Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

IWlj május íli SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP s „Zendülő éne az égre lobog” Kórusok találkozója Jászberényben Reggel 8 óra. A város még reggeli ébredésben. A Déryné művelődési központ előtt azonban már autóbu­szok állnak. A felírás vala­mennyin : különjárat. Az imént érkeztek dalosokkal; kórusokat hoztak a megye különböző részeiből. A fris­sebbek már énekelnek is, „beénekelnek” a délelőtti fel­lépésre. A megye minősített énekkarai találkoznak, szám- szerint tizenegyen. Közöttük a járműjavító nagymúltú, megyei SZMT-díjjal kitün- tett férfikara. Kilenckor a Déryné igaz­gatói irodája valóságos fő­hadiszállás. Bent a zsűri, élén Kardos Pállal, a sze­gedi pedagógiai főiskola ta­nárával, az értékelés szem­pontjait egyezteti. Hogy mi­nek alapján ítéljék oda az egyes színvonaldíjakat. Kint a művelődési központ folyo­sóján a központ előadói a lebonyolítás részletein fá­radoznak lázasan. A tanítóképző sikert arat Kilenc óra harminc. A da­losok megszállják a művelő­dési központ termeit. Első­ként a tanítóképző intézet kórusa lép dobogóra. Fel­szabadult, lendületes éheké­vel egy csapásra meghódítja 0 zsűrit és a nézőtéren he- iyetfoglaló kórustagok (tá­borát. A teremben — érthe­tően — ők vannak többség­ben. Kodály Az éneklő if­júsághoz előadásában fény- lenek a harmóniák. Majd Jászkiséré a pódium. A Ktsz vegyeskara Erkelt, Bár­dost énekel nagyszerűen, ne­mes líraisággal. Aztán a Kilián. Katona-dalosok és egészségügyi szakiskolás lá­nyok. Derűsen, kedvesen da­lolnak. A katonadaloknak különösképpen sikerük van. Majd az ÁFÉSZ tiszaföld- vári kórusa kiegyenlített, ki­fejezetten szép éneklés- módjával hívja fel magára a figyelmet. Szól a dal, száll az ének. Kellemes meglepe­tés a jármű szereplése. So­kan nincsenek, de a kórus így is férfiasán szól, forte és piano egyaránt tömören, ércesen szép hangzásban. A teremben nyoma sincs a megszokott, áporodott han­gulatnak. Friss derű uralko­dik, akárcsak kinn, a dél­előtti napsütésben. Sűrűn hangzik fel a taps is. Nagy­szerű két Bartókot énekel­nek a jászárokszállási úttö­rők. A jászladányi ktsz— fmsz vegyeskar is csillogtat­ja erényeit. Erejükből még eredeti bemutatóra is telik. Finoman kidolgozott, kultu­rált előadásmódjukkal, a Száz nyíló rózsa reneszánsz dal stílusos megszólaltatásá­val — többek között — mél­tán aratnak sikert a török­szentmiklósi pedagógus da­losok. A karcagi vegyeskar tömör kiegyensúlyozott hangzása az igényes felada­tokban ugyancsak elismerés­re méltó. Végül a sort a hűtőgépgyáriak kamara­kórusa zárja frappánsan té­ve pontot a tartalmas dél­előtt végére. Amikor maguknak énekelnek r i Tizenkettőtől ebéd a Le­hel étteremben. A csoportok váltogatják egymást, akár­csak a pódiumon. Minden a legnagyobb rendben. S ez a rend a rendezőket dicséri. Mintegy ötszáz dalos ebé- . del, akik az első „eresztés- re” nem jutnak be, békésen várakoznak kint a jó idő­ben. Barátkoznak, beszélget­nek, ismerkednek. Van cso­port, amelyik dalra gyújt. Bentről is dal hallatszik. A jászapáti csoport danája az elfogyasztott ebéd után. Most csak maguknak éne­kelnek. Tizenhárom óra. Megér­keznek a pesti buszok is. Rajtuk a Vándor-kórus, az Óbudai leánykar és a Mun- ^ásőrseg KwporUi FérüÁM3* az esti kórushangverseny résztvevői. Országos hírű da­losok. A város központját szinte elönti a dalosok ára­data. Mindenütt őket látni, különböző „egyenruhákban”. Jászberény a dalosok váro­sa lett erre a napra. A díjazottak Délután fél három. A mű­velődési központ klubszobá­jában Kardos Pál értékel és Elek Lajos, a megyei tanács vb osztályvezetőhelyettese átadja a színvonal díjakat. A járműjavító kórusa há­Vásárhelyi Zoltán vezényel romezer forint, a jászkiséri, a tiszaföldvári. a jászárok­szállási, a törökszentmiklósi, a karcagi és a hűtőgépgyári kórus pedig két-kétezer fo­rint jutalomban részesült. A zsűri elnöke bevallja, hogy némi irigységgel nézte a megye kórusainak herényi bemutatóját, Csongrádban ugyanis megközelítően sem állnak ilyen jól falusi, köz­ségi kórusokban. Megszívle­lendő tanácsaiból csupán egyet: tanuljanak meg a kó­rusok gazdálkodni erejük­kel. Csak amit zenével és hanggal tudnak győzni, csak arra vállalkozzanak. Tizenhat óra. Valamennyi kórus a Lehel vezér gimná­zium udvarán gyülekezik. A nap izgalmaitól kissé fárad­tan, de a közös éneklés újabb nagy izgalmától fű­tötten. Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karmester ve­zényletével több mint ki- lencszáz dalos énekel együtt. Bárdos A munka dicséretét, Vásárhelyi Bécsi munkás- indulóját és Kodály A ma­gyarokhoz című kórusművét próbálják. Mikor ez utóbbi első daHamai felhangzanak — Forr a világ — szinte be­leremegnek a gimnázium ab­lakai. A falakkal körülvett, körülhatárolt dal az ég felé tör. Fölfelé szárnyal. Tizenhét óra. A kórusok elfoglalják helyüket a fel- szabadulási emlékmű előtt. A tér két oldalán figyelmes nézők karéja. Előbb Bakki József, majd Vásárhelyi Zol­tán intésére hangzanak fel a dalok. Csaknem ezer to­rokból száll az ének. „Zen­dülő ének az égre lobog.” Dallam úszik a tér fölött: a sokaság és a lélek együtt teszi itt a maga csodáját; a dal varázsát. A dal szinte felemeli a teret. Este hat óra. A Déryné színházterme csaknem meg­telik. A város közönsége foglal helyet a nézőtéren, épp úgy, mint jelesebb szín­házi események alkalmán. Felnőttek. Elsőként az Óbudai leánykar, a dal kar­csú varázslói hódítják meg bensőséges énekükkel a hangverseny közönségét. Vastaps. Aztán a szolnoki Kodály-kórus. Csúcsformá­ban énekelnek. Bárdos La­kodalmas rondójából a kö­zönség ismétlést követel. A teremben igazi koncert han­gulat. A munkásőrök érce­sen zengő, „falakat bontoga­tó” megszólalása, közben egy kóruscsemegének szá­mító modern mű, Durkó Zsolt kórusműve rendkívül artisztikus tálalásban ki­robbanó siker. A jászberényi Palotásy János énekkar Ko­dály Mátrai képek művének szuggesztíy megszólaltatásá­val teszi rá a koronát si­keres szereplésére. Vérbeli Bakki-produkció. Kitűnő kó­rus, — főleg a szoprán! — épületes élmény. Majd a Vándor-kórus szellemes, igényes műsora Révész László Liszt-díjas karnagy vezetésével, kivételesen szép, ritka élvezetekben gazdag két órát zár megérdemelt, nagy sikerrel. Valkó Mihály Zeneelméleti tanácskozás és hangverseny Jászberényben Ma délelőtt Jászberényben, a Székely Mihály Zenei Na­pok keretében zeneelméleti tanácskozásra kerül sor. Pet- neki Jenő, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója „Bartók népi zenei anyaga, az ének—zene tanításban”, Rápolthy Viktor vezető szak- felügyelő pedig „Az élmény­nyújtás lehetőségei az ének —zene tanterv feladat rend­szerében” címmel tart elő­adást. Délután 18 órakor a Deb­receni Kossuth Lajos Tuda- mányegyetem „Corelli” ka­marazenekarának lesz hang­versenye. A színhely mindkét eset­ben a Tanítóképző Intézet. A „Corelli” együttes dél­után 14 órakor Jászapátiban szerepel. VOLT — NINCS ,, 4.,®s ^ mázsás bomba megborzongatta a szolnoki járműjavító dolgozóit. A rozsdásan is félelmetes „szörnye­tegre” a gyár udvarán, az építkezésnél bukkantak rá. Tegnap tűzszerészek vették kezelésbe, Dolánszky Ottó százados és Kerkápoly József főtörzsőrmester próbálta hatástalanítani, ez azonban nem sikerült. Teherautóra rakták és a gyilkos terhet Abony határában, egy homokbányában helyezték „örök nyugalomra”. Azaz dehogy nyugalomra: mert ő bebizonyította, hogy öreg bomba, nem vén bomba. Nem látszott meg az erején, hogy egy negyedszázadig pihent a földben. Akkora robbanással búcsúzott, hogy a keletkezett homokfelhő még percek múlva is a helyszín fölött lebegett. Látványos bemutatók Úttörők versenye Szórakozás, vidámság Zagyvarékason Napsütés, jól előkészített pálya és látványos program várta vasárnap Zagyvaréka­son a honvédelmi napra ér­kező vendégeket. A Zagyva által körülölelt ligetben már kora reggel ott voltak a műszaki alakulat katonái felderítő és kétéltű gépko­csijaikkal. S amikorra az elnökség; Nádas József, a járási pártbizottság első titkára, Kocsis János, a Kilián Repülő Műszaki Fő­iskola főtisztje, a hazánk­ban ideiglenesen tartózkodó szovjet alakulatok képvise­lői elfoglalták helyüket, a kiállított vitorlást szinte minden rékasi gyerek ki­próbálta. A járás községeinek leg­jobb úttörői és felnőtt céllö­vői sorakoztak fel a rögtön­zött dísztribün előtt, hogy meghallgassák Kocsis János beszédét, amellyel megnyi­totta a gazdag programú versenyt. A nevelők örömére A résztvevők nem csa­lódtak. A járás úttörői, a kicsik és nagyok határtalan lelkesedéssel küzdöttek a verseny során. Apró kislá­nyok 80 méter lefutása után biztosan küzdötték le lég­puskával a célt, majd újabb futás után feleltek az elmé­leti kérdésekre. Üjszerű zá­róaktusa volt ez az egész évi iskolai honvédelmi ok­tatásnak, s a gyerekek nagy­szerűen helytálltak. Öröm volt nézni a lelkes kis szur­kolókat, az izguló szülőket, és nem utolsósorban a ta­nárokat, akik egyéves mun­kájuk eredményeit könyvel­hették el egy-egy siker nyo­mán. Nem volt kisebb az izga­lom a lőállásokban sem. Lá­nyok és fiúk egymás mel­lett bizonyították, hogy megtanultak célozni. Az új- szászi Pál József az úttörők között magasan a legjobb volt. A lányok közül ugyan­csak újszászi úttörő lett az első, Paróczai Erika sze­mélyében. A honvédelmi kupa járási bajnoknője Far­kas Jánosné lett, a nagy- körüiek örömére, míg a férfi bajnokban helybeli in­dulót köszöntöttek a lelkes rékasiak, csakúgy mint az ifjúsági leány korcsoportban. Az előbbiben Gonda Lajos, az utóbbiban Polónyi Irén lett első. Az ifjúsági fiú korcsoportban martfűi siker született, Kós János végzett az első helyen. Az ejtőernyősök sikere Délutánra teljesen bené­pesedett a kis liget. A dél­előtt még a jó időt kihasz­náló és a földeken dolgozók is kiváncsiak voltak a lát­ványos bemutatókra. Sugár- hajtású repülőgépek húz­tak el alig kétszáz méter magasan, majd motoros re­pülőgépek műrepülése váltott ki elismerő tapsot és csodá­latot. Nem sokkal ezután színes gombák jelentek meg a fénylő égbolton. Világ- csúcstartók, magyar bajno­kok, válogatott ejtőernyősök ereszkedtek alá. Hüse Ká­roly, Varga József váloga­tottak, Bordás Emánuel, Borbély Sándor mesterugrók, Nádházi Ferenc segédoktatö és Nemes László mesterug­ró ért lelkes üdvrivalgás közben földet. Az utóbbit különösen nagy tapssal fo­gadták. Nemes László ugyanis ismerős földre ért. Zagyvarékasról választott magának élettársat, s ez­úttal szerettei körébe érke­zett. Akadt tehát látnivaló bő­ven. S akit még az eddig le­írtak sem elégítettek ki, az a rögtönzött „válogatott” labdarúgó csapatok küzdel­mein szurkolhatott, majd az első idei szabadtéri mu­latságon rophatta a táncot. Jól sikerült honvédelmi napról adhat számot a kró­nikás. Olvan eseménvről, amely méltó része a béke­hónap megyei rendezvény- sorozatának. “ mi — x4 kevesebb balesetért ,;Legfőbb érték az ember” Ez volt a vasárnap délelőtti munkavédelmi vetélkedő döntőjének a jelmondata. A Volán 7. számú vállalat ok­tatási és ismeretterjesztési tanácsa ipari tanulói részé­re rendezte ezt a versen­gést, amelynek a vasárnap délelőtti döntőjében már csak a legjobb 15 csapat ke­rült. A tiszaligeti Volán üdülő nagyterme zsúfolásig meg­telt versenyzőkkel és szur­kolókkal. A 15 csapat ala­pos felkészültségről tett ta­núbizonyságot. Szoros volt a küzdelem és mert a vál­lalat nem volt szűkmarkú, értékes tétje is volt. A fej­fej melletti hajrában az el­ső helyet a szolnoki tanmű­hely 10,-es számú csapata nyerte el, s ezzel a ver­senyzők mind a négyen 500 forintos vásárlási utalvány­nak lehettek a birtokosai. Jól szerepeltek a jászberé­nyi tanulók is, a 4-es szá­mú csapatuk a második he­lyet szerezte meg. A ver­senyzők felkészítésében a 605-ös és a 606-os számú szakmunkásképző intézetek szakoktatói és a vállalat munkavédelmi előadói vettek részt. Tudtak a fiúk, a ver­seny megrendezése jó öt­let volt és ha a jövőben ke­vesebb lesz a baleset, ab­ban ennek a versengésnek is része lesz. HIRDETMÉNY Kunszentmárton területén levő galambtenyésztőket fel. hívjuk, hogy galambjaikat május 10-től 25-ig tartsák zárva, — mert területünkön erősen mérgezett vetőmag­vakkal és vegyszerekkel dol­gozunk, ebből kifolyólag el­hullás vagy egyéb kár ese­tén semmiféle felelősséget nem vállalunk. Zalka Máté Tsz Kunszentmártoa 1 faiCbhn­Szálloda a Gondviseléshez Szemes Péter, F. Rácz Kálmán darabjának főhőse döntő elhatározás elé kerül: választania kell egy felkí­nált szerep s a vele együtt járó könnyű élet, a jólét és egy magányosabb, nehezebb, de szabad élet között. Mint ahogy a mesében — itt sem történhet másként. A hős természetesen a ne­hezebb, de emberi életet vá­lasztja. Csak ez a „természetesen”, ez a „hát persze” — döntés zavar engem. Nem az írói szándékkal vitatkozom, hanem a játék hatáslehetőségeiben érzek többet. A párizsi szállodatulajdo­nosnő halott fiához hasonlít megtévesztésig hősünk, ezért kínálják fel neki a fiú he­lyét, a biztos életet. De ő végül a szabadság mellett dönt. S ez a döntés az, ami — minden egyértelmű jószán­dék ellenére — meseszerű­vé, irreálissá válik a hall­gató előtt. Mert emberileg — a hős jelleméből fakadó- ar —, nincs indoklása.Igy csak elhiszem, hogy helye­sen döntött Szemes Péter költő, de nem tudom. Azt, hogy a darab végső fokon mégis élvezetes, hogy sajátos párizsi miliője van, elsősorban Rácz György kor­rekt rendezésének és a pa­rádés szereposztásnak kö­szönhető. (Bulla Elma, Csá­kányi László, Vass Éva, Báúnt András.) Riporter kerestetik! Nem a sokórás — s kissé izzadságszagú — elődöntő­ről akarok összefoglalót, vagy éppen kritikát írni. Megtették ezt már napi- és hetilapjaink. Egy sokkal kedvesebb, fesztelenebb, , és főleg ötle­tesebb műsorról, arról, amely csütörtökön az Ifjúsági ran­devúban hangzott el a Pe­tőfi adón. Petress István beszélge­tett a hat elődöntő hat győztesével. S ha eddig volt is némi kétely bennünk — ez a mű­sor eloszlatta. A zsűri jól választott. Remek hangulatban, jó­kedvűen telt el az egy óra, sok ötletes improvizációval, egvben bizonyítékként. Bizonyítva aZt. hogy akik eddig eljutottak, valóban van bennük „valami”. De bizonyítva azt is, hogy egy ilyen műsor — ahol nem kell másodpercre kide- kázott időben tíz figyelő zsürifül által merevre ide­gesítve koncentrálni — töb­bet mutat meg a riporter­jelöltek igazi énjéből. Csikóvá — szülőföldem Égy másik Komlós János mutatkozott be ezzel a mű­sorral. Lírai, groteszk, sza­tirikus, melegen emberi és egyben frieskázó, itt-ott pökhendi — vagány. Komlós János önéletrajzi elemekkel átszőtt, meghatá­rozatlan műfajú játéka iga­zolja, hogy nemcsak publi­cistának, humoristának — írónak is jó. Szuggesztív, meghökken­tően figyelemre méltó ez a hangjáték. Ebben jelentős része van László Endrének, a rendezőnek, aki a próza és a zene olyan egymásra uta­ló, egymást támogató össz­hangját találta meg, mely nemcsak segíti az írói gon­dolatokat, de önmagában is hangulatteremtő. ?*r>. front böczky

Next

/
Thumbnails
Contents