Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-21 / 118. szám
1971. május 21. SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP 3 Legalább kocogjunk az egészségünkért Látogatóban a Szolnok megyei egészségnevelési csoportnál Az üzemtörténet- írás és a szakszervezeti könyvtárak A Szakszervezeti Könyvtári Hét keretében ma az üzem- történetírás és a szakszervezeti könyvtárak kapcsolatáról rendeznek tanácskozást a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban Szolnokon. Délelőtt Újlaki Péter, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa „Munkásmozgalomtörténet a helytörténetírásban” dr. Sárközi Zoltán az Országos Levéltár tudományos kutatója pedig „Az üzemtörténetírás és az üzemi krónikaírás módszerei és forrásai” címmel tart előadást. Az öt tagú csoport munkája röviden így jellemezhető: a megyében folyó egészségügyi felvilágosító és nevelő tevékenység motorja. Módszerekkel, írásos, és segédanyagokkal, témákkal látja ej az egészségügyi dolgozókat, a pedagógusokat, szoros kapcsolatot tart a Vöröskereszttel, a művelődési házakkal, a tanácsok mező- gazdasági és művelődésügyi osztályaival, a Hazafias Népfront nőbizottságaival és a szakfőorvosokkal. Hogy ez a sokrétű munka valóban eredményes is legyen, az alig két éve önállóan dolgozó csoport állandóan újabb és újabb módszerekkel kísérletezik. Céljukat dr. Budavári Éva főorvosnő így fogalmazta meg: — Nem a betegségekkel, s azok tüneteivel foglalkozunk. Mi abból indulunk ki, hogy megyénkben túlnyomórészt ép, egészséges emberek élnek. Azt akarjuk, hogy az egészséges gyerekből egészséges felnőtt váljon; hogy az idős embereknek ne nyomasztó teher legyen az öregkor. Ezt pedig az egészséges életmódra neveléssel akarjuk elérni. A „csikkplakát" és a disznósajt röplap Nem tehetek róla, de mosolyogtam, amikor a „kocogó” mozgalom jelszavait jegyeztem fel: „Fuss az.életedért”, „A láb mindig kéznél van”. Pedig mélyértelműek ezek a frappáns jelmondatok. Hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy korunk városban élő, zárt munkahelyeken dolgozó, járműveken közlekedő, dohányzó, ideges emberének gyógyszere a több testmozgás és a friss levegőn töltött néhány óra. A „kocogó” mozgalom erre az egyéni, vagy csoportos napi egy, vagy félórás sétára, lassú, tempós futásra hív. Étkezési szokásaink is reformra szorulnak, s ránk férne, ha zsíros, fűszeres ételeinknek nem is a helyébe lépne, de azokkal egyenrangúvá válna a tejföllel, habarással készülő vitaminos főzelék. Senkit sem akarok lebeszélni a fűszeres házi disznósajtról, de évek óta kísért télen a megyében a házi készítésű disznósajt okozta ételmérgezés. Az okos tanácsokat tartalmazó röplapokat úgy látszik egyelőre hiába osztják még szét, a disznóölések előtt. Hasonló a helyzet a fiatalokhoz szóló 2 ezer példányban kinyomtatott „csikk” plakátok, vagy a 200 ezres példányszámban megjelent családvédelmi röplapok eredményében is. A haladás sajnos nem jelentkezik megfog- hatóan, számokban kifejezhetően. Szeretjük nézni — Milyen módszerek váltak be legjobban az egészségügyi felvilágosító munkában? — A filmvetítések. Tavaly például a 4103 vetítésünket 266 ezren nézték meg, fiatalok és öregek. Mi az érdeklődést is eredménynek könyveljük el. Hasznosak voltak a szolnoki középiskolásokkal folytatott kerekasztal beszélgetések a különböző serdülőkori szexuális témákról. Sikeres volt a fogászati hónap alkalmából rendezett fogászati témájú gyermekrajz- pályázat is. Összesen 681 rajz érkezett be, közülük huszonhetet az óvodások küldtek. Bábszínház a bölcsődében — A gyerekek egészségügyi szokásainak kialakítása családon kívül a pedagógusok feladata is. Milyen segítséget kapnak a csoporttól a bölcsődében, az óvodában és az iskolában egészségügyi felvilágosítást végző nevelők? — Az egészségvédelmi és baleset-megelőzési témájú osztályfőnöki órákhoz 1966- ban segédkönyv is jelent nem használják, nem is is- hogy ezt jó néhány helyen nem használják, nem is ismerik. A személyi higiéniára nevelés egyik új módszere a bölcsődékben, hogy a feladatok rendszeres elvégzésén kívül a gondozónők nagyon ötletes bábjátékokat találtak ki arra, hogyan kell kezet mosni, fogat ápolni. Olyan sokan és eredményesen foglalkoznak ezzel az egészség- ügyi bábjátékkal, hogy már megyei vetélkedőt is rendeztünk belőle. Az idén az óvónőknek tartunk hasonló versenyt. Az iskolákban pedig a hangosbemondón keresztül gyakran sugározzák az általunk készített 10—15 perces színes kisanyagokat. Most például a táborozás egészség- ügyi tudnivalóiról készítünk riportot Felvétel indul Most már értem, miért jelenik meg időnként az egészségnevelési csoport szobájának ajtaján a „Vigyázat! Felvétel!” tábla. A munkatársak zenés, egészségügyi felvilágosító anyagokat rögzítenek hangszalagra. Kellemes sláger csendül fel: „Hol voltál ilyen nagyon soká?” — kérdezi a búgó női hang. Ezt a választ kapja: „A fogorvosi rendelőben, mert félévenként megnézetem a fogaimat ha nem is fájnak”. Végig oda kell figyelni a műsorra. Bár a technikai megoldás nem ismeretlen, a módszer valóban érdekes és hatásos. H. M. író-olvasó találkozók — futószalagon Az utóbbi időben új módszer honosodott meg a megyében az író-olvasó találka, zók rendezésében. Korábban is előfordult — hogy ha egy író eljött Például vasárnap, két alkalommal is találkozott olvasóival. Egyszer délelőtt egyszer délután. Ebben még nem volt semmi rassz, hiszen az ebéd írónak és olvasónak egyaránt nélkülözhetetlen „program”, így még maradt idő arra, — hogy a találkozó valóban bensőséges legyen, s maradandó élményekkel gazdagodjék valamennyi résztvevője. Újabban azonban ha egv író félnapra jön el, akkor is két-három találkozót szerveznek számára, s ezzel éppen az ilyen találkozások legfőbb jellegzetessége, a bensőséges beszélgetés szenved kárt — vagy válik teljesen lehetetlenné. Semmi okunk rá, hogy kétségbe vonjuk a szervezők és az írók jószándékát. Szeretnék, ha minél több olvasó ismerkedhetne meg kedvenc könyveinek szerzőjével, s kerülhetne ily módon közelebbi kapcsolatba az irodalommal. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy az ilyen „futószalagon gyártott” író—olvasó találkozók nem töltik be hivatásukat. Az író siet, — igyekszik rövidre fogni mondandóját, a kérdésekre tőmondatokban válaszol, esetleg udvariasan meg is kéri hallgatóit, hogy csak ,nagyon fontos” kérdéseket tegyenek fel, mert az idő halad, ne várakoztassák meg a következő találkozó résztvevőit. — Ilyenkor azután kevesen vállalják, hogy még kérdezzenek. mert úgy gondolják: ki tudja, hogy a bennem felmerült kérdés „nagvon” fontos- e? Számomra talán az, de lehet, hogy rossznéven veszik, ha feltartom az írót. Néha még így is előfordul, hogy izgalmas beszélgetés, — érdekes vita alakul ki, s a résztvevők megfeledkeznek az időről- Ilyenkor valóban a következő találkozóra ösz- szegyűlt olvasók várakoznak hosszú ideig, s kezdik már eleve bosszankodva a beszélgetés*. Mondhatná valaki, hogy sok író-olvasó találkozó akkor is hamar befejeződik, ha az idő korlátlanul rendelkezésre áll. Ez igaz is, előre sosem lehet biztosan tudni, hogy az olvasók milyen aktívan vesznek részt a beszélgetésben, másrészt az idő hosszúsága sem áll mindig egyenes arányban a találkozó sikerével. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy az érdekes beszélgetésekhez idő kell, s a sietség mindig íeszélyezet- té teszi a hangulatot Nem csupán Fekete Gyula szerda délutáni szolnoki íróolvasó találkozóiból szűrtem le ezeket a tapasztalatokat, de szereplése jó példa volt az elmondottakhoz. Az orvos halála, a Szerelmesek bolygója, a Vallomás hajnalig és még sok kitűnő regény, izgalmas cikk írója, akinek munkássága különösen sok aktuális kérdés felvetésére adott volna lehetőséget, egyetlen délután három író-olvasó találkozón vett részt. A Május I Ruhagyárban „Életemről — műveimről”, a Tisza Bútorgyárban „Munkásábrázolás a felszabadulás utáni magyar irodalomban”, a MüM 605 Szakmunkásképző Intézet 4. számú tanulóotthonában „Munkásifjúság a mi társadalmunkban” címmel kellett volna előadást tartania. Mindezekre 6—7 óra állt rendelkezésére, így nem csoda, ha az előadások mesgitartása helyett inkább közvetlen beszélgetést folytatott olvasóival, bár így is csak érinteni lehetett sok érdekes kérdést, melyet a.résztvevők vetettek fel. A sietség ellenére a bútorgyárba már 50 perces késéssel érkezett s az idő ott is kévének bizonyult. Fekete Gyula megnyerő egyénisége, humora, közvetlensége a sietség ellenére mindhárom helyen végül kellemes találkozást eredményezett. de még sokkal jobbat is eredményezhetett volna, ha több idő áll rendelkezésre. B. A. Mezőgazdasági szakmérnökképző kar Nyífrán A mezőgazdaság komplex gépesítése és automatizálása csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha az új technikát és technológiát elméletileg és gyakorlatilag egyaránt jól ismerő és azt felhasználni, alkalmazni tudó szakemberek állnak rendelkezésre. Szlovákiában e felismerést követően hozták létre 1969- ben a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola gépesítési karát. — 1962-től a gépesítési kar létrehozásáig a nyitrai Mező- gazdasági Főiskola gépesítési tanszéke foglalkozott az ilyen szakemberek képzésével, — 1962 előtt csak Prágában volt ilyen szakmérnökképzés, Tisza II. néven adták át Tiszafüred második nagy áruházát, melynek földszintjén az önkiszolgáló csemegebolt, az emeleti részen pedig a ruházati cikkek kaptak helyet. Gárdonyi Géza diáknapok Egerben Három százötven fős delegáció megyénk képviseletében Vasárnap este az egri vár világhírű gótikus palotájának udvarán Borics László, a városi tanács vb elnöke ünnepélyesen átadja Sós Tamásnak, a MÜM 212 Ipari Szakmunkásképző Intézet hallgatójának, a „Diáktanács” vezetőjének Eger város díszes kulcsait, hogy három napra diákok ezrei vegyék birtokukba ezt a különlegesen ódon hangulatú, történelmi nevezetességű iskolavárost. Négy megye — Heves, Nógrád, Pest és Szolnok — valamin* a főváros legjobbjainak részvételével május 23. és 26. között kerül megrendezésre az Egri Gárdonyi Géza Diáknapok immár hagyományos rendezvénysorozata. Megyénket, mintegy háromszázötven fős művészeti, politikai delegáció képviseli — ezúttal harmadszor. Nagy József, a MÜM 605 Ipari Szakmunkásképző Intézet és Kalicz Éva, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola tanulói a „diákkormányban” is helyt kaptak. A kulcsátadás jelkép, a birtokbavétel valóságos. — Rendkívüli napok lesznek ezek. Dobó István, az egykori legendás hírű várkapitány ugyancsak elcsodálkozna várának, városának e legújabb- kori ostromán. Az öt résztvevő csoport: öt állig felfegyverzett társaság. Szálláshelyük előreláthatólag valóságos főhadiszállás, s azt hiszem nem árulókéi nagy titkot, ha megírom; a három nap alatt többször megütköznek majd. A legnagyobb érdeklődéssel várt küzdelem természetesen a művészeti csoportok és szólisták diadala lesz. Nyolc kategóriában a vers- mondóktól, a népitáncosokon át egészen a nagy zenekarok tagjaiig százak és százak lépnek pódiumra. Az előzetes megyei csatározások színvonalából ítélve bízunk benne, hogy megismétlődik az 1969. évi siker. Ugyancsak nyolc kategóriában — irodalom, történelem. helytörténet, mesterségrajz, néprajz, képzőművészet, iparművészet, foto — vetélkednek a különféle pályázatok, kiállítások elkészítői is. A harmadik csataszíntér a tanácskozási terem. A mozgalom, az iskolai KISZ-élet legfontosabb problémái kerülnek itt megvitatásra, öt csoportban. A „hivatalos” elfoglaltság mellett marad idő a szórakozásra is. Három napig csapatunk tulajdona a híres egri „Pallas” klub, ahol bemutatók, játékos klubfoglalkozások. találkozók egész sora követi egymást. Ez lesz egyben a megye legfontosabb tanácskozási, irányítási, és tájékoztatási központja. Föl Egerbe hát! Indulás vasárnap reggel, a hivatalos búcsúztatás 7 órakor a szolnoki vasúti pályaudvaron lesz. H. D. Május 1-én ipdult volna be a kétműszakos termelés a Szesz- Üdítőital és Mű jéggyártó Vállalat szolnoki telepén. Munkaerőhiány miatt azonban csak tegnap délután tudták beindítani a második műszakot. Egy műszak alatt szikvízből átlag 10 ezer litert palackoznak, különböző italokból pedig 16—17 ezer üveget. Munkában a töltőgép Töltik a szódásüvegeket
