Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
1971. május 8. SZOLKOK MEGYEI NÉPLAP s „Előttem az öcsém, mögöttem a bátyám A Tarosa testvérek mind munkásőrök n Dr. Bíró József hazaérkezett kínai—koreai útjáról Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter hazaérkezett a Kínai Népköztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a kínai, illetve a koreai külkereskedelmi miniszter meg. hívására tett látogatásáról. A Ferihegyi repülőtéren Baczoni Jenő, a külkereske. delmj miniszter első helyettese fogadta. Ott volt Lü C'i-hszien, a Kínai Népköz- társaság budapesti nagykövete és Li Dong Szón, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. l'arcsa János Tarcsa Mihály jászberényi esztergályos nem szerette a katonaéletet. Mikor leszerelt, mondogatta a szakiknak: „Na, gyerekek, ezentúl még a kéményseprőt is kikerülöm, mert derékszíját hord.” Muzsik László, a jászsági Kókai Lá'zló munkásőrzászlóalj parancsnoka elém teszi a nyilvántartó könyvet: „A Tárcsáknál ott van egy x. Az mit jelent?” — kérdezem. „Elkészültünk a felméréssel egységünkben. Beszéltünk az elvtársakkal, kire meddig lehet még számítani. Három év, öt év. tíz év? A Tárcsák is másfél évtizede húznak. A felmérőlap utolsó dátuma: 1981. A zászlóalj többsége vállalta. A Tárcsáknál is ott az x.” „Dehát, mi az, hogy x?” — faggatom ismét a parancsnokot. Nevet. Aztán válaszol: „Ahogy Tarcsa Jani bácsi mondta, ők nem években számolják a szolgá]atot. Hanem úgy, addig maradnak, míg a fegyvert bírják, vagy szükség lesz rájuk.” Tarcsa Mihály másfél évtizede hordja a derékszíját. Emlékeztetem egykori kijelentésére. Felderül. „Közben az élet megmutatta, hol a helyem”. Mihály, János bátyjával együtt, s még néhány an, éjszakánként is benn maradt a gyárban 1956-ban. Tarcsa Mihály Vigyáztak a rendre, őrizték az üzemet. Azt mondja János: „Nem is volt különösebb. Mégis azt híresztelték egy éjszaka, hogy bennünket agyonlőttek. Szegény asszonyok rémülten jöttek be a gyárba.” Mihály megtoldja: „ötvenhatban tisztán láthatta az ember mit jelent a néphatalom. Meg akkor már Gabinkről is jött a hír.” Tarcsa Gábor esztergályos sorozott kiskatona volt a karhatalomban, mikor kitört az ellenforradalom. „Kasnyik Tibor jászberényi gyerekkel mentünk járőrszolgálatba. Majdnem otthagytam a fogam. Az ellenforradalmárok ránk lőttek az utcán. A járőrtársam keresztüllőtték. — Nem halt bele. Mikor leszereltünk, munkásőr lett velem együtt.” Alapítótagok, 57-es munkásőrök a Tarc?a-testvé- rek. Jó szakasz az aprítógépgyári. Mihály és Gábor egy szakaszban, egy rajban szolgál. „Az öcsém előttem áll a sorban” — mondja Mihály. „A bátyám a hátam mögött” — neveti Gábor. Két lánytestvérünk van. Erzsébet nővérük Pesten lakik. „Az ő fia és a menye is munkásőr a soroksári egységben” — újságolja Mihály. „A sógoro- mék. Ipacsék is így vannak. Paliéknál — ő is itt esztergályos a gyárban — mind a három férfi munkásőr. Az apja is, a fia i»” — közli János. Erzsébet napkor, édesanyjuk nevenapján összejön a Tarcsa-család. Vacsora után beszélgetnek. — „Szegény anyánk mindig mondja, hagyjátok már azt a politikát, meg a munkásőrséget, magatokról beszéljetek” — nevet János. Sok munkásőr- élmény köti össze a családot. Táborban voltak. a Kapitány-erdőben. Együtt, sőt egy sátorban aludtak a Tarcsa munkásőrök. „Tavaly az öcs- kössel együtt járőröztünk árvízkor Tiszasülyön” — így Mihály. A Balatonnál is együtt voltak — emlékszik Gábor — mikor tavaly há- ram nap jutalomüdülést adott munkásőreinek a gépgyár. Szolgálatban sűrűn váltják egymást. A törzsben János vezényli s szolgálatot. Húsvétra magát is beosztotta. Tarcsa Gábor „De szólt is, hogy majd Mis- kánk eljön helyettem” — derül Mihály. Sokszor van így a testvérek között János Szilveszterkor is őrségben volt. „A feleségem elment az öcskösékhez, ott várta az új esztendőt.” A Tarcsa-feleségek már megszokták. János igen minden este benéz a parancsnokságra. „A feleségem takarítónő, ilyenkor dolgozik, én meg bejövök. Nem szólt még nekem egy rossz szót sem. Egyszer mondta, te már lassan ott laksz a munkásőrségben. De hozzátette, ha odamégy azt nem bánom.” Felméréskor a Tarcsa-test- vérek egyöntetűen közölték, tovább maradnak 15 év után is. „önként vállalt kötelesség, viselnünk kell. Dicséretekkel és fenyítésekkel együtt” — vált komolyra Mihály. De fenyítést még sosem kaptak a Tarcsa-test- vérek. Jánost április 4-ére hivatták a megyei parancsnokságra. A Haza Szolgálatáért Érdemérem. Gábor korábban megkapta a kiváló címet. Szentesi László esztergályos, szakaszparancsnok azt mondja róluk: „Foglalkozás előtt fél órával mindig benn vannak a Tarcsa-testvérek. Miska mindig önként jelentkezik soronkívüli szolgálatra. Gabi a múltkor munkából hazamenet, mint munkásőr leszerelt egy verekedést. Jani bácsi a rendőrségi összekötő, a razziákat a közrendvédelmi járőrözést szervezi.” Gál József üzemvezetőhe- lyettes, a Tarcsa-testvérek felettese. Azt mondja: „Miska nagy gépen dolgozik. Ha ott feleit van. azt már nem lehet pótolni. De nincs, azért tettük oda. Gabinak. ha azt mondom, ez a munka 600 oerces. ha korábban befejezte. jön. hogy már végzett. Jani bácsit jó munkája után kiemelték a műhelyből technológusnak.” Családos emberek. Mikor Mihály házat épített, mentek a munkásőrök. segítettek. Most Gábor építkezik. Már szóltak a munkásőrök. számítson ráiuk. Szeretik a Tárcsa-testvéreket. A gyárban is, a zászlóaljban is. Borzák Lajos Az utazás három oldala Kiváló címet nyert a szolnoki IBUSZ iroda, tavalyi nagyszerű eredményei alapján. Míg 1967-ben fél millió forint eredményt produkáltak, tavaly több mint egy millió háromszázezret, 12 milliós, illetve 22 milliós forgalom után. Ez így — pusztán a tény is — már az első hallásra elismerésre késztetheti az olvasót. Lám, jól dolgoztak az IBUSZ-nál, nagyszerű szervező munkát végeztek, dicséret érte nékik. Ha egy kicsit gondolkodunk ezen a híren, akkor azonban más megállapításra is jutunk, amellett, hogy igaznak érezzük elismerésünket. Ez a más pedig az, hogy megváltozott, sőt egyre inkább változik az emberek szemlélete; hogy mind több pénzük jut szórakozásra, kulturálódásra, utazásra. öt—tíz évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment, ha egy üzem, vagy termelőszövetkezet jutalomképpen külföldi utazásra küldte munkásait, tagjait. A „nincs rá pénzünk” szemlélet uralkodott, meg a „többet ér, ha a háztájiban dolgozok” és nagytakarítást csinálunk, kifestjük a lakást a szabadság alatt. Napjainkban már ritkábban találkozunk e nézettel. Sőt, vannak gazdaságok, ahol rendszeresen minden évben a legjobban dolgozó tagokat külföldi vagy belföldi utazásra viszik. Két éve abban a szerencsében volt részem, hogy engem is meghívott a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz vezetősége egy bulgáriai útra. Arra számítottam, társaim közül — akik között állattenyésztők, növénytermesztők, agronómusok, adminisztrátorok egyaránt voltak — többen félnek majd a repülőgépen való utazástól. Aztán kiderült, már évek óta rendszeresen utaznak, jártak a környező országokban, s hazatérésük után kipihenve, felfrissülve mindig fokozottabb lendülettel fogtak munkához. És, hogy mind több az ilyen gazdaságok száma, ahol bevált jutalmazási mód egy-egy utazás, azt nemcsak az IBUSZ forgalmának növekedése bizonyítja, hanem a szervezetten utazók száma is. Tavaly csupán a szolnoki IBUSZ iroda bonyolításával ezerhatszázan utaztak külföldre szervezett társasutazás keretében. Belföldi úton — ugyancsak különböző autóbuszos, vonatos társasutazásokon — csaknem tizenötezren vettek részt. Csak megjegyzem, hogy ugyanakkor egyéni útlevéllel mintegy ötezer ember utazott a szocialista, vagy a kapitalista országok valamelyikébe. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a szolnoki irodán kívül még négy településen van kirendeltségük — Karcagon, Tiszafüreden, Jászberényben és Mezőtúron — amelyek önállóan bonyolítanak leülés belföldi utazásokat. Ügy is fogalmazhatunk: utazó nemzet lettünk. Bár ez csak fél igazság. Az érem másik oldala, vagy ha úgy tetszik a harmadik is: ha nem jutalomképpen utazik valaki, akkor annak alaposan a zsebbe kell nyúlnia. Külföldre leginkább azok utazhatnak, akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek. Elég drágák az IBUSZ utak. Szocsiban két hétig 5300 forintért üdülhetünk; a 7 napos franciaországi út több mint 10 ezer forintba kerül egy személynek. A klagenfurti faipari vásárt 5 és félezer forintért nézhetjük meg: ennyibe kerül az utazás. És bizony sokba kerülnek még mindig a két— négy napos belföldi utak is: 240—280, illetve 400—500 forintba, a 6 napos észak-magyarországi és a dunakanyari túra részvételi díja 800 forint. Holott mind több üzem, vállalat vezeti be — vagy már be is vezette — a szabad szombatokat és milyen jó lenne ha egy-egy szép kiránduláson pihennék ki a heti munka fáradalmait a kisebb keresetű munkás családok is. íme már jelentkeznek az Újabb tennivalói az IBUSZ- nak: hétvégi olcsó utakat szervezni. Tavaly már elkezdte ezt a munkát az iroda: martfűi munkások részére különvonatot indítottak Szegedre és 28 csoportos utazást szerveztek autóbusz- szal a Mátrába, a Bükkbe, a Dunakanyarba. Talán ezekután meg kellene pró- bálkozniok kisebb kollektívák utaztatásával is: egy- egy autóbuszra való utast 3—4 vállalattól is lehet toborozni. S ha olcsón, jó programot, ellátást biztosítanak még többen kelnek útra hétvégeken, nemcsak az egyedülállók, hanem a családok is. Az Utazás nemcsak kellemes, de hasznos időtöltés is. Megismerni hazánkat, népünk művészetét, életét építészetét, tanulmányozni más nemzetek kultúráját, történelmét nemcsak esztétikai élvezetet jelent. Gazdagabbak leszünk általa tudásban, szemléletben — megtanuljuk becsülni magunkat, nemzetünket, más népeket. V. V. Első helyen Tiszafüred — Mezőtúr és Szolnok sem akar lemaradni Verseny a Skoda MB lOOO-ért — Külön jutalmazásokat ad a MÉH — Gyűjtenek as úttörök A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a MÉH Tröszt az idén jubileumi gyűjtési versenyt hirdetett meg hasznos hulladékanyagok gyűjtésére, 1971 január 1 és május 31 közötti időszakra. A különböző úttörőcsapatokat négy kategóriában — a tanulólétszámtól függően — jutalmazzák a kimagasló teljesítményekért. Minden csoportban négy díj van, az első díjak 25, 15, 7 és 5 ezer forint. Ösz- szesen az első csoportban 62 000, a másodikban 37 000, a harmadikban 17 000, a negyedikben 11 000 forint jutalmat adnak. Az országos verseny eredményeit augusztus 15-ig hozzák nyilvánosságra, majd szeptember második felében adják át a jutalmakat a nyerteseknek. Az országos versennyel egyidejűleg külön versenyt Nevelés dolga as egéss Az igazgató aláírta az aktát, Csömöri átvette, majd előbb az íróasztalnál hajolt meg, azután az ajtónál. Később Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szobába. — Milyen ember ez a Csömöri? — kérdezte tőle az igazgató. — Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem, de van egy nagy hibája: túlságosan szolgálatkész, alázatos, szervilis. — Észrevettem. Meg kell nevelned. Kínos, hogy mennyit hajlong. — Megpróbálok vele okosan beszélni. Az igazgató helyettese még aznap elővette Csömörit. Arra biztatta, hogy legyen magabiztos, önérzetesebb. — Igyekezni fogok, tisztelettel — hangzott az alázatos válasz. — Ne tisztelettel igyekezzen. Maga, mint megfigyeltem, jól dolgozik, ne érezze magát annyira alárendelt' nek. — Köszönettel fogadom a tanácsát — mondta és mélyen meghajolt. A helyettes a kabátja után nyúlt. Csömöri nyomban odaugrott, kikapta Kisteleki kezéből és fel akarta adni. Szinte közelharc fejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel a kabátját. — Értse meg, Csömöri kartárs, manapság már nem segítik fel a felettesekre a kabátot! Ez megalázó! — Igenis — válaszolta Csömöri és újból tiszteletteljesen meghajolva, szélesre tárta ki a fejcsóválva távozó Kisteleki előtt az ajtót. Egy hét múlva az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na, hogy haladsz Csömöri nevelésével? — Nehezen. Annyi eredményt elértem, hogy a napi tizenegy-húsz „tisztelettel” már nyolc-tízre csökkent. — Csak így tovább. Nevelés dolga áz egész! Ettől kezdve Kisteleki majd minden nap beszélgetett Csömörivel, aki lassan-lassan kezdett leszokni alaza-. tossógáról. Igaz, még elég gyakran megfeledkezett magáról és ha ő volt a telefonnál, amikor valakit a készülékhez kértek, kicsúszott a száján: — Igenis, küldöm tisztelettel. Egyszer kifakadt a csoportvezető: — Engem ne tisztelettel kérj a telefonhoz! Megértetted? — Megértettem, Balogh kartárs, kérem szépen — hangzott a válasz. Kisteleki tovább igyekezett Csömörit nevelni. Állandóan oktatta a helyes viselkedésre. Hónapokkal később az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na, mi a helyzet Csömörivel? — Állandóan foglalkozom vele. Ez bizony sok időmet elveszi. — És? — Mély tisztelettel meg kell neked mondanom, kérlek alázattal, hogy véglegesen nem lehet őt megnevelni... Palásti László hirdettek meg a Szolnok és Heves megyei tanács vb művelődésügyi osztályai, az úttörőszövetség megyei elnökségei a két megye úttörői, kisdobosai részére. E versenyben szintén értékes jutalmakat ad a MÉH a legjobbaknak — a négy csoportban versenyzők részére. Időközben április 15-től május 29-ig szóló időtartamra a MÉH meghirdette a rongygyűjtő heteket, amelyben lelkes munkát vállaltak magukra az általános iskolák diákjai is. Mint ahogyan azt már a különböző sajtószervek hírül adták, mindazok, akik 5 kg háztartási rongyot, vagy 1 kg tiszta pamutrongyot adnak át a MÉH-nek, azok egy sorsjegyet kapnak díjmentesen, amellyel — ha szerencsések — Skoda MB 1000-es személygépkocsit (első díjként), vagy ORION televíziókészüléket, IBUSZ társasutazást, különböző értékű vásárlási utalványt nyerhetnek. A MÉH a két megye úttörői részére a rongygyűjtő versenyre újabb külön díjakat tűzött ki. Négy csoportban a legjobb úttörő- csapatok jutalma: 1500, 1000, 800 és 500 forint. A megyében lelkes munkával dolgoznak a gyerekek, a felnőttek. Eddig 502 métermázsa rongyot adtak át a MÉH telepeknek, ezzel az eredménnyel megyénk az országos versenyben a hatodik helyen áll. (Csak megjegyezzük, hogy tavaly megyénkben a rongy gyűjtő kampány eredménye összesen 709 mázsa volt.) A MÉH telepek közül Tiszafüred vezet 157,6 százalékos eredményével — a bázis időszak a múlt év — majd sorban Mezőtúr, Szolnok, Jászberény következik 140,6, 130,1, illetve 112,2 százalékos teljesítéssel. Legkisebb eddig az eredmény Törökszentmikló- son és Kunszentmártonban 43,8, illetve 30,7 százalékos teljesítéssel. Az iskolák közül eddig a legjobb eredményt a fegyver- neki Dózsa György úti általános iskola diákjai érték el: egy-egy gyerek átlag 4,33 kg rongyot gyűjtött és adott át a MÉH-nek eddig, és az iskolában 392 gyerek vesz részt a gyűjtésben. Jó eredményt produkáltak eddig a jászárokszállási Dobó úti, és az Április 4 úti, a csataszögi, valamint a kunmada- rasi Kossuth téri iskolások. Mezőtúron a Rákóczi, a Kossuth és az Újvárosi iskolák diákjai szintén kimagasló eredményt teljesítettek eddig. A gvűitési időszaknak még a felénél sem tartunk. A jelek azt mutatják: a tavalyinál sokkal jobb eredményt produkál majd megyénk az idei rongygyűjtó hetekben. Befejeződött a felületvédelmi konferencia Befejeződött pénteken a Gépipari Tudományos Egye. sülét és a Magyar Kémikusok Egyesületének korróziós szakosztályai által rendezett 4 napos konferencia a Technika Házában. Az európai korróziós szövetség 61, „felületvédelem festéssel és mű* anyagbevonással” témájú konferenciájának — amely 360 magyar és 110 külföldi részvevővel tanácskozott — célja ? legújabb vizsgálati és gyakorlati eredmények publikálása és megvitatása volt,
