Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Daktari ürügyén Egyszer minden soro­zatnak be kell fejeződnie, ez az élet rendje még a tele­vízióban is. A Forsyte Saga a jelek szerint vitézül állja a hetek múlását, a Daktari azonban menthetetlenül hiányozni fog a va­sárnap délutánok mű­sorából. Lassan elfeledjük Judy majmot, pedig hát, micsoda viharokat kavart az a vita, hogy lehet-e egy állat ennyire okos; pléhdo- bozba került Clarence, a kancsal hímoroszlán, „aki” arról vált híressé, hogy bár kettőt lát de lépni egyet is alig tud; a feledés pora be­lepi a romantikus „Wame- ru” táblát, a gaz orwadá- szokat, a szüntelenül táncoló négereket, a minduntalan ap­ja után kiáltozó Paulát és magát az apját is, a jóságos, de főleg frissen vasalt Dak- tarit, azaz Doktor Tracy-t. Mi lesz velünk ezután, fe­lebarátaim? Miről fogunk beszélgetni, az oly unalmas hétfő déleiőttökön, minthogy a labdarúgómérkőzések már amúgvis lekerültek a napi­rendről, nincs róluk mit be­szélni, hiszen a kilencven perc alatt jóformán alig tör­ténik említésre méltó ese­mény és azt is vajh, ki fi­gyeli. De visszatérve a Daktari- ra, erről most már némi hig­gadtsággal lehet elmélkedni, úgyszólván indulatok nél­kül. Ez nagy szó, mert mi­csoda szenvedélyek vertek hullámokat: a bárgyú tör­téneteket, a legteljesebb ko­molysággal tették esztétikai, politikai és zoológiái mérleg­re a legkülönbözőbb'szakmák jeles tudorai, másrészt a legcsekélyebb szaktudás birto­kában sem lévő amatőr tévé­nézők. Olvastam annakidején kritikákat jónevű toliforga­tóktól, akik holmi politikai mondanivalót, árnyalt jel­lemábrázolást kértek szá­mon az alkotóktól ég hallot­tam tudatlan gyermek szá­jából azt a kijelentést, hogy holnap mennem kell a fog- daktarihoz. Azt hiszem; a tudatlan gyermek ezúttal jobban meg­értette a Daktari lényegét, mint más tudós tollforgató, vagy egyébként „dörzsölt’* felnőtt. Mert a lényeg min­denképpen az, hogy a tele­víziós filmsorozat eredetileg gyerekeknek készült. A cél — gondolom — az volt, hogy néhány kellemes órát sze­rezzenek a legfiatalabb kor­osztályoknak; olyan történe­teket konstruáltak, ame­lyekben az emberszereplők tulajdonképpen csak keretet adtak, statisztáltak a beta­nított állatok kellő érvénye­süléséhez. Persze, az alkotók arra nem számíthattak, hogy akad ország, ahol komoly felnőttek is odaülnek a kép­ernyő elé és fejlett logiká­val, kritikus elmével rá­bukkannak a történe­tek sebezhető pontjaira, gyermeteg fordulataira. Mert a Daktari — gyer­mekeknek szólt. Csakhogy nálunk még mindig szép számmal akadnak felnőtt gyermekek, akik az ötven forintjukért minden szabad­idejüket a televíziós készü­lék előtt töltik, mivel ez jár nekik. S ha már ott ül­nek, akkor azt várják, hogy minden műsor nekik szóljon. Akkor is, ha húszévesek, ak­kor is, ha a negyven felé járnak, vagy éppenséggel a nyugdíjkorhatár körül. Nem, hölgyeim és uraim, ez bizony nem megy; aligha fogjuk megérni, hogy min­den műsor mindenkinek szóljon, legyen az fiatal, vagy öreg munkás, paraszt, vagy haladó értelmiségi. Nemcsak a televízió, de az élet is sokkal bonyolultabb ennél. Előfordul, hogy vala­kinek tetszik például Simo­ne de Bovoire, tehát meg­veszi és elolvassa. Ha a másik embernek nem tet­szik hát ne vegye meg és ne olvassa el. De menjünk tovább. Me­gint mások panaszkodnak, hogy egy idő óta mennyi drága importholmit látni a kirakatokban. Hallottam olyan kifakadásokat, hogy mi az ördögnek kell francia kölnit, olasz pulóvert, spa­nyol cipőt, angol borotva- pengét árusítani, nekik bi­zony ezek nem kellenek. Ha nem hát nem. Nem kötelező megvenni. Viszont kötelező megfelelő választé­kot biztosítani mindenből, ami hozzátartozik az embe­rek , mindennapi igényeihez. Baj csupán akkor van, ha — az előbbi példánál ma­radva — csak drága francia kölnit lehetne kapni, olcsóbb és kellemes illatú magyar, vagy más illatszert nem, vagy ha csak olasz pulóvert kínálnának és a kisebb pén- zűek nem vehetnének mond­juk kétszázötven forintos, divatos magyar műszál as di­vatholmit. De szerencsére vehetnek, jómagam is ilye­neket hordok, ha lesz pén­zem, azért veszek egy olaszt is. Szóval; Jő magyarsággal szólva, disztingválni kell tudni, hogy kicsoda, micso­da, ezt ennek szánják, azt meg amannak. Mert más az igénye ennek és megint más annak, ugyanúgy a befoga­dóképességünk, vagy lehető­ségeink is különböznek. Leg­alábbis így vélem laikus szemmel, bár elismerem, hogy akadhatnak kivételek is, amelyek azonban csak a szabályt erősítik. A televíziónál ma­radva, kétségtelen, hogy oly­kor — majdnem azt írtam, hogy gyakran — a felnőtt műsorok láttán is úgy érzi magát az ember, mintha gyermekműsort látott vol­na. Például... de ezt talán hagyjuk egy más alkalom­ra. Hiszem, hogy ezt a gyer­mekcipőt is kinőjük. (KS) Jászberény és Tiszaigar az ország legjobb könyvtárai, illetve művelődési otthonai között A Művelődésügyi Minisz­térium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a KISZ Központi Bizottsága még a múlt esztendőben hir­dette meg azt a pályázatot, amelynek eredményhirdeté­sére tegnap délelőtt került sor a minisztériumban. A felszabadulás 25. és Le­nin születésének 100. évfor­dulója tiszteletére meghirde­tett pályázat azt a célt tűz­te ki, hogy a kiemelkedő munkát végző, a sokoldalú tevékenységet folytató. a szocialista kultúra terjeszté­sében élenjáró művelődési otthonok, illetve könyvtárak a társadalom nagyobb anya­gi és erkölcsi megbecsülésé­ben részesüljenek, s hogy a kiválóak példamutatásukkal nagyobb eredmények eléré­sére sarkallják a népműve­lési intézményeket. Az erkölcsi megbecsülést a Kiváló Könyvtár, illetve a jStfáíó Művelődési Otthon cím juttatása is kifejezi. Ä jászberényi járási—városi könyvtár sokoldalú kapcso­latok kiépítésével, változatos olvasói szolgáltatásaival, az aktív olvasóvá nevelés szí­nes programjaival, a szocia­lista brigádokkal kiépített jó kapcsolataival, kiterjedt * hálózati tevékenységével nyerte el a jelentős anyagi­akkal járó Kiváló Könyvtár címet. S így, az ország leg­jobb tíz járási—városi könyvtára közé tartozik. A tiszaigari községi klub­könyvtár adottságaihoz mér­ten ért el kiemelkedő ered­ményeket. Olyan új népmű­velési formákat és megoldá­sokat talált, amelyekkel nemcsak színesebbé tudta tenni a község kulturális életét, hanem egyben össze­tettebbé és igényesebbé is vélt általa a község közmű­velődésének tartalma. Mind­két népművelési intézmény sikeréhez szívből gratulá­lunk,: Debreceni konzervgyár Hosszú az út a gyümölcsös­től a fogyasztóig, és amúgy is képtelenség az egész ter­mést azonnal megenni. Smi lesz télen, hiszen akkor is ennünk kell. Megoldást csak a hűtőházak, tartósító-üze- mek ígérnek. Nagy lépéseket tettünk előre ezen a téren, konzervgyártásunk biztatóan növeaedett az utóbbi évek­ben. Legújabb létesítményünk a Debreceni Konzervgyár. Az ország egyik legna­gyobb konyhája, hatalmas üstökkel, fazekakkal, mese­beli méretű hűtőszekrény­nyel. Az élelmiszeripar büsz­kesége, a tervszerű beruhá­zás példája. Építéséhez 1966- ban fogtak hozzá, a befeje­zés időpontja 1970. decembe­re volt — a terv szerint, de októberre már... Ügy ahogy van, csaknem 800 millióba került. Mekkora hiányt pótol ez az üzem! Mi minden van, mi minden eltér ebben a konyhában, hűtőtérben! Évi 6000 vagon konzerv, ezer vagon gyors­fagyasztott árú. Ä gyár há­lódiagrammos, korszerű épí­tés-szerelési módszerrel gyor­san épült. Az 1970. április 1- re tervezett két ezer vago- nos melegkonzerv-gyártó ka­pacitás már 1969 júniusában megvalósult és 1970 decem­ber helyett már 1970 máju­sában belépett a még elő­irányzott négy ezer vagonos Konzervgyártó kapacitás. A mélyhűtött árut előállító termelőüzemrészeket pedig a múlt év októberében átad­ták. Bartók- Beethoven hangversentf Ünnepi hangversennyel zárul az Országos Filharmó­nia ez évi koncertsorozata. Ünnepi volt maga a műsor­választás is. mellyel a mű­sor szerkesztői a Beethoven — Bartók évforduló alkal­mából tisztelegtek a két nagy zeneszerző emlékének- Ünneppé avatták ezt az estet a közreműködő művészek is, a Lehel György vezette deb­receni MÁV Szimfonikus Ze­nekar, a Kodály kórus, va­lamint a kitűnő énekes-szó­listák. A műsor első felében Bar­tók vonószenekari Diverti- mentóját hallottuk. A mű első tételének játékosan fic- kándozó, incselkedő főtémája a magyar népi verbunkos zene világát idézi. E sajátsá­gos dallamlejtés a kon­centrált barokk zenei világ keretébe illesztve — igen iz­galmas, jellegzetes muzsika. Ez a játékos hang azonban korántsem egyértelmű, a tétel folyamán fokozatosan mind nagyobb és nagyobb mélységek tárulnak fel előt­tünk. A második tétel még komorabb színeket fest. Ez a zenei vízió mintha az el­múlt — vagy talán a közel­gő? — háború rémét idézné fel. A zárótétel indítása ön­feledt néni tápcmuzsíkálást ígér, — de a népzenei ele­mek itt már inkább emlé­kek: s ez megerősíti azt az érzésünket, hogy Bartók e művével már búcsúzott, — hazájától. Európától. A mű előadása — ha nem is volt maradéktalanul meg­győző — végeredményben jól sikerült. A kisebb tech­nikai pontatlanságok ellenére úgy érezzük, a megszólalta­tás méltó volt az ünnepi al­kalomhoz. s a hallgatóság magasrendű zenei élményben részesült. Az idei hangversenysoro­zat ,.nagv eseménye” Beet- j hoven IX. szimfóniájának előadása volt­A IX. szimfónia Beethoven utolsó alkotása e műfaiban tulaidonkéooen nem kisebb igénnyel íródott minthogy összegezze 5 nagy életművet. Ez a mű nyíltan az egész vi- i lághoz, a Földön élő vala­mennyi emberhez kíván szól­ni. hirdetve a XVIII.—XIX. század fordulójának felvilá­gosult, nagy gondolatait. A hatalmas alkotás tehát össze­foglal és lezár. Az első három tételben a szerző mintegy körbejáratja tekintetét a horizonton, itt- ott megpihenve, majd ismét erőre kapva, mintha újra végig járná az eddig megtett utat S a végső következte­tés a zárótétel: Öda az öröm­höz: Ami még a szimfónia-iro­dalom történetében soha sem fordult elő Beethoven oratóriumszerűen (Schiller szövegére) kórust és szóló­énekeseket szólaltat meg az utolsó tételben, amely tulaj­donképpen hatalmas variáció sorozat, az öröm himnusza. A nagy horderejű mondani­való szétfeszíti a klasszikus kereteket, s messze előremu­tat a XIX. század nagy ro­mantikus zene alkotásai fe­lé. Hogy az előadás jól sike­rült. az mindenekelőtt a ki­való szétfeszíti a klasszikus zenekar vezetőjének. Lehel Györgynek köszönhető. Rend. kívüli biztonsággal, a legap­róbb részleteket is tisztelet­ben tartva, s mégis im’po- ló nagyvonalúsággal dirigált. Nem volt egyetlen felesleges mozdulata sem, de — a par­titúra fölényes ismeretében — azonnal reagált minden apróbb zenei vagy technikai bizonytalanságra. A karmes­ternek kell köszönnünk, hogy mindkét alkotást igen szép, világos, plasztikus megszólal­tatásban hallottuk. Mozdu­latai nyomán a zenei formák mintegy „szemünk láttára” épültek, változtak, alakultak, s végül ötvöződték egységes egésszé­Csak felsőfokon írhatunk az est szólistáiról, a négy ki­tűnő budapesti művészről: László Margitról, Barlay Zsuzsáról, Réti Józsefről s Kovács Kolosról. külön- külön és együttesen is nagy­szerű élményt nyújtottak a Debrecei Kodály Kórus — szintén kitűnően teljesítette feladatát, s ezért Gulyás György karigazgató munká­járól kell elismerően szól­nunk. A zenekar fúvós szólamai itt-ott bizonytalankodtak, de a kisebb pontatlanságok el­lenére szép muzsikálást hal­lottunk. & Szeretnénk ismételten meg­jegyezni, hogy zenekari koncertek, kórushangverse­nyek. s különösen a »IX. szimfónia méretű” összpro- dukciók csak olyan helyiség­ben nyújthatnak maradékta­lan zenei élmény, ahol a hangokból semmi nem „tű­nik el”. Sajnos, a színház zsinórpadlása rengeteget el­nyel a megszólaltatott hang­zásokból. Szükséges lenne egy vászonmennyezetet húz­ni a színpad fölé hangverse­nyek alkalmával. Reméljük, hogy a következő évadra ez a probléma is megoldódik. Molnár László Kedves Olvasóink! Mint tapasztalják, sokszor adunk vasárnapi számaink­hoz színes, vagy egyéb mel­lékletet. Többen szóvá te­szik, hogy a melléklet az előfizetett, vagy darabonként vásárolt példányokból hi­ányzik. Ilyen esetben utólag sajnos mi nem tehetünk semmit. Elkészítettük, ter­jesztésre a postának átadtuk — utána valahol egy-egy ilyen melléklet eltűnik. Ezért azt kérjük, hogy átvé- telKor, vagy vásárláskor a helyszínen nézzék meg, s kér­jék a lap első oldalán jel­zett mellékletet is. rA szerkesztőség Csongrádi megyei pedagógusok Szolnokon Tegnap délelőtt húsztagú Csongrád megyei pedagógus- csoport látogatott a szolnoki pályaválasztási tanácsadó­ba. A vendégek valamennyi­en általános iskolai pálya­választási felelősök, akik a szolnoki tanácsadó munká­jával ismerkedtek. Elsősor­ban a berendezés a tárgyi, személyi feltételek, valamint az iskolai pályaválasztási felelősök feladatai érdekel­ték őket. Mint elmondották, Szege­den még nincs pályaválasz­tási tanácsadó, a következő esztendőben szeretnék lét­rehozni. Ehhez gyűjtik a ta­pasztalatokat. Szeretnék meg­ismerni a szolnokiak mun­káját, hiszen jelenleg a szol­noki az egyik legkorszerűbb, legjobban működő pályavá­lasztási tanácsadó. Ismeretes, hogy Szolnokon először a tanácsadó jött lét­re. utána szervezték meg a pályaválasztási felelősök há­lózatát. Szegeden más volt a sorrend. Befejezték a pálya- választási felelősök első, kö­rülbelül hatvanöt—hetven főnyi csoportjának képzését és részben az ő munkájuk irányítására, segítésére szer­vezik meg a tanácsadót.- Verők István, a szolnoki pályaválasztási tanácsadó vezető pszichológusa ismer­tette az intézmény történe­tét, feladatait, jelenlegi mun­káját, szervezeti felépítését, majd a vendégek a labora­tórium műszereivel ismer­kedtek. Több munka- lehetőség a nőknek Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium szé­leskörű felmérést készített az építésügyi ágazatban fog­lalkoztatott nők gazdasági és szociális helyzetéről. A té­ma mintegy 65 000 asszonyt és lányt érint, bár az építő­ipari dolgozóknak mindössze 12,2 százaléka nő. Ezen be­lül háromszor annyian dol­goznak alkalmazotti beosz­tásban mint fizikai munkás­ként. Viszont az építőanyag­ipari dolgozóknak majdnem 40 százaléka nő, s közöttük háromszor annyi a munkás, mint az alkalmazott. A házgyári hálózat üzemei­ben létrehozott kedvezőbb, állandóbb feltételek több munkalehetőséget teremtet­tek a nőknek. Ennek ered­ményeként egy év alatt 16,8 százalékkal emelkedett a munkásként dolgozó nők száma. Miután az építőipar férfi munkaerőforrása már lényegében kimerült, a ne­gyedik ötéves tervben külö­nösen sürgető népgazdasági követelmény, hogy kedvező munkakörülmények megte­remtésével tegyék lehetővé a vállalatok a nők nagyobb arányú foglalkoztatását. En­nek leghatékonyabb módsze­re a gépesítés, a műszaki fejlesztés és a könnyűszer­kezetes építésmód kiterjesz­tése. Fontos feladat a nők szakmai képzettségének nö­velése, amely egyúttal mó­dot nyújt keresetük emelé­sére is. Sok még a tenniva­ló a kereseti „egyenjogú­ság” érvényesítésében is. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium a vizsgálat alapján irányelve­ket dolgozott ki az építő- és építőanyagiparban dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének^ javítására és foglalkoztatásuk kiterjeszté­sére. Az építők szakszervezeté­nek elnökségével egyeztetett irányelvek felhívják a válla­latok gazdasági és szakszer­vezeti vezetőit, hogy vizs­gálják felül és foglalják jegyzékbe azokat a munka­helyeket amelyeket nők tölt­hetnek be. Megvizsgálják a nők részmunkaidőben tör­ténő foglalkoztatásának és a — bizonyos szakmákban — a bedolgozói rendszer be­vezetésének lehetőségeit'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents