Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
1971. Június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülésezik az országgyűlés Vock Jenő, M Minisztertanács elnöke ismerteti a kormány programját (MTI foto — Szebellédy felv. — KS) (folytaid* azt oldalról) Adatokból kitűnik, nehéz munka áll előttünk. Ax elmúlt években sem panaszkodhattunk arra, hogy kevés a tennivalónk, de most még jobban összpontosítanunk kell erűinket A magam és az egész kormány nevében arra kérem e helyről hazánk valamennyi állampolgárát: a reá bízott munkát mindenki végezze el tisztességgel, a magyar dolgozók jó hírnevéhez méltó szorgalommal Nagy terveink megvalósítása az egyéni érdekeket is szolgálja. Kérem a Tisztelt Ország- gyűlést, hogy a kormány most előterjesztett munka- programját fogadja el, s valóra váltásához adjon segítséget A hozzászólások A vitában, amely a kormányelnöki expozé arányainak megfelelően, főleg gazdasági kérdésekre összpontosult «-ős hangsúlyt kaptak a vezetés kérdései, gazdasági és politikai értelemben egyaránt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke főleg a vezetés és a szocialista demokrácia összefüggését elemezte, —• hangsúlyozva, hogy a jól bevált gazdasági reform megvalósításában a munka megjavítása jelentős mértékben a különböző szintű helyive- netéstől, s maguktól a vezetőktől függ. a szocialista demokrácia — emelte ki — nemcsak jogokat hanem felelősséget is jelent és nem utolsósorban a kibontakozás és a megszilárdulás állandó ellenőrzését A vezetés nem nélkülözheti a dolgozó tömegek észrevételeit és javaslatait amelyeknek figyelembevétele nemcsak kormányszinten, hanem minden területen nagyfontosságú. Miután a miniszterelnök beszédében a gazdasági problémák között erős hangsúlyt kaptak a beruházási kérdések, több hozzászóló is részletesen kitért ezekre. Molnár Endre például, aki a főváros XIX. kerületének pártbizottsági titkáraként Jól Ismeri az Ilyenirányú gondokat, annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha csupán kormányszinten teszik lelkiismeretes mérlegelés tárgyává a beruházásra szolgáló anyagi eszközök hatékony felhasználását, a vállalatoknál pedig jóval kevésbé, akkor nehéz lesz előrehaladni e téren. A tapasztalatok szerint, mondotta, a gazdasági ösztönzők sem hatnak egyértelműen a beruházások jő előkészítésére és gyors megvalósítására. Ami az ellátás kérdéseit Illeti, érdekes módon a legtöbben, s a legalaposabban a húsprogram megvalósulását. kilátásait taglalták. Bzokola Károlyné dr., Somogy megyei képviselő. — Átalva választókerületének ti megyéjének kiemelkedő állattenyésztési érdekeltségére, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés nehézségeit elemezte, különös tekintettel a háztáji állomány csökkenésére, amelyet elsősorban a nagyüzemi tartás hatásos ösztönzésével lehet — véleménye szerint — ellensúlyozni. Ennek megfelelően javasolta, hogy a Minisztertanács — ismételten vizsgálja felül az ágazat jövedelmezőségét. Miután azonban a sertés, állomány az utóbbi időben örvendetesen növekedett, — több felszólaló elsősorban ennek vizsgálatára fordította figyelmét. Szokoláné is utalt rá, hogy ha ezeket a sertés-, tenyésztési eredményeket — meg kívánjuk őrizni, nagy gondot kell fordítani a gyors felvásárlásra és a megfelelő feldolgozásra. A miniszterelnök előterjesztésének megfelelő teret kapott a felszólalásokban a társadalom egyik legfontosabb szociális kérdése, egyben egyik legnagyobb gazdasági feladata: a lakásépítés. Ezúttal Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke ismertette nagy körültekintéssel a kérdést, érthetően budapesti vonatkozásban, Megjegyzései azonban jó részben országosan is figyelmet érdemelnek, különösen ami a városi lakásépítés legújabb fejleményeit illeti. Rohamosan csökken, vagy éppen elfogy a kedvezően felhasználható szabad terület, és előtérbe kerül az elavult házakkal beépített körzetek bontása, ami jócskán növeli a költségeket. Tetézi a gondokat, ha rossz a munkaszervezés, az anyagellátás, vagy kevés az építő- munkás, amire ugyancsak gyakran van példa. Az olyan nagyszabású lakásépítési program megvalósítása, — mint ami most van napirenden, csak az összes érdekeltek mintaszerű együttműködése nyomán lehet sikeres. Beszámolónk végére hagytuk Szurdi István belkereskedelmi miniszter felszólalásnak ismertetését, annál is inkább, mert az több vonatkozásban összefogta azokat az életszínvonallal kapcsolatos, főleg ellátási kérdéseket, amelyekről a szerdai ülésen szó esett. A kiskereskedelmi árak 1970-ben az előző évihez képest átlagosan 1.3 százalékkal emelkedtek, tehát lényegesen kisebb mértékben, mint a bérek és a jövedelmek. Ennek tulajdonítható, hogy a lakosság az átlagos árszínvonal emelkedése ellenére jóval többet vásárol, mint megelőzően, bár — hangsúlyozta a miniszter — egyes rétegek, egyes családok esetében attól függően, hogy az átlagos jövede’em- növekedésből miként részesültek. Eddig az idén is a tervezett módon alakult a kiskereskedelmi árszínvonal, tehát nem keresztezte az életszínvonal növelésére tett intézkedéseket. 1975-ig a lakosság összfo- gyasztása további 29—30, a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalma pedig 40 százalékkal növekszik. Nem tartom kizártnak, jegyezte meg Szurdi István, hogy ezeket a szinteket is túlhaladhatjuk. a jövőt illetően utalt a várható, illetőleg kívánatos további szerkezeti változásokra, nevezetesen, hogy az étrendben fokozódik az állati fehérjék és a vitamintartalmú élelmiszerek aránya, több lesz az úgynevezett „félkész étel”, ami a miniszter véleménye szerint a háztartási munka megkönnyítésének legalább annyira fontos követelménye, mint a háztartások gépesítése. Szólt a tartós fogyasztási cikkek gyors térhódításáról, a bútorvásárlás emelkedő tendenciájáról, s a bővülő személygépkocsi értékesítésről. Hangsúlyozta, hogy a tárca kötelességének tekinti az alacsonyabb jövedelműek jó, bő választékú ellátását, az általuk keresett és megfizethető fogyasztási cikkek mindenkori kínálatát. Lényegesen javítani kívánja a minisztérium a vásárlás körülményeit, elsősorban a nagyobb alapterületű, korszerűen felszerelt üzletek számának gyors növelésével. A kereskedelem már részletesen kidolgozott fejlesztési terveinek ismertetése során Szurdi István érzékeltette, hogy ezek megvalósítása milyen jelentős erőfeszítéseket kíván a népgazdaságtól és milyen ügybuzgalmat, növekvő képzettséget, szorgalmat a kereskedelem dolgozóitól, __ a kiknek utánpótlására — ugyancsak nagy gondot kell fordítani. A kormányprogram fölötti vita a mai ülésen folytatódik, majd a múlt évi költségvetés végrehajtásáról tanácskoznak a képviselők. ☆ Az alábbiakban közöljük két Szolnok megyei képviselő kivonatos felszólalását. Nánási László felszólalása Országgyűlési képviselőnk (11. sz. választókerület) bevezetőjében a jelenlegi belpolitikai helyzetről, elsősorban a politikai hangulatról beszélt. Azt az őszinte számvetést és tárgyilagos hangot, amely a miniszterelnök beszámolójából most kicsendült, nemcsak az országgyűlésben helyet foglaló képviselők becsülik nagyra, hanem az egész magyar nép. S a bizalomra bizalommal is felel; legszebb bizonyság erre a nemrég megtartott választás. A népnek és vezetőinek közös célja a szocializmus további építése, még jobban. Színvonalasabban. Ehhez a szükséges feltételeket már megteremtettük. Gondot csupán az okoz, hogy lehetőséVarga Sándor felszólalása geinket nem minden téren használjuk jól ki. E gondolatot tovább fűzve fejtette ki felszólalásában Nánási László: a mezőgazdaságban alkalmazott tudomány- és technika egyre nagyobb mérvű felhasználásának az a természetes következménye, hogy kevesebb emberi erőfeszítéssel, egyre többet termelhetünk. Egyes növények termelésében azonban még nem megfelelően alkalmazzuk a korszerű termelési módokat. Köztudott például cukorrépa termelésünk jelentős csökkenése, amelyet az éghajlati és talajadottságok, valamint a mezőgazdasági dolgozók hozzáértésének jobb kihasználásával elkerülhettünk volna. A csökkenést az okozta, hogy bár a holdankénti hozam állandóan növekedett, a vetés- terület csaknem azzal arányosan csökkent. A visszaesésben szerepet játszik az is, hogy a tSB-ékben sem a terínelés, sem, a szállítás nincs megfelelően gépesítve. Kisüzemi módszerrel és egyre kevesebb munkással pedig ma már nem lehet az igényeknek megfelelően, elegendő cukorrépát termelni. Az eddigieiknél jóval nagyobb gondot kellene fordítanunk e haszonnövény műveléséinek gépesítésére, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a termelést a szükségletekhez igazítsuk. A kormányelnöki expozéhoz kapcsolódva Varga Sándor, a 9 számú választó kerület képviselője a mező- gazdasági gépgyártás helyzetével foglalkozott részletesen. Számokkal illusztrálta, hogy az utóbbi években, különösen 1970-ben megélénkült a mezőgazdasági nagyüzemek gépkereslete. Tavaly például 3.5 milliárd forintért vásároltak az AGROTRÖSZT- től gépeket a közös gazdaságok. A gépvásárlások növekedését a közgazdasági szabályozók alakították így, — amelyek inkább az új gépek beszerzésére, semmint a javításokra. ösztönöznek. A gépesítés fokozása, a korszerű technika alkalmazása azonban ellentmondást is szült. Munkaerőfelesleget támasztott, ugyanakkor munkaerőigény is jelentkezik. A gépek fokozódó kapacitása sok kezet szabadított fel, de a termelés szervezéséhez, a technika alkalmazásához értő szakemberek kellenek és sajnos ez az igény nem mindig teljesül. A mezőgazdasági üzemekből tovább folytatódik az elvándorlás, amely mint tudjuk nem speciálisan a hazai, vagy a szocialista mezőgazdaság átalakulására jellemző, hanem hasonló folyamatok játszódnak .le a nyugati országokban is. A komplex gépesítés ma már reális Igény, megvalósítására tudatosan törekedni kell. — Ez azonban elképzelhetetlen a hazai gépgyártás megfelelő fejlesztése nélkül. A mező- gazdasági gépgyártás területén az egészséges verseny kibontakoztatása ellenére sok nehézséget támaszt a mező- gazdasági gépgyárak és a MEZŐGÉP vállalatok párhuzamos tevékenysége. — Egészségtelen munkamegosztás bontakozott ki, mert a vállalatok eltérő körülmények között és feltételek mellett termelnek, értékesítenek. Nem jó az egymás közötti termelési kooperáció és gyakori, hogy a végtermékek kibocsátása, a tervek teljesítése a kooperációs partner szerződés megszegése miatt nem teljesül, — vagy késik. A nehéz helyzetet a kisebb üzemek, vállalatok, ktsz-ek a saját előnyükre használják ki. A problémát tehát felső szinten is alaposan meg kellene vizsgálni Az élet a hazai gépgyártás egységesítését, szakosítását igényli, — ami azonban csak egységes irányítással valósítható meg. Elkészült a cukorgyár! kollektív szerződés Ez év első napjától önálló vállalat a szolnoki cukorgyár, Következésképp először köt a szakszervezettel a gazdasági vezetés teljes részletességgel a gyárban kidolgozott kollekítv szerződést Azelőtt ilyen okmány a Magyar Cukoripar néven működött országos nagyvállalatnál készült, s annak csak a helyi sajátosságokat tartalmazó függelékeit dolgozták ki a vállalati gyáregységekben — így Szolnokon is. Most olyan helyzetben van a gyár, hogy már az éves terveinek kidolgozásakor is veszteséggel kell számolnia. Ezért érkeztek olyan Javaslatok, hogy az említett 14 munkakörben dolgozókat öt évre (a kollektív szerződés időtartamára) vonják ki a premizáltak, jutalma- zottak közül. Tudniillik, ha veszteséges az év, akkor ők is csak 85 százalékát kaphatják a fizetésűknek — éppúgy, mint a műszaki állományúak. A június 8-i szakszervezeti tanácsülés felszólalói ellen- véleményt mondtak e javaslatokról, majd a testület Is — egy ellenszavazattal — amellett foglalat állást, hogy maradjon meg a korábbi besorolás. Egyrészt, mert a gyár eredményeiért a műszaki és munkásállományú dolgozók egyaránt felelősek, másrészt azért is, mert az említett tizennégy munkásemberre erkölcsileg Is visszaminősítést jelentett volna a javaslat elfogadása. Törzsgárda* szabályzat is készült Ez a tanácsülés tárgyalta meg az új kollektív szerződés mellékleteként elkészült törzsgárda-szabályzat tervezetét is, amelyet a testület álláspontja szerinti átdolgozással 150 példányban sokszorosítva kiadtak a dolgozóknak megvitatásra. Az ezzel kapcsolatos véleményeket e hónap 20-ig ösz- szegyfljtötték, s a legközelebbi tanácsülés elé terjesztik. A kollekítv szerződés tervezetéhez kapott vélemények és javaslatok elbírálása után a szakszervezeti tanács június 8-án amellett foglalt állást, hogy százötven példányban készítsék el a szerződés végleges szövegét, amelyet ünnepi tanácsülésen írjon alá a gyár igazgatója és a szakszervezeti tanács titkára. Erre — mint Szath- máry Sándor szb-titkár közölte — június 28-án kerül sor. M. L Alapos előkészítés Érthető tehát, hogy mind a gazdasági, mind a szakszervezeti — s általában a mozgalmi — vezetés nagy gonddal fogott hozzá az új, öt évre szóló kollektív szerződés kidolgozásának előkészítéséhez. Ez az alaposság mindvégig e munka legfőbb jellemzője volt, s leginkább ennek tulajdonítható, hogy idejekorán elkészült a sokoldalúan megvitatott és kimunkált „vállalati alkotmány”. Az előkészítés a szakszervezeti tanács március 29-i ülésével a legfontosabb „állomáshoz” érkezett. Ekkor számolt be az igazgató az előző kollektív szerződés végrehajtásáról, ám ez alkalomra — a három műhelybizottság közreműködésével — az szb is összegyűjtötte a gyár dolgozóinak véleményét a korábbi okmányban foglaltak teljesítéséről. Mi több, a szakszervezeti bizottság már összegezte is e vélemények legfőbb tanulságait, amelyek figyelembevételével — az igazgatói beszámoló ismeretében — kialakította álláspontját az előző kollektív szerződés végrehajtásáról. Ezt a két dokumentumot (a beszái .dót és az szb állásfoglalását) előzetesen a szakszervezeti tanácstagok és a gyár mozgalmi és gazdasági vezetői megkapták, hogy kollektívájukkal, megbeszélve, az álláspontjukat ismertessék a testület ülésén. Ezután a szakszervezeti és a gazdasági vezetés munkacsoportokat alakított az új szerződés-tervezet egyes fejezeteinek kidolgozására, amelyben mintegy negyvenötén vettek részt. Munkájuk irányítására és összefogására héttagú csúcsbizottság alakult a gyár mozgalmi és gazdasági vezetőiből. Május 'elejéig készültek el az egyes fejezetek, amelyeket akkor a csúcsbizottság is megtárgyalt, s összeállították belőlük a kollektív szerződés tervezetét, amelyet 180 példányban sokszorosítottak és kiadtak a dolgozóknak megvitatásra, véleményezésre. Sokoldalú Tita a tervezetről A javaslatok, vélemények összegyűjtésére több lehetőséget is biztosítottak. Közösen és egyénileg, névvel és név nélkül, szóban és írásban egyaránt közölhették azokat a dolgozók, akik a gyár öt, forgalmasabb helyén e célra kitett gyűjtőládába is bedobhatták javaslatukat. A név nélkülieket ugyanolyan gondosan mérlegelték, mint az aláírtakat. Ez utóbbiakra viszont mindenki írásban kap választ az észrevétele sorsáról. Többen indítványozták, hogy a tervezetben írt 10 százaléknál magasabb — kétszeres, vagy még magasabb összegű — éjjeli pótlékot fizessen a vállalat. E javaslatok lényegével a tanácsülés is egyetértett és egyhangúlag 20 százalék éjszakai pótlékot szavazott meg. Egy másik tárgykörben kapott indítványoknak a sorsa különösen figyelemremél;'m alakult. Előzményként el kell mondani, hogy a nyereségrészesedés fizetésére központilag előírt három kategória megszüntetésekor tizennégy munkásállományú dolgozót sorolt — munkakörük megnevezésével — a szakszervezeti és gazdasági vezetés azok közé, akik nyereségprémiumban, nyereségjutalomban részesülnek a termelési-gazdasági eredményektől függően.
