Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
1971. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A rokon szénv mérlege NATO tervek Európában A huszadik század második felének embere megszokta, hogy a világpolitika minden fordulatánál mérlegre tegye: mit lép a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Nem is gondolunk talán rá, hogy ebben a megszokásban a dolgozó emberek, a kommunista- és munkásmozgalom korszakos vívmánya öltött testet Az ugyanis, hogy a világtörténelem — mint Leonyid Brezs- nyev éppen az SZKP XXIV. kongresz- szusán is emlékeztett rá — már nem fejlődhet a szocializmus és a kommunizmus nélkül, nem fejlődhet a szocializmus és a kommunizmus ellenében. Ezért is tekintett osztatlan érdeklődéssel a világ ezen a tavaszon tíz napon ét a Kreml Kongresszusi Palotájára. A XXIV. kongresszus minden vonatkozásban a béke programjával lépett fel. S itt most nemcsak a Központi Bizottság deklődéssel fogadott szakaszára gondolunk, amely a világsajtóba Brezsnyev hatpontos béketerve néven vonult be. Nem egyetlen — bármily jelentékeny — részletre szeretnénk itt utalni, hanem az egészre: a XXIV. kongresszus által megvitatott és jóváhagyott nagyszabású munkaprogramra. Az új ötéves terv irányelvei ugyanis — ha szabad így fogalmazni — öntörvényűknél fogva mindennél ékesebben vallanak arról, hogy a szocializmus, a kommunizmus egyetlen célja és értelme az emberi lét megszépítése (jelen esetben a szovjet nép életszínvonalának gyorsértelmű, minőségi ugrást hozó emelése). Ez pedig elvileg is, gyakorlatilag is — a megvalósításra váró tervek felől közelítve — a legigazibb békeprogram. A szovjet külpolitika alapvető célja éppen az, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremtsen a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez. Ennek a külpolitikai programnak az aranyfedezete a Szovjetunió minden gazdasági sikere — s ebből a szempontból ha úgy tetszik, a politika hitelének szemszögéből is roppant fontosságúak a XXIV. kongresszus gazdasági döntései. Fontosak mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy ország—világ meggyőződhet róla, hogy a Szovjetunió — vagy általánosabban: a fejlett szocialista társadalom — nem a . forradalom exportjával, nem holmi „expanzióval” kívánja diadalra juttatni a szocializmus eszméit, hanem példájával és gyakorlatával adja mind újabb bizonyítékait annak, hogy a szocialista rend az egyetlen értelmes és emberséges válasz a modern társadalmi lét által felvetett kérdésekre. De nagy horderejűek ezek a gazdasági döntések azért is, mert a kétségtelen morális erő mellett igen kézzelfoghatóan gyarapítják a Szovjetunió — a szocializmus, a kommunizmus — anyagi erejét, következőleg védelmi potenciálját is. Gromiko külügyminiszter fogalmazta meg a kongresszusi felszólalásában az általánosan érzékelhető igazságot, hogy a Szovjetunió szerte a világon a bizalom légkörét teremtette meg maga körül. S hogy ez így van, az a szovjet külpolitika lenini következetességének, a Szovjetunió magabiztosságából fakadó higgadtságának és megfontoltságának is köszönhető. Érdemes idézni Gromiko szép megfogalmazását: „Gyakran felteszik a kérdést: mi adja meg a szovjet külpolitika vonzerejét? A válasz leegyszerűsítése lenne, ha erre csupán erőnkben keresnénk a megoldást. Köztudott, hogy kívülünk más erős államok is léteznek, amelyek külpolitikája nem olyan vonzó, mint a mienk. A mi külpolitikánk hatékonysága nemcsak erőnkben, hanem igazságunkban is rejlik”. Igen, az elvi szovjet külpolitikában szerves egvséget alkot az igazság, az internacionalizmus és az erő, a forradalmi- ság és a béke védelme. Aki pedig netán kétségbe próbálja vonni, hogy ez így van, annak érdemes emlékezetébe idézni, hogy éppen az imperializmus elleni küzdelem legelső vonalában harcolók a XXIV. kongresszus szószékéről is milyen meleg szavakkal mondtak köszönetét az SZKP- nak, a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek cselekvő, proletár internacionalista, értékes támogatásukért. A szovjet külpolitikának éppen az a tiszteletet parancsoló jellemző vonása, hogy éppoly távol áll tőle a meghátrálás az imperialisták fenyegetéseivel szemben, mint az öncélú, s éppenséggel kishitűségre vagy gyenge idegzetre valló „ultrafor- radalmiság”. Állásfoglalása világos és egyértelmű: mi tiszteletben tartjuk mások törvényes jogait, de megköveteljük, hogy mások így viselkedjenek velünk szemben. A huszadik század második felének embere —mint mondtuk — megszokta, hogy a világpolitika -minden fordulatánál mérlegre tegye: mit lép a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok:. S minden fordulattal nyilvánvalóbb lesz, hogy az emberiség rokon- szenvének mérlege a szocialista szuperhatalom békepolitikája felé billen. A fejlődő Darhan Napról napra fejlődik és erősödik a fiatal észak-mon- góliai szacialista város, Darhan ipari potenciálja. A közelmúltban újabb vállalatot, egy élelmszeripari kombinátot adtak át rendeltetésének a városban. D. Szoszorbaram, a kombinát főmérnöke többek között az alábbi nyilatkozatot adta az építkezésről: — A kombinátot a Szovjetunióból szállított legkorszerűbb, magas termelékenységű berendezésekkel szereltük fel. Jelenleg már körülbelül 15 tonna kenyeret és péksüteményt, 20 tonna tejterméket és többféle cukrászipari terméket állítunk elő naponta. Hálásak vagyunk a szovjet embereknek, amiért ilyen jelentős segítséget nyújtottak számunkra a vállalat létrehozásánál. kásállamunk politikája számára megnyerjük az értelmiség becsületes tagjait. Tudjuk, hogy az értelmiség viszonylag jelentős része különböző jobboldali radikális, agresszív csoportok befolyása alá került, ami még bonyo- lutabbá teszi az e területen folytatott harcunkat, minthogy mérnökeink, technikusaink, közgazdászaink, orvosaink, pedagógusaink, tudósaink és a többi értelmiségi szakavatott alkotó munkája nélkül nem tudjuk felépíteni a fejlett szocialista társadalmat- Ezért a párt jobbját nyújtja az értelmiség mindazon becsületes tanainak, akik munkájukkal hozzá kívánnak járulni a szocializmus építéséhez. Nem vagyunk hajlandók azonban elvtelen kompromisszumokra vagy eszmei-politikai engedményekre, határozottan harcolni fogunk az „elit-elmélet” felújítása ellen. A politikai tömeg• munka fejlesztésében fontos szerepet töltetnek be az állami szervek és a tanácsok. A tanácsok hatalmas munkát végezhetnek országunk lakosságának a Párt politikája érdekében történő megnyerése terén, különösen ha a pártszervek és pártszervezetek segítségével hatékony helyi kommunális politikát alakítanak ki. Ilyen értelemben a tanácsok, amennyiben országunk valamennyi becsületes állampolgárával együttműködnek, a szocialista demokrácia egyik legjefc^tősebb tényezőjét, pártunknak az ország lakosságával való kapcsolata egyik legeredményesebb gyakorlati megnyilvánulási formáját jelentik. A figyelem középpontjában állt és áll ma is az ifjú nemzedék kérdése. Az ifjúság minden társadalom legdinamikusabban fejlődő alkotóeleme- Számunkra, kommunisták számára a fi* atal nemzedék természetes szövetséges, minthogy az a társadalmi rendszer is, melyet építünk — a szocializmus — történelmileg fiatal társadalom. Az ifjúság körében végzett munkának abból a tényből kell kiindulnia, hogy az elmúlt évek fejlődése hatással volt az ifjúság tudatára- Számos probléma azonban különösen nevelési kérdések, a nemzedékek közötti kapcsolat, az ifjúságnak a szocializmushoz, a párthoz, társadalmunkhoz, a Szovjetunióhoz való viszonya, stb. — régebbi keletű. E problémák összefüggnek az ifjúság körében végzett politikai és nevelőmunka korábbi hiányosságaival. A párt tudatában van az ifjúság kommunista neveléséért való felelősségének és ezért még jobban kíván gondoskodni a fiatal nemzedék sokoldalú fejlődéséről, a fejlett szocialista társadalomban való aktív részvételéről és elkötelezettségéről. A párt történetében a tömegmunka előtérbe állítása mindig összefüggött a szakszervezeti munka előtérbe állításával. A szak- szervezetekben értünk el bizonyos eredményeket a tisztogatás során, de a fő feladat, a szakszervezet sajátos kettős feladatának betöltése és tovább fejlesztése (a termelés fejlesztéséről való gondoskodás és a dolgozók érdekvédelme) ma még sürgős megoldásra váró feladat- A dolgozók túlnyomó többségét tömörítő szakszervezetek politikai nevelő. munkájának jelentősége különösen napjainkban lép előtérbe, a párttisztogatás után, amikor számos pártalapszervezet létszámában meggyöngült. A társadalom erkölcsi és politikai egységének megszilárdítása, a dolgozóknak a párthoz való felzárkózása és a tömegek aktív részvételének biztosítása a pártpolitika végrehajtásában jelentette és jelenti minden pártszerv, pártszervezet ég kommunista ideológiai és politika? tevékenységének alapvető értelmét. A tömegek felé fordulás jelszavának lényege; folytassunk elszánt harcot a még meglevő jobbo’dali opportunista és kispolgári nézetek ellen, a dolgozók megnyeréséért, küzdjünk le minden akadályt, ami gátolja a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását „Síkraszállunk a külföldi számolásáért, a fegyveres er verzet mennyiségének csőkké ben, ahol a katonai szemben mindenekelőtt Közép-Európá (Részlet Leonyid Brezsny resszusán elhangzott beszám A témának nem csak a NATO-tanács közelgő, június első napjaiban megtartandó ülése ad aktualitást, hanem Nixon elnöknek az amerikai kongresszushoz intézett külpolitikai üzenete is, amely — az Európára vonatkozó részében — fenyegető katonapolitikai elemeket éppen úgy tartalmaz, mint az európai biztonsági konferencia késleltetésére irányuló, alig leplezett szándékot. Másrészt a téma felvetésének időszerűségét hangsúlyozzák a védelmi jellegű Varsói Szerződés tagállamainak a békés rendezés, a vitás problémák politikai megoldásának irányába tett újabb lékatonai támaszpontok fel- ök létszámának és a fegy- ntéséért azokban a térségek- állás különösen veszélyes, ban. ennek, az SZKP XXIV. kong- olójából.) tételezés alapjában véve mindig ugyanaz: az atlanti tömb haderőinek váratlan és nagyintenzitású támadással — hagyományos és nukleáris eszközök alkalmazásával — a lehető legrövidebb időn belül „keletre” kell áttenni- ök a harccselekmények színhelyét. A harcias amerikai és nyugat-német katonai vezetők erről a hadászati elképzelésről még nemrégiben is nyíltan beszéltek. Miután azonban a Varsói Szerződésben egyesült szocialista hadseregek kézzelfogható tanú- bizonyságát adták erőfölényükre, (a védelmi „gát” legfőbb elemét természetesen a szovjet hadsereg alkotja), a és jelentősen növeljék hagyományos t íróikét- A nyugat-európai partnerek — a nyomásnak engedve — megígérték, hogy a következő öt esztendős fejlesztési programban egv milliárd dollárral emelek hadikiadásaikat. Sok tissd lábban látó nyugat-európai vezető ma már felismeri, hiogy az amerikai uralkodó i törnek a tűzzel folytatott játéka igen veszedelmes. Ebtiéíl a felismerésből ered az líif fyesült Államok és a NÁr f Ószövetségnek egyre éleseb') jé váló érdek- összeütközés'é. Az európai enyhülési íf .ólyamatban, NSZK-nak; > a Szovjetunióval és Lengyelországgal aláírt sze .TZŐdéseibOn már kifejezésre juj* a tényleges erőviszony ok Kényszerű tudomásul i vétele, katonapolitikai kon zekrvenciájának levonása. . A helyzetet reálisan me gitélő államférfiak egyszerű? en nem hisznek abNA QY - BRITAN NI Aj | KÖZÉP- EURÓPAI SZÖVETSÉGES | £ JPARANCSHOKSAG B.d *r.uiMch./semb*:|) Njjrrt*r( P Göppingen » USA szárazföldi csapat állomáshely USA haditangarászati támaszpont ® USA lági támaszp zpont A NATO parancsnokságai, katonai támaszpontjai, és. a közép-európai hadszíntér berendezése (jobbra fent). pései. Az SZKP XXIV. kongresszusa megerősítette a testvérországok kormányainak egységes álláspontját, hogy kontinensünkön mielőbb fel kell számolni a veszélyekkel terhes katonai szembenállást — a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű megszüntetésével. Mindaddig azonban, amíg az atlanti tömb létezik, a szocialista közösség nem csökkentheti védelmi felkészültségét, és egyesített fegyveres erőinek további fejlesztéséről sem mondhat le. A számok — még a hadügyben kevésbé járatosak számára is — önmagukért beszélnek. A tizenöt NATO- tagállam jelenleg mintegy 6 millió katonát tart fegyverben. Észak-Európában és a központi hadszíntéren, Kö- zép-Európában 29 hadosztályt, 5200 harckocsit, mintegy 2000 korszerű repülőgépet összpontosítottak több mint 900 ezer fővel. A nyugat-német hadsereg létszáma megközelíti a félmilliót, az NSZK-ban állomásozó 7. amerikai hadseregé a 275 ezret (ehhez jön még a Földközi-tengeren cirkáló 6. flotta 25 ezer főnyi tengerészével és tengerészgyalogságával.) Különösen veszélyessé teszi a helyzetet, hogy jelenleg körülbelül 7000 harcászati-hadműveleti rendeltetésű amerikai atomtöltetet tárolnak titkos nyugat-németországi raktárakban, melyeknek robbanóereje hozzávetőlegesen 500 megatonnának (1 megatonna = egy millió tonna trinitrotoluol robbanási enerp;áia) felei meg. ösz- S7ehason1ításul a klasszikusnak mondott „Hirosima-bom- ba” mindössze 20 ez«r tonna TNT-vel volt egyenlő. Az erők és eszközök ilyen példátlan koncentrálása — elentétben a NATO propagandistáinak állításával — nem védelmi célokat szolgál. Éppen ellenkezőleg: az atlanti tömb integrált hadosztályait az úgynevezett „előretolt stratégia” keretében úgy helyezték el. hogy minél közelebb legvenek — mindösz- sze 80—120 kilométerre — a szocialista országok határaihoz. A rendszeresen megtartott hadgyakorlatokon a felNATO-hatalmak kormányai kénytelenek voltak reálisabban számot vetni az általuk tervezett agresszió súlyos kockázataival. Rá kellett ébredniük, hogy egy eurcipai fegyveres konfliktusban semmi esélyük sem lenne a "katonai győzelemre, ez a felismerésük azonban korán sem jelenti azt, mintha véglegesen feladták volna eredeti szándékaikat. A NATO katonai tevékenységében egy idő óta kétirányú mozgás figyelhető meg. Az egyik irányzat hívei változatlanul azt vallják — amint ezt az amerikai International Herald Tribune félreérthetetlenül megfogalmazta —, hogy „a hetvenes években a legfontosabb probléma továbbra is a nukleáris fegyver marad. Ennek kell dominálnia a különböző hadászati megoldásokban”. A NATO- nak a nyilvánosság szeme elől elzárt vezető törzseiben, a nukleáris tervező csoport ülésein nem arról folyik a vita, egyáltalán felhasználják-e az Európában lévő atomtölteteket (ez a kérdés már eleve eldöntött), hanem arról, hogy milyen űrméretű nukleáris harceszközöket vessenek be az „X” napon? A NATO-tanács 1969-es brüsz- szeli ülésén határozatot hoztak a harcászati atomfegyver alkalmazásáról. Erre már az esetleges konfliktus kezdeti időszakában sor kerülne. A fentebb említett határozat — az imperialista hatalmak rovására megváltozott erőviszonyok ellenére — ma is érvényben van. sőt 197n-ben az úiabb NATO-tanácsülésen szükségesnek tartották az atlanti tömb rakéta-atom po- tenciáljának megerősítését. Egyes amerikai katonai szakértők — számolván egy esetleges atomháború nem- kívánatos következményeivel — a NATO hivatalosan elfogadott „rugalmas reagálási” stratégiáia keretében elfogadhatóbbnak tartják a hagyománvos (tehát nem atom) háborúra való felkészülést. Washington ebből a feltételezésből kiindulva arra sarkallta atlanti szövetségeseit, vállaljanak még nagyobb fegyverkezesi terheket ban, hogy a Pentagon által nekik ajánlott hagyományos európai háború meghatározott keretek között maradhat, ha egyszer kirobbanna. Sok egyéb tényező hatására is mind nagyobb tért nyer a kollektív biztonsági rendszer eszméje. A kilátások kedvezőek, noha még igen sok akadályt kell leküzdeniük a szocialista országok- ‘ nak, a politikai megoldásban érdekelt haladó erőknek. A perspektíva, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai felvázoltak rokonszenves. konstruktív és elfogadható: általánossá kell tenni az erőszakról való lemondást, fel kell számolni Európa megosztását és a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymásmelleit élése elve alapján véglegesen ki kell zárni a katonai eszközök alkalmazását az európai nemzetek közösségének egymás közötti kapcsolatból. Dr. Serfőző László alezredes
