők is, milyen munkát végeztek a rakéták. Valamennyien az eget nézik. Nézik, amíg magába nem oldja technika Egy új, elsősorban alkalmazott matematikai tudományág, amely a számítógépeknek matematikai jellegű problémák megoldásában való közreműködésével foglalkozik. A s zárnitástchnika kifejlődésének kezdete egybeesik a számítógépek megjelenésével. A modern digitális, elektronikus számítógépek pedig számításra alkalmazásukkal Neumann Jánosnak, a magyar származású matematikusnak köszönhetik, aki először javasolta, hogy a gép szerkezeti felépítésének jobban megfelelő kettes szám- rendszert használják. Az ötlet. bár igen egyszerű, még sem jelentéktelen, mert korábban a tizes számrendszernek géprevitelével kísérleteztek. eredménytelenül. Számok ábrázolása még csak megvalósítható volna, pl. tíz egymástól külöböző feszültségállapot megkülönböztetésével. de a tárolás megoldhatatlan volna a tízes szám- rendszerben, amely pedig minden számítási feladat (de nemcsak számításnak) elengedhetetlen velejárója. — Kettes számrendszerben viszont igen könnyű megvalósítanunk a tárolást is: és már jóval korábban bizonyították, hogy a kettes szám- rendszer is ugyanúgy alkalmas mennyiség viszonyok ábrázolására, mint a tizes.
