Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

1971. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Svejk Karcagon Jaroslav Hacek Svejkjének színpadi változatával máso­dik bemutatóján jutott túl a Szigligeti Színház és a Ság- vári Endre művelődési köz­pont közös akciója, a szak­munkástanulók színháza. Jókaitól a Szegény gazda­gok, most a Svejk és még ebben a hónapban Rozov Felnőnek a gyerekek című darabjának premierje. Egy romantikus, múlt századbeli magyar dráma, egy immár klasszikussá vált huszadik századi komédia, és egy min­den sorával a mai fiatalok­hoz szóló szovjet színmű. Két'égkívül stiláris és műfaji arányérzékről tanúskodik a vállalkozás kezdő félszezon­jának műsora. Nem tudom ugyan ponto­san, hogy a színészekre mi­lyen hatása van. de a kívül­állóban felkeltik a legjobb értelemben vett romantikus hajlamot ezek az előadások. Déryné és Lendvay Márton borát idézi, ahogy a rende­zés. a díszletezés és minden egyéb mozzanat szinte kalá­kában történik. Begördül a tájbusz Karcagra, Mezőtúrra vagy Fegyvemekre. Az érke­zők közt nincs hierarchia. Vezető színész, statiszta; együtt cipebk a rekvizitet, közösen rendezik be a szín­padot, felváltva vállalják a füegönvhúzá't. A siker is egyformán éri mindegyiküket. legalábbis a jelen esetben, mert a Svejk- nek legparánvibb szerepei is hálásak. Ráiátszás helyett inkább arra kell ügyelnie a színésznek, hogy a közönség ne nevesse tönkre az elő­adást. A szakmunkástanulók szín­háza Huszár Lászlónak al­kalmat adott arra. hogy ren­dezéssel is próbálkozzék. \Gazdag színésztapasztalatait biztosan kamatoztatta, jó hu­morú előadást teremtett. Saj­nos a zaftos tréfákban oly­kor elmerült az eredendően antimilitarista. emberi har­móniát igénylő szándék. Erről azonban inkább a regények színpadra állításá­nak rákfenéje, az erőszakos egyszerűsítés tehet, mintsem Huszár László. Ezt Katz tá­bori lelkész alakításával bi­zonyítja. A részeg színpadi megjelenítése a legbiztosabb sikerforrások egyike. Huszár László mégsem az idült má­mor torzképeiért dicsérhető elsősorban. Sikerrel lebben- tette fel időnként a szeszgőzt a lelkész keserű, fatalista roncsfilozófiájáról. Svejket, a derék katonát, a jámborság és agyafúrtság szószátyár remekét Holiösi Frigyes játssza. Túlságosan is. Hasek Svejkjének egyik nagy titka, hogy legképtele­nebb helyzeteiben is angyali természetességgel viselkedik. Hollósi viszont úgy tálalja a poénokat, mint aki nagvon is számít rá. hogy jó poénokat fog mondani, miközben tény­leg azokat mond. Az előadás leeegysége^ebb alakítása Szomhathy Gyuláé, aki elegáns fesztelenséggel jellemzi a snáidig és csél- csap Lukas főhadnagyot. Öt dicséri a hamisíthatatlan K. und K. hangulatot keltő kísérőzene Is. Baranv! T.ászlóra két. Lu­kács Józsefre meg egyenesen három szerep is jutott. Az előbbi alig túlozva formált meg két szenüis előkelőséget, R7 utóbbi különösen a Ke­li elv kocsmárosának blazírt- ságát találta el. Hiteles volt Sebestyén Éva a hercegnő. Bókay Mária a ledér szépasszony és N. Sza­bó László a nyomozó szere­pében. Helytálltak Benyov- szky Béla. Ciakó Jenő. Ta­tár Endre. Bertha András és Mozsonyi Aladár is. Sz. 3. Tímár Sándor SZOT-díjas A Berták Béia Táneegvfittes ét ek óta vesz részt a szolnoki fesztiválon. Es mindig sikerrel; eredeti, színt és Úszta folklór lí­rai igézetét hozták magukkal. Az együttest Tímár Sándor vezeti, s ö komponálta az együttes táncait is. Koreográfus! tevékeny­ségének immár két évtizedes múltja van. Szolnokon kezdődött minden — mondta —. a táncolás ts. meg a koreográfust munka is. t947-ben a Verseghy gimnázium­ban. Hatodikos gimnazisták voltunk, amikor létrehoztak az Is­kolában az első szolnoki együttest. A kapusszoba melletti te­remben jöttünk össze rendszeresen. Egy kis teremben, melynek közepén akkor még egy behemót oszlop Is terpeszkedett. Szűk volt a hely, de annál nagyobb és tágasabb a lehetőség és a bennünk munkálkodó lelkesedés. Együtt roptuk Sajti Sanyi (ma az Állami Népi Együttes szólistája). Várhelyi Lajos (a Tisza vezetője) és még sokan mások. A táncokat is magunk gyűjtöt­tük. Az én első gyüjtőutam Karcagra és a környékére vitt. Itt gyűjtöttem az azóta már népszerűvé vált karcagi Csalogató csár­dást. Az első nagy sikerem 1948-ban a gyulai országos centená­riumi táncversenyen született. Most, hogy a folklór táncok kate­góriájában első dijat kaptam, az egykori indulás Igazolásának Is érzem elismerő kitüntetésemet. Ahogy telnek az évek, úgy erősödnek bennem, egyre jobban a szolnoki táncos évek emlé­kei. Erősödnek és biztatnak. Ebben az esztendőben kapta Tímár Sándor legrangosabb ki­tüntetését Is, a SZOT-dijat. A mostani szolnoki siker a szülő­város büszkesége Is, hiszen Tímár Sándor innen indult el... Több kereseti lehetőség Az Egészségügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint az egészségügyi és szociális in­tézményekben valamint a gyógyszertári központokban foglalkoztatott nyugdíjas or­vosok, gyógyszerészek és kö­zépfokú egész'égügyi dolgo­zók, (ápolók, műtősök, asz- szísztensek, védőnők stb.) évi 12 000 forintot kereshetnek nyugdíjuk korlátozása nélkül. Az esetleges veszélyességi pótlék nem számít be az em. lített keresetbe. Az ilyen ke­retben foglalkoztatott nyug­díjasok munkáját létszám korlátozás nélkül vehetik ez intézmények igénybe. Nyugdíjas takarítókat és fű­tőket létszám és kere'eti ha­tárkorlátozás nélkül lehet foglalkoztatni. Nem számít be a 12 000 fo­rint keresetbe az évi juta­lom 500 forintot meg nem haladó része, valamint a mi­niszteri vagy magasabb ki­tüntetés alapján adott bár­milyen összegű jutalom sem. Szakkörök kiállítása Az V. Szolnoki Kulturális Hetek egyik Szerényebb mé­retű, de a technika barátai számára igen érdekes ese­ménye a megye szakköreinek kiállítása, amely vasárnap délelőtt nyílt a Komarov- teremben. Sándor József, az SZMT kulturális bizottságának ve­zetője megnyitójában a szak­köri munka néhány fontos vonásáról beszélt: „Meggyő­ződésünk — mondotta —. hogy a tudatosan, tervsze­rűen folytatott szakköri te­vékenység a közösségi neve­lés egyik igen fontos forrá­sa... Különösen fontos a szakköri tevékenységben a közösségi nevelés lehetősé­gének kiemelése, miután ör­vendetesen növekszik a moz­galomban az ifjúság aránya.” Jóllehet vasárnap nem volt gond. hogy a szolnokiak hol töltsék el a délelőttöt, már a megnyitást követő első órá­ban fok néző tekintette meg a kiállított tárgyakat, melyek a szakköri munka legszéle­sebb területét mutatták be: szerszámgépek modelljei mellett haló- és repülőmo- dellek, kézimunka, bútor, elektromos eszközök, fém és egyéb dísztárgyak kerültek egvmás mellé. Hétfőn délelőtt megtörtént a kiállítás zsűrizése. A leg­jobb munkák készítőit ösz- szesen 12 ezer forinttal ju­talmazták. A szakkörök közül a kar­cagi, mezőtúri kisújszállási, tiszaföldvári. kenderesi, kun­hegyes!. jászberényi, kun­szentmártoni, valamint a szolnoki faipari, tv és bar- kács szakkör kapott díjat Az I. Országos Zománcművészeti Bienná'é Salgótarjánban A tárlatlátogatók számára már nem ismeretlen fogalom a tűzzománc táblakép. Az el­múlt néhány év alatt egyre több olyan egyéni vagy cso­portos kiállítást láthattunk, amelyek bebizonyították a fiatal művészeti ág létjogo­sultságát. A művészek, akik a több ezer éves műfajt új­ból életrehívták, szintén fia­talok voltak. Fiatalok és kísérletezők. Űj formanyel­vet akartak teremteni az ősi technika- és a történelmi ha­gyományok felhasználúsval. az új tartalom, a korszerű mondanivaló kifejezésére. Jórészt egy utat jártak vé­gig: az olajfestmény, a táb­lakép formai és tematikai utánzásától indultak el, az anyag törvényeinek megfe­lelően megvalósított, formá­ba öntött zománcképek vi­lágáig. Mostmár ott tartunk, hogy a több éve folytatott kísérleteket — eredménye­ket és természetesen a buk­tatókat is — lemérhetjük. Nemcsak az eddigi egyéni és közös bemutatkozások alap­ján, hanem az X. Országos Zománcművészeti Biennálé alkalmával is, amelyet Sal­gótarjánban, a József Attila Művelődési Házban rendez­tek meg. Hogy mennyire kedveltté vált ez a műfaj, a résztve­vők száma is tanúsítja. Hu­szonnyolc művész, 87 mű­tárggyal szerepel, a tábla­képtől kezdve a jelvényekig. Érdekes, hogy a résztvevő művészek aránya > hogyan oszlik meg: huszonöt képző­művész és három iparmű­vész küldte el munkáit El kellene már dönteni az új művészeti ág hovatartozását is. Amíg a műkereskedelem számára ötvösök zsűrizik a zománcképet, addig nem túl biztató a sorsa. Indokolt, hogy festőzsürik ítéljék meg a művek minőségét, még ak­kor is, ha a zománckép vég­ső befejezését éppúgy a tűz­ben kapja, mint az ötvösök nemeszománca. A biennálén szereplő mű­vek közül, a kiemelkedően legjobb alkotásokat Kátal Mihály festőművész készí­tette. Négy nagyméretű ké­pe, amely a pécsi kiállításán szerepelt, és a 3x1 m-es vas­alapra égetett, domborított rézfóliával és ékszerzománc- betétekkel komponált műve a „Naphívogatók” — a mű­vész tökéletes technikai tu­dásáról, az anyag törvényei­nek teljes ismeretéről, tu­datos alkalmazásáról valla­nak. Motívumvilága nem csupán a történelmi példák — az etruszk, sumír és ve­lencei művészet tanulságai­nak átélését és adaptálását jelenti, hanem egy sajátos Centrum rejtély Több mint egy hónapja a nejem­mel sétálgattam a Ságvári körúton. A Centrum áruház előtt két izmos munkás bevadulva légkalapáccsal feltörte a betont. A nejem — kiván­csi természetű lévén — megkérdezte tőlem: — Miért verik fel a betont? .— Hát tudod kedves, Szolnokon már hagyománnyá vált, hogy az új betonozást két éven belül felbont­ják» illetve feltörik — kezdtem el a magyarázatot — egyrészt azért, hogy megvizsgálják a törési • szilárdságát, másrészt, mert általában kifelejte­nek alóla valamit. Ezzel a feltörés­sel még meg is késtek, hisz már há­rom éve, hogy lerakták. Kivételesen szó nélkül elfogadta szakszerű magyarázatomat, ami na­gyon ritkán szokott előfordulni. Ta­lán ez a momentum késztetett arra, hogy figyelemmel kísérjem a mun­kát Két napig a feltört lyukak érin­tetlenül bámultak az ég felé. Har­madik nap azután szögvasakat rak­tak bele és bebetonozták őket. Egy­ből kapcsoltam és tisztelni kezdtem az áruház vezetőségének bölcs elő­relátását. Ugyanis arra gondoltam, hogy két hatalmas tartályt építenek az áruház elé, melyeket majd meg­töltenek homokkal. Már ugye tűzol­tó-homokkal. Biztos ami biztos, jó az, ha van tűzoltó nomok a háznál. Pár nap múlva elvetettem ezt a gondolatot, mert a tartályok oldalát beüvegezték. Arra gondoltam, hogy valami új reklám-fogás készül a számunkra. A vezetőség bizonyára látta a TV-ben a Moulin Rouge mű­sorát és onnan vették a tippet. Majd a tartályokat feltöltik vízzel és va­lamelyik csinos eladónő — ha még nem vették volna észre, majdnem mind csinos — lubickolni fog benne egy pirinyó kis bikiniben. Mi járó­kelők meg leparkírozunk előtte. Egy darabig bámuljuk kiduvadt szemmel» majd — ha már úgyis megálltunk — bemegyünk és vásárolni fogunk az áruházban. Szerintem nem rossz rek­lámfogás. Két hét múlva revidiálnom kellett az előző elképzeléseimet. Villanyt szereltek a tartályokba és minden oldalra műanyag rolókat. Próbafülke tesz, — vágott a tudatomba. Az áru­háznak ugyan most is vannak pró­bafülkéi. de azok kicsik is, meg me­legek is. A jövőben a dolgozó nő az áruházban kiválaszt különböző mé­retű és minőségű nadrágocskákat és mondjuk melltartókat. Kijön velük az utcára és természetes fénynél megnézi a színeket. Utána bemegy a próbafülkébe és megkezdi a pró­bát. Sikeres vetkőzés és az új cucc felvétele után felhúzza a rolókat. Mi bámészkodó férfiak meg véle­ményt nyilvánítunk; tetszik-e, vagy sem, megvegye, vagy sem. A szóbeni nyilvánítás persze nem megy, mert vastagfalú üveg az oldal — bizton-, sági okokból — de majd lesznek egyezményes jelek. Ha például mi férfiak a nyelvünkkel körbenyaljuk a szánk szélét, akkor meg lehet ven­ni, mert tetszik. Ha nem a cuccot nézzük, hanem azt, hogy mi lehet alatta, akkor nem keli megvenni, mert nem a cucc tetszik. Szóval ez majd ki fog alakulni a gyakorlatban. Vártam is nagyon az első bemu­tatkozást Hiába. A kutricák leeresz­tett rolókkal és öklömnyi lakatokkal lezárva ott álltak egy hónapja. Se­hol semmi. Tegnap azután mégis fel­nyitották őket és pár ember bütyköl­ni kezdett bennük. Megrémültem, azt .v hittem, le akarják bontani. Nem bon- * tották le, csak valami átalakítást vé­geznek bennük. Most azután törhetem újra a fe­jem ; mire fogják használni ezeket a kutricákat és főleg mikor? Vass Gyula Egy kép a tárlatról. Hátai Mihály alkotása. nyelv kialakítását is. Díszf- tőkészsége idegenkedik a túl egyszerűtől, minden felüle­tet igyekszik megmunkálni. Művessége nem technika, hanem kifejezőkészség. Ugyanezek az erényei En- gelszné, Bokor Nelli rekesz­zománc technikával készült képeinek. Az „Életfa” ké­pének gazdag motívumai ugyanolyan szépséggel je­lennek meg, mint a gótikus könyvfedélvereten vagy a honfoglaláskori tarsolyleme­zeken. Czinke Ferenc, az „Ikon vörösben és kékben” zo­máncképén, egy grafikai lap­jának motívumait variálja, színekben. Fabók Gyula „Há­romalakos variációk” című képeivel a Műcsarnok-beli egyéni kiállításán találkoz­hattunk. Fábián Gyöngyvér „Népmese” sorozatán, az egyenértékű fények miatt túl oldottá válik a kompozíció. Jávor Piroska képei tiszta megfogalmazású, határozott körvonalú formáival, egy­szerű, ismétlődő motívumai­val — egy szűk világon be­lüli teljességre törekszenek. Stefániái Edit nagyméretű rézalapos zománcképe, az „Anya fiúval” a művész egyik jelentős műve ugyan, mégis kár, hogy ezen a se­regszemlén nem láthattunk tőle más munkát is. A biennálén a Salgótarjáni Városi Tanács elnökhelyet­tese hat díjat osztott ki. A Megyei Tanács V. B. díját Kátai Mihály, a Városi Ta­nács V. B. díját Czinke Fe­renc, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek diját Fabők Gyula, a Salgótarjáni Sík­üveggyár díját Bokor Nelli, a Salgótarjáni öblösüveggyár díját Jávor Piroska, a Zo­máncipari Művek Salgótar­jáni Gyáregysége díját Fá­bián Gyöngyvér nyerte el. Magyar! Erzsébet Elénk klubélet Kuncsorbán A kuncsorbai KlSZ-fiata- lok lelkes csoportja a köz­ségben igen mozgalmas kul­turális és politikai életet él. A körükben töltött néhány óra meggyőzi az embert ar­ról, hogy a klub életére a lelkesedés, igazi barátság és az ötletesség jellemző. Kü­lönböző rendezvényeken bi­zonyították már be, hogy vállalkozásuk nem rövid életű. Hetenként legalább egyszer tartanak összejöve­telt, amelyeken a tsz-dolgo­diákfiata­hasznosan zók, munkás- és lók együtt töltik az időt. Nemrég egy jogászt hívtak meg körükbe, aki „Alkoho­lizmus és bűnözés” címmel tartott előadást Több alka­lommal sajtóismertetést, irodalmi, politikai, zenei ve­télkedőt is rendeztek már. Szombaton esténként az idő­sebbek és fiatalabbak kö­zösen elevenítették fél a népdal kincseket, a Röpülj páva-kör keretében. Féleser kilométer nyeregben Az úttörőmozgalom negyed- százados jubileuma tisztele­tére egyedülálló vállalkozást hajtanak végre a siklósi út­törők: több mint félezer ki­lométeres utat tesznek meg lóháton. A Szabolcs megyei Tarpáról a Baranya megyei Siklósig. A pajtások korhű öltözék­ben és felszereléssel járják végig Rákóczi Ferenc egyik lovascsapatának portyaút­vonalát a híres kurucvezér — Esze Tamás — szülőfa­lujától. Lovaikat már előzőleg vas­úton elszállították a Sza­bolcs megyei községbe. Egy­napos pihenő és felkészülés után csütörtökön indulnak el a gyerekek a hosszú — nagy bátorságot és sok ki­tartást Igénylő — útra. Na­ponta 30—35 kilométert tesz­nek meg nyeregben. A túra során hat alföldi és dunán­túli megye városait, közsé­geit érintik, s találkoznak a helybeli úttörőcsapatokkal és tábortűz mellett elevení­tik fel a kuruckor dicső em­lékeit. Az út főbb állomásai: Má­tészalka. Nyíregyháza, Deb­recen, Hajdúszoboszló, Kar­cag, Szolnok, Kecskemét, Soltvadkert, Bátaszék, Du- naszekcső és Villánv. A Du­nán komppal kelnek majd át Foktő és Fadd között. Ä kis lovascsapat — a huszonöt napos túra befejeztével — június 13-án érkezik meg Tenkesaljára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents