Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

1971. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Harminc asszony útrakelt A 900. jubileumra készülve Interjú Sándor Lászlóval, a Szolnok városi pártbizottság titkárával A sofőr egy éleset tülkölt és a busz csikorogva féke­zett a Fóti-gyermekváros előtt- A hatalmas zöld kapu kinyílt és a busz lassan gör­dült az örökzöld tűlevelű és a nagylombú gesztenyefák között kígyózó betonon. — Asszonyok szorongtak az autóbusz ülésein: szolnoki, zagyvarékasi, szászbereki asszonyok. — Ez már a halastó. Ez meg a szabadtéri színpad. — Mindiárt odaérünk — kiál­tották egymás szavába vág­va azok. akik már jól ismer­ték a hatalmas park minden ze»ét zugát és már nyúltak is a kis csomagjaikért: Celofán­ba csomagolt cukorkák, tar­ka oanírrai burkolt csokolá­dék kerültek elő Mikor megérkeztünk a har­minc asszony szinte egyszer­re tódult a nvíló altéhoz. Boldog gvermekzsivai fogad­ta őket. A gyermekváros li­fts navilohiának óvodásai t’vráltak le kis játszóterük libikókáiról, dobálták el si­etve homokozóikat és rohan­tak homokváraikat szétta­posva a vendégekhez. Az asszonyok akciója Több mint kilencszáz gvermek él itt az egvkori Károlyi kastély köré éoített erdős, virágos kis városban. Apróságok és serdülő közép­iskolások. Köztük a húsz kisgyerek, akinek az óvodá­ját a Békés és Szolnok me­gyei asszonyok felajánlásá­ból építették 1959—59-ben. Igen. így kezdődött a ml kapcsolatunk a gyermekvá­rossal. — mondta a csooort vezetője Straub Sándomé- — Amikor átépítették a várost, tégla jegyeket árultunk és az összegyűlt pénzt elküldtük Fótra. Az óvoda teraszának fe­hér márvánvtáWáiára vésett betűk most is őrzik az asz- azonvok akcióidnak emlékét. Az első látogatás '.. — A személyes kapcsolat, csak tíz évvel később ala­kult ki — folytatta Manci néni. — 1966-ban a nőtanács A tízes autóbusz fújtatva kapaszkodik fel a Kolozsvári hídra. Felüljáró ugyan csak az istenadta, dehát errefelé mégis hídnak mondják. Va­lami igazsága van az elneve­zésnek. Áthidalja a vasúti síneket, s egészen a vasúti épületekig mindent felülről láthat az ember. Májusban mit? A vasúti épületek udvarán még nem volt tavaszi nagytakarítás. Gizes-gazos az épületek ele­je, sok a téli lom, deszkaszál, télről ittmaradt szemét. Aztán családi házak sora kezdődik balfelől. Jobbra földhányások, kubikgödör is lehet. Nem látszik a nádtól, a magasra nőtt fűtől. Hogy mégis gödör, s víz meg egyéb lehet benne, az sejteti csak, hogy fénylő biciklijéről egy fiatalember most oldozgatja le a bambusznádat. Pecázni jött. Magasan jár a Nap az égen, mindjárt dél. A nagy benzinkút közelében csen­desség. A szép, nemrég épült családi házakba belátni. Drótkerítés öleli majd min­det. Egyikben öregasszony kapálgat. Szépek a kertek. Egy csinos ház előtt két lab­darózsafa. Az ágak gyöngék, a hatalmas virágok meg ne­hezek. Máshol kecses tulipá­nok Zárják szirmaikat. Nagy a hőség, szellő is alig reb­benti az ágakat. A benzinkútnál útjelző tábla: Szolnok 2 kilométer. Valamikor ez már tanyavilág volt, s nem is hívták más­képp, csak úgy, „az Abonyi Itt”, amiben megint sok az szervezésében nőklubot ala­kítottunk Szolnokon. (Akkor nyolcán voltunk, ma kilenc­vennégy tagunk van). Min­den héten rendszeres klub- foglalkozásokat tartanak a megyei művelődési ház — Ady termében. — Nos az egyik ilyen foglalko­záson 1909-ben az „Anna és a többiek” című Fóti-gyer- mekvárosrói szóló dokumen­tumfilmet vetítettük- Köny- nyezve néztük végig a fil­met és azt elmondani sem tudom, milyen hatással volt ránk. Ekkor határoztuk el, hogy segíteni fogjuk e vá­rosban élő gyerekeket és amikor csak tehetjük meg­látogatjuk őket. Levelet ir­tunk Fótra és válaszként meghívót kaptunk a gyer­mekváros tízéves fennállásá­nak ünnepére. Ez volt az el­ső személyes látogatásunk. Gyakori vendégek A szolnoki asszonyklub tagjai idős nők: anyák, — nagymamák, akik bizony so­kat görnyedtek és fáradsá­got nem kímélve dolgoztak azért, hogy magzatjaikat tisztességesen felneveljék. Sokszor a szájuktól vonták el a falatot, csak a gyermek­nek legyen. Tudják mit je­lent anyának lenni — gye­rekeket nevelni. — Szívük­be zárták ezeket a kis em­berkéket is, akik között na­gyon kevés a teljesen árva. Az első látogatás óta rend­szeresen ellátogatnak a fóti óvodába, kis használati tár­gyakat és játékokat visznek a gyerekeknek. Ez alkalom­mal lábbal hajtható autót, babakocsit és alvós hajasba­bát ajándékoztak. — Nem nagy értékek ezek az ajándékok, de az ország minden tájáról kapjuk a kis csomagokat — mondta dr. Kemény vári Józsefné óvónő­— Sokkal „szegényebbek” lennénk — hordozta körbe tekintetét a polcokon pihenő pettyes labdákon, kis vödrö­kön, babákon — ha nem lennének ilyen melegszívű patronálói a gyermekeknek, mint a szolnoki asszonyok. K. K. igazság, mert ha nem tér jobbfelé az ember, szépen átsétálhat Pest megyébe, leg­alábbis a csücskébe, Abonyba. A tízes busz azonban el­fordul. Sietősen megy a Landler Jenő úton. Ipartele­pek, vállalati központok épültek, épülnek itt sorban. Építkezik az ÉPSZER, az Aszfaltútépítő Vállalat, fel­épült egy szép házuk a be­tonépítőknek. Nyolcszintes, betonalkot­mány hívja magára a figyel­met a baloldalon. Körülötte autóbuszok, teherautók, gép­színek sejtetik, az a Volán háza lesz. Nyolc szint. A ne­gyedikig egy embert sem látni. Ott a karfát támasztja két munkásféle. Beszélget­nek. Hogy munka is lehet­séges, csak kopácsolás, gé­pek moraja sejteti. Mert be­látni az egész épületet, a vá­zak állnak még csak. Átellenben az Elektrome- tál járműtelepe. Ez már kész telep, portásfülkével, so- rompós bejárattal. Pótkocsis teherautó várja éppen a be­bocsátást. Törékeny árut hir­dető nagy dobozokkal rak­ták meg valahol. A sorompó nyílik, a teherautó bedöcög. Az Elektrometál drótkerí­tése mellett két kailaszarvű tehenet pányvázott ki a gaz­di ia. A szegény két pára nehezen bírja a hőséget. Árnyék sehol. Eevik megun­ja a dús legelőt. Nagy tő- gyére vigyázva, óvatosan le- kushnd az ároknnrton. Messzebb régi tanyákra emlékeztető házak. Úttól jól bentre éoítették ezeket, s igencsak hátuHukboz ragasz­tották az istállót, ólakat. Ar­ról taposott út vezet. Kisis­ifjóság és béke Az „Ifjúság és békemozga­lom” címmel hétfőn Győrött megkezdődött országos ta­nácskozás — amelyen reszt­vettek az ország minden ré­széből összesereglett KISZ- vezetők — kedden szekció­üléseken folytatta munkáját. A déli órákban záró plenáris ülésre került sor, amelyen Belovitz Károly, a Hazafias Népfront Győr-Sopron me­gyei bizottságának titkár­helyettese foglalta össze a kétnapos munka tapasztala­tait. Textilipari gazda­sági konferencia A textilipar gazdasági ha­tékonyságának növeléséről tárgyal a Technika Házában kedden megnyílt 11. textil­ipari gazdasági konferencia. A háromnapos tanácskozáson csaknem 400 hazai, továbbá szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel és román szakember vesz részt. A megnyitáson ott volt dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyet­tes is. A ,.gazdasági hatékonyság alakulása a magyar textil­iparban” című bevezető elő­adást követően a résztvevők neves szakemberektől halla­nak előadásokat olyan kér­désekről, mint a termék- és anyagstruktúra átalakítása, az élő munkatermelékeny­ség növelésének irányai stb. Kovács György köszöntése Hétfőn este Marosvásár­helyt ünnepségen köszöntöt­ték 60. születésnapja alkal­mából Kovács György romá­niai magyar írót, az RKP KB tagját, a nagy nemzetgyűlés alelnökét. Az ünnepségen, megjelen­tek a helyi párt és állami szervek képviselői, írók, mű­vészek, a magyar nemzetisé­gű dolgozók tanácsának kép­viselői. Az ünnepeltet Veres Miklós, az RKP KB tagja, a párt Maros megyei bizottsá­gának első titkára, a pálya­társak nevében pedig Sütő András író köszöntötte. kolás lánygyerek cipeli tás­káját, köpenye zsebéből ki­látszik a diákbérlet. Az autó- buszmegállóhoz jön. Az isko­láig félóra alatt tán sétálva is elérkezne, ha szép az idő, nincs sár, amivel becsapják az országúton bandukoló nagy autók. Mert gyalogjár­da még nincs. Fakó gebe rozzant szeke­ret húz a Rékasi út felől. Derekében két kisgyerek. Cigányasszony, ember a ba­kon. Az autóbuszmegálló előtt az asszony leugrik. Szép sudáralakú cigánynő. Piros pulóver feszül a mellén, s hosszú ráncos szoknyája ele­jét is piros kötővel takarja. Csikket szed. Aztán mikor látja, hogy nézik, mellém lép. — Nincs amott nyitva a trafik, nem adna egy ciga­rettát aranyos? Szóval nem azért, mert..., hanem mert a trafik nincs nyitva. Változott a világ... Valahonnan, a Volán te­lepről újra előbújik az autó­busz. Ugvanaz, ami kifelé vitt. Óránként fordulhat. Is­kolásgyerekek, meg egy fia­talasszony az első felszálló. Valamelyik vállalattól ifttt, mert kezében a Brigádélet legfrissebb száma. Még nincs tizenkettő. A telepek elé ebédet szállító autók, triciklik kanyarodnak. Ak Abonyi úton gverekek sétálnak ráérően. Biztosan korán elindultak az iskolába. Az autóbusz elrobog a fakó gebés szekér mellett. Bakján nagy füstfelhőket ereget a szépalakú cigányasszony, meg a párja. — sóskúti —• „„•A Tiszán túl adtam a Pél nevezetű földet a Ken- gelu nevű víznek a rév je fe­lett, a saját határai mellett. Ennek a földnek az első ré­zé Zounuk polgárai között oszlik meg. Majd Zeku kö­vetkezik, mely később a me­ző közepén át határvonalat képez Szent Benedek ottani faluja és a Zounuk városbe­liek földje között...” Rész­let I. Géza király által — 1075-ben kiadott oklevélből (a pergamen eredetije az esztergomi levéltárban van, fotókópiáját a megyeszékhe­lyünket érintő fordítással együtt bárki megtekintheti a Damjanich János Múzeum­ban), amelynek adatai alap­ján Szolnok fennállásának 900. jubileumára készülhe­tünk- Ám, hogy Szolnok en­nél is régebbi település, azt újabb kutatások bizonyítják: t. István király (1001—1038) által alapított megyék közt szerepel Szolnok megye, — Szolnok székhellyel, amely­nek védelmére már akkor födvárat építettek. Vagyis Szolnok az alföldi megye- székhelyek közül az egyet­len olyan város, amely I. István korában megyeszék­hely volt és ma is az. — Tulajdonképpen ez a nagy történelmi múlt, a vá­ros dicső forradalmi hagyo­mányai, amelyek szórásán kapcsolódnak szocialista je­lenünkhöz. köteleznek ben­nünket arra. hogy méltókép­pen készüljünk a jubileum­fa, — mondta Sándor Lás - ló. a Szolnok városi pártbi­zottság titkára, amikor le­ültünk beszélgetni, hogv megtudjuk tőle, miiven el­képzelésekkel, tervekkel ké­szülnek a megveszékhelv pártvezetői a 900. évforduló­ra. — A történészek vitatkoz­hatnak azon. hogv tizennégy­szer vagy tizenötször pusz­tult-e el városunk a törté­nelem folyamán .— folytat­ta Sándor László a megkez­dett gondolatsort. — Mi, — akik átéltük a második vi­lágháborút tudiuk. hogy csu­pán a legutóbbi pusztítás után. 1944-bev mindössze négyezer ember élt a me­gyeszékhelyen. Ma több mint hatvanezer. Ismét az embe­rek, a városlakók építették úiiá ezt az ősrégi telepü­lést. És talán minden eddi­ginél szebbé, gazdagabbá tették. A szocializmus építé­sében elért eredményeinket, a 25 év eseményeit épp úgy dokumentálni szeretnénk, — megismertetni az egész or­szággal. mint történelmi, — forradalmi múltunkat. — Mikor született meg a gondolat, hogy a városban megrendezésre kerüljön a nagyszabású ünnevséasorozat, amely szorosan kapcsolódik egyéb, talán az ünnepségek­Foglalkozására nézve író és költő. Tisztségét tekintve a béke-világmozgalom hiva­tásos diplomatája: a Béke­világtanács titkára. Melyik áll közelebb Alfredo Vare- lához? — Nehéz a válasz — fe­leli. — A modern művész egyben politikus is. Ezért nem találok ellentmondást abban, ha az író vagv a köl­tő átmenetileg a jó ügy dip­lomatára is Hazám Argen­tína, de úgy érzem, többet tehetek népemért és a vilá­gért, ha a béke útiát egyen­getem. Őseim közül sokan politizáltak. Büszkén mond­hatom, mindig a haladás mellett, az einvomás ellen hadakoztak. Talán tőlük örö­kösem a politikai érzéket és a rossz ádáz gyűlöletét. — A BVT titkára miként íté­li meg a közgyűlés előkészü­leteit? — Eszményibb környezet­ben aligha tarthatnánk a tanácskozást, mint Budapes­ten. Hála a magyar kor­mányzatnak és az Országos1 nél is nagyobb, fontosabb tennivalókhoz? — A nemrégiben lezajlott tanácsválasztásokat megelő­ző jelölőgyűléseken beszél­tünk erről először a város lakóival, s nagy örömünkre javaslataink — mindenütt visszhangra találtak. Már akkor sok javaslat, vélemény hangzott el. Ezután levelet írtunk a városban lévő üze­meknek, intézményeknek, a különböző társadalmi és tö­megszervezeteknek és kér­tük, írják meg elképzelései­ket: hogyan, mivel tudná­nak hozzájárulni az évfordu­ló megünnepléséhez. Meg kell mondanom, szép szám­ban érkeztek javaslatok. — amelyen csupán még előze­tes elképzelések. Azóta mér beszélgettünk a levélben megkeresettekkel, így ké­szült el előzetes programunk, amelyet még többször fo­gunk egyeztetni.' megvitat­ni, amíg év végéig elkészül a végleges terv. — Milyen igénnyel készül a tervük? — Igényünk? Szeretnénk minél több embert érdekelt­té tenni a készülődésben •— hisz közös a cél amiért dol- gnimnk, amit valóra kell váltanunk: a negyedik öt­éves terv, a várospolitikai programunk, amelyek lénye­gében pártunk X. kongresz- szusának határozataira épül­nek. M; egv régi — új vá­rost építünk. Paradoxon, de így van. A régiek helyén új városrészek nőnek ki a föld­ből, de az emberek érzelmi­leg ma még inkább kötőd­nek a régi városhoz, mint az újhoz. Most új kötődések kellenek. Üjfaita városszere- tetre van szükség, s hogv ez mindenkiben megszüles­sen. erre nagvon jó alkalom a 900- évfordulóra való ké­szülődés, a jubileum ese­ménysorozata. amelyet sze­retnénk ha nem korlátozód­na esetlen esztendőre, — Természetesen mindeh­hez men keli, teremteni a feltételeket is. — tgv van. Méghozzá sok­féle feltételt. Addig a város- központ tekintélves részét fel kell építenünk a szállo­dával. az új művelődési köz­ponttal egyetemben, hogy csak egyet említsek példá­nak a sok feltétel közül. — Arra van szükségünk, ho“1' külsőségeiben is olyan le­gyen a város, amely méltó a dupla iubileumhoz. Hiszen talán felesleges hangsú'voz- nom. hogy a jubileum évé­ben 1975-ben ünneoeliük hazánk felszabadulásának 30 évfordulóiét is. Szeret­nénk ha a város üzemei, vállalatai, nem utolsó sor­ban a diák>k. a felnőtt la­kosság. a KISZ fiatalok tár­sadalmi rm.nkávai is segíte­nének jobban mint eddig a város építésében és szépíté­sében. Ezt a munkát a ta­nácstagoknak, a társadalmi- és tömegszervezetek tagjai­nak a maguk sajátos eszkö­zeivel kell. hogy szorgalmaz­zák, irányítsák, segítsék. — Feltételezem, hogy részt szántak e munkából lapunk­nak is. — Valóban igy van- Azt szeretnénk, ha a város pol­gárai megírnák a Szolnok megyei Néplapnak, hogy ne­kik sízemélyszerint milyen javaslataik, elképzeléseik varrnak az évforduló megün­neplésével kapcsolatban. — Szeretnénk, ha minél telje­sebb lenne a program, — ezért kérjük az egész város lakosságának segítségét Szeretnénk azt is. ha mind­azok. akik a város történe­tére vonatkozó tárgyi em­lékekkel. dokumentumok­kal rendelkeznek, azokat az illetékesek rendelkézésére bocsátanak. — Természetesen szívesen segítünk ebben a munkában­■ Szeretnénk azonban, ha a már eddig beérkezett javas­latok közül néhányat meg­említene. — Elsőnek említem a Damianich János Múzeum levelét, amelyben több kiál­lítás megrendezését javasol­ják. így például 1972 szep­tember 1-én a szolnoki vasút 125 éve címmel javasolnak időszak; kiállítást. 1973-ban Petőfi emlékkiállítást, a kö­vetkező évben a szolnoki csa ta 125. évfordulóján, majd 1975-ben új állandó város­történeti kiállítást szándé­koznak nyitni. Ezek mellett természetesen különböző múzeumi kiadványokat is szeretnének megielentetni. A szolnoki Művésztelep kol­lektívája. az MHSZ városi vezetősége, a kisipari szö­vetkezetek megyei szövetsé­ge. az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a cukorgyár, a járműjavító. a papírgyár, 3r SZMT, a bútorgyár, i.z. ÉVM, a vendéglátó és még sorolhatnám hosszan mind­azon vállalatoknak, intézmi- nveknek nevét, amelvek ér­tékes javaslatokat tettek az évforduló megrendezésé’, el kapcsolatban. Még néhánv a javasoltak közül: Országos és nemzetközi rendezvények, a virágos Szolnokért mozga­lom beindítása, szakmai be- muatók. pályázatok kiírása, jubileumi mun-kaverseny, különböző kulturális rendez­vények, mind. mind szere­pelnek a 'avaslatok között. Bízunk abban, hogy mire ez év végére elkészül n végle­ges program, azzal minden­ki elégedett lesz és valóra- váttásában minden szolnoki ember közreműködik. — mondja befejezésül Sándor László­V. V. Sokat várok a budapesti tanácskozástól Beszélgetés Alfredo Varela argentin íróval a BVT titkárává* Béketanácsnak, a minden ed­diginél nagyobb szabásúnak ígérkező találkozó technikai fettételei hibátlanok. Ami az érdembeni tárgyalásokat il­leti, ugyancsak bizakodó va­gyok. Már önmagában az a tény, hogy mintegy nyolc­száz résztvevővel számolha­tunk a világ több mint nyolcvan államából, beszédes bizonvítéka annak a felfo­kozott érdek1 ődésnek, ame'v a közgyűlést megelőzte, örömmel áttanította meg a BVT titkársága, hogy a résztvevők közfitt olyanokat is üdvfizfilhetűnk. méeoedig szokatlanul nagv számban, akik nem a BVT irányításá­val műkfidő szervezetek, bé­kemozgalmak kénviselőiként érkeznek Budapestre. — Azt sem szabad figyel­men kívül hagvni. bogy a közgyűlésen két FNSZ-bi- zottság is képviselteti magát, hogv tájékoztassa majd -> vi_ lécrcTf-rvpzptet a faji megkö- !önbfiz.tetésse1 és a gyarma­tosítás új fejleményeivel kap­csolatos vitánkról. — Mikor járt hazájában? — Nemrég Romes Csand­rával, a BVT főtitkárával és más személyiségekkel esv delegációval látogatást tel­tünk Latin-Amerikában. s a hat állam között Argentínát is felkerestük. Jólesik el­mondai: mesttiodott világ­rész benvomását tetté vala­mennyiünkre a „zöld konti­nens” hat országa. Chilében. Peruban és Bolíviában az el­múlt másfél év alatt, amióta átmenetileg Helsinkiben élek. úi történelem formálódik, őrültem annak, hogy az ar­gentin értelmiség és a mun­kásság legiobbiai ugyancsak friss szemmel nézik a vilá­got. elsősorban az őket kö­rülvevő társadalmat. Jelen­tős eredménynek számít, hogv a nagv befolyással ren­delkező dél-amerikai katoli­kus egvház müven haladó áttásnontot kémesei. Ezt különben maid a BVT köz­gyűlésén is tanos7t5>]bptiiik. amelvre ismert istin-omerl- kai egyházi szeméiy?=ágek és polgári tudósok érkezését Várjuk. CSENDES DÉLIDÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents