Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP »71. Jörthis »: Repülőgépeltérítés, diplomatarablás 20. Nagykövet a ládában 1970 júniusának derekán, egy forró nyári estén, Ehren­feld von Holleben, a Né­met Szövetségi Köztársaság brazíliai nagykövete gépko­csijába ült. Az autó elindult a nagykövet lakása felé ve­zető úton, de még fél kilo­métert sem haladtak, ami­kor a Candido—Mendes ut­cán kis teherautó állt meg hirtelen a kocsi előtt, a so­főrnek • fékeznie kellett. Ehrenfeld von Holleben csak öt nappal és négy órá­val később folytathatta út­ját lakása felé. Elrabolták és csak kemény feltételek meg­valósulása ellenében bocsá­tották szabadon. Rögtön tudta, hogy elrabolják Maga a nagykövet így me­sélte el az elrablás törté­netét: — Hazafelé tartottunk. Hirtelen elénkvágott egy kis teherkocsi. Először azt hit­tem, közlekedési baleset lesz, vagy a másik, a teher­kocsi vezetője megtébolyo- dott. Így keresztbeállni... De akkor már eldördült az első lövés. Akkor már tud­tam ; elrabolnak. Hallottam még újabb lövéseket is, de ezeket már nem is tudtam figyelni. Felszakították a kocsi ajtaját, kísérőim való­színűleg kiugrottak, talán ők is lőttek, de én azt már nem tudtam megkülönböz­tetni, milyen fegyverek szólnak. Revolvercsövet éreztem az oldalamban, va­laki suttogva parancsolta: szánjanak ki a kocsiból, de azonnal. Ami azután tör­tént, összefolyik emléke­zetemben. Egy másik autóba kényszerítettek, kloroform­mal elkábítottak. Az utat, amelyre egyáltalán nem emlékszem, egy ládában tettem meg. Talán egy órát, talán többet autózhattam a ládában. A ládával együtt emeltek ki a kocsiból... — Amikor kényelmetlen helyzetemből megszabadul­tam. szóval kimásztam a lá­dából, egy nagyon kis, talán háromméteres szobában ta­láltam magam. Az ablakon sűrűszövésű függöny volt, de figyelmeztettek, hogy ne merjek az ablakhoz köze­ledni. A szoba egész bútor­zata egy tábori ágy és né­hány szék volt. A szobában mindig legalább ketten őriztek... Elrablóimat — akik között egyébként egy nő is volt — nem ismerném meg, hiszen mindig kám­zsát viseltek a fejükön, a szemüknél olyan nyílást vágtak a vászonkámzsán, mint az amerikai Ku-Klux Klan öltözeten láttam... Elég nehéz volt közöttünk a társalgás: én nagyon keve­set tudok portugálul, őreim pedig sem németül, sem an­golul nem beszéltek. Annyit midenesetre közöltek velem, hogy bizonyos feltételeket szabnak a brazil kormány­nak, ha azokat teljesítik, szabadon engednek. Megkér­tek, írjak néhány sort a csa­ládomnak, a sajátkezű levél bizonyítja majd, hogy a ke­zükben vagyok... Kiáltvány volt a borítékban Ami a feltételeket illeti, azokat a brazil kormány na­gyon hamar megismerte. A Candido Mendes utcán, ahol a nagykövetet elrabolták, néhány perccel az eset után riadóautón odaérkező rend­őrök csak néhány a lövöldö­zés miatt halálraijedt járó­kelőt találtak ugyan, de ott volt egy borítékban az üze­net is. Egy kiáltvány volt ez, amelyet más szabadsághar­cos csoportok megbízásából is, a Vanguardia Popular Revolutionärin és az Alian- ca de Libertacao Nációnál elnevezésű gerilla-csoportok írtak alá. Az üzenet azt kö­vetelte, hogv azonnal szün­tessék be a politikai fog­lyok kínzását a brazíliai börtönökben, készüljenek fel arra, hogy egy később eljuttatandó listán szereplő politikai foglyokat kell sza­badon bocsátani a nyugatné­met nagykövetért cserébe „Sajnáljuk, hogy előre el­terveztet erőszakhoz kell fo­lyamodnunk bajtársaink sza­badon bocsátása érdekében, de az erőszakot nem mi kezdtük, hanem a kormány” — állt a levélben. Az igazságügyminiszter és a külügyminiszter még az éjjel Rio de Janeiroba re­pült, hogy „folyamatba te­gye a szükséges intézkedé­seket”. Ugyanezen az éjsza­kán a Jornal do Brasil című riói lap vezetői közölték a rendőrséggel: átvehető a gerillák részletes felhívása. A szerkesztő elmondotta: a nagykövet elrablói telefonon jelentkeztek a lapnál és azt üzenik: menjenek el a ható­ságok képviselői a Santa Monica templomba, az egyik pádon borítékot ta­lálnak, abban lesznek Hol­leben szabadonbocsátásának feltételei. Hétpontos program A borítékban mindenek­előtt egy kiáltvány volt. A kiáltványnak a sajtóban va­ló közzététele, a rádióban és a televízióban való felolva­sása volt az első feltétel. (A gerillák okmánya hét­pontos programot tartalma­zott, megbélyegezte a jelen­legi brazil kormány bél­és külpolitikáját és meg­állapította: a katonai dikta­túra mindinkább a nép el­lenségeként, a nagy külföldi kapitalista érdekeltségek és a brazil nagybirtokosok szol­gájaként lép fel. A kiáltvány emlékeztetett rá, hogy 1964, a katonai klikk hatalomát­vétele óta állandóan csök­kennek a reálbérek és nő­nek a létfenntartási költsé­gek Braziliában, egyre sú­lyosabb az elnyomás és csak a legutóbbi időben kilenc politikai foglyot kínoztak halálra a brazil börtönökben. Szűnjön meg a katonai dik­tatúra, alakuljon népi kor­mány, követelte végül a több gerillacsoport által aláírt okmány. (Következik: Holleben és a belviszonyok) Bomba a válasz LONDOS Bomba robbant kedden hajnalban William Batty- nek, az angliai Ford gazda­sági igazgatójának Essex grófságában lévő otthonában. A rendőrség szerint a me­rénylet során senki sem sérült meg. A robbanás után egy női hang hívta fel az angol Press Association hírügynök­séget s az úgynevezett „Dü­hödt Brigád” nevében fele­lősséget vállalt az esetért. Mint a nyugati hírügynöksé­gek rámutatnak, a brigád e legújabb merényletére nem sokkal azt követően került sor, hogy a Ford — az Ang­liában tapasztalható „nem kielégítő munkafeltételek­re”, magyarán az angol Ford-munkások fokozódó bérkövetelési mozgalmára hivatkozva — bejelentette: az új Ford Pinto modellbe nem Angliában gyártott motort szerelnek, hanem er­re a célra új gyárat építe­nek az Egyesült Államokban. Aszály Brazíliában Az idei brazil termés igen nagy veszélybe került a rend­kívül kevés csapadék miatt. Bár most van az esőzések időszaka, Brazília fő növénytermesztő ál­lamaiban (Sao Paulo, Minas, Gerais, Goias, Bahia, Rio de Ja­neiro ßtb.) négy hónapja nem esett. Az aszályt a legjobban a bab, rizs és kukoricatermés sínylette meg, a lakosság táp­lálkozása szempontjából igen fontos növények. A szárazságot jobban tűrő növényeknél, mint például a gyapot, cukornád és kávé egyelőre nem lehet fel­becsülni a termés alakulást, — minthogy számolni kell a to­vábbi aszállyal. A vágóllatoknál egyelőre nincs problémai de a brazil kormány elővigyázatos­ságból csökkentette a húsex­portot. Eszakkelet-Brazíliában különböző vegyszerek segítségé­vel sikerült ugyan mesterséges esőzést előidézni, de az aszály hatása elmaradhatatlan. Az egykorú bandita és társai Sztárok és bűnözők kötnek barátságot Las Vegasban egész nap folyik a játék. A repülőtéren ott állnak az első „egykarú banditák”, az automaták, amelyek nyelik és csak nagy ritkáin adják vissza az arc­pénzt. A kaszinókban nincs sem óra, sem naptár, az időtlenség érzése kíséri a látogatót, mihelyt ide belép. A szerencselovagok para­dicsomában senki sem cso­dálkozik azon, hogy az apá­ca ott kuporog a rulettasz­talnál és a megtett számokat lesi. Az is a megszokott kép­hez tartozik, hogy hollywoo­di sztárok és bűnözők barát­ságot kötnek a rulettnél. „Forradalom" a sínen Műszaki forradalmat jelent a sínen, a közelmúltban Kasselben bemutatott teljesen újszerű mozdony. A kasseli Rheinstahl—Henschel és a mennheimi BBC által öt évi megfeszített munkával megszerkesztett Diesel-mozdony az első olyan gép, ami karbantartási szolgálatot messzemenő­kig mellőző forgőáramú motorokkal rendelkezik. A személy- és teherszállításra egyaránt felhasználható típust előállítóik elsősorban exportra gyártották, éspedig olyan országok ré­szére, ahol még elmaradott a vasúthálózat villamosítása. De maguk a Német Szövetségi Vasutak is érdeklődést tanúsí­tanak az óránként 150 kilométeres sebességet is elérő loko- motívok iránt melyek villany- vagy akár Diesel-meghajtással is működnek. KÉPERNYŐJE ELŐTT Sport, sport és sport : ököl­vívás többször és sokat Mad­ridból, labdarúgás egy kis meglepetéssel Egerből, súly­emelők meg-megújuló erőied szítései Szófiából — sport te­hát többféle fajtában, minő­ségben és mennyiségben. Ökölvívás, ökölvívás, ökölvívás Lehet-e mással kezdeni az elmúlt hét műsorának össze­foglalóját, mint az ökölví­vással? Hiszen elsősorban a kegyetlenségei ellenére is férfias sport európai döntő­jének eseményei jelentették az elmúlt hét televíziós szen­zációit Nem hiszem, hogy akadt volna néző, aki vala­milyen formában bele ne kóstolt volna a boxmérkőzé- sek izgalmaiba. Sőt, rajtam kívül bizonyára akadt más is, akit az olykor véres ösz- szecsapások izgalmai nem­csak lelki egyensúlyukból lendítettek ki, hanem még álmatlan éjszakákat is okoz­tak. Érzésem szerint — a si­kerek közben — a televízió jóvoltából kicsit nemzeti üggyé vált a magyar ökölví­vók madridi szereplése. A legnépszerűbb sportban, a labdarúgásban megért balsi­kerek után, a magyar babé­rok szertefoszlásával jó pil­lanatban, szinte gyógyírként hatott ökölvívóink nemvárt fényes sikere a spanyol fő­városban. Ezért megbocsátható, hogy a madridi közvetítés olykor a televízió nyugalmas, kiter­velt rendjét is felborította, „megzavarta”. Hiszen így so­ha nem maradtunk le sem­milyen, számunkra jelentő­sebb eseményről. A váratlan műsorváltozásokért, amelye­ket kétségtelenül a közvetí­tések okoztak, kárpótoltak bennünket az elődöntők és a döntő nem mindennapi küz­delmei. Már az, tudniillik, hogy láthattuk őket Aligha­nem. mint annyiszor már sportközvetítések során, a te­levízió ismét népszerűvé tett egy sokak által talán nem is becsült, vagy éppen alábe­csült sportágat Mindez alig lehetett volna elképzelhető másként, minthogy Vitray Tamás szálljon be a „ripor­teri ringbe”. Az öklözök nagyszerű teljesítményéhez az ő szóboxa adta a többle­tet. Egy-egy elragadtatott pillanatában még megszokott hidegvérét is feladva, idők­re emlékezetes kijelentéseivel fűszerezte a közvetítések egyébként is forró hangula­tát. Elég idézni példaképpen a legyek Juliska, ha nem... — fordulat megkockáztatását a világ fülehallatára. (Mi lett volna, ha a bírák „cserben­hagyják”, akkor most írhat­nám, közvetített: Vitray Ju­liska.) Ismét bebizonyosodott, hogy Vitray vérbeli riporter­egyéniség. És ha már róla esett szó, akkor folytassuk is vele. A doveri út Érdekes módon, az elmúlt hét műsorainak egészen más szférájában, a tv-játékok te­rületén is az ő nevéhez fűző­dik az elmúlt hét sikere: ugyanis ő fordította angolból ég dolgozta át televízióra Milne-nek, a Micimackó szer. zőjének egy kevésbé ismert színművét, amelyet szombat este láthattunk. Az átdolgo­zás jó színpadi érzékre vall. S a váratlanul mulatságos helyzetekre épülő, ironikus felhangú komédia magyar bemutatója siker lett. Mr. Latimer különös játéka kas­télyában menekülő szerelme­sekkel, fordulatokban gazdag, jó játékot hozott. És termé­szetesen kellemes szórako­zást. A tv-komédia vala­mennyi szereplője láthatóan jól érezte magát e kissé bi­zarr játék kereteiben. So­mogy vári Rudolf fanyar La- timer-je, Lőte Attila túlcsor- dulóan érzelmes Leonard-ja, Piros Ildikó egy-egy jól idő­zített fintora Anne szerepé­ben egy jól összefogott játék, jó ritmusú, komédia — ren­dező Horváth Ádám — szí­nészi erényei. Röviden Igen gyengécske filmnek bizonyult a nyugatnémetek filmje, a Barbara New Yorkban. Gyengébb a sok évi átlagnál is. A Riporter kerestetik har­madik középdöntője sem úsz­ta meg ökölvívó mérkőzések nélkül. A közvetítéshez adott, rögtönözve készített kom­mentárban mindhárom ver­senyző megmutathatta orosz­lánkörmeit. Jól sikerült az éjszakai villám-riportsoro­zat is. Színes, színvonalas középdöntőt láthattunk. Csemus Mariann versmű- soróban újabb színekkel gaz­dagította a róla alkotott ké­pet. Előadói skálájának sö- tétebb. drámaibb tónusai kaptak fényt. Különösen A díva halála és József Attila Töredéke hatott a felfedezés erejével. Hol jársz kiskatonám? címmel táncdalestet közvetí­tett a televízió a Magyar Néphadsereg Tisztiházából. A néphadsereg művészegyütte­sének szimfonikus zenekara áthangolt a könnyűzene dal­lamaira. Soványka ered­ménnyel. Többnyire bárgyú dalocskák kíséretét kellett vállalnia. Hamisan szólt — korántsem a zenekar — ha­nem az est egésze. Tabi László talán eddigi legszellemesebb ötpercének lehettünk szemtanúi szombat este. A gyalogosok és az autósok kibékíthetetlen konfliktusából vont le igazán szellemes következtetéseket. Az elmúlt héten sok min­den megváltozott a tv műso­rában. Több program ki is szorult. Reméljük, egy ké­sőbbi időben sorrakerülnek. V. M. Üzérkedés Csempészárus üzérkedési ügyben ítélkezett fellebbezés folytán a Fővárosi Bíróság. Az elsőrendű vádlott, Cur- novics Péter, 29 éves csan- tavéri lakos, jugoszláv ál­lampolgár főleg Ausztriában, de máshol is, nagy mennyi­ségben különféle árucikke­ket vásárolt, majd Magyar- országra csempészte és üzér­kedés útján értékesítette. Ilyen célból többször is járt Itt, s a behozott árucikkek belföldi forgalmi értéke mintegy félmillió forintot tett ki. Eladásukkal legke­vesebb 120 ezer forint jogta­lan haszonhoz jutott. Ezen­kívül — devizahatósági en­gedély nélkül — 135 ezer fo­rintot kivitt az ,országból. Társa, a szintén Csantavéren lakó Toldi Antal, 41 éves szakmunkás mintegy 150 ezer forint értékű áru ausztriai beszerzésében, Ma­gyarországra hozásában és eladásában vett részt. A csempészárut debreceni is­merősök révén értékesítet­ték. Közülük Keller Gá­bor, 26 éves villanyszerelő 150 ezer forint értéket meg­haladóan vett át különböző árucikkeket _A bíróság Curnovics Pétert kétévi, Toldi Antalt egyévi és két hónapi. Keller Gábort egyévi szabadságvesztésre ítélte. Teljesen elfeledve Néhány szász mérföldre a csillogó és állandóan zajos felsőfoktól egy farmon él teljesen elfeledve az, akinek kezdeményezése nélkül Las Vegas ma valószínűleg nem volna több, mint egy „uzson­na-állomás” a Kaliforniába vezető úton. Phil Metshan Tobin 1931. március 19-én azzal a javaslattal állt a ne- vadai parlament elé, hogy törvényesítsék a szerencse- játékot. Akkoriban, a szesztilalom és a pangás éveiben, az Egyesült Államokban különö­sen sok tiltott alkoholt fo­gyasztottak és szinte minde­nütt folyt az illegális szeren­csejáték, mégis nagy me­részség kellett ahhoz, hogy valaki olyan törvényjavas­lattal álljon a jámbor neva- dai telepesek elé, amely a „bűnt” legalizálja. Az állam- pénztár hiánya azonban erő­sebb volt, mint a nevadai politikusok erkölcsi aggodal­mai. A szerencsejáték mel­lett szavaztak — és templo­mokat építettek. A szállók és a játékszalonok között 147 templom áll. Las Vegas ma az amerikai Nyugat leggyorsabban nö­vekvő városa, 290 000 ember él a szuperlativusz légköré­ben. Las Vegas, a nevadai siva­tagban létesített játékparadi­csom és szórakozó központ „születésének” 40. évforduló­ját ünnepli. Az amerikai Nyu­gat neonoázisa, no meg az a 15 millió amerikai, aki itt az év folyamán szerencsét próbál és akinek 400 millió dollárjából a homok borítot­ta amerikai állam évi költ­ségvetésének jelentős ré­szét fedezi, felkészült az eseményre. Las Vegas minden felső­fok csúcsát jelenti. Itt talál­juk „a világ legnagyobb lakosztály-szállóját”, a Stra- dusfc. Itt van a leghosszabb úszómedence (82 méter hosz- szú); a legjobb étterem, a Legnagyobb játékkaszinó, a legmagasabb örökmécses, a legrövidebb éjszaka.

Next

/
Thumbnails
Contents