Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

1971. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MONDJUK MEG MAGYARÁN... LÖRINCZE professzor szelíd modorú ember — ta­lán éppen nem kis részben ennek köszönheti népsze­rűségét —, s nemigen szo­kott beszélni a nyelvron­tásról. Inkább azt magya­rázza, hogyan kell szépen beszélni édes anyanyelvűn­kön. És az sem az ő dolga, hogy miket beszélünk raj­ta. Az anyanyelvvel min­dent ki lehet fejezni. Ma­gyarul, magyarosan. Egy­szerűen, érthetően. És a magyar nyelvnek külön sajátossága, hogy azt is el lehet mondani vele, amit tulajdonképpen ki sem mondunk. Például részese voltam egy beszélgetésnek a tiha­nyi révnél, ahol a pénztá­rostól megtudakoltam: mi­kor indul a legközelebbi komp. Azt válaszolta — egyszerű mondatban —, hogy minden óra negyven­kor. Erre én kiszámoltam, hogy ötven perc múlva. Éppen el akartam menni, hogy valamivel agyonüs­sem az időt, de szerencsé­re közben ittam egy ká­vét, s így öt perc múlva meghallhattam a hangszó­róból : — Menetrenden kívüli kompjárat indul azonnal Szántód-rév felé. Beszál ■ lás után a komp azonnal indul. Ezek már nem olyan egyszerű mondatok voltak, hanem kellően bővítettek. A pénztáros felvilágosítása (egy neki egyszerű mon­datban) és a hangszóró bejelentése (egy nekem egyszerűbb mondatban) azonban együtt rendkívül bonyolult mondatot jelen­tettek. Olyasmit mondtak el nekem, amit ki sem mondtak, mert úgylátszik, féltek jogos felháborodá­somtól. Tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket, menjek a pokolba, ne há­borgassam őket, vegyem tudomásul, hogy ők a komp, s szívességet tesz­nek, ha átvisznek. Mert ha nem így gondolkodtak volna, a pénztáros udva­rias kérdésemre így vála­szol: — Menetrend szerint csak minden óra negyven­kor indul a komp, de ha közben összegyűl egy hajó­ra való kocsi, indítunk egy mentesítő hajót. Valószí­nűleg egy negyed órán, húsz percen belül átjut. Ez a „régies” közlési for­ma úgylátszik kezd kimen­ni a divatból. Mert má­sutt is valami furcsa, új „magyar nyelvtant” beszél­nek. Például a boltokban. Kérdés: „Van friss ke­nyér?” Válasz: „Nincs!” Régies formák: „Sajnos, nincs. Elfogyott, ma már nem is kapunk!” „Sajnos, nincs. Még nem érkezett meg. Egy órán belül vár­juk!” „Sajnos, nincs. Elfo­gyott, de utána rendeltünk, mindjárt hozzák!” A hivatalokban is egyre tömörebben beszélnek. El­mondják például, hogy el­intézés előtt kivel kell lát­tamoztatni egy bizonyos kérelmet, de azt sokszor nem teszik hozzá, hogy az elintézéshez, mondjuk, egy húsz forintos illetékbélyeg is szükségeltetik. Ezt leg­közelebbi alkalommal köz­ük, egy újabb tőmondat­ban. Így hát az ügyfél szaladgálhat, s áldhatja azt a legújabb magyar nyelvet, vagy inkább azo­kat, akik ezt felhasznál­va, bár udvariasan moso­lyognak, mégis biztosítják őt mélységes lenézésükről és megvetésükről. Nem riktán már a sajtó is hódol — sajnos — en­nek a furcsa tömörítési mozgalomnak. Nemrégiben például néhány lap közöl­te, hogy a nyugdíjfolyósí­tó intézet egyszerre há­romhavi lakbérhozzájáru­lást küld ki a nyugdíja­soknak. A lapok elfelejtet­ték hozzátenni: ez azt je­lenti, hogy a nyugdíjastól már kérik a felemelt lak­bért, de ő még csak ké­sőbb kapja meg a különb­séget. És azt is elhallgat­ták, hogy egy másik, s szerencsére valóban ma­gyarosan gondolkodó ren­delet szerint addig senki­től nem lehet kérni a több pénzt, amíg ő nem kapja meg a hozzájárulást. Ké­sőbb aztán megjelentek azok a közlemények, ame­lyek valóban magyarán be­széltek. Elmondván a tel­jes iagzságot, a teljes tény­állást; a nyugdíjfolyósító intézet adminisztrációja nem bírja a munkát, ezért késik majd a lakbérhoz­zájárulások kiküldése, de ez nem érinti a nyugdíja­sokat, mert ők ráérnek ak­kor fizetni, amikor meg­kapják az erre szolgáló pénzt. : — p B ; -t r> —■ I n f-p AZ OLVASÖ, aki bizo­nyára magyar ember, ha magyar újságot olvas, ma­ga is eldöntheti, hogy mi a magyarosabb beszédfor­ma. Mert igaz ugyan, hogy a szabatos fogalmazás egyik fontos követelménye a tömörség, de a beszéd gondolataink közlésére szolgál. Mégpedig általában úgy, hogy kimondjuk, amit gondolunk. Nehogy mások olyasmit gondolja­nak, a mi gondolkozásunk­ról, amit még csak nem is tőmondatokban, hanem indulatszavakkal szokás ki­fejezni. A nyelvet — vagy a hangulatot — tehát nem­csak nyelvtani hibákkal lehet rontani. Lehet azt, fájdalom, nagyon szaba­tosnak és tömörnek lát­szó mondatokkal is. Ma­gyarul beszélni tudniillik egyebek között azt is je­lenti, hogy azt mondjuk meg a másik magyar em­bernek, amit kérdezett, amire kíváncsi. P. L Erdei Ferenc t VÁROS ÉS VIDÉKE A sors kegyetlen; a fris­sen megjelent művet utolsó­nak tette. Erdei Ferenc, a politikus, a tudós, a szocio­lógus, az író — halott. Ám a politikus, a tudós, a szo­ciológus, az író — s ezzel már könyve szemléletmódját s értékét is jelezni kívánjuk — még átnyújtotta ezt a mű­vet az olvasónak, a Magyar- ország fölfedezése sorozat legújabb köteteként. Város és vidéke; „szülőföldemet választottam tesztanyagul” .— írja, azaz annak újbóli föl­fedezésére vállalkozott, amit már egyszer, a harmincas években, körbejárt. Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád az ál­lomások, ám a témák mé­lyebbre nyúlnak. Mint ma­ga írja a könyvben: „Az itt következő fejezetek a társadalom mélyének a las­súbb és hosszabb lejáratú változásait követik konkrét íJorténeti megjelenésükben és lefolyásukban. Ily módon értelmezhetők konkrét helyi feleleteknek a kor általá­nos társadalmi kérdéseire.” S valóban, a könyvben meg­fogalmazott feleletek nem­csak egy területrész, de egy egész ország fejlődés szülte, változások gyarapította kér­déseire válaszolnak. Erdei Ferenc könyve a szó igaz és teljes értelmében szociográfia. Nem annak re­gisztráló, tényeket felhal­mozó fajtájából, hanem az elemzőből, a folyamatokat vizsgálóból, azaz a legneme­sebből. Akár a szegedi pap­rikáról írjon, akár Makó iskolaváros jellegéről. Vá­sárhely művészetéről, vagy Szentes értelmiségéről, újra meg újra átüt a konkréton az általános, az egyedin a közös. Ez a szemlélet — és feldolgozásmód emeli a lo­kálist általánosíthatóvá, a helyben tapasztaltakat má­sutt is érvényessé. A Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat új, 240 ágyas szállodát épít az Osztyapenkó emlékmű szomszédsá­gában. A francia zsaluzási módszerrel készülő négyszintes hotelben étterem, eszpresszó és panoráma tetőbár lesz. Az építkezés érdekessége, hogy mindössze nyolc hónapja kezd­ték a munkálatokat és június 1-én már vendégek lakhatnak Budapest új szállodájában. (MTI fotó: Bara István felvétele — KS® SZOLNOKI KULTURÁLIS HETEK Képzőművészeti filmszemle Szolnokon Ma délután 5 órakor ün­nepi megnyitóval indul a képzőművészeti témájú fil­mek II. országos szolnoki szemléje. A háromnapos ren­dezvénysorozat megnyitójára a Vörös Csillag Filmszínház­ban kerül sor. Sa továbbiak­ban, ugyanitt rendezik meg az egyes fesztiválvetítéseket is, a szemlére benevezett fil­mek bemutatását. A film­szemle egyik kiemelkedő programja ugyancsak ma délután fél négykor a Dam­janich múzeumban megnyíló hagyományos Tavaszi Tárlat, amelyen ezúttal a középma­gyarországi képzőművésze­ken kívül francia festők is szerepelnek: az 50 ezres Montreuil város festőinek műveit külön teremben lát­hatja a közönség. Az egymást követő három Tizenkét aranyérem tarsolyunkban Befejeződtek a Gárdonyi Géza Diáknapok Egerben Kedd délutáni jóslatom bevált. A tiseaföldvári Haj­nóczy József gimnázium Babits Mihály Jónás könyvé­nek színpadra állításával aranyérmet nyert. Szabó And­rás fiainak teljesítménye minden dicséretet megérdemel. Szereplésük a fesztivál egyik legjelentősebb eseménye volt. Az újszászi és a szol noki (605. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet) együttes bronzérmet kapott. Ügy látszik, csak a kezdet nehéz. A hajnóczysok sikere való­sággal szárnyakat adott a társaságnak, egymás után érkeztek a jobbnál jobb hí rek... A 605. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet „Lidons” együttese a rendkívül erős mezőny ellenére valóra vál­totta híveinek álmát Arany­érmük egy későbbi sikeres pályafutás első jelentősebb állomása is lehet. A két pol- beat „király”, a szolnoki Tö- rőcsik József és a jászbe­rényi Bacsa Ferenc, kikről már előző krónikámban is szóltam, nem adták ezüstnél alább. Dicséretes Angyal Jó­zsef, a Varga Katalin gim­názium tanulójának harma­dik helye is. Eddigi, kétségkívül legsze­rencsésebb napunkat aligha zárhattuk volna nagyobb si­kerrel, mint társastáncosaink szereplésével. Az újszászi gimnázium birtokába egy arany és egy ezüstérem ke­rült míg a 605-ösnek ez­úttal egy újabb ezüst jutott Este a Pallas klubban — milyen gyorsan telik az idő — már a búcsúestre került sor. A Verseghy gimnázium irodalmi színpadának Nagy László „Menyegző” című művének bemutatója, vala­mint az ezüstérmes kun­szentmártoni kamarakórus szereplése tette emlékezetes­sé ezt az estét. Szerda délelőtt viharos gyorsasággal követték egy­mást az események. Sorra érkeztek a néprajzi, irodal­mi, történelmi és más pályá­zatok eredményei, számos Szolnok megyei sikerrel és bizony jókora meglepetések­kel is. Aranyérmeink számát ez­úttal a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Techni­kum tanulói növelték. Tö­rök Mária pályamunkája a néprajzi, Menkó Etelkáé fje­dig a történelmi kategóriá­ban bizonyult a legjobbnak, s hasonló sikert ért el az iskola történelmi szakköre is. Az egri Gárdonyi Géza Színházban ezalatt a nagy­kórusok és a nagyzenekarok bemutatkozására került sor. Színeinket az első kategóriá­ban a szolnoki Verseghy és a jászberényi Lehel vezér gimnázium tanulói képvisel­ték, míg a másodikban do­bogóra lépett a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet fúvószenekara is. Mindhár­mójuk teljesítményét meg­érdemelt taps jutalmazta. Jóslásokba ezúttal — a zsűri véleményének ismerete nél­kül — nem merek bocsát­kozni, de bízom a sikerben. Tudósításommal egyidőben kerül sor a diáknapok ren­dezvénysorozatán legered­ményesebben szerepelt, te­hát aranyérmet nyert mű­vészeti csoportok és szólis­ták bemutatójára, melynek színhelye újra a Gárdonyi Géza Színház. Reméljük me­gyénk képviselői, akik szép számmal szerepelnek a mű­sorban, ismét megállják majd helyüket. Este nyolc órakor kezdő­dik a fesztivál zárórendez­vénye, a Dobó téri „Ex­pressz” diákbál. A bizonyára több száz főt számláló tán­coló fiatal szórakoztatásáról a Lidons együttes gondos­kodik... Hérész Dezső nap estéjén 31 mozifilm és további 5 tévéfilm bemuta­tására kerül sor. A film­szemle első vetítését ma es­te fél 6-kor tartják. A má­sodik fél 8-kor kezdődik; pénteken 18 órakor, majd 20.15-kor tartanak újabb ve­títéseket. A tévéfilmek be­mutatója a Ságvári Endre művelődési központ színház- termében lesz, pénteken dél­után 3 órakor. A szemle ide­jén éjszakai előadás kereté­ben a Vörös Csillag Film­színházban egy új magyar film ősbemutatójára is sor kerül, valamint egy ritkán látható archív film vetítésé­re. Az éjszakai vetítések idő­pontjai: pénteken 21.30, szombaton pedig 21 óra. A szemle programjában tanács­kozás is szerepel. Pénteken, délelőtt fél tízkor a városi tanács nagytermében a kép­zőművészet és a művészet népművelési és tömegkom­munikációs feladatait vitat­ják meg a meghívott szak­emberek; vitavezető D. Fe­hér Zsuzsa művészettörté­nész. A filmszemléhez kira­katverseny is kapcsolódik. Film a kirakatban címmel a szemle propagandáját ötle­tesen szolgáló kirakatok ver­senyeznek a kitűzött értékes díjakért. A II. Szolnoki Képzőmű­vészeti Filmszemle díjainak odaítéléséről szakmai és tár­sadalmi zsűri együttesen dönt, melynek elnöke Szé- csényi Ferenc Kossuth-díjas filmoperatőr, társelnöke pe­dig Somogyi József Kossuth- díjas szobrászművész, a Ma­gyar Képzőművészek Szö­vetségének elnöke. Ünnepi díjkiosztás szombaton este 6- kor a Vörös Csillag Film­színházban, majd ezt követi a díjnyertes filmek ünnepi vetítése. Elöljáróban ennyit a gazdagnak ígérkező szemle várható eseményeiről. Nevelők tanácskozása Az 1971—72-es oktatási évet előkészítő tanácskozás- sorozat kezdődött szerdán a budapesti József Attila gim­náziumban. A középiskolai általános felügyelők, szakok­tatási főelőadók, valamint szakfelügyelők tárgyaltak a most bezáruló tanév főbb ta­pasztalatairól, illetve az új oktatási év legfontosabb fel­adatairól. Dr. Welker Ottó. a Műve­lőlésügyi Minisztérium köz- oktatásügyi főosztálya gim­náziumi osztályának vezető­je tartott tájékoztatót. Papíráruk vándorkiállítása Szolnokon Első vándorkiállítását Szolnokon, a Kossuth téri irodaház Barátság klubjában nyitotta meg tegnap a Piért Kereskedelmi Vállalat gaz­dasági igazgatója, Hámori Károly. Azzal a céllal ren­dezték és mutatják be az or­szág több más helyén is a 25 vitrinből álló kiállítást, hogy a vállalat árucikkeinek választékát ezáltal megis­mertessék a kereskedelmi szakemberekkel és a nagy- közönséggel. Az utóbbi húsz év alatt ha­zánkban az egy főre jutó papírfogyasztás forint értéke a hétszeresére nőtt. Az egész­ségügyi kultúra emelését és a háztartási, családi munka könnyítését egyaránt előse­gítette a papíráruk választé­kának növelése — olyan cikkek elterjedése, mint a papírzsebkendő, -törülköző, papírpelenka stb. Közülük az újabbak népszerűsítését nemcsak a vállalat, hanem az Egészségügyi Minisztérium is szorgalmazza. A számítottnál is nagyobb kereskedelmi forgalomban tapasztalt igények kielégíté­sének nagy akadálya a rak­tártér elégtelensége, s ezzel összefüggésben egyes üzlet­vezetők tartózkodása á meg­felelő választék biztosításá­val kapcsolatban. Ezt a szem­léletet is változtatni igye­keznek a kiállítással, a ke­reskedelmi szakemberek és a vásárlók véleményének ki­kérésével. Az idén várhatóan csak­nem 2-5 milliárd forintra nő a papír- és írószerkereske­delmi forgalom értéke. Az ezzel foglalkozóktól nagy erőfeszítést követel a papír­áruk iránti kereslet rohamos növekedése, mert a legtöbb esetben nemcsak a raktártér, hanem már a bolti eladótér sem elegendő, örvendetes viszont, hogy mind a hazai papíripar termelése, mind a Piért nagyobb importlehető­sége kedvezően hat a válasz­ték gazdagodására. ... apropó, nyári 1 Divat coctail ’71: divat­parádé... Fővárosi művé­szek és manekenek... Leg­divatosabb női ruhák... — szóval minden, ami szem- szájnak ingere, mindössze egy tízesért. Hirdette a pla­kát a szolnoki Ságvári mű­velődési ház előtt. Most mit mondjak? Hogy jól beugrottak, akik itt akar­tak ötleteket gyűjteni? Nem is beszélve azakról a naiv érdeklődőkről, akik netán a bemutatón szerették volna kiszemelni ruhatáruk illuszt­ris nyári darabját. Apropó, nyári. Ha nem látok néhány tavalyról már jól ismert für­dőruhát és nem ragadok a székemhez a melegben, ne­héz lett volna meggyőzni ar­ról, hogy nyári divatbemu­tatón, mit bemutatón, pará­dén vagyok. Hogy a hűvös nyári estékre is fej kell ké­szülni? Igen, arra is! No. jó. Ha az újdonságot reprezentáló fürdőruhákból már nem maradt a divatbe­mutatóra, majd a női fehér­neműk kárpótolnak, — re­ménykedtem örök optimista­ként. Valóban, ami az újszerű­séget illeti, nem érheti szó a ház elejét, mert egyszerre több úidonsággal is elkáp­ráztatták a közönséget. Az egyik, a menekeneket tetőtől talpig befedő fekete oerlon- dresszek, a másik, a könnyű, lenge, dús csipkézésű baby- dollok, formás Triumph melltartók és ezekkel össze­dolgozott kombinék voltak. Valamennyi azon a fekete micsodán pompázott. A ruháknak már biztos nem lehet ilyen zavaró, vaskos riválisa, bizakodtam a fehérneműk után. Ez igen — csattant fel a taps a csinos, felsőrésszel egybeszabott fiatal lányok számára készült pasztel szí­nű overáll és a rozsdabarna ballon lemberdzsekes nad­rágkosztüm láttán. Majd ro­mantikus vonalú, sötét tónu­sú, kecses midiszoknyás kis­kosztüm következett. Rövid, karcsúsított kabátkáját de­rékban enyhén húzott fodor díszítette. Végre egy divatos, elfogadható áron kapható együttes. Aztán még néhány praktikus ingruhát láttunk, s ezzel mintha elvágták vol­na. A többi — a fehér ter- lyster nadrágkosztüm, a pi­ros kis kalappal, aztán egy másik fehér nadrágkosztüm, amihez már nem volt kalap (csak egy rosszalló megjegy­zés a mögöttem ülőtől) a fe­kete nadrág piros midi mel­lénnyel, s egy halványsárga könnyű ingblúzzal, s végül az alkalmi modellek — env- • hén szólva középszerűvé tették a bemutatót. Nem is tudom mit lehet mondani arról a divatbemu­tatóról, ahol az egyik keze­men megszámolhatom, a va­lóban figyelemre méltó kol­lekciókat. Talán annyit: hogy műsoros volt és két teljes óráig tartott. K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents