Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-29 / 100. szám
1971. április 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 Román árukiállítás a Divatcsarnokban „Victoria — Bucurest” — „Divatcsarnok — Budapest” — a kát áruház neve, emblémája díszíti a Népköztársaság úti járókelők vásárló- táskáit- Az áruház kirakatában román trikolor, a pultokon, a vitrinekben román áruk. Színes szőttesek, -szép formájú pulóverek, sportcipők, divatos műszőrmék, textíliák, használati cikkek, férfi és női fehérneműk, harisnyák, törülközők, bőrkesztyűkA KGST-tagörszágok közötti belkereskedelmi választékcsere nagy mértékben hozzájárul a fogyasztási cikkek választékának bővítéséhez. A Román Szocialista Köztársasággal kialakított belkereskedelmi választék- csere-kapcsolatunk már 15 éves, a kölcsönösen szállított áruk mennyiségét illetően a harmadik helyen áll a Szov_ jetunió és Csehszlovákia mögött 1971-ben 11 millió rubel értékű közfogyasztásra kerülő árut cserélünk egymással, ami a tavalyi forgalomhoz képest 20 százalékos emelkedést jelent A választékcsere keretében számunkra igen fontos cikkeket építőanyagokat. — kályhákat, tűzhelyeket, kerékpárokat, nagyobb mennyiségű halkonzerveket kapunk Romániától. A Magyar Divatcsarnok adott helyet — ezúttal másodszor — a Román Szocialista Köztársaság árukiállításának. S a tavalyihoz hasonlóan most is közei öt millió forint értékű árut vesz át a Centrum Áruház vállalat A kiállított termékek máris megvásárolhatók — s örömmel láttuk, olcsón kínálják a praktikus, szép holmikat A Victoria Aruház jelenlévő igazgatója elmondta, Részlet a kiállításról hogy tavaly náluk is nagy sikere volt a magyar kiállításnak. S a két áruház évek óta tartó kapcsolata, baráti tapasztalatcseréje révén megismerték egymás üzletpolitikai módszerét, szervezeti felépítését — Most azzal lehetne tovább bővíteni a kapcsolatot — mondta az igazgató —, ha egymás ízlésével is még jobban megismerkednénk. — Akkor tovább növelhetnénk a választékot, a kínálatot A Lotz teremben látható MTI fotot — KS) kiállítás üvegvitrinjei között bukaresti látképek. S a felirat Bukarest—Budapesten- A kiállítás tárgyai vá- logatottan szép ruházati cik. kék. A Divatcsarnok osztályain külön pultokat rendeztek be. S a román árukat már az első napon nagy érdeklődéssel fogadta a vásárlóközönség. — A kiállítás és vásár két hétig tart. ösz- szel pedig — viszonzásképpen — hasonló magyar rendezvényre kerül sor a bu_ karesti áruházban. Az első hanglemez Beszélgetés Egyed Ferenc szolnoki zeneszerzővel A hanglemezbolt kirakatából színes plakát figyelmeztet: a Szigligeti Színház egyik elmúlt, nagy sikerű bemutatójának, a „Fiúk, lányok, kutyák” című zenés vígjátékának kéj; slágerdala megjelent, kapható. A siker nem meglepetés, mégis a két lemez — a „Száz apró szerelem” és a „Túl nagy a mi bajunk” című dalokkal — váratlan esemény. Miként vélekedik a zeneszerző ? Többszöri eredménytelen próbálkozás után végre a szolnoki zeneiskolában sikerül a találkozó. Egyed Ferenc civilben zongoratanár. Az első kérdés — bár meglehetősen régi esemény — természetesen a dalok, a „Fiúk, lányok, kutyák” kísérőzenéjének születési körülményeire vonatkozik. — A Szigligeti Színház vezetőinek é<s Bor József rendező, a „Fiúk, lányok, kutyák” című darab színpadra állítójának biztatására láttam hozzá. Néhány rövid, sebtiben komponált dal meghallgatása után döntöttek, én kaptam a megbízatást. A szövegírást Fülöp Kálmán vállalta el. — Az eredmény ismert. Zsúfolt nézőtér, siker. Mégis, hogy sikerült ezután a hanglemez? — Pár hónappal a szolnoki bemutató után a. hang- lemezgyárban elzongoráztam néhány dalom. Erre a kettőre esett a választás. Megkezdődtek a felvételek, de sajnos a lemez sokat késett A gyerekek — tanítványaim — újságolták, hogy végre megjelent Komjáthy György mutatta be, a „Csak fiataloknak” című műsorban. Az első „igazi” példányt a feleségem hozta, Mezőtúron járt, ott találkozott „vele”. — Kik a dalok előadói? — A „Száz apró szerelmet” Harangozó Teréz énekli, a Stúdió 11 és a Harmónia vokál közreműködésével, míg a „Túl nagy a mi bajunk” című dalt Koós János adja elő régi partnereivel, a Sólymos Antal vezette Expressz együttessel. Ügy vélem, Rendet a sötétben 1 A gépjárművezetők szókincse végtelen gazdag. A leg- válogatottabb jelzők, a leg- cikomyásabb szidalmak azonban talán akkor „gyöngyöznek” ajkukról, amikor az éjszakai országúton a közlekedés sötét „fantomjai” bukkannak eléjük a legváratlanabb helyeken. A kivi- lágítatlan kerékpárosok ők, valamennyi gépjárművezető lidércálmai. Hosszasan sorolhatnánk azokat a súlyos baleseteket, amelyek a lámpa nélkül közlekedő biciklisek miatt keletkeztek. Tavaly, amikor a 4-es országúton egy kivilágí- tatlan kerékpár miatt tö- megszerencsétlenség történt, a közvélemény egyhangúan követelte azok megbüntetését, akik néhány forint miatt emberéleteket és csak ezrekkel mérhető anyagi értékeket kockáztatnak. Időnkénti felbuzdulásban tehát nincs hiány. A szalmaláng azonban ellobban és a kerékpár fronton a helyzet talán rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt. Legalábbis ezt bizonyította a legutóbbi közlekedésrendészeti ellenőrzés. Az országutak forgatagából nehéz kiszűrni a lámpa nélküli járműveket, ezért szükséges egyegy üzem tározójában végignézni a kerékpárokat. A „lámparazzia” során először a törökszentmiklósi finommechanikai üzemben kerestük fel a kerékpárparkírozót. Több száz járművet vizsgáltunk meg az ellenőrzést végző rendőrökkel — dr. Sarkad] Imre rendőrőrnaggyal, és Lóczi Miklóssal, a megyei közlekedésrendészet munkatársával és a mérleg nagyon szomorú volt. A járműveknek csak mintegy háromnegyed része volt felszerelve lámpával. Aztán kiderült, hogy ez az arány még nagyon is kedvező. A továbbiakban a két- pói Szabadság Tsz-ben a Vontatóvezetők és szerelők kerékpárját ellenőriztük. Azt hinné az ember, hogy a vontatóvezetők, akik talán legharagosabban rázzák öklüket, ha váratlan felbukkan a fénycsóvában egy lámpa nélkül közlekedő kerékpár, mindent megtesznek azért, hogy a saját portájukon rend legyen. A tapasztalatok mást bizonyítottak. Miként a fehér holló, olyan ritka volt a szabályosan felszerelt bicikli a termelőszövetkezetben. A mezőtúri Petőfi Tsz-ben sem volt jobb a helyzet, ütött-kopott biciklik lámpa és dinamó nélkül várták gazdáikat A rendőrök a szövetkezet vezetőinek segítségét kérték ahhoz, hogy közös összefogással érjék el a dolgozók kerékpárjainak felszerelését. Különösen mert a verandán ott szerénykedett egy vadonatúj csillogó-villo- gó bicikli lámpa nélkül és a névtábláról az elnök nevét olvashattuk le. A szövetkezetekben szinte mindenütt alkatrészhiányról panaszkodtak, a gépek azonban tavasszal munkába álltak. A kerékpárlámpa nem hiánycikk, mégis egyre többen vágnak neki este a forgalmas országutaknak, kivi- lágítatlanul. A rendőrség szabja a bírságot, a szabálytalankodók fizetnek — néhá- nyan már több lámpa és dinamó árát is „legombolták” — ám, mégsem hajlandók tudomásul venni, hogy nincs joguk embertársaik életét és testi épségét veszélyeztetni — ha már a magukéra nem gondolnak. Rendet kell teremteni az esti utakon és ehhez kevés a rendőr. A biciklivel közlekedők tábora népes, velük szót érteni csak társadalmi összefogással lehet. (P. B.) mindkét esetben szerencsés volt a választás, teljesítményükkel elégedett vagyok, s remélem ez fordítva is áll. — Milyen volt a szolnoki fogadtatás? Mit szóltak a szakemberek, a kollégák? — Legtöbben már a színházi bemutató után elmondták véleményüket, s most a lemez után megismétlik újra. Tetszik a zene és én nagyon örülök ennek. A legnagyobb boldogságot mégis tanítványaim elismerő szavai jelentik, hiszen ők az igazi közönség, ők a fiatalok. — Távolabbi tervek? Várhatunk újabb szolnoki színházi kísérőzenét? — Sajnos, rendkívüli időzavarral küzködöm. Számos tervem objektív feltételek miatt nem valósul meg. A közelmúltban a francia rádió egyik könnyűzenei pályázatára készítettem egy avantgárd jazz zenekari versenyművet, s a hangszerelésre már nem futotta erőm, időm. A színházzal állandó kapcsolatban vagyok, pillanatnyilag nincs megfelelő, tehát zenésítésre váró szövegkönyv. Készülök ismét a hanglemez- gyárba is, a tarsolyban van néhány új dalom. Ami egyelőre a legbiztosabbnak látszik, az egy skandináviai utazás a nemzetközi koncertiroda szervezésében. Előadói körút és nagyszerű tanulmányozási lehetőség. Bízom a sikerében... A beszélgetés befejezése után újra a hanglemezbolt előtt visz utam. Halk zene szól, valaki lemezt „próbál”. Engedek a csábításnak, betérek. A két Egyed-lemez forgalma után érdeklődöm. — A „Száz apró szerelem” — Harangozó dala — elfogyott, a másikból van niég néhány példány — szól a tájékoztatás. Várjuk tehát az utánpótlást, az újabb Egyed-muzsikát. Reméljük, a zeneszerző erről is gondoskodni fog... H. DRövid úton Pedagógiai folyóiratszemle Immáron másodízben jelentkezik a Szolnok megyei Verseghy Könyvtár rendkívül hasznos kezdeményezése nyomán a „Rövid úton” című pedagógiai folyóiratszemle. A Szurmay Ernő és Zsolnai József szerkesztette kiadvány jelentőségét, hézagpótló voltát erősítgetnünk ma már felesleges. Az ismeretek áradata, az jnformá- cióözön, — mely napjaink egyik legjellegzetesebb ismérve — nélkülözhetetlenné teszi az ilyen és a hasonló jellegű összefoglalók rendszerességét A mű szerkezeti felépítését tekintve nyolc fejezetre oszlik. Az egyes fejezetek olyan természetes témacsoportosítást jelentenek, mint például: „Pedagógiai vezetéselmélet”, „A pedagógiai munka irányítása”, „Továbbtanulás és pályaválasztás”, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A kiegészítésként szereplő „Függelék” a feldolgozott folyóiratok szerkesztőségeinek címét, valamint a „Köznevelés” című folyóirat 1970 második felében megjelent számainak a témakörökbe illő ajánló bibliográfiáját közli. Az első megjelenéshez viszonyítva jelentősen bővült a feldolgozott folyóiratok köre és az ismertetett tanulmányok száma. Ennek bizonyítására elég legyen négy adatot közölni: 21 folyóirat 47 tanulmányával szemben 34 folyóirat 73 tanulmánya található. Továbbra is csupán a hazai anyag feldolgozására vállalkoznak a szerkesztők. Es, figyelembe véve, hogy a külföldi anyag hasonló ajánlását frissen és tartalmasán elvégzi az Országos Pedagógiai Könyvtár, jogos szűkítés. Befejezésként csupán egy kérdés és egy kívánság; az első az, hogy vajon eléri-e célját a kiadvány, eljut-e a legilletékesebbek kezébe, s felhasználása tényleg okos, célszerű lesz-e? A válasz egyértelműnek tűnik, s bennem mégis oly bizonytalan az igen. Igaz, ez már nem a szerkesztők, nem a könyvtár hibája. A második, a kívánság: minél több hasonló jellegű — esetleg más területre js vonatkozó — kiadványt szeretnénk üdvözölni a jövőben. H. DA Párizs-környéki vizek tisztítása Becslések szerint több mint három millió köbméter használt víz kerül naponta a párizsi szennyvíz-levezetőkbe. Ennek a mennyiségnek, mindössze felét veszik kezelés alá, mielőtt visszajutna a Szajnába- A biológiai tisztítást az Achéres I (300 000 köbméter naponta) és az Achéres II. (360 000 köbméter) üzemekben végzik. 900 000 köbméter vizet pedig egyszerű szűrő-rétegen bocsátanak át. Ez azt jelenti, hogy a párizsi szennyvíztároló naponta 1,4 millió köbméter nem kezelt szennyvizet ömleszt a Szajnába, amelynek napi vízmennyisége megközelítőleg 4 millió köbméter. A Szajna szennyezettségének csökkentése érdekében 1972-ben beindítják az Achéres III. üzemet: ez naponta átlagosan kb. 900 000 köbméter vizet tisztít maid. Terv- bevett^k ezenkívül két, egyenként 600 000 köbméter kapacitású tisztító üzem létesítését is. Ezek beindításával lehetővé válik, hogy a Szajnába kizárólag szennyeződésmentes víz kerüljön. Szolnoki Sütőipari Vállalat felvételre keres KŐMŰVESEKET 44 órás munkahét, fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Szolnok, Csarnok u. 4. Munkaügyi osztály. , ;f C. KEMOKLIDZE: HATALMAS SIKER — MáSenyka! — rikkantottam, mi. közben berontottam a szobába.— Ez aztán siker! Hatalmas siker. Kombájnom tervezetét elfogadta a tudományos tanács! — Tudtam, hogy minden rendben lesz, — mosolygott Helységem boldogan, s az asztalra mutatott. Már meg volt terítve, közepén pedig ott pompázott egy üveg pezsgő. Megittunk egy pohárral, majd így szóltam: — Az ördög vigye el, mégis csak érek valamit! A hógyűjtő kombájnom egyszerűen kitűnően sikerült. Ez az ideális masina már majdnem per- peetum mobile! Figyeld csak, milyen ügyes elven működik: a gépet felszereltem egy gőzüsttel, ami a mozgatást szolgálja. Begyűjtve a havat, az megolvad, majd a gőzüstbe kerül. A hóból gőz lesz, mely azt az energiát szolgáltatja, aminek a segítségével újabb hőmennyiséget lehet begyű jteni. Az újra az ü?tbe kerül és így tovább. Na, milyen? — Mindig is zseniális konstruktőrnek tartot- talaK, — sértődött meg az asszony.— Én akkor is fittem benned, amikor a többiek nem hittek. Emlékszel még, úgy harminc évvel ezelőtt, amikor éppen hogy ös zeházasodtunk, feltaláltál egy lapátot és mindenki rajtad röhögött? De én hittem benned. — Állj csak meg, állj, — csodálkoztam, — miféle lapátot, miket beszélsz? Mi a fenének találtam volna fel a lapátot? — Ugyan, nem egyszerű lapátról van szó, — magyarázta a feleségem, — hanem hógyűjtő lapátról. Még egy gomb is volt rajta, ami a mechanikus hófelszedést lehetővé tette. — Ugyan, ugyan, — keseregtem, méghogy én feltaláltam volna egy lapátot, méghozzá gombbal együtt? Minek tartasz te engem? — Csak nem gondolod, hogy magam találton ki, — mondta — egyszerűen elfelejtetted. — Nem, nem, — legyintettem a kezemmel, — nem lehet az! Kell egyáltalán ilyent csinálni. — Ja igen, ma hoztak neked egy csomagot. — Csomagot? — örültem meg a hírnek, s letettem a poharat — Ez nagyszerű. Na, nézzük csak meg, mi van benne. A folyosón egy jócsomagolású, hosszúkás láda hevert. A pezsgőtől egyre vidámabb hangulatban, lehámoztam a láda tetejét és kivettem egy nehéz vaslapátot, melyen egy gomb is volt. Egy levél is volt mellette; „Tisztelt Ivanov elvtárs! Örömmel közöljük, hogy harminc éves kitartó munka utón gyárunk beindította az ön tervei alapján készült automatikus hókotró lapát sorozatgyártása. Köszöntjük önt, s elküldjük einlékül az első lapátot, mely elhagyta a futószalagot!” — Kedvesem, — szóltam komoran, miközben az asztalhoz settenkedtem, — megismételném a pohárköszöntőmet. Igyunk a mi hosszú-hosz- szú életünkre, hogy negyven év múlva megünnepelhessük kombájnom széria- gyártásának megindulásátMolnár Sándor fordítása
