Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám

1971. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Tissa 1 áncegyüttes és Várhelyi Lajos koreográfus kaptameg a Megyei Tanács Művésseti Díját A népiesség diadala A szabadegyetemi évad záróestje Tegnap délelőtt Fodor Mi­hály, a megyei tanács elnöke átadta a Szolnok megyei Ta­nács Művészeti Díját Vár­helyi Lajos koreográfusnak és a szolnoki Tisza Tánc- együttesnek. A Művészeti Díj ünnepé­lyes átadásán jelen volt Ma­joros Károly, a megyei párt. bizottság osztályvezetője és Bárdi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Fodor Mihály a Művészeti Díj átadásakor a következő­ket mondotta: ,,Ezt a díjat megalapítása óta most harmadszor ado­mányozzuk a megyénkben élő, kiemelkedő művészi tel­jesítményt nyújtó alkotók­nak. illetve kollektíváknak. A díj odaítélését ebben az évben is nagyon alapos, kö­rültekintő felmérő munka előzte meg. A megye művé­szeti életét elemezve meg­állapítottuk, hogy a néptánc művészet terén elért ered­mények egyértelműen jelen­tősnek bizonyultak­Mi a magunk részéről iaé- nyeljük és támogatjuk hala­dó hagyományaink feleleve­nítését, ápolását, a népművé­szet valamennyi ágának élet­ben tartását- A hagyományos népművészet bármely önte­vékeny formáját művelő mű­vész, illetve művészek, népi és egűben nemzeti feladatot is teljesítenek, mert megőrzik a népi kultúra, ama legszebb kincseit, amelyek szocialis­ta viszonyaink között a nem­zeti műveltség részei. Népi-nemzeti kultúránk szerves része a néptánc mű­vészet is. Önök a tánc nyel­vén közvetítik népünk hét­köznapjait. küzdelmeit és ünnepeit. És ez a nyelv kö­zös, mindnyájunk száméra érthető, mert ahonnan él­ményanyagát meríti, vala- menviünk nondja és öröme, az élet valósága: A megyei tanács nevében kívánom Önöknek, hogy a néptánc kultúra elterjesztése és állandó fejlesztése terén még nagyon sok sikert érje­nek el. Kérem, legyenek hű­séges ápolói haladó hagyo­mányainknak és merítsenek minél többet népünk meg­változott éleiéből a néptánc művészet számára. Küldetés és szolgálat az, amit Önök nap mint nap tesznek: a nép szolgálata. Azt hiszem, ennél szebb és felemeiőbb tett nincs. Várhelyi Lajos koreográ­fus, a Tisza Táncegyüttes vezetője meghatott szavak­kal mondott köszönetét a kitüntetésért. Hangsúlyozta, hogy a Tisza Táncegyüttes évek óta érzi és élvezi a megyei tanács jóindulatát, támogatását- Bizonyítja ezt az együttesnek adott erkölcsi és anyagi segítség és most a megye rangos kitüntetésének odaítélése is. A Művészeti Díj átadását követően a jelenlévők továb­bi sikeres munkát kívántak a kitüntetett koreográfus­nak és az együttesnek. * A krónikásnak szubjektív emlékezéssel kell kezdenie a Tisza Táncegyüttes és Vár­helyi Lajos munkássága méltatását. 1946 tavaszán néhány „jászkun-legény,, — egyéb­ként Verseghy gimnazista — falura indult: — jó szívvel, dallal, tánccal akartak beszélni a kommu­nisták igaza mellett. Ezek a felemelő hónapok voltak a Tisza Táncegyüttes születésnapjai. Rossz Hoffer-traktor dü- börgött előttük, a határon — így hívták a pótkocsit — a nemzeti színű és vörös zászlók alatt népviseletbe öltözött lányok, fiúk ültek. Köztük egy csupaideg, cin- gár legény, furulyával. Múltak az évek, a tilinkó mindig szólt, kísérte a dalt a határon, a teherautó pony­vája alatt, a dülőutakon, a falusi pázsitokon. „Sej a mi lobogónkat...” Az akkori „Tisza” szünte­len járta a megyét, a kom­munista párt minden jelen­tősebb nagygyűlésén, tömeg- tüntetésén ott volt. A furu- lyás legényt már akkor is „Kuká”-nak becéztük, már akkor is a tánc, a népdal volt igazi kifejezési formája­Ki ne találta volna már ki: az egykori cingár furulyás legény. Várhelyi Lajos volt, az együttes egyik alapító tag­ja, tegnaptól a megyed ta­nács Művészeti Díjasa, a Ti­sza Táncegyüttes koreográ­fusa. Kik ültek mellette a ha­táron? Sokan, nagyon sokon» Néhányan közülük már az A Művelődésügyi Minisz­térium és a KISZ Központi Bizottságának rendezésében — Engels Frigyes születésé­nek 150. évfordulója tisztele­tére — csütörtökön kétnapos tudományos ülésszak kezdő­dött, a kertészeti egyetemen. A tanácskozás részt vevőit a rendező szervek nevében Me- ruk Vilmos, a Művelődésügyi Minisztérium marxizmus—le- ninizmus főosztályának veze­tője üdvözölte, s utalt arra, hogy az ülésszakot olyan je­lentős eseménnyel kapcsol­ják egybe, mint Marx és En­gels emlékművének pénteken Budapesten sorra kerülő fel­avatása. — Tudományos üléssza­unokáikat sétáltatják a szolnoki főutcám Fiatalos nagyapák, mert a tánc fiata­lít. Ezt bizonyítja az is, — hogy az egykori „Tiszások” közül egy páran még min­dig döngetik a deszkákat — éo nem mellesleg, a szíveket — Párizstól Kairóig, Athén­től Moszkváig­A „Tisza” alapító tagja volt Sajti Sándor, az Álla­mi Nét>i Együttes szólótánco- sa- Balogh Márton is innen indult Tímár Sándor és a jelenleg is Szolnokon élő „öregek” Várhelyi Lajos és Bede Ferenc is hivatásos táncosok voltak. Ma is a Budapest Táncegyüttesben lén fel Tóth István és Mol­nár Lajos, a Honvéd Művész- együttesben Guba László, a Duna Művészegyüttesben pedig Péter Márta. A Tisza Táncegyüttes sike. reiről hosszan lehetne citál­ni a hazai és külföldi újsá­gokból. Ahol eddig jártak, mindenhol felsőfokú jelzők­kel illették őket, népművé­szetüket. Diion, Kisinvov, Tallinn, Helsinki külföldi fellépéseik nagyértékű állo­másai. De talán zárhatjuk az együttes méltatását egy epi­zóddal, amelvnek következte­tése az előzőkkel egyenérté­kű. Az Alföldi Néptánc Fesz­tiválon történt... Egy 40 év körüli férfi ült mellettem és egy kisdobos korosztálybélj fiúcska- — A gyerek tágra meredt szem­mel nézte a „Tisza” műsorát. Amikor vége lett a táncnak, tapsolt, tapsolt, majd oda­szólt az apjához: — Régen ugye ilyen tán­cok voltak, apuka? Jaj, de szép... Tiszai Lajos kunk úgy tiszteleg Engels emléke előtt, hogy a maga szerény eszközeivel Marx és Engels közös munkáján belül Engels elméleti-tudományos tevékenységének egy-egy te­rületére, a marxizmus létre­hozásában és fejlesztésében betöltött történelmi szerepére irányítja figyelmét — mon­dotta. A megnyitó szavak után „Engels időszerűsége” címmel dr. Kónya István egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem fi­lozófiai tanszékének vezetője tartott bevezető előadást. A tudományos ülésszak prog­ramja szerint a kétnapos ta­nácskozáson még további 13 előadás hangzik majd el. A Népiesség diadala című összeállítással végétért Szol­nokon a magyar költészet századait bemutató szabad- egyetemi sorozat, amelyet a megyeszékhely több kulíurá- lis szerve rendezett közösen. ■"Az idényzáró műsor elő­adója, Lengyel Dénes iroda­lomtörténész, az Irodalmi Múzeum, helyettes főigazga­tója röviX frappáns előadás­ban vázolta föl a tizenkilen- oedik század magyar iro­dalmának legjava termését meghatározó népiesség lé- nvegét. Témáját főként Pe­tőfi és Arany János munkás­ságának tükrében mutatta be. tehát olyan területen, amit a közvélemény. így a haneatóság zömét alkotó kö­zépiskolás ifjúság is talán a legjobban ismer. Mégis el tudta kerülni a tankönyvízű közhelyeket, tudományos igé­nyű. de mindvégig népszerű hangvételű érvelése kevésbé ismert, mél+atlanul feledésbe merült aspektusait is felvil­A megyei könyvtár mű­velődési autójával jártam kint néhány hete Tiszavár- komy-Szőlőben. A filmvetí­tés után beszélgettem ottani fiatalokkal. Többek között szó esett a klubjukról is. Jelenleg inkább csak idéző­jelbe téve írhatnám le a „klub” szót, hiszen az ala­csony, földes, barátságtalan helyiség aligha érdemli meg a klub nevet. Egyesek bizonygatták, hogy nem sokáig lesz már így, hiszen a községi tanács negyvenezer forintot ad a felújítására. Elhangzott né­hány kétkedő megjegyzés is. Ez: utóbbiak indítottak arra, hogy érdeklődjem a tanácsnál: mi várható a klub ügyében? Baricza István Vb-elnök a következőket mondotta: — A tanács 40 ezer forin­tot hagyott jóvá az épület felújítására- Elsősorban a színpadot, a klubhelyiséget és a tetőt kell rendbehozni. Megvásároltuk a deszkát és megrendeltük a többi szük­Hercegnő a vízben Anna hercegnőt, II. Erzsé­bet angol királynő lányát szerdán ledobta a lova, sőt hajszál híján meg is itatta. A hercegnő lovasversenyen vett részt és a 13. akadály vétele után egy vizesárokban ért földet, ahonnan csak nagynehezen sikerült kikec­meregnie. lantotta a magyar népiesség áramlatának. A közreműködő előadómű­vészek korántsem keltettek ilyen egyértelműen pozitív hatást. Ez talán meglepően hangzik, mivel Jancsó Adri- enne-ről és Horváth Ferenc­ről van szó, akiknek feled­hetetlen érdemeik vannak abban, hogy a felszabadulás óta soha nem tapasztalt mé­reteket öltött nálunk költé­szet népszerűsége. Talán túl sokszor állt már pódiumra a két nagyszerű versmondó, Petőfi és Arany legnépsze­rűbb remekeivel, s ez okoz­ta, hogy mostani fellépésü­kön állandóan kísértett — Babits Mihály szavaival él­ve — „a tökéletesség haza­járó lelke, a rutin.” Nem mintha nem idézte volna föl egy-egy pillanatra Jancsó Adrienne borzongató tökéle­tességgel Arany balladáinak tragikumát. Horváth Ferenc is igazi élményt keltett az intim hangulatok utánozha- tatlanul derűs megjeleníté­séges anyagot is. Sajnos na­gyon nehéz kivitelezőt ta­lálni, de nagyon bízom ben­ne, hogy ez a gond is meg­oldódik hamarosan. Van egy nyugdíjas kőművesünk, aki működési engedélyt kért, és ez lesz az első munkája, ha engedélyét megkapja. Sajnos a ktsz-ek nem vállalnak ilyen kis volumenű munkát. — Mikorra várható a klub felújítása? — Ha nagyon óvatos va­gyok, akkor is mondhatom, hogy a nyár folyamán föl­tétlenül. — Elég lesz a negyven­ezer forint? — A fiatalok ígérték, hogy társadalmi munkában segí­tik az építkezést. Nyugod­tan számítunk is erre, hi­szen máskor is végeztek már ott társadalmi munkát Az így megtakarított összeg egy részéért játékokat kértek a klub részére. Megígértem, hogy kérésüket a tanács elé terjesztem. Mindezekért csak azt kérjük, hogy a fiatalok töltsék meg élettel a klubot, Az idei Szolnoki Kulturá­lis Hetek jelentős művészeti eseménnyel indul; május el­ső napjaiban a városban ren­dezik meg a katonai főisko­lák és tanintézetek IV. or­szágos fesztiválját. Az egyes intézmények nénes gárdá­val érkeznek: a Kossuth La­jos Katonai Főiskola száz- nyolcvan tagi! együttessel a Zalka Máté Katonai Műsza­ki Főiskola a szólisták és a művészeti csonortok egész kis seregével. És természete­sen rangiához méltó móóon kíván részt venni a Kilián Gvörgv Renülő Műszak’" Fő­iskola is. A máius e1=eién és másodikén rendezendő kul­turális eseményre a o-Scn-ári Endre MePveí M'’’o1ödósj Központ színt'á-rte’-mében ke. rül sor. A bévécesabaí Köz­ponti Tisztt>p’w++es Tskolq por'”'tÄ^oi is; bén a nők óta Jfásriíinak a baráti találko­zókkal nevka 1-ö+ött művésze­ti aaregszemlére A tiszarar- t.i város nzát+al is. mint ed­dig. a résztvevő tavív^éz^tek számára a hasznos vél"rr>ánV- csere és a kellemes tapasz­talatszerzés színhe've is lesz. Minden eeves intézet ki­lencven perces szerkesztett műsorral mutatkozik he a fesztiválon. S progremíáhan termáaaetesen mindenből a lepiehbaf Vivánia megmutat­ni. tanulságul és szórakozta­tásul. Érdekességben nem lesz hiány. Változatos prog­ramok és színes Összeállítá­sével. De produkciójuk na­gyobb részében, mintha ré­gi, megkopott filmről láttuk volna őket. Jancsó Adrienne szinte erőszakoltan didakti­kus előadásmódja. Horváth Ferenc túl harsány hangsú­lyai, mesterkélt gesztusai azt juttatták eszünkbe, hogy frissíteniük kellene kifejező eszközeiken, ha el akarják kerülni a modorosságot. Annál inkább dicsérhetjük Csengery Adrienne tökéletes szövegkiejtésű, gazdag csen­gésű szopránját. Kecskés András finoman bravúros lant- és gitárjátékát és Stad­ler Vilmos fuvolaszavát, A három fiatal művész, aki az egész szabadegyetemi soro­zat folyamán sikerrel terem­tett zenei hátteret a magyar köttészet századai mögé. ez­úttal sem okozott csalódást. Közreműködésük a magyar zenei múlt olyan emlékeire hívta föl a figyelmet, ame. lyeket kár lenne végképp el­felednünk. Sz. J. ne kongjon üresen. Egyéb­ként szívesen adunk a sző­lőieknek, amit tudunk, mert nemcsak kémek, maguk is hajlandók áldozatra. így tör­tént a villany- és a vízveze­ték építésekor is­— A klubon kívül mit kap még Tiszavárkony-Sző- lő az idén? — Összesen körülbelül 100 ezer forintot fordít a tanács annak a résznek a fejlesz­tésére. Űj orvosi rendelő ké­szül, adunk anyagot járda­építéshez (ez társadalmi munkában készül el) és szintén társadalmi összefo­gással, megjavítjuk az oda vezető utat. Mindezeket jé- lölőgyélésen is megígértük, kötelességünk megvalósíta­ni. Volt olyan kérés iá, amit jelenleg még nem tudunk teljesteni. A villanyvezeték bővítésére gondolok. Felme­rült a jelölőgyűlésen, de megmondtam, senkit sem akarok áltatni. Ezt egyelőre nem tudjuk megcsinálni, ké­sőbbre marad. B. A sok szerepelnek a fesztivál programjában. A Zalka pél­dául modern hangvételű iro­dalmi műsorral emlékezik névadójára, a 75. születési évforduló alkalmából. A Ki­lián pedig a tragikusan hősi halált halt derék repülő. Fo­dor Ferenc példáját „szólal­tatja meg” eredeti dokumen­tumok alaDján, dokumen­tum-oratóri rn formájában. A Kossuth egy XII. d’ák- pamílett színpadraállításá- val hoz űj színt a tartalmá­ban gazdagnak i gérkező fesz­tivál programiéba. Az egyes műsorokban bő teret kap a humor is: a katonaélet hu­mora. Kisegyüttesek lépnek pódiumra, hogv a szatíra esz­közeivel. vagy épp a naród’a görbettíkrében szólaltának életííVrni. Iratonai élet fo­nákságairól. A ké+ nan be­mutatóinak közönsége bőség­gel reoaeaöi’-et maid n folk­lór nyúitotta szénség örö- n-ipíkon is de a beat-ten» ra­jongóinak is lesz módjuk az e nembéli élvezetekben. A gazdag hagyományokra énül 5 öntevékeny katonai művészeti munka seregszem­léiére. a néphadsereg leendő tisztjeinek ünnepi bemutató­jára az első csoportok már meg is érkeztek. A munka ünnepére készülő megyeszék­hely, a tiszaparti város sze­retettel várna a művészet ön­zetlen ánrtlöíi rajongó sze­relmesei*: Szolnok katona­vendégeit. Palomino t Az asszony — Jöjjön, csak jöjjön — mondta az asszony, miközben kitárta az aj­tót. — Nagyon szeretném, ha meg­nézné a férjem torkát. — Már megbocsásson, asszonyom —■ szakította félbe a kezében kis táskát tartó fiatalember — én rádió­szerelő vagyok, hívásra jöttem... — Mindent tudok — felelte az asz- szony. — Csakhogy az a helyzet, hogy a férjem megbetegedett de pánik­szerűen fél az orvosoktól. Önt hívat­tam, hogy valamiképp előkészítsem az orvos látogatására. Érti? Jöjjön be, kérem! És bevezette a mestert a beteghez. — Megjött a rádiószerelő, kedves — csacsogta az asszony. — Miért, valami történt a készü­lékkel? — kérdezte a beteg reszketeg hangon. — Hála istennek, semmi komo­orvost hív lyabb — felelt a nej. — Ügy tűnik, csak légköri zavarok. De ez a szimpa­tikus fiatalember egyből beleegye­zett — olyan odaadó —, hogy meg­nézi a torkod. Az asszony magabiztossága és a házigazda megnyugtatták a rádiósze­relőt, így hát csavarhúzójával meg­kopogtatta a beteg fogának arany koronáját. — Csak feküdjön uram, szedjen tablettákat, szódás whiskyvel vegye be, aztán mintha elvágták volna. Már higgyen nekem! És a kiszolgált rádiószerelő — kezében két Pesot szo­rongatva kihátrált a szobából. Később még sok más ember is megfordult a beteg szobájában, aki­ket a szerető hitves hívott, hogy elő­készítse a férjét fenyegető orvosi lá­togatást. Volt ott kazánfűtő, hordár, mosógép kereskedő, sőt két utcai fényképész is. Mindegyik belenézett a paciens torkába és különféle hasz­nos tanácsokat adtak. Végülis a ravaszság meghozta a kí­vánt eredményeket. — Nem gondolod, kedves, hogy ideje volna orvost hívni? — kérdez­te a férj meglehetősen határozott hangon, miután a közeli sarkon posz­tóié rendőr is megvizsgálta. — Nem, drágám — mondott ellen az asszony, aki úgy gondolta, férje még nem készült fel kellően — még egy úr szeretne téged megvizsgálni. Gondolom, ez aztán már elég is lesz. Minek háborgatnánk az orvost ilyen semmiségért? Ez az úr gyűjtő... gyűjtő... de már nem emlékszem, mit gyűjt. — Adót — egészítette ki a soros látogató, pontosan ejtve ki minden szót. A beteg rémülten nézett rá, hör­gőit még valamit a kiadásokról és bevételekről szomorúan és érthetet­lenül, majd elvesztette az eszméle­tét... Mikor megérkezett az igazi orvos, az orvosság már hasztalan volt. Molnár Sándor fordítása Tudományos ülésszak a kertészeti egyetemen Megígérték — teljesítik Leus klub Tisxavárkony—Sxőlőben Katonai főiskolák fesztiválja Szolnokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents