Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-18 / 115. szám

1971. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ö jm. fuuti&mr r 168 óra Másfél óra a hétről. Ipper Pál politiKai riportműsora elsősorban az ifjúsághoz szól. A színes, sokoldalú műsor rövid idő alatt nagy népsze­rűségre tett szert. A szombat délutánonként rendszeresen jelentkező sorozat mindig a legaktuálisabb, legfrissebb híreket, riportokat hozza, — mindarról, ami az elmúlt 168 órában történt. Hogy egy riport sikerében milyen nagy része van a ri­portalanynak, azt az idős ko­hászasszony, Csikósné pél­dája bizonyítja. Csikósné úgy beszéli el munkája, éle­tének nagyobbik darabja tör­ténetét, röviden, frappánsan, hogy az már élményszámba megy. Közvetítést hallhattunk a Béke Világtanács budapesti tanácskozásáról, majd zene következett, aztán ismét egy közvetítés, most az Ország­házból. Egy riportban szólalt meg fe legidősebb és a legfiata­labb képviselő. (A korelnök és a körjegyző.) Dr. Stark: Janka és Burka Ilona között 57 év a korkülönbség. A kis­sé elfogódott fiatal lányt kedves szavakkal bátorította idősebb képviselőtársa. A Kötetlen beszélgetés mellett érdekes adatokat tudtunk meg az országgyűlés össze­tételéről. összehasonlítva az előző ciklussal. Ritkán alkalmazott, de na­gyon célravezető rádiós mód­szerrel „vizsgálták” meg a szolgáltatások helyzetét. Egy riporter telefonon keresztül mosógépét próbálta megja­víttatni. Telefon-telefont kö­vetett (mindezt mi. is hall­juk). s jpgyre világosabb lesz ■előttünk, amit sajnos saját bőrünkön is gyakran tapasz­talunk; a szolgáltatások kör­nyékén nincs minden rend­ben nálunk. Ezért Ipper Pál meghirdette a „Szerviz-stop”- ot. Ez olyan akció lesz, mely­ben mi, hallgatók egymást segítve a rádió segítségével kicsit több figyelmet szente­lünk a szolgáltatásoknak, — hátha a szolgáltatók is oda figyelnek. ' Földi Iván szellemes jegy- fcetével folytatódott a mű­sor, a „majd holnap” cselek­vőkről. Hírt kaptunk arról, hogy Luis Armstrong felgyó­gyult, majd a most egy éve elszabadult árvízről hallhat­tunk érdekes riportmontázst. Az akkori események a jelen riporttal összevágva egy sza­lagról szólaltak meg. Ipper Pál műsora olyan sok információt adott, hogy — úgy gondolom — ez a mű- sorforma az, amely a mai, az újra mindig éhes hall­gatót legjobban kielégíti. A Híd a rádióban A Szánjatok szép szavak! című országos színjátszó fesz­tivál középdöntőjének szente­si fordulóját vasárnap dél­előtt közvetítette a Petőfi adó. Megyénket a Híd irodalmi színpad képviselte, méltó­képp. Irodalmi összeállításuk a magyarországi öngyilkos­ságok magas számára hívja fel a figyelmet. Lelkiisme- retébresztő, tettre késztető műsor. A zsűri a műsor értékes gondolati tartalma mellett az összeállításban problémá­kat is látott. Szerintük nem eléggé szuggesztív, a doku­mentumok és irodalmi beté­tek nem különülnek el, nincs (ellenpont. Az együttes, noha a zsűri nem jutatta tovább a döntő­be, szép teljesítményt nyúj­tott. Elnyerte a Népművelési Intézet különdíját (megoszt­va) és a szolnoki KISZÖV j# ezer forintos jutalmát. m (römböczky 7 A törökszentmiklósi kulturális napok Befejeződött az V. Szolnoki Néptánc Fesztivál „A színvonal örvendetesen magas" Sokác lakodalmas — a fődíja s nemzetiségi együttes tánca. Szabó Ferenc törökszent­miklósi népművelési felügye­lő jegyzeteit rendezgeti. Be­borítják a városi tanács vb- termének hosszú, tárgyaló- asztalát, nem is nagyon fér­nek el rajta. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a május 15-től 30-ig tartó tö­rökszentmiklósi kulturális napok eseménysorozata har­mincnyolc eseményt ölel fel, ha jól számoltuk. Gyű­lések, ankétok, vetélkedők, bemutatók, kiállítások, elő­adások, író—olvasó találko­zók, köztük több egészna­pos rendezvény. Nem lehe­tett csekélység megszervezni. — Mint a meghívóból is láthatja, — magyarázza Sza­bó Ferenc — a város és a járás valamennyi társadalmi és tömegszervezete részt vett az előkészítésben, ezen kí­vül számos ipari és mezőgaz­dasági termelőüzem. Így már nem is tűnik olyan bo­nyolultnak. Nyugodtan me­rem mondani, hogy a török- szentmiklósiak többsége sze­mélyes ügyének érzi a kul­turális napok sikerét. — Ahogy a megelőző négy évben, a kulturális napok programösszeállítása az idén is egy meghatározó ve­zérelvet követ. Ezúttal az ipari munkásság és a dolgo­zó nők művelődésének segí­tése az elsődleges cél• Miért? éppen ezt választották? — Azt hiszem, hogy Tö- rökszentmiklós fejlődése és a közelmúlt belpolitikai ese­ményei erre világos választ adnak. Városunkban tíz év alatt megkétszereződött az iparból élő lakosság, ma már 4600-ra becsülhető, te­hát a teljes lakosság ' egy­ötödére. A népművelés nem hagyhatja figyelmen kívül a jelenséget. A dolgozó nők hátrányos művelődési lehe­tőségeire pedig éppen a X. kongresszus hívta föl a fi­gyelmet. — Melyek a legfontosabb események a kulturális na­pák. fő célkitűzéseinek meg­valósítására? — Itt van mindjárt a nyi­tó rendezvény, a gépipari tu­dományos egyesület helyi Ä Szakszervezetek Megyei Tanácsának központi könyv­tára első ízben rendezi meg a SzaKszervezeti Könyvtári Hetet. A könyvtárügy ápolá- sasa jegyében meghirdetett hét nyitányaként tegnap a Ságvári Endre megyei műve­lődési központban az egybe­gyűlt könyvtárosok Gönczi Imrének, a SZOT kulturális osztálya munkatársának elő­adását hallgatták meg a szakszervezeti Könyvtárak helyéről és szerepéről a szak­szervezeti agitációs-propa- ganda és kulturális nevelő­munkában. Az Olvasó Né­pért mozgalom eredményei­szervezetének megalakítása. Körülbelül 120 műszaki ér­telmiségi él városunkban, nincs állandó vitafórumuk, tapasztalatcsere-lehetőségük. Az ilyesmit nem szabad a véletlenre bízni. Csaknem bizonyosra lehet venni, hogy rendszeres találkozásaiknak ha valóban rendszeressé vál­nak — súlyos összegekben is kifejezhető haszna lesz a termelésben. — A szocialista brigádok ügye is rangos helyet ka­pott a programban. — Teljes joggal. A brigád­vezetők klubjának vitafóru­mán nyolc részesre tervezett sorozat indul a vezetés meg­szervezésének problematiká­járól. A szocialista brigádok negyedik levelező vetélkedő­jének megnyitása pedig egy novemberig tartó politikai kört indít el, amelyen az MSZMP és az SZKP leg­utóbbi kongresszusai, továb­bá a IV. ötéves terv a téma. — Hallhatnánk valamit még a nők helyzetével fog­lalkozó rendezvényekről? — A legérdekesebbnek talán az az ankét ígérkezik, amit a Nők Lapja két neves ri­portere vezet Munkahely, közélet, család címmel. De gondoltunk arra is, hogy ez a kérdés nemcsak, sőt a változtatás lehetőségeit te­kintve nem is elsősorban a nők ügye. Ezt célozza a Fér­fiaknak nőkről című vita­fórum, amely Turgonyi Júlia pszichológus vitaindí­tójával kezdődik gazdasági vezetők részére. — A látványosságot, szóra­kozást ígérő műsorokról? — Nem lesz hiány belőlük. A legrangosabb a Szivárvány gálaestje 22-én. Ezenkívül tánczenei koncert, számos sportbemutató, lampionos felvonulás és még sok min­den. — Mint népművelési fel­ügyelő személy szerint mit vár a kulturális napoktól... — Azt, hogy kedvet éb­reszt a kulturális élet iránt Törökszemtmiklóson, (sz) ről és feladatairól Fábián Zoltán, a Magyar írószövet­ség titkára adott tájékoz­tatót. Az elhangzottakat vita kö­vette, majd a mozgalomban jó eredményt elért könyv­tárosoknak az SZMT elnöke könyvjutalmakat adott át. Ugyanekkor került sor „a munka ábrázolása a fotoműé vészetben” címmel díjnyer­tes fotók kiállításának meg­nyitójára is. A Könyvtári Hét további programjából: tanácskozás az üzemtörténet­írás témaköréből, író-olvasó találkozók Szolnok város több üzemében. Szolnok életritmusa mint- ! ha három napra táncütemre változott volna át. A Szig­ligeti Színházhoz vezető ut­cákon puha szattyáncsizmák csus-zantak. A rezgő, pillan­gós párták, a gyolcsba vesző kebleket verdeső ezüsttallé­rok, a flittersziporkás sokác ingek, a lobogó román kat- rincák, szerémségi bőrmellé­nyek, virághímzéses kötények, sokrétű, suhogó szoknyák látványa magával ragadó kontrasztot varázsolt a vá­rosképbe. Valósággal lázba hozta a járókelőket. Az utol­só pillanatban még azok is megostromolták a jegypénz­tárt, akiknek korábban eszükbe sem jutott megte­kinteni a fesztivált. A tematikus kompozíciók viadala Adósok vagyunk még a II. kategória, tehát a tematikus kompozíciók szombat esti elődöntőjének ismertetésével. Változatlan érdeklődés mel­lett, egyre fokozódó feszti­vál-hangulatban ismét tizen­egy együttes lépett pódium­ra, egy-egy bemutatóval. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik kategória to­vábbjutóit volt nehezebb el­döntenie a zsűrinek. A folk­lór kompozícióknál megle­pően kiegyensúlyozott me­zőny, &ok kitűnő egyéni és csoportteljesítmény, a tema­tikusnál pedig sajátos kife­jezési eszközök, a pantomim­balett rokonság itt-ott erő­sen érződő jegyei nehezítet­ték a végső ítélet meghoza­talát. Egy viszont kétségte­len: a második kategória színvonala jóval az első alatt maradt. Bizonyítja ezt az is, hogy a vasárnap délelőtti döntőbe innen mindössze há­rom együttes, a Magyarorszá­gi Nemzetiségi Központi Táncegyüttes, a Vasas Köz­ponti Művészegyüttes és a HVDSZ Bihari János Tánc- együttes került, szemben a hét fiolklór-kategóriabeli to­vábbjutóval. Négy csoport — az OKISZ Erkel Ferenc, az ELTE egye­temi, az Avas és az Építők „Vadrózsák” táncegyüttesei — búcsúzott a további ver­senytől. Becsülettel helytáll­tak, igazi küzdelemben ma­radtak alul. Néhány szót még a Tisza szombat esti tematikus tánc­produkciójáról. Várhelyi La­josnak, az együttes vezető­jének Molnár László zenéjé­re koreografált Katharzisát ismét kitűnően táncolták. A továbbjutást bizonyára egész jelentéktelen előadásbeli kü­lönbség döntötte eL Aska, Antigoné A döntőbe került hét együttes vasárnap délelőtt ismét telt ház előtt lépett színpadra. A folklór-táncok kivétel nélkül újra vastapsot váltottak ki. A Vasas Művészegyüttes produkciója (Webern— Györgyfalvi: Mozaikok) ha­tott ugyan különösségével, de zenéje és koreográfiája nagyon távol esett a néptánc világától. Műfajilag a panto­mimhoz állt legközelebb, de bármennyire akrobatikus tel­jesítményt nyújtottak a tán­cosok, jelbeszédük nem érte el a közérthetőséget. Korsze­rű formanyelv helyett mo­dernkedést, láttunk. Pedig a közönség érzékeny volt a bonyolultabb kifejezé­si eszközök iránt is. Ezt a Daróczi Bárdos—Novák Aska és a farkas című kompozí­ciójának lelkes fogadtatása bizonyítja. Az Ivó Andric novellája alapján készült táncballada a Bihari János együttes előadásában hiven fejezte ki a mese mélyen humánus példázatát, a közös­ség és az egyén gyakran tra­gikus összecsapásokkal járó viszonyát. Szophoklész komor, fensé­ge, a délszláv népzene vad szépsége és a modem stili­zálás lényegre törése ötvöző­dött egy tömbű remekléssé a Nemzetiségi Együttes Anti­goné előadásában. Komáromi Hiller Zoltán zeneszerző és Kriskovics Antal koreográfus valahogy úgy ágyazták a dél­szláv folklórba a tragédiát, ahogy Bornemissza Péter ül­tette át az Elektrát a ma­gyar reneszánsz talajára. A dijak A döntőt három órás fe­szült tanácskozás követte, míg végre nyilvánosságra hozta a zsűri az eredménye­ket. A döntést az alábbiak­ban közöljük. A szólisták díjai: I. (2000 Ft): Egervári György (Vasas együttes) — II. (1200 Ft): Remes Valéria (Bihari együt­tes) — III. (900—900 Ft): Boros Géza (Ungaresca) és Lősz Antal (Nemzetiségi Együttes). Zeneszerzői díjak: I. (5000 Ft): Daróczi Bárdos Tamás az Aska és a farkas muzsi­kájáért, II. (3000 Ft): Vavri- necz Béla a Rondó zenéjé­ért, III. (2000 Ft): Petró Já­nos több kompozíciójáért A KISZ KB 2000 forintos különdíját az Aska és a far­kas koreográfusa, Novák Ferenc kapta, a díjjal járó serleget pedig a Bihari együttes. A zsűri 6000 forintos kü­löndíját a Zalai Táncegyüt­tesnek és koreográfusuknak, Orsovszky Istvánnak juttatta. A tematikus kompozíciók díjai: Két, egyenként 10 000 forintos első díjjal jutalmaz­ták a Rondó, illetve az Aska és a farkas kompozíciókért a Vasas együttest és György, falvi Katalin koreográfust, valamint a Bihari táncegyüt­test és vezetőjét, Novák Fe­rencet. A folklór táncok díjai: I. (Szabó Iván vándordíja és 10 ezer forint): a Bartók Táncegyüttes koreográfusa, Tímár Sándor; II. (7000 Ft): a szolnoki Tisza együttes és Molnár Lajos koreográfus; III. (5000 Ft): az Ungaresca táncegyüttes és zeneszerzője, Pesovár Ernő. A fesztivál vándorserlegét és Szolnok város 25 ezer fo­rintos nagydíját a Sokác la­kodalmas és az Antigoné előadásáért a Magyarországi Nemzetiségek Központi Tánc- együttesének és Kricskovics Antal koreográfusnak ítélte a zsűri. A zsűriéinek véleménye Minden kommentár helyett idézzük befejezésül dr. Kört- vélyes Gézának, a Magyar Táncművészek Szövetsége főtitkárának, a zsűri elnöké­nek nyilatkozatát: — A fesztivál átlagos szín­vonala örvendetesen magas volt, egészében fejlődést mu­tatott az előző fesztiválok művészi színvonalához képest. Ez a színvonalemelkedés is bizonyítja, a szolnoki fesz­tivál nagy művészi jelentő­ségét, éppen ezért a zsűri nevében köszönetét mondok a fesztivál rendezőségének és a jő munkát biztosító ösz- szes munkatársaknak. Rérész—Szabó Leg-ek a fesztivál után A legmesszebbről érkeztek hozzánk: a Zalai Táncegyüt­tes tagjai. A legnagyobb meglepetés: a „kupavédő” Mecsek együt­tes távolmaradása, és aj Vad­rózsák nélküli döntő. A legnagyobb tapsot kap­ta: Rábai Miklós Kossuth- díjas, az Állami Népi Együt­tes művészeti vezetője. A legszebb ruha: a sokác menyasszony viselete. A legjobb ötlet: a legyező­szerű, szétnyitható műsor­füzet. A legnagyobb öröm a Ti­sza remek szereplése. J I Hogyan erősíthet Sport és irodalomszerető közönsé­günk örömmel nyugtázta néhány évvel ezelőtt, hogy megalakult a magyar írók futballcsapata a Szoe. Real FC. Hallottam, hogy a csapatot egy- szer-kétszer összetévesztették a Real Madriddal, ez azonban kizáró­lag a név bizonyos hasonlóságából származik. Mi tagadás, a Szoc. Real FC nem kényeztette el szurkolóinak kicsiny, de lelkes táborát. Ha az írók csapata valóban be akarja írni nevét a labdarúgás aranykönyvébe, előbb utóbb erősítésre van szük­sége. Mint tudjuk, az erősítésnek két alapvető módja van: 1. saját neve­I lésű fiatalok beállítása; 2. átigazolás. A saját nevelésű fiatalokkal baj van. Egyrészt azért, mert a fiatal író egyre ritkábban fiatal. Ismerek ötvenéves fiatal írót is. Nem örök­ifjút, hanem olyat, aki most jelent- | kezett első műveivel. A rekordot azonban alighanem az a hatvanegy­ig a Szoc. Real FC? néhány éves nyugdíjas tanár tart­ja, akinek nem sokkal a halála után jelentek meg első művei egy „fiatal írók” antológiában. — Igen — mondhatna ellent va­laki — de a fiatal írók között akad­nak azért fiatalok is, akik közül le­hetne biztosítani a futballcsapat utánpótlását. Csakhogy mindezideig nem fordí­tottak erre elég gondot a szerkesz­tőségekben és a könyvkiadóknál. Ha egy fiatal költő beviszi első írá­sait egy folyóirathoz, a legritkább esetben kérdezik meg tőle, hogy tud-e futballozni. Lehet ikszlábú, kétballábas, ha a verslábai rendben vannak. Marad tehát az átigazolás. Ebben a csapatnak korlátlan lehetőségei vannak. Ismeretes, hogy ha egy gondok­kal küzdő klub felfedez valahol egy tehetséges játékost, igyekszik meg­szerezni magának. Mivel tudja meg­szerezni? Ennek többféle módja is van, de viszonylag leggyakoribb eset, hogy jobb állást ígér vala­mely, a klubot patronáló gyárban, vagy intézménynél. A Szoc. Rgal FC-t gondolom az írószövetség pat­ronálja, az Írószövetség pedig kitű­nő, független , állásokat tud biztosí­tani: kinevezik az illető futballis­tát költőnek vagy prózaírónak. A kollégák elvégzik helyette a munkát, úgy, mint máshol, ő pedig vígan rúghatja a bőrt. Ha inkább a költé­szethez van kedve, mondjuk Zelk Zoltán írna helyette, ha a prózához, akkor Karinthy Ferenc, vagy Mol­dova György, ők úgyis nagy sport­barátok. De ha a munkáját egyen­lően akarják elosztani, az is elkép­zelhető, hogy az Írószövetség min­den tagja rendszeres időközökben köteles lenne helyette írni valamit. Ez még jobb megoldás, mert össze­ségében rendkívül sokszínű életmű­vet eredményez. Ha pedig a tehetéges játékos ki­öregedne és szögre akasztaná a fut- ballcipőt, megkapna gebinbe egy irodalmi folyóiratot, hogy legyen miből tengetnie hátrelévő éveit. B. A. Szakszervezeti könyvtárosok az olvasási kultúráért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents