Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-18 / 142. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mérföld** léptekkel előre Huszonkét éves a Mezőtúri Dózsa Cipőipari Szövetkezet Jövőre már igazi gyáruk lesz Dózsa Cipőbolt a mezőtúri Dózsa György úton 1975-ben 1 millió pár cipőt csinálnak Április elején néhány szép modell, divatos, nem is nagyon drága lakkcipő érkezett Szolnokra a 33-as boltba, meg a Centrum áruházba. Kaptak rajta a nők. A dobozán szerény felirat volt: Dózsa Szö­vetkezet”. Aki a cipőiparban kicsit ismerős, az sem gondolta, hogy a mi megyénkben készültek a csi­nos topánkák. Pedig így igaz. A Dózsa, a mezőtúri szövetkezet tavaly késő ősszel döntött. Női körömcipőt csinál­nak. Egy szövetkezet kevesebbet, de gyorsabban tud — ha mer — új terméket piacra dobni. Ezeket ugyan nem dobálta senki. Szépek, gondosan mun­kált, nagyon divatosak voltak. Ezért kapkodták el gyorsan. A BNV-re már olyan sok szép új, még divatosabb cipőt vittek, hogy egész évre nincs gondjuk. Tán még jövőre is elvetették az értékesítés gondját. Nézzék a képet. Fővárosi divatlapban jelent meg a sok szép női, férfi cipő. Legtöbbje kapható volt Szolnokon. És ez nagyon jó. A megyében levő szö­vetkezet lássa csak el a megyét termékeivel. És ne csak a megyeszékhelyt. Jászberényben is láttam kirakatban, előkelő helyen Dózsa cipőt. És bár szö­vetkezeti ipar. áruk 300 forint körüli. Hogy tartós-e? A legelső női cipőből egy párat sem kaptak vissza. Ez a nagy dolog ma a magyar cipőiparban. Sajnos. Erről azonban nem a túriak tehetnek. Javítani a helyzeten szeretnének. Idei tavaszi modellek. Mind a néggyel találkoztflnk a szolnoki üzletekben. Na­gyon csinos cipők, s áruk tts alig több háromszáz forintnál, vagy a szandálé még annál is kevesebb Csak egy alapító dolgozik már Ezerkilencszáznegyvennyolc november 15-én Mezőtúron alakult meg a megye legki­sebb cipészszövetkezete. Ti­zenöt, javakorabeli kisiparos állt egy sorba. Nem új cipő­ket akartak csinálni. Azt csak szerettek volna. Három évig csak javításból, talpa- lásból, sarkalásból tengőd­tek. Nagyritkán jött csak va­laki méretet vetetni, új cipőt csináltatni. 1951-ben fordult a kocka. Harminchét túri kisiparos iratkozott közéjük. Ügyeske­Herczeg Imre az egyetlen alapító, aki még ma is dolgo­zik a szövetkezetben zű, jódolgos mesterek. Akkor jött Balogh Ferenc is, a most nyugdíjba készülő elnökhe­lyettes. Tizennégy évig vezet­te a szövetkezetét. Öt kérem jegelébb. Mondja már, van-e még egy, csak egy is az ala­pítókból, aki dolgozik még? — Iglódi Sándor, Németh András, Farkas György mind nyugdíjas már. El is temet­tünk néhány jóemberünket. No, lám! Herczeg Imre volt negyvennyolcban a legfiata­labb szövetkező, ö dolgozik már csak egyedül az alapítók közül. Gyártmányfejlesztő. Hiába koros, mindig újon tö­ri a fejét Jó dolgai vannak. — Balogh Ferenc az idén húszéves szövetkezeti tag. — Akkor megyek nyugdíj­ba. Elfáradtam az elnökös- ködésbe. Tizennégy esztendő nagy idő. De sok minden tör­tént itt 1951 óta. És mennyi jön, sorjába. Mérföldes lép­tekkel lehet azt csak mérni. Azért is adtam át a posztot Csinálják a fiatalok. — A múltról azonban szí­vesen beszél ugye? — Benne éltem. Húsz év­vel ezelőtt kötöttünk először szerződést nagykereskedelem, meL Kaptunk anyagot, új ci­pőket csináltunk. Férfi va­dászbakancs volt az első. Annyit rendeltek, hogy há­rom évig csak vadászokról álmodtunk. — ötvennégyben új igény­nyel jöttek a kereskedők. Női bevont rámás félcipőket rendeltek. Attól kezdve egy­re szorosabb az üzemházunk. — Aztán új divat. A nők, ugyebár. Megértettük mi. Tűsarku cipőiket csináltunk. A megyébe. Kelet-Magyaror- szág városaiba küldtük. Ak­kor már 1957-et írtunk. Az első exportrendelés — Nem is gondoltuk, ami­kor az ARTEX külkereske­delmi vállalattól látogatókat vártunk. Azért jöttek, hogy külországnak csináljunk ci­pőt. Méghozzá labdarúgók kényes-erős lábára valót. — Akkor még itthon is tudtak focizni. — Bizonyám! Mi is tud­tunk cipőt, szépet tartósat már akkor is. Kérdezze csak meg az öregeket, micsoda munkáink, remekek voltak! Balogh Ferenc az idén, szö­vetkezeti tagsága huszadik évfordulóján megy nyugdíj­ba. Tizennégy évig volt a Dózsa elnöke A focicipővel még hogy jár­tunk. Szepegve kezdtük. — És csinálták? — öt évig egyfolytában, mást alig. Azon gazdagod­tunk meg legelőbb. Jó üzlet volt, még hírnevet is hozott. 1966-ban a TANNIMPEX külkereskedelmi vállalat rendelt félcipőket tőlünk. A mai napig is szállítunk ne­kik, ők meg külföldre viszik. A harmadik ötéves terv­ben, 1967—70 között a tag­ság létszáma háromszorosára nőtt. Jelenleg ipari tanulók­kal együtt négyszázötven dolgozója van a szövetkezet­nek. S mennyi fiatal. — Tehetséges, ügyes fia­talemberek. Értik a mai mó­dit. Ezért kértem tavaly már. ciusban a közgyűlést Hoz­zunk egy fiatal elnököt. Én már betegeskedtem akkor. Elnökhelyettesként megyek nyugdíjba. Megbecsülnek a fiatalok. Pados János az el­nök mindig kéri a tanácso­mat, hallgat a szavamra. Rendes ember Kakuk László is, a műszaki vezetőnk. Mindketten Martfűről jöttek. Sok fiatal, szakközépiskolát végzett lányunk is van. A két főemberünk meg cipőipa. ri felsőfokú technikumon ta­nult. Még Balogh Ferenc veze­tése idején döntött a közgyű­lés. Korszerű üzemházat kell építeni, mert a régibe már egy gombostű se fér, nem­hogy új gépek, több ember. Üzemház a város szélén, a Szolnoki úton. Nem is üzem- ház, gyár lesz az. Jövőre. Az idén a költözést, jövőre a munkát kezdik az új telepen. Két öreg, egy fiatal Pados János, az elnök ér­kezik. Dán kereskedőt vár, ezért először azt kéri, el ne felejtsem. Az alapító Her­czeg Imre. a húsz éve itt dol­gozó, 14 évig elnökösködő Balogh Ferenc és egy fiatal, Vincze Irén technikus műve­zető fényképe legyen az új­ságban. A két öreg érdemei vitathatatlanok. Vincze Irén meg egy a tehetséges fiata­lok közül Martfűn. Miért éppen ő? Versenyen sem val. lottak vele szégyent, megér­demli. Vincze Irén technikus műve­zető, aki versenyen is bebizo­nyította, hogy értő, jó mun­kás És máris a jelen kellős kö­zepén járunk. — A múlt héten háromna­pos tanfolyamot tartottunk 15 művezetőnek. Szombaton tizenöt új szakmunkáslá­nyunkat köszöntöttük. Mind felsőrészkészítő. Vasárnap a szövetkezet életében először „kimentünk” a városba. Di­vatbemutatót rendeztünk Mezőtúron. Tizennégy csinos lánydolgozónk, két fiunk mutatta be a legjobb cipő­ket. Magunknak vertük a hírt — Mert kedden Mezőtúron a Dózsa György út 24. számú házban cipőboltot nyitott a Dózsa szövetkezet. Saját ci­pőinket a mi városunknak. Ügy örülök neki. S közben épül az üzemház. Ügy, hogy 1975-ben 750—800 ember keresi benne a kenye­rét Kaptak hozzá tanácsi, szövetkezeti pénzt, a megye, a város is adott, meg volt a fejlesztési alapjukon is rá- vaió. Földszintes üzemcsar­nok épül, irodák, öltöző, für­dő, konyha, s egy akkora ét­terem, amelyben egyszerre kétszázan ebédelhetnek. Ter­veznek leány és férfi kis munkásszállót is. Kész em­berek, más vidékről jönné­nek szívesen. Csak lakásgond van, elfogy egyszer az albér­let is. Aztán a gyomai Kiss Lajos (veterán nyomdászról elnevezett)' Gimnázium és Szakközépiskolából, meg a Martfűn végző szakmunká­sok, középiskolások közül is jönnek páran, már hamaro­san. Gyomán ősszel dolgozók levelező cipőipari szakközép- iskolája nyílik, szeretnének néhány tehetséges túri mun­kást rábeszélni a tanulásra. Kell a tudás. Ezért kötöttek szerződést három fővárosban tanuló könnyűipari műszaki főisko­lással. Ösztöndíjat adnak, hogy a Dózsában kezdjék — s remélhetőleg kitartóan — a munkáséletet. Tervek öt évre A harmincmillió forint ér­tékű új üzemben 1972 ja­nuárjában kezdik a munkát. A negyedik ötéves terv első évében a régi üzemben még csak 200 ezer pár cipő ké­szülhet. 1975-re megdupláz­zák a létszámot, s elérik a tervidőszak utolsó évében az 1 millió pár cipő termelését. Ezért vettek és vesznek új tűzőgépeket, modem futó­szalagot. ötven „Minerva” tűzőgép már májusban meg­érkezett ‘ Csehszlovákiából, a cipő alját — talpát készítő gépeket is megkapják költö­zésig. Az új csarnokban egy 48 méter hosszú futószalagot szerelnek, s két 24 méterest. Az egyik ebből a tanulóké lesz. Évente száz tanulóra számítanak. Amikor az első „nagycsapat” felszabadul, már lesz új tanműhely, s az ifjú szakmunkások a régi tanulóhelyükön maradnak. A következő években is ké­szül a Dózsában női sport- és körömcipő, egészségi láb­beli, kánkán csizma, férfi ut­cai cipők bőr- és műanyag­talppal. A felsőrész: nubuk, lakk. anil-box és polantilx anyagból készül. Természete­sen és jogosan sok exporttal Téli, tavasza, nyári modellek férfiaknak. A szövetkezet e három modelljét külföldre, belföldre egyaránt szállítja. Ebből a csinos szandálból például a szolnoki boltokban is láttunk számolnak. A TANNIMPEX. a KONSUMEX és a HUN- GAROCOOP külkereskedelmi vállalatokban jó üzletfeleiket tisztelik. — El ne felejtsük a bére­ket, mert tavaly úgy hiszem jól okoskodtunk. Örült min­denki. Átlagosan 6,7 százalé­kos béremelés volt, s 23 nap nyereségrészesedést is fizet­tünk. A tagság átlagkeresete 1970-ben 1787 forint volt. Minden évben ezután 3—4 százalékot legalább emelnek. Van öröm és van üröm is. Messze vannak még egy nagyvállalat termelékenysé­gétől (majd az új helyen, új gépeken), s a 70—80 emberes futószalagokon most gyorsí­tottak. ötszáz pár cipőt kell elkészíteni egy műszakban. A minőségből nem adnak, sőt. Külön prémium jár an­nak a kollektívának, amelyik akár o.l százalékkal is csök­kenti a limitet. Szándékosan nem örökítet­tünk meg a túlzsúfolt öreg üzemházból semmit. Talán öt év múlva már el sem hin­nék a fiatalok, milyen hely­zetben dolgoztak a mosta­niak. A szocialista brigádok derékhada. Azért az elnöki iroda is kicsi már, falán nem fér már a sok oklevél, a kül­földi köszönőlevelek üveg alatt, rámában. Kicsi a vitrin is. a legszebb munkáknak, meg a BNV- díjaknak, plaketteknek. Az íróasztalok is szorosan egy­más mellett állnak. Az új márka és a nyugdíjba készülők Üj, a város nevét sejtető modellmárka készült a na­pokban. Már megtudjuk Szolnokon könnyen, ha Me­zőtúrról cipő érkezik. A legjobb modellek min­tái is kaphatók már a me­zőtúri boltban. És a legújabb mellett még egy újdonság. Igaz, ez már féléves. Ez év január elseje óta minden második szombat szabad ebben a szövetkezet­ben. Gondoskodás ez a mun. kásemberről, ereje, egészsé­gének kímélése Ami a gondoskodást illeti tavaly is volt egy jó kezde­ményezés. És ez már az új elnök, Pados János érdeme. Nagyiparból nagyvállalatot, gyakorlatából hozta magával az emberekről, a munkában megöregedett, megfáradt idős szövetkezeti tagokról va­ló gondoskodást. Tavaly összeszámolták a Dózsában: hány olyan em­ber dolgozik, aki négy—öt év. vagy akár csak egy év múlva is búcsúzik a mun­kásélettől. Bizony sok az idős ember. Majdnem félszá- zan jöttek el egy szombaton a szövetkezet szíves meghí­vására. Terített asztal, köszöntő várta őket. És sok őszinte szó, kérés és kérdés. Mond­ják meg nyugdíj előtt mi a gondjuk, bajuk, miben tud rajtuk- segíteni a szövetkezet vezetősége. És a személyes gondol?; bajok mellett még tanácsot is kértek a szövetkezet sok éves dolgozóitól. Mondják meg véleményüket a veze­tésről, s ha van jó javasla­tuk a munka hatékonyságá­ra, az emberek munkaked­vének fokozására, ne titkol­ják, mondják el ezen a fó­rumon. Meghívták a nyugdíjasokat is. azt a néhány embert, aki e szövetkezetben őszült meg tisztességben, munkában. Hogy szót váltsanak az éle­tükről, s ha tudnak segítse­nek nekik is. Ezeken az összejöveteleken rendszerint ott vannak a fia­talok is. A legjobb szocialis­ta brigádok vezetői. Ez a huszonkét éves szö­vetkezet most mérföldes lép. tekkel megy előre a fejlődés útján. Vannak, akik azt mondják, túl gyors ez az út, nagy a sebesség. A munka­szerető, jobbat akaró embe­rek közössége azonban meg­érti a törekvést. Ha szíwel- lélekkel támogatják, egészen biztos, ez a szövetkezet a ne. gyedik ötéves tervben többet fejlődik, mint az eddigi hu­szonkét évben. Ehhez azon­ban összefogásra, egyaka- ratra, minél jobb, hatéko­nyabb munkára van szükség. A Dózsában azt mondják* ebben nem lesz hiba. A Szolnoki úton épül a Dózsa szövetkezet új, korszerű üzemháza. Az építők már a földszintes csarnok tetején dolgo znak

Next

/
Thumbnails
Contents