Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
1971. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Miről írna Un, ha újságíró lenne ? 11; kérdezték lapunk munkatársai a Néplap február 2. és 10. számában különböző foglalkozású és beosztású újságolvasóktól. Ismét feltettük a kérdést néhány olvasónknak. íme a válaszok: Sztojanov István a szolnoki Tisza Szálló portása: Semsei Imre a jászberényi városi pártbizottság első titkára Kollár Jánosné a Ságvári körúti óvoda vezető óvónője Dr. Czók Zoltán jászszentandrási körzeti orvos Tóth Sarolta a kisújszállási Móricz Zsigmond gimnázium és szakközépiskola negyedikes tanulója lik a gyereküket? Vacsorafőzés, vagy vacsorázás közben, aztán odaültetik a tv elé, mert addig legalább csendben van. Az egész hét rohanással telik el, marad a vasárnap, ami sajnos kevés. A gyerekek reggelenként jönnek, mesélik mit láttak este a tv-ben, vagy mit beszélgettek anyukáék, s a nevelésük valahol ott kezdődne, hogy egyenként foglalkozzunk, beszélgessünk velük, bizonyos dolgokra felhívjuk a figyelmüket, másokról pedig eltereljük, vagy megmagyarázzuk nekik. Ezért a hivatás- szereteten kívül nagyon nagy hangsúlyt kap az óvónők szakmai felkészültsége, képzettsége. Hiszen, nem frázis, a személyiség fejlődésében minden lépcsőfok szerepet játszik. A gyerekeket állandóan nevelni kell. És ez az állandó foglalkozás egyre inkább az óvodára, az iskolára, a pedagógusokra marad. téma lenne nagy felfedezésekről írni. Bölcsőjüktől követni a nagy földrajzi, csillagászati, technikai felfedezéseket. És a szakmából: nem értek egyet az időnként fellépő orvosellenes hangulattal. Van az orvostársadalomban néhány anyagilag futtatott, harácsoló ember, de nem ez a jellemző. Írnék a tisztességes, becsületes, hivatásszerető orvosokról, és igyekeznék helyreállítani a beléjük helyezett maradéktalan bizalmat. Eloszlatnám azt a tévhitet, hogy még a „bőrünk alatt is pénz van”. Ha megjelenik egy-egy írás az orvosi helytállásról az olvasók egy része nem titkolja cinikus fintor- gását. A gyógyítás eszméjét meg kellene tisztítani az anyagiasság rárakódásátóL Örökzöld téma tudom a szállodahiány, de ha valamikor, akkor most, amikor Szolnokon a Nemzeti Szállót bezárták, aktuális beszélni róla. Az üres szállodai szoba egyszerűen luxus ebben a városban. A 62 ágyas Tisza Szálló már régóta képtelen kielégíteni az igényeket. Háromszor ennyi hely sem lenne elég. Itt nincs holtidény. Már előre félünk az idegenforgalmi csúcsidénytől. Azoktól a hetektől, hónapoktól, amikor nap mint nap kell sajnálkozóan széttárni kezünket és ismételgetni milliószor, a tanácstalan, fáradt idegeneknek: elnézést kérünk, nagyon sajnáljuk, de nincs már szobánk, de még csak egyetlen üres ágyunk sem. Tessék talán megpróbálni itt és itt... És megkezdődik a kálvária, — Azt hiszem, hogy a szülők, a pedagógusok és a pályakezdők mind egyetér- tenének velem, amikor azt mondóm: sokkal többet írnék a Néplapban az iskolai pályaválasztási tanácsadók tevékenységéről, munkájuk jelentőségéről. Mivel intézményünkben munkánk időigényessége miatt a pályaválasztóknak csak egy kis része — öt-tíz százaiéira — vehet részt alkalmassági vizsgálaton, népszerűsíteni kellene az iskolai pályaválasztási tanácsadók munkáját. Írásaimban gyakran felhívnám a figyelmet arra, hogy minden iskolában van ilyen tanácsadó, a szülők velük együtt döntsenek gyermekeik pályaválasztási kérdéseiben. Így talán könnyebben elkerülhetnék azt a veszélyt, hogy saját, — el nem ért — vágyaikat kényszerítsék rájuk. — Attól tartok ha újságíró lennék, a Néplap rövid idő alatt iskolacentrikussá válna, én ugyanis nagyon sokat írnék pedagógiai témákról. Úgy érzem, nagyot léphetnénk előre az ifjúság nevelésében, ha a sajtó rendszeresen foglalkozna olyan kérdésekkel, mit tehetnek és mit kell tenniük a fiatalokért, együttesen az iskoláknak és a szülőknek. Írásaimban sokszor felhívnám a szülők figyelmét, hogy a jó értelemben vett otthoni nevelést nem pótolhatja a legjobb iskola sem, mint ahogy fordítva, — csak a szülőkre bízva — sem lehet eredményes ez a munka. Írnék arról, hogy a szülők több türelemmel foglalkozzanak gyerekeikkel. Szülői értekezleten sok szülő elmondja, nagyon lefoglalja őket a napi munka, estére fáradtak, ingerültek, nincs lelki erejük gyerekükkel foglalkozni. Sokan elmondják azt is, hogy majd egyszer, ha egy kis szabad időhöz • jutnak, mindent pótol» .. uüa,.;ííJ a fizető vendégszolgálat körül, hogy a botorkálás a sötét utcákban maszek kiadó szobák iránt. Nem egyszer, de százszor és ezerszer fordul elő, hogy hét-nyolcszáz kilométer vezetés után hullafáradtan, bosszúsan újból volán mellé kell ülniük azoknak, akik Szolnokon pihenni akartak. Nem tudjuk, de nem is lehet megmagyarázni egyetlen vendégnek sem, hogy miért 62 szállodai szoba áll mindössze a rendelkezésünkre. A Pelikán Szálló talán enyhíteni fog valamicskét, de nem oldja meg a szállodahiányt. Idős ember vagyok, nem tudom megérem-e még azt a napot, amikor tárt karokkal sok, szép kényelmes szobával fogadhatom vendégeinket. írnék a pályaérettség kritériumáról, arról, hogy milyen fontos követelmény a gyermek ismerete, a pályák követelményeinek ismerete és hogy a népgazdaság — ezen belül Szolnok megye — milyen lehetőségeket kínál az elhelyezkedésre. írásaimmal megpróbálnám újra és újra megértetni: ha egy gyerek gmeki legmegfelelőbb pályára kerül, az jó neki, jó a szülőknek és jó a népgazdaságnak, vagyis az egyéni és társadalmi érdek találkozik a helyes pályaválasztásban. írnék továbbá arról, hogy több pszichológussal rendelkező nagyüzem bebizonyította, hogy a dolgozók egy részének az üzemen belüli átcsoportosítása — alkalmas- sági vizsgálat alapján — növelte a termelékenységet, javította az üzemi hangulatot, csökkentette a fluktuációt. Ezekkel a szülőkkel nap mint nap meg kellene értetni — és véleményem szerint a sajtó erre alkalmas — hogy amiről ma kellett volna serdülő lányukkal vagy fiukkal beszélni, nem biztos, hogy holnap, vagy pár hét múlva az a beszélgetés időszerű, illetve eredményes lesz. írnék továbbá arról, hogy milyen káros következményekkel járhat például a jő úszó, kézilabdázó gyerekre nézve, ha szülei felmentetik őket a testnevelési órák alól ugyanakkor külön nyelvórákra — néha háromra is egyszerre — íratják be őket. írnék végül — bár ,ez nem lenne népszerű írás — a szabad szombatok kérdéséről. Azok a szülők, akik a szabad szombatért minden nap rádolgoznak egy, vagy félórát, ezt az időt ne a gyerekek nevelésére szánt időből „spőroliák” el. Meggyőződésem. hogvha ezt teszik, nem tudják a szabad szombaton visszaadni nekik azt, amitől egy héten át minden nap megfosztották őket, — Aktuális témám van nekem is. A jászberényi munkásság helyzetéről munka-, élet- és szociális körülményeiről, művelődési, szórakozási lehetőségeiről készítettünk nemrégiben felmérést. A számok voltaképpen bebizonyították azt, amit tudunk; Jászberény az eltelt másfél évtizedben el- • maradott mezőgazdasági városból, közepesen fejlett és fejlődő ipari várossá vált. A lakosság jelenlegi összetétele szerint az itt élők 54 százaléka az ipari üzemekben talál munkát. Ez örvendetes és az is, hogy_ jók a munkahelyi körülmények. A felmérés viszont kimutatta, hogy e fejlődéssel a város fejlesztése nem tartott lépést, s főképp a kommunális létesítményeket nőtte ki Jászberény. Az ivóvízhálózat teljes kiépítése, a szennyvíz- és a belvíz levezetése, mind régi. de megoldatlan gondunk. Hogy mennyire elmaradott ebből a szempontból Jászberény, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy — Egy ténnyel kapcsolatban arról írnék cikket, hogy eltűnnek az emberek. A MÁV pályafenntartási üzemeiből jelenleg kb. hatezer pályamunkás hiányzik. Az óriási munkaerőhiány nálunk érthető, hiszen ma már senki sem végez szívesen nehéz fizikai munkát. Pedig a kereseti lehetőségek — 3000—4000 forint havonta — kimagaslóak. De ha más gyár, üzem, vagy vállalat vezetőivel beszélek, ugyanerről a gondról panaszkodnak; nincs elég ember. Vajon hol, hogyan keresik ezek a hiányzó ezrek a kenyerüket? A nehéz helyzetből egy kiütünk van, a teljes gépesítés. A mi milliókban kifejezhető gépesítési programunk tavaly ősszel kezdődött. Kül- és belföldi cégektől olyan; gépláncokat vásároltunk, amelyek a pályatestek karbantartását, ellenőrzését és a hibás szakaszok kijavítását szinte önállóan, automata vezérléssel végzik el. Amikor az első ilyen gépsort bemutattam, azt kérdezték tőlem a leendő irányítói — techni— Ha én újságot írnék — különösen ilyenkor — tavasz elején — rendszeresen tájékoztatnám az olvasókat, az időszerű mezőgazdasági munkákról. Azért tartanám fontosnak ezt a tájékoztatást, mivel nap mint nap tapasztalnunk kell, hogy nem minden termelőszövetkezet használja Iá a kedvező időjárást. Fáj az embernek a szíve* amikor egy-egy verőfényes napon utazik valahová, és ötven—hatvan kilométert is maga után hagy anélkül, hogy a határban látna valakit, aki dolgozik. Pedig ilyen szép tavasz mellett nagyszerű alkalom lenne arra, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt őszi munkákat pótolják. Arra gondolok, hogy ha az olvasók idejében tudomást a 72 város közül az utolsó harmadik, negyedik helyen állunk. Másik mondandóm a lakásépítések ütemének gyorsítására ösztökélne. A _ IV. ötéves tervben állami támogatással 150 lakás épül a városban. A többi _ lakás, vagy családi ház felépítésében a vállalatok, elsősorban két nagy üzemünk segítségére számíthatunk. Mindkét üzem lakásépítési alapot létesített. s dolgozóiknak 40 ezer forintig terjedő támogatást adnak. A Hűtőgépgyár pedig közvetlen az üzem mellett 40—50 _ lakásos kis lakótelepet épít, így próbál enyhíteni a gondokon. Lakásépítés, vízműépítés, szennyvízlevezetés — mondhatná most, jó, jó, de miért tartozik ez a párttitkárra? Szerintem ez is politikai kérdés. Olyan környezetet kell teremteni az embereknek, hogy a munka után tényleg pihenés legyen a pihenés, s hogy a gyári közérzeten túl a lakóhelyi közérzetük is jó legyen. — Az én témámat szomorúan aktuálissá teszi, hogy az óvodánkat le kellett bontani, mert életveszélyessé vált. Ebből már elképzelhető, hogy helyzetünk, az óvónők munkakörülményei nem voltak a legideálisabbak. Rengeteg gondunk, problémánk volt, ami a nevelőmunkát csupán a gyerekekre való felügye- léssé egyszerűsítette le. Azért mondom aktuálisnak e gondolatomat, mert az óvónők és általában a pedagógusok hivatásszeretetéről írnék a munkatársnőim példája alapján. Ma nehezebb a gyerekeket nevelnünk, min tíz évvel ezelőtt, s tíz év múlva nehezebb lesz mint most. Ennek pedig az az oka, hogy több hárul ránk a gyerekek neveléséből, mint korábban. A szülők általában nagyon elfoglalt emberek, sokan tanulnak közülük, gyakran későn, érnek haza. Mikor neve— Nem a megyéből származom, így nem sokat tudok Szolnok megye nevezetességeiről. Ha újságíró lennék, bejárnám a Jászságot, a Kunságot és friss szemmel felfedezném szűkebb pátriánkat. Lehet, hogy a Néplapban már volt hasonló utazás a megyében, azonban bizonyos időközönként kicserélődik a lakosság egy része, így az újonnan érkezők számára érdekes olvasmány lenne az lyen írás. Biztos vagyok benne, hogy a „bennszülöttek” is szívesen olvasnának megyénk nevezetességeiről, történelmi emlékeiről szóló színes riportokat. A krimik korát éljük. Óriási botrányokról, bűnügyekről írnék, valós történések alapján. Folytatnám a rendőrtiszt naplóját. Érdekes —■ A közgazdasági szakközépiskolai osztályban jóval többet kell tanulni, mint a gimnáziumban. Aztán mikor végez az ember, jóval kevesebb lehetőségből választhat mint a gimnazisták. Arról írnék. hogy miért van ez így? Meg arról is írnék, hogy mi vár a diákokra a különböző típusú iskolákban. Van az osztályunkban néhány lány aki tulajdonképpen érettségi előtt jött rá, hogy pályát tévesztett. Akik egyetemen tanulnak tovább, orvosi, vagy jogi pályára készülnek óriási hátránnyal indulnak a gimnazistákkal szemben. Sokat foglalkoztat bennünket az Éjét így nagy E-vel; mi vár ránk a munkahelyeinken? írnék arról, hogy mit — Az első ásőnyom óta figyelem a tiszaligeti sport- kombinát építését. A nagyszerű létesítmény ha lassan is, de elkészül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig az a munka jó, ami sokáig készül. Az új sporttelep műszaki szempontból itt-ott kívánnivalót hagy maga után. Mint az Olajbányász kézilabda csapat tagja, hetente többször megfordulok ott és gyakran bosszankodom amiatt, hogy a még malter- szagú öltözők fala máris átnedvesedett, penészes. A fürdőben egyszerre 10—15 sportoló fürödhet, a többiek utána órák hosszat várhatnak, amíg a tartály újból megtelik melegvízzel. A pályákon bezzeg a felesleges vízmenynyi ség okoz gondokat. A klubszobának szánt tv-vel és vurlicerrel berendezett kényelmes helyiség pedig úgy látszik irodának jobban megcsinál egy bérelszámoló, vagy egy gyors-gépírónő a nyolc órás munkaidő alatt. írnék a fiatal pályakezdők problémájáról, az albérletről. Aki a saját lábán akar megállni, annak a fizetését szinte teljesen felemészti a lakás és az ellátás. Nem ír eleget az újság a KISZ-szervezetek munkájáról, különösen a tsz-ek klubjáról, ifjúsági szervezeteiről olvasunk keveset. A távoli jövőről is írnék, a XX. század végén milyen lesz az élet és az űrkutatás eredményeit hogyan tudjuk felhasználni. Mit érünk mi meg a techní csodáiból? De mos tanába *z érettségiről írnék, mert z szinte minden gondolatunk. felel, hiába építették nekünk. Mi nem várjuk, hogy a sültgalamb a szánkba repüljön és szívesen segítenénk* hogy az új létesítményt minél előbb teljesen birtokunkba vehessük. Jtégóta mondjuk felszerelnénk mi is a kapuhálókat, ha lenne valaki, aki megvásárolja. S ami szomorú az egészben: e létesítmény megépítésekor senki nem sajnálta a milliókat, a város lakói pedig a társadalmi munkát* Most a befejezés előtt mégis úgy tűnik gazdátlanok vagyunk, mert senki nem törődik azzal, hogy a sportolók valóban használni is tudják az új sportpályát, hogy ott az erőfeszítésekhez méltó nagy eredmények születhessenek, A kérdéseket feltették; Horváth Mária Kovács Katalin Pál ágy i Béla i * Illés Antal í*"Pethes Sándor a MÁV jászkiséri építőgépjavító üzemének igazgatója Pál József a jászjákóhalmi községi tanács vb elnöke kusok és szakmunkások —■ az Orion űrhajó vezérlőasztala elé ültettem-e őket? És valóban szinte minden gomb mellett az a szó áll: automatika. De túl egyszerű lenne a dolgunk, ha a modem, mindentudó gépekkel megoldódnának. Minél bonyolultabbá válik a technika, annál kvalifikáltabb, szakemberek tudnak csak parancsolni nekik. Aki nálunk gépkezelő lesz, annak technikumi érettségire, vagy középiskolai végzettségre van szüksége ahhoz, hogy értse, és irányítsa a gépet, vágj' legalábbis olyan képzett szakmunkásnak kell lennie, akit ki tudnak rá képezni. A követelmények magasak, de amit nyújtunk, az sem kevés. A fizetésen kívül olyan szociális körülményeket is biztosítunk, amiben eddig a vasúti dolgozók nem részesültek. Tervünk pedig az, hogy 1972 tavaszára az ország fővasútvonaiain ezekkel az univerzális gépekkel végeztessük el azt a munkát, amire ma már embereket nem kapunk. szereznének egy-egy termelőszövetkezetnél elért eredményekről, ösztönöznék egymást. Gyakran és külön-külön ismertetném a lapon keresztül a termelőszövetkezetek adottságait, egyes tsz-ek ugj'anis könnyen, olykor minden megfontolás nélkül kimondják: könnyű X. termelőszövetkezetnek, hiszen ott mások az adottságok. Sokat — a jelenleginél jóval többet — írnék a szanált termelőszövetkezetekről. Véleményem szerint ha többet foglalkoznánk ezzel a kéréssel, sok téves találgatás szűnne meg. Tájékoztatni kellene az olvasókat arról, hogy a szanált tsz-ek részére állami támogatás biztosítja azt. hogy tiszta lappal folytassák a munkájukat, a tsz-tagokat pedig arról, hogy segít ugyan az állam, de maguknak Is sokat kell tenni azért, hogy talpra álljanak. Verők István pszichológus a Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadó vezetője Zsidai Emil helyettes igazgató a Vásárhelyi Pál közgazdasági szakközépiskolában Ludvigh László a Szolnok megyei Beruházási Vállalat ellenőre
