Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-17 / 141. szám
1971. Június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A rendőrtiszt naplójából 5• Gyilkosság a Török utcában Naponta négy és fél tonna jó minőségű kenyér és 3 ezer péksütemény kerül ki a Tószeg és Vidéke ÁFÉSZ tiszavárkonyi sütőüzeméből. A tavasszal megnyílt pékségben jelenleg két műszakban tíz dolgozója biztosítja a négy Tisza menti község — Tószeg, Tiszavárkony, Tiszajenő és Vezseny — kenyérellátását. 4 KÉPLAP lakásügyi tájékoztatója — Akkor most csak húsz forint — mondta a fiatalember. — A számlát majd postán küldjük. — Hát a régi villanyszámlásunk hová lőtt? — kérdezte a mama, aki mint általában az idősebbek, nagyon kíváncsi volt. A fiatalember vállatvont, nem válaszolt A mama elővette a bu- gyellárist, kifizette a húszast, a fiatalember elment A papa utána nézett, látta, bemegy a szomszédokhoz is. — Gyere papa, ödd már mög az önnivalód — hívta az öreget a mama. A papa a fejét rázta: — Nem kölL — Gondolkodott egy kicsit, aztán megszólalt — Hallod én bemö- gyök a villanyosokhoz. Nem értőm én ezt az egészet ☆ — Rózsika, bent van a főnöke? — kérdezte dr. Szitányi alezredes a gépírónőtől. A nő bólintott: — Bent van a fiúkkal, eligazítást tart Tessék bemenni. Szitányi kopogott az ajtón, majd választ sem várva benyitott az irodába, ahol szinte vágni lehetett a füstöt. — Szervusz Zoltán. Mit hoztál nekünk — emelkedett fel íróasztala mellől Almási. Szitányi elmosolyodott — Hozni hoztam valamit de addig nem mutatom meg, amíg ki nem szellőztettek. Meg lehet itt fulladni a füsttől. Vigyázhatnál jobban a szívedre. Pacsai százados ugrott az ablakhoz, kinyitotta, s a hideg márciusi levegő pillanatok alatt elárasztotta az irodát — Megvárod, amíg megfagyunk, vagy becsukhatjuk már az ablakot és elmondod, mit hoztál? — mondta néhány pillanat múlva Almási. — Rendben — bólintott Szitányi. — Hát akkor légy szíves mutasd meg azt a mozaikképet, amit a személyleírások alapján készítettetek és kiadtatok körözésre a Török utcai ügyben az ismeretlen tettes ellen. — Miért? — kérdezte Almási. — No, csak mutasd! Almási elővette a mozaikképet és letette az íróasztalra. Szitányi ekkor egy másik fényképet vett elő a zsebéből és letette a mozaikkép mellé. — Ide nézz! — De hiszen ez ugyanaz az ember — kiáltott fel Almási. A felkiáltásra a nyomozók mind az asztal köré sereglettek. — Most már nemcsak arca, de neve is van a bőrkabátos ismeretlennek — mondta Szitányi. — Bemutatom neked Ábrahám Józsefet, Komló, Béta akna munkásszállói lakost. — Akire a komlóiak kiadták a körözést... — Ügy van. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez a koma járatja velünk a bolondját. Megkértem a fényképét a nyilvántartóból, s mint várható volt, ő a sorozatos csalások elkövetője. Ma reggelre behívattam magamhoz Szegedit, meg a feleségét. Ráismertek, ő aludt náluk kedden este... tehát valószínű, hogy ő az öregasszony gyilkosa is. Röviddel a beszélgetés után már ment telexen az átirat az Országos Rendőrfőkapitányság illetékes osztályának: „Kérem géptávírón és rádión Ábrahám József Komló, Béta-akna munkásszállói lakos országos körözését elrendelni. Alapos gyanú van arra, hogy ő ölte meg özvegy Szentesi Józsefné, 85 éves, Szolnok, Török utcai lakost ...” Az éjszakai vendég A hódmezővásárhelyi Alföld Szállóban éjfélre minden elcsendesült. Bezárt az étterem is, így már zeneszó sem szüremlett át az üvegajtón a portára. Bácskainé — az éjszakai portás — lassan elálmosodott. „Most már úgyse jön vendég” — gondolta. Kiment bezárta a szálloda bejárati ajtaját, eloltotta a csillárt, csak a kis olvasólámpát hagyta égve a portáspulton, aztán kényelmesen leült a hall egyik foteljébe. Lábait kihúzta a magassarkú cipőből, s érezte, ahogyan lassan elönti tagjait a szunyókálás előtti jóleső zsibbadás. Bácskainé néhány éve vált el a férjétől. Jócskán túljutott már az első szerelmei: viharain, de nem akarta elhinni, hogy eljár felette az idő. Hetenként kétszer ment fodrászhoz, egyszer komzetikushoz, őszülő barna haját platinaszőkére festette, szorosan testhez simuló ruhákat hordott göm- bölyödő testén, viselkedésében igyekezett a tizenéveseket utánozni. Kollégái —az idegenek sokszor kegyetlenek — háta mögött gyakran kinevették a középkorú nőt, aki oly görcsösen igyekezett fiatalnak látszani. Aki oly nagyon szeretett volna valakihez tartozni, s azt hitte, hogy azt, a valakihez való tartozást csak erőltetett fiatalságával tudja kiharcolni magának. Alig szunnyadt el az asz- szony, amikor az utcán valaki megzörgette a szálloda ajtját. Az asszony fölriadt, aztán gépies mozdulattal belebújt cipőjébe, fölállt és az ajtóhoz ment Nem nyitotta ki azonnal. Először szemrevételezte: ki a késői vendég. Középtermetű, kicsit rendezetlen barna hajú, sovány arcú fiatal férfi állt a lámpa fénykörében. Barna bőrkabátjának gallérját felgyűrte, s hogy meglátta a nőt, ismét megzörgette az ajtót. — Ejyitom — szólt az asz- szony. — Jó estét — fogadta a férfi mormogó köszönését. — Tud nekem egy szobát adni? Nem baj, ha nem egyágyas mondta a férfi. Az asszony felmérte szemével a késői vendéget. Nem is néz ki olyan rosszul. Ha kipihenné magát, még talán jóképűnek is mondanám — gondolta. — Nincs üres szobám — válaszolta fennhangon. — Egy négyágyasban még üres az egyik ágy, ha az megfelel... A férfi bólintott. — Legyen szíves a személyi igazolványát — mondta ismét a nő. — Igaz, a bejelentőlapokat már elvittük a rendőrségre, de majd reggel elviszem pótlólag a magáét. Tessék itt a nyomtatvány, töltse ki. Ott a fotelnél. Kényelmesebb ülve írni. A vendég letelepedett, kapkodó, szálkás betűkkel írt. Amikor kiállította a bejelentőlapot, még várt egy kicsit, aztán kérdezés nélkül beszélni kezdett magáról. Fáradt, egész este úton volt. Itt kapott munkát a városban. Szeretne pihenni, egyedül van... Észre sem vették, s egy óra múlva már meglehetősen — ahogyan egy rövid ismeretségnél lehet — bizalmasan ültek egymás mellett a két fotelben: a portásnő és a férfi. Amikor az azt mondta, szeretne egy albérleti szobát a városban, az asszony felajánlotta: — Nekem kétszobás lakásom van, és egyedül élek. Jöjjön el, nézze meg. Ha megfelel, kiadom magának az egyik szobát. No nem a pénz miatt, elég jól keresek itt, és egyedül vagyok. Csak tudja, sokszor félek egyedül, olyan sok a megbízhatatlan ember... Megállapodtak, délután 5 óra körül a férfi elmegy az asszony lakására, a Sós utca 35. szám alá. A törvény nevében Csöngettek. Először röviden, aztán még egyszer hosz- szan, türelmetlenül. Bocs- kainé éppen a konyhában, a vacsorafőzéshez kezdett — Még csak három óra. Ki lehet az? — gondolta. Kiment, ajtót nyitott. Két civilruhás férfi és egy ismerős rendőr állt az előszobaajtónál. A rendőrrel gyakran találkozik, be-bejár a szálloda portára melegedni, szétnézni, amikor szolgálatban van. — Tessék... — mondta. — A rendőrségtől jöttünk, ügye ön volt szolgálatban az éjszaka? — Igen én. Mi történt? Talán fáradjanak beljebb. — Egy vendég után érdeklődünk — mondta a fiatalabb civilruhás. — Aludt az éjszaka a szállodában egy Ábrahám József nevű férfi? Az asszony meglepődött — Igen, későn érkezett — Mit mondott önnek? Ma este ismét visszamegy a szállodába? — Nem, nem mondta, vagyis... Most már közbeszólt az idősebb nyomozó is: — Vagyis? — Azt mondta, albérleti szobát keres a városban, mivel idehelyezték dolgozni. Én felajánlottam, hogy kiadom neki az egyik szobámat A nyomozók összenéztek. — És ő mit válaszolt, mármint Ábrahám? — Azt mondta, ma délután 5 óra körül eljön hozzám. Megnézi a lakást beszélgetünk. — Mondta, hogy egyedül szeretne lenni magával? A nő elpirult: — Csak azt mondta, reméli, nem hívok vendégeket. — Látja, mi most váratlanul megérkeztünk, és egyelőre itt is maradunk. Kérem, ha Ábrahám jön, eressze be, de egy szóval se árulja el, hogy itt vagyunk ... — Megtudhatnám, hogy... — Alapos gyanú van arra, hogy ez a férfi gyilkosságot követett el, egy 85 éves asszony sérelmére, ezenkívül betörést, többrendbeli csalást lopást Bácskainé szótlanul ült le a hozzá legközelebb álló foAz uj lakásrendelet életbelépése előtt, vagy után vásárolt OTP társas- és szövetkezeti lakás örökösödési joga hogyan alakul és a te- lekkönyvileg rám és a feleségem nevére írt OTP, vagy tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást hány generációm örökölheti? —kérdezi levelében Lelik István, Zagyvarékas, Külső- Pozsonyi út 4. szám alatti lakos. Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, két alapvető dolgot kell tisztázni. Az egyik: ki lőhet örökös, a másik: ki lehet lakásszövetkezeti tag. * Az öröklés rendjét — a törvényes, valamint az ági öröklést a Polgári Törvény- könyv 607 §-tól 614 §-ig szabályozza. Eszerint több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett gyermek, vagy a távolabbi leszármazó helyén egymásközt egyenlő arányban. a kiesett gyermekei örökölnek. (Például, ha önnek két gyermeke van, a hagyatékot fele-fele arányban öröklik. Ha egyik gyermek bármilyen okból nem örökölhet, akkor, az önök unokái, tehát a kiesett leszármazó gyermekei örökölnek egyenlő arányban.) Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl Leszúrni azok és házastárs hiányában az örökhagyó szülei örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén leszármazói örökölnek olyan módon, minta gyermek helyén annak leszármazói. Ha a szülőnek nincs le- származója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek. Le- származóknak, házastársaknak, szülőknek és a szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülei. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén, ennek leszármazói az örökösök (ugyanúgy, mint a kiesőszülő helyén azok leszármazói) ha a kiesett nagyszülőnek leszármazottja nincs, helyette a nagyszülő párja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén a leszármazója örököl. Amennyiben sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, a törvényes örökösök — fejenként egyenlő részben — az örkhagyó távolabbi felmenő ági rokonai. Dénes Zsófiát Szivárvány A memoár napjainak egyik legolvasottabb irodalmi műfaja. Közreadják visszaemlékezéseiket a művészek, tudósok, politikusok, hadvezérek, stb. A memoár mindig is kedvelt olvasmány volt, de úgy látszik, századunk megany- nyi történelmet formáló eseménye még inkább azzá tette. A gyorsan változó világ eseményeiről, az azokban résztvevő személyekről vallanak a kortársak, akik sok esetben maguk is részesei a történésnek. Nálunk is igen népszerű a memoár irodalom, örvendetes ee, hiszen azt bizonyítja, hogy az emberek minél többet akarnak tudni az előttük élt generációk életéről, vagy éppen a „tegnap” eseményeiről, kiemelkedő személyiségekről. Dénes Zsófia, a magyar újságírás „nagy öregje” is közreadta emlékiratait Kisplasztikák ezek, — „Kisplasztika az igazi műfajom” — írja a szerző — olyan szemléletes írásremekek, hogy szinte „tapintható” a kor, a város és az egyén, akit az írónő megmintáz. Mit tartalmaz a könyv? A választ adja meg maga a szerző: „Embereket láttam — művészeket, tudósokat és írókat —, megfestettem külső és belső képmásukat Tájakat és városokat láttam, — megrajzoltam, ahogyan bennem tükröződtek. Egészen benne éltem koromban és minden évjárat azévi gyermeke voltam.” Dénes Zsófia újságírói pályája az első világháború előtt kezdődött Jónéhány fővárosi szerkesztőség munkatársa volt hosszú évekig külföldi tudósítóként is dolgozott Kapcsolatba került Freud-al, Hans Christian Andersen-nel, Carusoval; interjút készített Gigli-vel, Saljapin-nal, ott volt a „bécsi emigráció kerékasztalánál”. Olvashatunk Nagy Andorról, a Vörös Üjság volt szerkesztőjéről, Kassák Lajosról, Balázs Béláról, Moholy-Nagy Lászlóról, Be- rényi Róbertről és mások- róL Megjelenik a könyvben a legendás Szindbád, — Krúdy Gyula; férjéről beszél Madame Anatole France, interjút ad a szerzőnek Juhász Gyula, Csók István és ott kópéskodik a könyv lapjain a nagy Kakuk Marci, az írónő kedves Jenő-je, Tersánszky Józsi Jenő. Mindössze néhányat említettünk a könyv híres alakjai közük — ha úgy tetszik. kedv-csinálónak a ki-1 tűnő könyv elolvasásához. (Gondolat Kiadó). — ti — telbe. Szántó István (Folytatjuk.) Film jegyzet A állatnak meg kell halnia Cserbenhagyásos gázolás. Az áldozat egy kisfiú. Apja fogadalmat tesz, hogy megöli a tettest- noha a balesetnek egyetlen tanúja sem volt, senki sem tudja, ki okozta. Nyomozni kezd, vaktában és türelmesen. A véletlen a tettes közelébe vezérli s már majdnem megöli az egész környezetét rettegésbe tartó kegyetlen zsarnokot, amikor váratlan szövetségese támad. A zsarnokot saját kamaszfia öli meg, de a film hőse magára vállalja a tettek Elnézést kell kérnem azoktól, akik krimi reményében nézik meg a filmet, amiért bármilyen töredékesen, de kifecsegtem a cselekményt. Nem vétettem ellenük, mert nem krimiről van szó. Például az Oidipusz király is bűnügyi történet, mégis főként azok nézik meg, akik nagyon jól ismerik a történetét. Az állatnak meg kell halnia is személyiségfilozófiai illusztráció de krimibőrbe bújtatva. Charbolt ezúttal a véletlenek bűvölik el. Szinte vallásosan hisz bennük. Nem a szükségszerű határesetét látja a véletlenben, dehogyis. Szükségszerűt nem ismer, szemében az élet véletlenek logikus láncolata. Logikus véletlen? Van ilyen egyáltalán? Talán van. De Chabrolnál csak ez van. S mi lehet az ember teendője ebben a kaotikus rendben? Amit a film nagyon rokonszenves hőse. az apa tesz. Vár az igazsághozó véletlenre, és igyekszik törvényei szerint cselekedni. Chabrol tulajdonképpen ellensége a tudatosságnak. Amíg a filmben a véletlen mozgatja az eseményeket, igazságérzetünknek megfelelően alakulnak a dolgok. Mihelyt azonban kiderül a tettes személye, és tudatos küzdelembe bonyolódik az apával* hősünkre máris a vereség árnyéka boruk Elpusztul ellenfele, de ezt a jót megint csak az apátó] független momentum, a kamaszfiú gyűlölete, tehát véletlen váltja ki. Hogy erkölcsi győztesként kerül ki a küzdelemből, amikor magára vállalja a fiú bűnét* azt tudatos cselekvés okozza ugyan, de hazugság. Tehát az ember — Chabrol szerint — a véletlenekben tudja csak igazán megvalósítani önmagát, a valóságot meg kell hamisítania, ha tudatosan akar győzni. Nem, nem fogadhatjuk el egy pillanatra sem ezt a keserű, magányosságérzetből fakadó szemléletet. De a rendező olyan mélyről jövő emberséggel, póztalan hősiességgel ruházza fel az eszméit megtestesítő hőst, hogy minden idegszálunkkal azonosulunk vele a film közben. Az állatnak meg kell halnia kristálytiszta eszközökkel megvalósított mű. Az IUi- ászra való többszöri hódolatszerű célzás és a francia új regényre tett gunyoros megjegyzés arra vall, hogy az egvkori új hullámos Chabro] ízlése klasszikus irányba fordult. Kár. hogy ezzel együtt a hellén sorstragikumban is vakon hisz. de jó hogy Beckettel ellentétben nem vetette el a ká- tharzist. Sz.J. Válaszok olvasóink kérdéseire
