Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. május 5. KUBA — KÖZELRŐL A 3. Tizenkét év —- tizenkét jelszó Ez a transzformátor a Szovjetunió segítségéről tanúskodik Kubában az elmúlt 12 év alatt úgy mentek évnől-évre előbbre, úgy értek el újabb és újabb eredményeket a szocializmus építésében, hogy minden esztendőnek megha­tározták a célkitűzését. Ti­zenkét év, — tizenkét jel­szó! A jelszavait, a cél megva­lósítása átformálta Kuba gazdaságát. A cukortermelé­sen kívül — igen tudatosan •— ott sorakoztak olyan fel­adatok is, mint fél millió hektárral növelni a megmű­velt területek nagyságát; több rizst, kukoricát, gyapo­tot termelni; új gyümölcsö­söket telepíteni; megoldani az ország hús- és tejtermék- ellátását: emelni az ország exportját kávéból, citrusok- ból; a nagyvárosok köré zöldövezetet létesíteni, vég­rehajtani az iparosítási el­képzeléseket, felszámolni az analfabétizmust, stb. Valóságos Kánaán Az országot járva meg­győződhettünk róla, hogy kubai elvtársainknak sike­rült megoldaniuk e célkitű­zéseket. Szépen művelt föl­deket, hatalmas kávéültetvé­nyeket, legelésző állatokat, sertéshizlaldákat láthattunk. Havanna éléskamrájában, az úgynevezett mezőgazda, ági zöldövezetben pedig egyene­sen meglepődtünk: Rövid, néhány év alatt 41 ezer hek­tár földön valóságos kánaánt Varázsoltak. Alighogy el­hagytuk Havanna házait, a villanegyedet, a vöröses szí­nű talajban paradicsomot, salátát. burgonyát, babot, paprikát láttunk pompázni. A műútról letérve kávé- és kakaócserjéket, majd hatal­mas ananásztáblákat, odébb banánligeteket és citrusfélé­ket (narancs, citrom, grape fruit) vehettünk szemügyre. Az út szélén királypálmák, s úgynevezett fehér ciprusok tették még szebbé a tájat. Luise Mihagros részletes felvilágosítást adott munká­jukról: kát láthattunk. A kubai elv­társak elmondották, hogy a magyar felszereléseket most egy helyre összpontosítják, s a berendezések Budapesti Rakpart néven szerepelnek. Művelt nép Kuba gazdaságának talp- raállításával egyidejűleg ha­dat kellett üzenni a tudat­lanságnak, az analfabétiz­musnak. 1962-ig gyakorlati­lag felszámolták az írástu­datlanságot. 12—14 éves fia­talok ezrei mentek segédta­nítóként az eldugott telepü­lésekre, hogy nagyapakorban lévő tanítványaikat megta­nítsák írni és olvasni. A tu­datlanság elleni harccal egy­idejűleg célul tűzték ki a gondoskodást a lakosság egészségéről. Ennek eredmé­nyeképpen 10 évvel a forra­dalom győzelme után olyan, egészségügyi panorámát lát­hattunk, amely kedvezőbb a gazdaságilag fejlettebb or­szágokénál. még az Egyesült Államokénál is. Míg 1959- ben 25 millió pesót fordítot­tak Kuba egészségügyi költ­ségvetésére, 1968-ban 220 milliót- Nagyot léptek előre a kultúra területén is. 1962 óta a Kubai Tudományos Akadémia többek között 30 tudományos kutatóintézetet, 3 tudományos múzeumot, 60 meteorológiai és klimatoló­giai állomást szervezett. Fodor László Következik: Egyik kezükben szer­szám, másikban puska szovjet sajtó napjára » 59 esztendővel ezelőtt lá­tott napvilágot a Pravda el­ső száma Pétervárott. Az S'" KP Központi Bizottságá­nak központi lapja fejlécén ezt olvashatjuk: ,.Az újságot V. I. Lenin alapította 1912 május 5-én”. A Pravda szü­letésnapja tehát a szovjet új­ságírók. könyvkiadók és nyomdászok ünnepe­Ma a Szovjetuniót méltán tartják világszerte a „legolva­sottabb” országnak; a világ minden negyedik könyvét szovjet nyomdák készítik, — 1970-ben a Szovjetunióban megjelenő lapok napi pél­dányszáma körülbelül 140 millió volt. a folyóiratok egy­szeri példányszáma pedig több mint 150 millió. Az el­múlt öt év alatt különösen falun nőtt meg a lapok és fo­lyóiratok előfizetőinek száma 65 millióról 107 millióra. A szovjet televízió adásait az ország lakosságának mintegy 70 százaléka nézi. Az elmúlt években működésbe lépett az Orbita műhold televíziós táv­közlési rendszer, amely a tá­voli Északra, a Távol-Kelet­re, Szibériába, és Közép- Ázsia körzeteibe is eljuttatja a tv-adásokat. A sajtó a rádió és televí­zió rendkívül sokat tett és tesz azért, hogy megvilágítsa a szovjet emberek előtt a Szovjetunió belső élete és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Jelentős mérték­ben hozzájárulnak a kommu­nista építés élenjáró tapasz­talatainak -lterjesztéséhez, az új ember formálásához, a kapitalizmus világával vívott ideológiai harchoz. A magyar sajtó dolgozói ezen! a napon szeretettel kö­szöntik szovjet kollégáikat és sok sikert kívánnak nekik a kommunizmus építéséért folytatott mindennapi mun­kájukhoz. Ászuverseny, avagy veszélyben a tokaji hegemónia? — A havannai zöldöveze­tet pártunk és kormányunk azzal a céllal hívta életre, hogy a zöldárukat és a gyü­mölcsöt ne kelljen messziről szállítani a fővárosba. Az elképzelés bevált, a bázisok Havanna konyhakertjei let­tek. A bázisokon 5 ezer állandó munkás tevékenykedik, akik a telepek mellett felépült fal­vakban laknak. Mintegy ezer új ház épült a gazdaságban. A korszerű földszintes, több szobás házakat, az állam be­bútorozva, teljesen ingyen, bocsátotta a dolgozók ren­delkezésére- Ezek a telepü­lések a mi fogalmaink sze­rint igen modem falvaknak felelnek meg. Van itt iskola, óvoda, egészségház, sportpá­lya. Magyar segítség is A legtöbb nehézséggel az ipar területén találkoztak a kubaiak. A forradalom előtt igen sok szakember, mérnök, tudós elhagyta az országot- Az államosított gyárak, az új nyersanyaglelőhelyek üzembehelyezése pedig nagy szaktudást követelt. A Szov­jetunió és a népi demokrati­kus országok siettek Kuba segítségére. Mérnökök, szak­emberek és tudósok érkeznek a szigetországba. Közöttük jócskán akadnak magyarok is. A szakembereken kívül — főleg a Szovjetunió, de a többi szocialista ország is — más módon is segíti Kuba gazdaságát. Az utolsó tíz év folyamán a Szovjetunió rész­vételével 162 ipari létesít­mény építése kezdődött meg, vagy már be is fejeződött. Havannában magyarok épí­tik az üvegipari kombinátot, s ami különösen jelentős, Kuba városaiban szinte tel­jesen magyar telefon- központok működnek. Ha­vanna kikötőjében magyar •iszódarukat, kikötői vontató­Az aszuborok fogalma ed­dig összekapcsolódott a to­kaji Sátorhegy fogalmával. A szőlőszemekben végbeme­nő nemes rothadás, a nap­fény csodálatos ízeket adó koncentrációja, ami az aszu- börok jellegzetes ízét adja, elválaszthatatlan volt Tokaj nevétől­A Szőlészeti Kutató Inté­zet leendő bormúzeuma, amelyet a budai vár egyik katakombájába terveznek, most rácáfol erre. A Vár Vi- no-Téka, amely az első igazi értelemben vett bormúzeum lesz, a hét leghíresebb ma­gyar borvidék 25 éve ter­melt boraival kínálja majd a látogatókat. A bormúzeum gondolata 25 évvel ezelőtt született meg és azóta szisz­tematikusan gyűjtik ország- szérte a borokat, 25 évjárat többszáz fajtáját raktározták el. A bormúzeum borai kö­zött a nagyközönség számára eddig ismeretlen, egészen ritka példányok is szerepel­nek majd. Ezek a palackok érdekes adatokkal és érdekes izekkel bővítik majd az aszuborok történetét. A bormúzeum gondolatát dédelgető szak­emberek negyedszázad alatt több magyar szőlőtermelő vidéken készítettek a tokaji­val vetekedő, egyesek sze­rint azt felülmúló aszubort. 1957-ben a Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója a móri borvidéken fedezte fel, hogy a jó minőségű szőlőérés majd rövid csapadékos időszak után a termés egy része rot­hadásnak indult. A csapadé­kos idő után következő szá­raz, meleg idő hatására a rothadás sajátos jelleget öl­tött, amelyben a szakembe­rek felismerték a nemes rot­hadás folyamatát. így szüle­tett meg 13 évvel ezelőtt To­kaj után Móron is az aszú- bor. Az írásos emlékek már a középkorban említenek más borvidékeken készült aszu- borokat. Ilyen volt az Arad környéki ménesi vörös aszú, a szekszárdi aszú és Auszt­ria területén, az Alpok keleti lábánál fekvő ruszti borvi­dék aszúja is. 1957-ben a móri aszú mellett Kecskemé­ten a Miklós telepi gazda­ságban is próbálkoztak. A Vino-Téka, amely az eddig megnyitott bormúzeu­mokkal ellentétben nem mu­zeális borászati eszközöket, hanem valóban bormatuzsá- lemeket mutat be, számos adatot közöl a magyar borvi­dékek aszuborairól, amelyek úgy látszik megirigyelték a tokaji hegemóniát. A rák diagnoszti- kája A japán rákkutató egye­sület adatai szerint 1961 és 1965 között a röntgenezéssel végzett tömeges rákszűrő vizsgálatokon 100 ezer em­ber közül 430-nál állapítot­tak meg gyomorrákot. En­nek megfelelően programot dolgoztak ki a gyomorrák kimutatására a megbetegedés korai stádiumában- A mozgó röntgenberendezéseken kí­vül felhasználják a gyomor­kamerákat is, melyek lehető­vé teszik a gyomor nyálka­hártyájának megvizsgálását és lefényképezését, így a rá­kos megbetegedések már a legkorábbi stádiumban, kimu­tathatók, mikor az operációs beavatkozás a leghatéko­nyabb. Egyes kutatóknak az a véleménye, hogy a magas sótartalmú élelmiszerek elő­segítik a gyomorrák kifejlő­dését. Ugyanakkor tejfo­gyasztással a betegség meg­előzhető. A barátság fája Szocsiban Szocsi egyik szépen növő fája évek óta a jóakaratú emberek egyesülésének szim­bóluma. Immáron hagyo­mány, hogy a fa alá messzi tájakról is hoznak egy kis földet azok sírjáról, akik a békéért és a népek boldogu­lásáért áldozták életüket. A Barátság Fáját élteti Marx sírjának földje, Sztá­lingrád hős védőié a Mama- jev-Kungánról, nemkülönben Buchenwald véráztatta föld­je: Franciaország. Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország elesett anti­fasisztáinak jelképe, valamint a leningrádi Piszkarjovói te­mető és Hirosima atomper- zsedte földje is. A közelmúltban iskolások helyeztek új földet a fa alá — a moszkvai Kremlből, az Ismeretlen Katona sírjá­ról. KÉPERNYŐJE ELŐTT Hol maradt a bika? Kisebb vihart kavart is­mét a Kicsoda-Micsoda. Jegyzetem elején erről sze­retnék szólni néhány mon­datban. A Tetemrehívás or­szágos vitája után most Vö­rösmarty került terítékre. Érdekes azonban, hogy a Kic-Soda-Micsoda tévedéseire ki tudja mi okból, de mi né­zők is általában érzékenyeb­ben reagálunk. Elég egyetlen botlás Bódis Szylyiáék játé­kában, s máris a nézők so­raiban kitör a vihar. Lehet, hogy ebben talán bizonyos ellenszenv is megbújik a há­ziasszony személyével szem­ben. Vagy épp Müller Ti­borral, a játékvezetővel szemben. Meglehet. Tény azonban: bármi baki csúszik a családias barkochbázásba, menten országos beszédtémát jelent. Vasárnap este pél­dául az borzolta fel az ide­geket, hogy Müller Tibor adott esetben a játék folya­mán — ismét elfoglalta he­lyét — egyszerűen „letagad­ta” a Szózatot Vörösmarty- tól. Kétségtelen, mégha ma­gyarázható is. de súlyos hi­ba. Én azonban nem ezen bosszankodtam elsősorban, hanem azon, hogy ezúttal miért nem jött a bika. Az, amelyiknek vétség esetén a képernyőn „fű az orra irks”. A rendező szokta .„beadni:-'. A Szózat esetében azonban nem jelent meg a képer­nyőn. Aztán amikor Vörös­marty neve is tévesen került a képernyőre, arra gondol­tam, hogy a Kicsoda-Micso- dábarf kellene egy másik bi- ’ka is, amelyiket vagy a né­zők tudnák „beadni” vala­milyen technikai trükkel, vagy éppen a zsűri kontra- bikáia lenne a rendezővel szemben. A dologhoz még csak annyit, hogy rossznyel­vek szerint a bika is elment máshová, jobb helyre. Állító­lag már ő is megunta. Félre azonban a tréfát, a felhördü­lés valójában abból a mér évek során kialakult és he­lyesen kialakult nézői érzé­kenységből fakad, amely nem tűr meg semmiféle bot­lást a képernyőn, még olyan hibáknak is csak ritkán bo­csát meg. amelyek egyébként meemagvarázhatóak lenné­nek. Érdekes, a vasárnap esti Kicsoda-Micsoda éppen a már említett botlásaival vált „eseménnyé”. Neveletlenek A televízió péntek este mutatta be és a szereposz­tásból ítélve — főszereplő Páger Antal — érdekes pro­dukciónak ígérkezett. Csaló­dást valójában nem is oko­zott. főként abban az érte­lemben. hogy a kamasz-öreg szerepében megcsodálhattuk Páger kitűnő karakterizáló képességét és egyben élvez­hettük kiapadhatatlan játék­kedvét. Néha már-már az lehetett az érzésünk, hogy az ő egyéni ötletei segítették át a tévéfilmet bizonyos nehe­zebb pontjain. Az ő játéká­ban valósult meg legtelje­sebben az írói szándék is, benne ötvöződött a valóság és a mese. az élet és a játék a legteljesebben. Láttunk egy életvidám embert, aki nem adja fel önmagát még akkor sem, amikor a körül­mények talán már „megal­kuvásra” késztetnék, aki vállalja önmagát, a maga természetességében. Nem úgy azonban a fiai, akiket haj­dan önerejéből nevelt fel, s akik úgy látszik az apai ta­nításból vajmi keveset őriz­tek meg maguknak, mert neveletlen módra bánnak el apjukkal; a középső fiú, a gazdag mérnök rigolyák rab­jaként akarja a hozzájuk költözött apa életét is rab­sággá változtatni, s a hippi­fiú. a legkisebb pedig még az érintkezés lehetőségét is kizárja apjával a magára vett pózok bűvöletében. A gyermekek a hideg és rideg közöny álcájába bújva vala­mi önmagukra kényszerített magatartás béklyóiban élnek. Élnek? Hódolnak a látszat­nak. Igaz, a valóságban ilyen fi­gurák, mint a két gyermek is, aligha akadnak. Jelképes figurák ők, s a mondaniva­lót szolgáló írói sarkítás eredményei, szüleményei. Ta­lán nem is a legszerencsé­sebb a megformálásukban jelentkező végletesség. Ezért kissé élettelenné is válik he­lyenként és sablonossá a já­ték. Nem a valóságos élet igézetét kapjuk tipikus sűrí­tésben, hanem olykor végle­tes közhelyeket. Például a hippi esetében. A játék mon­danivalója azonban áttétele­sen így is egyértelmű: Ne vegyünk magukra soha sem­miféle olyan álarcot, amely az őszinte emberi élet, a tel­jes élet útjában áll, és meg­akadályozza, hogy akár apa és gyermek között, de akár szélesebb értelemben, embe­rek között is az őszinte meg­értést és az emberi együtt­élést akadályozza meg. Kapás Dezső és Nemere László érdekes belső rit­musra komponálták filmjüket, és jól tudnak játszani az irónia finom felhangjain is. S jóllehet egy-egy részlet já­tékukból talán kilógott, vagy éppen elszürkült, és ezáltal valamelyest közös munkájuk hatása erőtlenebbé vált. vál­lalkozásuk eredetiségét és egyéni voltát nem lehet el­vitatni tőlük. Ezért is kel­lett a Neveletlenekre oda­figyelni. Röviden Ismét jelentkezett Bokor Péter sorozata, a Századunk. Mint eddig is, most is érde­kes és gazdag dokumentum­anyag felhasználásával raj­zolta meg a hírhedt frank­hamisítási ügy igazi hátterét; de talán ezúttal kissé töb­bet is adva a körülményekre világító részletekből, mint ahogyan régebben megszok­tuk tőle. Vitathatatlan azon­ban, hogy történelmi tuda­tunk ezzel az újabb résszel is tovább tisztult és erősö­dött. Jól sikerült színes film szü­letett a Röpülj páva szerep­lői köré csoportosított ripor­tokból és egyéb részletekből. A daloktól így. fekete-fehé­ren is kiszínesedett az ere­detileg valóban színes tele­víziós film. Sok szellemes karikatúra, kevés, de a lényegre mutató kiegészítő szó, betekintés egy már-már klasszikusnak szá­mító karikaturista szellemi műhelyébe — tömören így summázhatnánk a Telegro- teszk Kassowitz Félixről szóló legutóbbi adását. Egy éj az Arany Bogárban, Mikszáth elbeszélése képer­nyőn, jó átdolgozásban, de élvezhetetlen homályban. Bo- zó László rendező objektív okokból — a képernyő ke­vésbé fényérzékeny termé­szete — nem tudott megbir­kózni az eevébként rokon­szenves feladattal. V. M. Egészséges-e a gyermek? A finn és svéd orvosok egyesületének tagjai már tíz éve rögzítik az újszülöttek ■kiáltásait- Azt már azonnal si­került megállapítani, hog*' az egészséges gyermek sírása különbözik a betegétől. En­nek alapján különleges be­rendezést készítettek, mely a sírást „normális”, „gyanús’» és „beteg” csoportokba 0®s- ’álvozza. Az orvosok azt refl nrilik, hogy ez a gép hatnád rosan minden gyermekldifrf^ kán megtalálható lesé ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents