Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

1971. Június 19,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

.*5

*» e

Üzenetek az életből

A jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola már negyedik alkalommal minden évben kérdőívvel keresi meg az előző tanévben végzett növendékeit.

Az érdeklődés célja nyilván nem az udvariasság. Az intézet felmérheti a válaszokon aa útnak indult tanítványok pályaorientációját, saját munkájának eredményességét, a perekekre gyakorolt hatást. Segítséget kapnak a tanítás- és nevelés továbbfejlesztéséhez, sőt diákjaik közvetlen befolyásolásához is, hiszen a visz- szaérkezett kérdőíveket közszemlére bocsátják az ifjabb évfolyamok okulására.

Álomvilágból új világok

Általában mindegyik kérdésre sok pozitív, derűlátó válasz érkezik. Messzemenő következtetéseket ebből az arányból azonban kár lenne levonni, mert az eddigi négy évben, a legjobb esetben is a volt tanítványok 40 százaléka küldte vissza a kérdőívet. Feltételezhető, hogy azok válaszoltak szívesen, akik elégedettek sorsuk alakulásával, illetve jó emlékeket őriznek az alma materről. Akik nem találták meg számításaikat, nem örülnek az érdeklődésnek. Az iskola nyílt bírálatához pedig túl közeli időpont egy év. még nagyon Is eleven a tanár- diák viszony kötöttsége.

A tervek valóra válását és a foglalkozás szeretetét tudakoló kérdésekre írt válaszok örvendetesen egyhangúak. Néhány tanulságos változat, illetve kivétel akad.

P. M. humán szakos tanárnak készült, de nem mert nekivágni a felvételinek. Nagyon megbánta. Kényszerből gépkönyvelő lett, gépi adatfeldolgozó tanfolyamra jár, s lám: „E szakmában egy teljesen új, eddig nem látott világot fedeztem fel”.

Tovább, tovább

Hogy mit terveznek a fiatalok, erre megint nem sokféle válasz érkezett. Akik tanulnak, elsősorban tanulmányaikat kívánják sikerrel befejezni, a legigényesebbek külföldi ösztöndíjra áhítoznak. Akik dolgoznak többségükben i munkaterületükön kívánnak tökéletesedni, másik részük pedig ismét megkísérli a továbbtanulást.

Nem lehet eléggé örvendezni lobogó fejlődéskedvük miatt. Egyetlen egy sem

akar megmaradni a már elért szinten, és törekvéseiket a belső igény és a közösségbe való minél teljesebb beilleszkedés vágyának ösz- szefogódása diktálja.

Egyetlen terv, ami kilóg a sorból. Sz. E. órás- és ékszerész tanuló. Szakmáját ki - zárólag az anyagi lehetőségekért dicséri. Ha végez, magán iparengedélyt akar kiváltani. Reméljük boldogul. Az iskolában nem sikerült neki. 2,2-re érettségizett.

Merjetek, próbáljatok!

„Milyen tanácsot, segítséget tudnál adni a jelenlegi középiskolásoknak?” Erre a kérdésre kapták a legérdekesebb válaszokat. Elsősorban az a feltűnő, hogy milyen különbségi küszöb valóban a fiatalok életében az érettségi. Egy év sem telt el és felfogásuk hihetetlenül felnőttessé vált.

„Tanulni, tanulni, tanulni” — idézik minduntalan Lenint azok a gyerekek, akik nemrég még frázisnak érezték, ha a tanár idézte ugyanezt.

Gyakori eset, hogy saját foglalkozásukat ajánlják volt iskolatársaiknak. Az önigazolás mellett ennek a hivatástudat a legfőbb magyarázata.

Folyton visszatérő tanácsok. „Ne csüggedjetek el, ha az első próbálkozás sikertelen”. „Ha az ember nagyon akar valamit, áldozattal biztosan el is éri” — véli V. M. fogtechnikus.

„Merjetek, próbáljatok, a próba már fél siker” — buzdítja leány pajtásait B. K. Erre azért van szükség, mert meglepő, hogy milyen sok erős négyes, de még jeles, kitűnő leány is nem mert jelentkezni, vagy nem ment el a felvételi vizsgára a visszautasítástól való félelmében. Tipikus „női dolog”.

Hála, kritikával

Pedig az iskoláról alkotott véleményekből kiderül, hogy a jászapátiak állják a versenyt. „Miskolcon végzett fiúkkal lakom együtt, sem szakmai, sem általános műveltségben nem maradok mögöttük” — állapítja meg B. L. mezőgazdasági gépszerelő. t

Átalában hálásan emlékeznek meg az iskoláról és a legtöbb tanárról, még a rossz tanulók is. Kiderül, hogy nagyon is mérlegelve

figyelték iskolájukat a négy év alatt. „Tanulmányaim elkezdésétől befejezéséig nagyot fejldött a gimnázium” — szögezi le T. M. műegyetemista.

Nem hiányzik az öntudatos kritika sem. Egy katonai főiskolás kéri, hogy jobban nézzék meg kit javasolnak továbbtanulásra, mert az ő intézetükben nincs jó híre az apátiaknak.

Valószínűleg a scakközép- iskolai képzés kiforratlanságából fakad, hogy majdnem annyi bírálat illeti a szakmai oktatást, amennyi dicséret. „A legfőbb baj a gyakorlat hiánya a gépészeti osztályban” — kifogásolja

K. Gy. „A sok magyaréra helyett inkább a szakmai műveltséget kellett volna gyarapítani” — zúgolódik

V. B. felsőfokú technikumi hallgató.

Az utóbbi példa szélsőséges. Majdnem mindenki a humán és a reáltárgyak, az elmélet és a gyakorlat összhangját tartja ideálisnak.

Erkölcsöt, politikát!

Szembeötlő, hogy mennyi bírálat éri a KISZ-életet, pedig a jászapáti gimnázium a megyei ifjúsági mozgalom legjobbjai közé tartozik. Sajnos a kifogások nem elég konkrétak, inkább csak sejteni lehet, hogy megfogha- tatlannak, nem eléggé élményszerűnek tartják a KISZ munkáját. B. J. világosan feltár egy hibát. „A tagság is legyen áldozatkész, ne csak a vezetőség.” Vagyis ifjúságmozgalmunk nagy problémája: tömegszervezet, de a tömeges aktivizálást még nem sikerült tökéletesen megoldani.

Bizonyára összefügg ezzel, de ez igazán lelkesítő, hogy nagyon sokan követelnek több világnézeti, politika} ismeretet. A 68-ban érettségizett T. M: egyenesen a világnézet tantárgyszerű oktatását javasolja. Nos, igénye, ha egyelőre kísérleti jelleggel is, de megvalósult. „Erkölcsi, politikai képzés kellene, és az emberek egymásra utaltságát hangsúlyozó tantárgy” írja B. L.

Körülbelül ennyi általánosságban is érvényes megfigyelést sikerült végeznem a 67-től 70-ig érettségizett diákok mintegy száz kérdőívéből. Az iskola tantestülete sokkal nagyobb módszerességgel dolgozza fel a válaszokat.

Amikor legutóbb a gimnáziumban jártam, a legfrissebb kérdőívek a folyosón voltak kifüggesztve. A szünetekben állandó tolongás, vita zajlott előttük. A diákok lázas érdeklődéssel olvasták az életből érkezett üzeneteket.

Sz. J.

Téma a tégla?

Hórihorgas fiatal kőműves búcsúzik Túrkevén, a vegyesipari ktsz elnökétől. Meghökkentő búcsúmondat:

— Szóval, ha egy hónapon belül nem szereznek anyagot, megyünk! De az egész brigád. Ez nem munka. Nyűglődés.

Kovács Imre, az elnök nagyot sóhajt, amikor mondom, én is haragos-panaszos ügy miatt jöttem. A ktsz elvál- lalata a belvizes házak újjáépítését, aláfalazását. Es nem készülnek a házak.

— Naponta hallgatjuk ml is. Van olyan család, amelyik bódéban él. És már a kőműves brigád is menni akar. Nem keresnek. Itt a nyár és nincs tégla.

Krajcsi Sándor műszaki vezető hozza a kilónyi papír- köteget. A második negyedévre 150 ezer téglát kértek kisméretű, első osztályú fa- lazót, és 25 ezer blokkosat, (B—30-as a szakneve) a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól, a szomszédból. A vállalat központja ugyanis a 16 kilométerrel odébbfekvő Mezőtúron van.

A kisméretűből a 150 ezer helyett 30 ezret, a B—30- asból 10 ezret ígért a vállalat. Ezután gyorsan a TÜ- ZÉP szolnoki központjához fordultak. Június 11-ig egy darab tégla szállítására sem kaptak írásos választ.

Tényleg közel van Mezőtúr. Viszem tovább a túrke- vei belvizes családok (38—40 család!) baját.

őszinte, nyílt a válasz:

— Június 9-ig a múlt évhez képest 6 millió 700 ezer, az idei tervhez pedig 3 millióval több téglát égettünk. Mégsem elég. A második negyedévben 50 millió téglát csinálunk. Az igény: 150

millió.

— De családok élnek bódékban, húzódnak meg rokonoknál.

— Annyit segítünk: június

végéig megkapják Túrkevén a 30 ezer kisméretű, a 10 ezer B—30-ast. Tudjuk, nem elég. Melyik ujjúnkat harapjuk meg? Napjában jön kérés, felszólítás, sürgetés.

1969-ben kínáltuk a téglát, mégse kellett.

— Éves termelésünkből több mint 70 százalékot a belkereskedelemnek, a TÜ- ZÉP-nek adunk. Ezután megy a nagyja, ahogy a szezon engedi.

Nem téma a tégla, mert nincsből adni nem lehet. Mégis, hátha a TÜZÉP.

Ott is fájó téma. Mert ott sincs tégla.

— só —

A SZOLNOKI TEJIPARI VÄLLALAT JÁSZBERÉNYI ÜZEMÉBE NAPONTA ATLAG 40—12 EZER LITER TEJET SZÁLLÍTANAK. EBBŐL 30 EZER LITER BUDAPESTRE KERÜL, A HELYI ÉS KÖRNYÉKBELI TEJELLÄTÄSRA 8 EZER LITERNYI JUT, 4 EZER LITERBŐL FÉLZSÍROS ÉTKEZÉSI TÜRÓT, EZER-EZER LITERBŐL PEDIG TEJFÖLT ÉS TEJSZÍNT KÉSZÍTENEK:

Apró műanyag poharakba tejfölt töltenek.

A félzsíros túrót készítik.

Kannákba fejtik a tejet, majd a kannákat leplombálják.

(Nagy Zsolt felvételei)

Kubikosok9 kőművesek

Egészségügyi adatlapok Bánhalmán

A 27 ezer holdas Közép- »iszai Állami Gazdaság valósította meg Szolnok megyében elsőnek a* önálló mező- gazdasági üzemorvosi rendelőt A gazdaság hat kerületében dr. Szentes János orvos és munkatársai nagy munkába kezdtek. Kétezer munkavállalójuk mindegyikéről egészségügyi térképet készítenek. A munkások pedig egészségügj i adatlapot kapnak, amelyen feltüntetik milyen betegségre hajlamosak, mivel kezelték őket eddig. Ezt állandóan magukkal hordják, s ha bárhol bármi adódik, a kezelőorvos azonnal tudja, mire kell vigyázni. A program „félkész”. Eddig kilen cszáz munkavállaló egszségügyi adatait dolgozták fel Szentes doktorék.

Ügy ám! Nekik terített, főzött

majd ötszáz ebédet a Tisza Szálló vasárnap. A ligetben. Kiszorultak az üdülőből, sátrak között tüsténkedtek a Tisza pincérei.

Varga János kőműves Kisújszállásról, a gyógyászati segédeszközök gyárából jött. Szemben vele Tur- csányl János tölt a hideg sörből. Megkínálnak.

— Már, hogy szavát ne felejtse, én mindig Néplap előfizető voltam — mondja Varga János. — Csak egy baj van. Tiszafüreden van a családom, én meg hol itt, hol ott. Aztán a postán mindig a munkahelyemre iratom az újságot. Nem nagyon örülnek neki. Tizennégy éve megyek, ahová küld a vállalat. Most Kisújszálláson irodaházat építünk, öltözőket, fürdőt, ebédlőt. Nehéz munka az ott a szipákáson. A Néplap is így írta, amikor avatták.

A másik János, Turesányi azt mondja:

— Én meg csak ipari tanulókkal dolgozom Túrkevén. Szakmunkás iskolát építünk az AFIT-nak. A tanulók mestere vagyok. Lassan tíz

évem telik el az ÉPSZER-nél. Nem sajnálom. Ez az üdülő, a miénk a legkedvesebb munkám volt.

— Elhoztam a gyereket is magammal — mutat előre Varga János. — Hadd élvezze az üdülőt, a szolnoki Tisza-partot.

— Meg lássa az apját, amikor átveszi a miniszteri kitüntetést.

— Azt is, persze. Kétezer forint is jár vele.

— Nekem meg 1300 a vállalat Kiváló Dolgozója jelvényhez. — örül Turesányi János.

Atya, — mindenki így szólítja Csupor Sándor számviteli osztály- vezetőt — most is számol. Vagy 15 ezerbe került az ebéd, 35—40 kitüntetés pénzzel, sokkal. Mondom, hagyja már. Ünnepeljen. Hiszen ő is miniszteri kitüntetést kapott.

w Nem is megyek nyugdíjba jövőre! Alapítója vagyok a vállalatnak. Erő, egészség, munka együtt fontos!

Napszítta arcú, csendesszavú ember borozgat odébb. Benedek Imre kubikos. Most Szolnokon van nagy munkája a Béke brigádnak. Két- J száztizenkilenc lakást alapoznak a 2 Zagyva-parton. Négy emeletes sző- 2 vetkezetiek lesznek. 2

— Nagy tisztesség, engem válasz- 2 tottak a szakszervezeti bizottság lit- 2 kárának. Tavaly építők napján mi- 2 niszteri kitüntetés, most meg válla- f lati. Még majd — megszólnak, hogy minden szentnek... Szeretem ezt a munkát. Élni, bírni kell, szakma nélkül vagyok. A fiaim már tanulhattak. Az idősebb asztalos a járműben, a kisebbik meg felsőfokú technikumba jár.

— Nehéz munka a kubikosé.

— Nem annyira, mint régen. Már géppel markolunk a földbe, aztán szállítószalag hordja el. Gépesítettek, könnyítettek nekünk sokat.

Búcsú erre — arra. A-'-h-t valami motoszkál még. Újra megállók a két Jánosnál, Benedek bátyámnál.

— Elégedettek az ÉPSZER Vállalattal?

Kun nyugalommal egy a válasz:

— Hg nem lennénk azok, itt lennénk annyi év után? Ügy kell a kőműves, meg a kubikos, mint a cukor. Úgy ám!

— sóskúti —

— vallja lelkesen.

B. K. orvosegyetemre jelentkezett sikertelenül. — Gyógyszergyári laboránsként helyezkedett el, s olyan jól érzi magát, hogy már nem akar medika lenni, vegyipari technikumba készül.

A jászdózsai R. F. bolti eladói állást pályázott meg, de elutasították, mert vidéki. Most képesítés nélküli óvónő, s legfőbb vágya, hogy oklevelet szerezve az apróságok között maradhasson.

Ezek a példák azt bizonyítják, hogy távolról sem tekinthető még véglegesnek az érettségi idejére kialakult érdeklődés. Az élet sokszor egészen másfajta területével való rövid érintkezés döntőbb lehet az éveken át dédelgetett álmoknál. A lét határozza meg a tudatot és ' a gyakorlat a legfőbb kritérium, hogy a dialektikus materializmus két közmondássá vált alaptörvényét idézzük.

Mindössze két fiatal panaszkodott nagyon keservesen. Egy sorkatona és egy kislány, aki kozmetikusnak készült,’ de hűtőgépszerelőként dolgozik.