Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-18 / 142. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Mérföld** léptekkel

előre

Huszonkét éves a Mezőtúri Dózsa Cipőipari Szövetkezet Jövőre már igazi gyáruk lesz Dózsa Cipőbolt a mezőtúri Dózsa György úton 1975-ben 1 millió pár cipőt csinálnak

Április elején néhány szép modell, divatos, nem is nagyon drága lakkcipő érkezett Szolnokra a 33-as boltba, meg a Centrum áruházba. Kaptak rajta a nők. A dobozán szerény felirat volt: Dózsa Szövetkezet”. Aki a cipőiparban kicsit ismerős, az sem gondolta, hogy a mi megyénkben készültek a csinos topánkák.

Pedig így igaz. A Dózsa, a mezőtúri szövetkezet tavaly késő ősszel döntött. Női körömcipőt csinálnak. Egy szövetkezet kevesebbet, de gyorsabban tud — ha mer — új terméket piacra dobni. Ezeket ugyan nem dobálta senki. Szépek, gondosan munkált, nagyon divatosak voltak. Ezért kapkodták el gyorsan.

A BNV-re már olyan sok szép új, még divatosabb cipőt vittek, hogy egész évre nincs gondjuk. Tán még jövőre is elvetették az értékesítés gondját.

Nézzék a képet. Fővárosi divatlapban jelent meg a sok szép női, férfi cipő. Legtöbbje kapható volt Szolnokon. És ez nagyon jó. A megyében levő szövetkezet lássa csak el a megyét termékeivel. És ne csak a megyeszékhelyt. Jászberényben is láttam kirakatban, előkelő helyen Dózsa cipőt. És bár szövetkezeti ipar. áruk 300 forint körüli. Hogy tartós-e? A legelső női cipőből egy párat sem kaptak vissza. Ez a nagy dolog ma a magyar cipőiparban. Sajnos. Erről azonban nem a túriak tehetnek.

Javítani a helyzeten szeretnének.

Idei tavaszi modellek. Mind a néggyel találkoztflnk a szolnoki üzletekben. Nagyon csinos cipők, s áruk tts alig több háromszáz forintnál, vagy a szandálé

még annál is kevesebb

Csak egy alapító dolgozik már

Ezerkilencszáznegyvennyolc november 15-én Mezőtúron alakult meg a megye legkisebb cipészszövetkezete. Tizenöt, javakorabeli kisiparos állt egy sorba. Nem új cipőket akartak csinálni. Azt csak szerettek volna. Három évig csak javításból, talpa- lásból, sarkalásból tengődtek. Nagyritkán jött csak valaki méretet vetetni, új cipőt csináltatni.

1951-ben fordult a kocka. Harminchét túri kisiparos iratkozott közéjük. ÜgyeskeHerczeg Imre az egyetlen alapító, aki még ma is dolgozik a szövetkezetben

zű, jódolgos mesterek. Akkor jött Balogh Ferenc is, a most nyugdíjba készülő elnökhelyettes. Tizennégy évig vezette a szövetkezetét. Öt kérem jegelébb. Mondja már, van-e még egy, csak egy is az alapítókból, aki dolgozik még?

— Iglódi Sándor, Németh András, Farkas György mind nyugdíjas már. El is temettünk néhány jóemberünket. No, lám! Herczeg Imre volt negyvennyolcban a legfiatalabb szövetkező, ö dolgozik már csak egyedül az alapítók közül. Gyártmányfejlesztő. Hiába koros, mindig újon töri a fejét Jó dolgai vannak.

— Balogh Ferenc az idén húszéves szövetkezeti tag.

— Akkor megyek nyugdíjba. Elfáradtam az elnökös- ködésbe. Tizennégy esztendő nagy idő. De sok minden történt itt 1951 óta. És mennyi jön, sorjába. Mérföldes léptekkel lehet azt csak mérni. Azért is adtam át a posztot Csinálják a fiatalok.

— A múltról azonban szívesen beszél ugye?

— Benne éltem. Húsz évvel ezelőtt kötöttünk először szerződést nagykereskedelem, meL Kaptunk anyagot, új cipőket csináltunk. Férfi vadászbakancs volt az első. Annyit rendeltek, hogy három évig csak vadászokról álmodtunk.

— ötvennégyben új igénynyel jöttek a kereskedők. Női bevont rámás félcipőket rendeltek. Attól kezdve egyre szorosabb az üzemházunk.

— Aztán új divat. A nők, ugyebár. Megértettük mi. Tűsarku cipőiket csináltunk.

A megyébe. Kelet-Magyaror- szág városaiba küldtük. Akkor már 1957-et írtunk.

Az első exportrendelés

— Nem is gondoltuk, amikor az ARTEX külkereskedelmi vállalattól látogatókat vártunk. Azért jöttek, hogy külországnak csináljunk cipőt. Méghozzá labdarúgók kényes-erős lábára valót.

— Akkor még itthon is tudtak focizni.

— Bizonyám! Mi is tudtunk cipőt, szépet tartósat már akkor is. Kérdezze csak meg az öregeket, micsoda munkáink, remekek voltak!

Balogh Ferenc az idén, szövetkezeti tagsága huszadik évfordulóján megy nyugdíjba. Tizennégy évig volt a Dózsa elnöke

A focicipővel még hogy jártunk. Szepegve kezdtük.

— És csinálták?

— öt évig egyfolytában, mást alig. Azon gazdagodtunk meg legelőbb. Jó üzlet volt, még hírnevet is hozott.

1966-ban a TANNIMPEX külkereskedelmi vállalat rendelt félcipőket tőlünk. A mai napig is szállítunk nekik, ők meg külföldre viszik.

A harmadik ötéves tervben, 1967—70 között a tagság létszáma háromszorosára nőtt. Jelenleg ipari tanulókkal együtt négyszázötven dolgozója van a szövetkezetnek. S mennyi fiatal.

— Tehetséges, ügyes fiatalemberek. Értik a mai módit. Ezért kértem tavaly már. ciusban a közgyűlést Hozzunk egy fiatal elnököt. Én már betegeskedtem akkor. Elnökhelyettesként megyek nyugdíjba. Megbecsülnek a fiatalok. Pados János az elnök mindig kéri a tanácsomat, hallgat a szavamra. Rendes ember Kakuk László is, a műszaki vezetőnk. Mindketten Martfűről jöttek. Sok fiatal, szakközépiskolát végzett lányunk is van. A két főemberünk meg cipőipa. ri felsőfokú technikumon tanult.

Még Balogh Ferenc vezetése idején döntött a közgyűlés. Korszerű üzemházat kell építeni, mert a régibe már egy gombostű se fér, nemhogy új gépek, több ember.

Üzemház a város szélén, a Szolnoki úton. Nem is üzem- ház, gyár lesz az. Jövőre. Az

idén a költözést, jövőre a munkát kezdik az új telepen.

Két öreg, egy fiatal

Pados János, az elnök érkezik. Dán kereskedőt vár, ezért először azt kéri, el ne felejtsem. Az alapító Herczeg Imre. a húsz éve itt dolgozó, 14 évig elnökösködő Balogh Ferenc és egy fiatal, Vincze Irén technikus művezető fényképe legyen az újságban. A két öreg érdemei vitathatatlanok. Vincze Irén meg egy a tehetséges fiatalok közül Martfűn. Miért éppen ő? Versenyen sem val. lottak vele szégyent, megérdemli.

Vincze Irén technikus művezető, aki versenyen is bebizonyította, hogy értő, jó munkás

És máris a jelen kellős közepén járunk.

— A múlt héten háromnapos tanfolyamot tartottunk 15 művezetőnek. Szombaton tizenöt új szakmunkáslányunkat köszöntöttük. Mind felsőrészkészítő. Vasárnap a szövetkezet életében először „kimentünk” a városba. Divatbemutatót rendeztünk Mezőtúron. Tizennégy csinos lánydolgozónk, két fiunk mutatta be a legjobb cipőket. Magunknak vertük a hírt

— Mert kedden Mezőtúron a Dózsa György út 24. számú házban cipőboltot nyitott a Dózsa szövetkezet. Saját cipőinket a mi városunknak. Ügy örülök neki.

S közben épül az üzemház. Ügy, hogy 1975-ben 750—800 ember keresi benne a kenyerét Kaptak hozzá tanácsi, szövetkezeti pénzt, a megye, a város is adott, meg volt a fejlesztési alapjukon is rá- vaió. Földszintes üzemcsarnok épül, irodák, öltöző, fürdő, konyha, s egy akkora étterem, amelyben egyszerre kétszázan ebédelhetnek. Terveznek leány és férfi kis munkásszállót is. Kész emberek, más vidékről jönnének szívesen. Csak lakásgond van, elfogy egyszer az albérlet is. Aztán a gyomai Kiss Lajos (veterán nyomdászról elnevezett)' Gimnázium és Szakközépiskolából, meg a Martfűn végző szakmunkások, középiskolások közül is jönnek páran, már hamarosan. Gyomán ősszel dolgozók levelező cipőipari szakközép- iskolája nyílik, szeretnének

néhány tehetséges túri munkást rábeszélni a tanulásra. Kell a tudás.

Ezért kötöttek szerződést három fővárosban tanuló könnyűipari műszaki főiskolással. Ösztöndíjat adnak, hogy a Dózsában kezdjék — s remélhetőleg kitartóan — a munkáséletet.

Tervek öt évre

A harmincmillió forint értékű új üzemben 1972 januárjában kezdik a munkát. A negyedik ötéves terv első évében a régi üzemben még csak 200 ezer pár cipő készülhet. 1975-re megduplázzák a létszámot, s elérik a tervidőszak utolsó évében az 1 millió pár cipő termelését. Ezért vettek és vesznek új tűzőgépeket, modem futószalagot. ötven „Minerva” tűzőgép már májusban megérkezett ‘ Csehszlovákiából, a cipő alját — talpát készítő gépeket is megkapják költözésig.

Az új csarnokban egy 48 méter hosszú futószalagot szerelnek, s két 24 méterest. Az egyik ebből a tanulóké lesz. Évente száz tanulóra számítanak. Amikor az első „nagycsapat” felszabadul, már lesz új tanműhely, s az ifjú szakmunkások a régi tanulóhelyükön maradnak.

A következő években is készül a Dózsában női sport- és körömcipő, egészségi lábbeli, kánkán csizma, férfi utcai cipők bőr- és műanyagtalppal. A felsőrész: nubuk, lakk. anil-box és polantilx anyagból készül. Természetesen és jogosan sok exporttal

Téli, tavasza, nyári modellek férfiaknak. A szövetkezet e három modelljét külföldre, belföldre egyaránt szállítja. Ebből a csinos szandálból például a szolnoki boltokban is láttunk

számolnak. A TANNIMPEX. a KONSUMEX és a HUN- GAROCOOP külkereskedelmi vállalatokban jó üzletfeleiket tisztelik.

— El ne felejtsük a béreket, mert tavaly úgy hiszem jól okoskodtunk. Örült mindenki. Átlagosan 6,7 százalékos béremelés volt, s 23 nap nyereségrészesedést is fizettünk.

A tagság átlagkeresete 1970-ben 1787 forint volt.

Minden évben ezután 3—4 százalékot legalább emelnek.

Van öröm és van üröm is. Messze vannak még egy nagyvállalat termelékenységétől (majd az új helyen, új gépeken), s a 70—80 emberes futószalagokon most gyorsítottak. ötszáz pár cipőt kell elkészíteni egy műszakban. A minőségből nem adnak, sőt. Külön prémium jár annak a kollektívának, amelyik akár o.l százalékkal is csökkenti a limitet.

Szándékosan nem örökítettünk meg a túlzsúfolt öreg üzemházból semmit. Talán öt év múlva már el sem hinnék a fiatalok, milyen helyzetben dolgoztak a mostaniak. A szocialista brigádok derékhada. Azért az elnöki iroda is kicsi már, falán nem fér már a sok oklevél, a külföldi köszönőlevelek üveg alatt, rámában.

Kicsi a vitrin is. a legszebb munkáknak, meg a BNV- díjaknak, plaketteknek. Az íróasztalok is szorosan egymás mellett állnak.

Az új márka és a nyugdíjba készülők

Üj, a város nevét sejtető modellmárka készült a napokban. Már megtudjuk Szolnokon könnyen, ha Mezőtúrról cipő érkezik.

A legjobb modellek mintái is kaphatók már a mezőtúri boltban.

És a legújabb mellett még egy újdonság. Igaz, ez már féléves. Ez év január elseje óta minden második szombat szabad ebben a szövetkezetben. Gondoskodás ez a mun. kásemberről, ereje, egészségének kímélése

Ami a gondoskodást illeti tavaly is volt egy jó kezdeményezés. És ez már az új elnök, Pados János érdeme. Nagyiparból nagyvállalatot, gyakorlatából hozta magával

az emberekről, a munkában megöregedett, megfáradt idős szövetkezeti tagokról való gondoskodást.

Tavaly összeszámolták a Dózsában: hány olyan ember dolgozik, aki négy—öt év. vagy akár csak egy év múlva is búcsúzik a munkásélettől. Bizony sok az idős ember. Majdnem félszá- zan jöttek el egy szombaton a szövetkezet szíves meghívására.

Terített asztal, köszöntő várta őket. És sok őszinte szó, kérés és kérdés. Mondják meg nyugdíj előtt mi a gondjuk, bajuk, miben tud rajtuk- segíteni a szövetkezet vezetősége.

És a személyes gondol?; bajok mellett még tanácsot is kértek a szövetkezet sok éves dolgozóitól. Mondják meg véleményüket a vezetésről, s ha van jó javaslatuk a munka hatékonyságára, az emberek munkakedvének fokozására, ne titkolják, mondják el ezen a fórumon.

Meghívták a nyugdíjasokat is. azt a néhány embert, aki e szövetkezetben őszült meg tisztességben, munkában. Hogy szót váltsanak az életükről, s ha tudnak segítsenek nekik is.

Ezeken az összejöveteleken rendszerint ott vannak a fiatalok is. A legjobb szocialista brigádok vezetői.

Ez a huszonkét éves szövetkezet most mérföldes lép. tekkel megy előre a fejlődés útján. Vannak, akik azt mondják, túl gyors ez az út, nagy a sebesség. A munkaszerető, jobbat akaró emberek közössége azonban megérti a törekvést. Ha szíwel- lélekkel támogatják, egészen biztos, ez a szövetkezet a ne. gyedik ötéves tervben többet fejlődik, mint az eddigi huszonkét évben. Ehhez azonban összefogásra, egyaka- ratra, minél jobb, hatékonyabb munkára van szükség.

A Dózsában azt mondják* ebben nem lesz hiba.

A Szolnoki úton épül a Dózsa szövetkezet új, korszerű üzemháza. Az építők már a földszintes csarnok tetején dolgo znak